Parti Nagy Lajos 1989 őszén, egy hétvége alatt írta meg A test angyalát bizonyos Sárbogárdi Jolán nevében. Majd a Rádiószínház kiírt egy meghívásos pályázatot Huszárok címmel, és mivel Parti Nagy úgy érezte, tartozik Jolánnak azzal, hogy sorsot ad neki és megírja az életét, hát elkészült az Ibusár című zenés-táncos huszerett, ami egyszerre merít a népszínművek és operettek hagyományaiból, s ugyanazzal a lendülettel parodizálja is azokat – valószínűleg a a hetvenes-nyolcvanas években áthelyezett hangsúlyokkal készített előadásai miatt –, hogy a végeredmény egyszerre röhejes és szívszorító, és sajátosan közép-(kelet?)-európai sorstragikomédia legyen. (Ez utóbbi műfajra magyarázatot adhat az is, hogy az írónak saját bevallása szerint már a nyolcvanas évek közepén felötlött egy alaphelyzet, ahol valaki kínjában beleüvölti egy megafonba az operettet/saját életét.)

A darab címét a szerző egy kirakati reklámban találta: "megláttam egy kirakatban, mely az IBUSZ árait propagálta. Ibusz-ár, talán így volt írva, talán eleve egybe. Aztán a szárból villámgyorsan sár lett, így állt elő a sűrűbb, sötétebb szó: Ibusár, ami rögtön be is sorolt a létező kollegái közé. Abasártól Sárbogárdig" – emlékezett egy interjúban a szerző. Az Ibusár muzsikáját Darvas Ferenc komponálta a szerzői instrukcióknak megfelelően: A zene különféle elbárgyult melódiák parafrázisa, egyik vezérdallama mindenképp a Magyar Államvasutak szignálja, az a bizonyos pályaudvari tá-ririrá-rárá.

Az első, fásultsága mögött színes tintákról álmodó, egyszerre elnyűtt és infantilis, kötekedő és ábrándozó harmincas vénlány Sárbogárdi Jolán Majzik Edit volt Debrecenben 1992-ben (rendező: Pinczés István), néhány hónappal később pedig a végzős színészhallgató Vasvári Emese koravén gyermekké tett ibusári vasútmancit játszott az Ódry Színpadon. Az évad eredménye: egy kritikusdíj a legjobb kortárs magyar drámáért, az Országos Színházi Találkozó Díja Dobák Lívia dramaturgnak és Pécs Város különdíja a Kleisermann Mihályt alakító Tóth Zoltánnak.

Az 1998-ról szóló annalesek három Ibusár-premiert jegyeznek: a pécsi Janus egyetemi színpadi és a kecskeméti mellett Zsótér Sándor rendezését a Játékszínben. Pécsett Mikuli János rendező elsőként vonta össze Jolán két valóságát, s ezt követte Zsótér is, így a Teréz körúton Börcsök Enikő egyszerre volt Sárbogárdi Jolán és az ő primadonna-reinkarnációja, Amália hercegkisasszony, a vasúti jegyek papírtekercséből tépés készült a sebesült Kleisermann-Bajkhállóy Richardnak (játszotta Pintér Tibor), a nádfonatú kerti szék pedig átalakult abroncsszoknyává és gyóntatószékké. A kritikák tanúsága szerint álom és valóság teljes egymásba játszatása nem talált egyöntetű elfogadásra, voltak, akik önmagáért valónak ítélték ezt a színészökonómiát, s problémásnak azt, hogy Zsótér nem megmutat, hanem akár a néző helyett is értelmez. Főszereplő Börcsök Enikő, a Jolán anyját és – némi dramaturgiai beavatkozás után életre kelt – Klotild főhercegnőt, Amália gyámját alakító Venczel Vera, valamint az előadás díszletéül szolgáló kinagyított Parlament-képeslap azonban tetszést aratott, és ez utóbbi révén Ambrus Mária a szezon végén a szintén Zsótérral készített kamrabeli Pericles és a Radnóti Színházban játszott Rettegés és ínség terveivel megosztva hazavihette a kritikusok díját.

Az első határon túli Ibusár-bemutató Kolozsváron volt az 1996/97-es évadban, majd Kövesdy István tíz évvel később Temesváron is színpadra állította a darabot Tokai Andreával a főszerepben, aki talán az alkotói hevében legtehetetlenebb és legdühösebb Jolánt mutatta. Előtte egy évaddal azonban a Komáromi Jókai Színház akkori főrendezője, Telihay Péter vitte színre a huszerettet Molnár Xéniával. "Az eddigi Ibusár-bemutatók főszereplői legfeljebb ha hízásra hajlamos alkatú, penészvirág jellegű, besavanyodóban lévő leányzót formáztak Sárbogárdi Jolánból. Olyan valakit, aki érzékenyebb és igényesebb a környezeténél, s legalábbis eleinte hisz benne, hogy rátalált a babérkoszorú felé vezető rögös útra. (…) Molnár Xénia(nak) elődeitől alapvetően (…) vaskos nemcsak az alkata, a modora is; hangos, dühkitörésekre hajlamos, karcos nőszemély. Valószínűleg a kezdetektől fogva tisztában van vele, hogy semmiféle irodalmi karrier nem várja – mégis kényszeresen rakosgatja egymás mellé az innen-onnan összeszedegetett kliséket, agyonbodorított, bicebóca mondatokat. Hiszen – élhető magánélet híján – valamivel csak el kell tölteni a tovadöcögő napokat, hónapokat, évtizedeket. Ha illúziók nélkül, hát úgy."

A múlt évadban a Szabadkai Népszínház repertoárján szerepelt a Parti Nagy-mű (új zenével, amit ifj. Kucsera Géza jegyez), idén pedig Csíkszeredában tűzik műsorra. Igaz, ott azt a változatot, amit először Egerben láthattunk: monodrámaként. Az előadásról így írt a kritika: "Az Ibusár és az ibusáriság teljes (vissz) fényében ragyog előttünk az egri Gárdonyi Géza Színház stúdiójában. Amit Nádasy Erika Szegvári Menyhért rendezésében megmutat – két zenész, a zongorista Nagy Zoltán és a tangóharmonikás Baran Grzegorz diszkrét közreműködésével –, az a rongyos élet és a vigasztaló színház tragikomédiája. Ezt kínálja nekünk a legigazibb Sárbogárdi Jolán. Csapzott hajjal, tányérsapkában, habselyem kombinéban, szemceruzával rajzolt bajusszal az orra alatt, fáslival bepólyázott fejjel, színészi mestermunkaként." Egy hangra komponált huszerettet játszik Bíró Kriszta is az Örkény Színház előcsarnokában, a ruhatár pultján, végül a színház színpadán. Jolánként "kerekes bőröndöt maga után húzva, jellegtelen, ám nem igénytelen külsővel és üres tekintettel botorkál be a színre, hogy aztán mindent kipakoljon" – mesél, mesél, egészen bizarr (értsd: normalitás és őrületes zagyvaság határán játszódó), ahogyan környezetével való leszámolásképp, amolyan csak itt, csak önöknek módon magának elbábozza operettjét.

Udvaros Dorottya kétszer játszotta Amáliát és egyszer Jolánt, ám ez utóbbi egynyári siker volt. Az ok: a hercegkisasszonyt a Magos György rendezte, "két külön valóságos" rádiójátékban alakította, míg a 2002 nyarán Tatán és Gyulán bemutatott Novák Eszter rendezte, Szalai Antal és népi zenekara kísérte előadás a már bevett szerepvonást alkalmazta.

"Nem is a darab, legföljebb a játszása, ami érdekel" – nyilatkozta néhány éve Parti Nagy Lajos. "Hogy mit eszel ki, mit olvas ki a maga számára a rendező, továbbá, hogy melyik Jolán mit, hogyan old meg, alakít át. El vagyok kényeztetve, remek színésznők bújtak teremtményem bőrébe, avagy, és ez még fontosabb, kölcsönözték az én hősömnek a magukét." A rendező esetünkben Béres Attila, a remek színésznő pedig Siménfalvy Ágota.