1974-ben a Locomotiv GT négyszázezer ember előtt lépett fel Kansas Cityben, előttük pedig az akkor még tökismeretlen Aerosmith játszott. Ez nagy dolog volt, egyetlen zenekarnak sem sikerült korábban a vasfüggönyön túlról.
Negyvenöt évvel később Presser feleleveníti a kezdeteket: abszolút hallása volt, de apja osztályellenségnek számított, nem akarták felvenni a konziba. A Beatles volt sorsdöntő az életében, meg az, hogy bekerült az Omegába.
Amikor a Locomotiv GT megalakult, az már a csúcsidőszak volt, nem hiába írta róluk a New Musical Express, hogy az új zenei szenzáció keletről jön. Következtek a nemzetközi turnék, erről szól A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián. Pici bácsi Somló Tamást „az utolsó igazi rockerként” említi.
Presser Gábor (Fotó/Forrás: Stekovics Gáspár)
Nem szeretném lelőni az interjú érdekes momentumait, amelyekben a hetvenes-nyolcvanas évekbeli koncertkörutak és a külföldi koncertélmények elevenednek meg. A Forbes nyomtatott, augusztusi számából kiderül, hogy Pici bácsinak mintegy 3,7 millió eladott színházjegyhez van köze így vagy úgy, 1516 koncertet adott eddig – és 9-13 között becsülhető a sáljainak száma.
Pressert kölcsönös nagyrabecsülés és barátság fűzte Kocsis Zoltánhoz, Szakcsi Lakatos Béla pedig „zeneileg a barátja”.
A Forbes interjújára a zeneszerző egyenesen a repülőtérről érkezett, New Yorkból, ahol A padlás Broadway-adaptációjának próbái zajlanak. Egy ottani ügynökség lefordította a legnépszerűbb magyar musicalt, amelyet a Vígszínház 1988-as bemutatója óta műsoron tart. A szerzőpáros – Presser és Sztevanovity Dusán – csak a harmadik angol változatra adta az áldását.
Egy szerzőnek meg kell tanulnia elengednie a darabját, mert a sors úgyis megteszi ezt helyette
– mondja Pici bácsi. Presser Gábor még egy esélyt kapott az élettől, hogy a világ megismerje a nevét, mi csak szorítani tudunk, hogy olyan Padlás kerüljön a Broadwayre, amivel a szerzők és a közönség is elégedettek. (Forbes)
A fejléckép Presser Gábor hivatalos fotóinak egyike, Vető Gábor készítette.
hírlevél
