Zenés színház

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

2019.05.18. 09:35
Ajánlom
Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.

Hat éve vezeti már az ország elsőszámú prózai színházát, a Nemzeti Színházat. Közben nem hagyott fel a rendezéssel sem. Miként lehet összeegyeztetni a kettőt?

Leginkább úgy tudom kontrollálni a színházban zajló folyamatokat, ha rendezek. Igaz, egyre kevesebbet – két előadást egy évadban –, és azt szeretném, ha a következő években már csak egy előadást vinnék színre. Erre azért lesz lehetőségem, mert egy gazdag repertoár felépítésével sikerült olyan irányba állítani a Nemzetit, hogy nincs bemutatókényszerünk. A színház, mint előadásgyár különböző részlegeinek munkáját csak rendezés közben látom. Így tudok leginkább hatni a társulatra, megosztani velük a gondolataimat, fájdalmaimat, örömeimet. És ez fordítva is igaz: a rendezés ad alkalmat arra, hogy lássam a munkatársaimat, és meghallhassam őket. A Nemzetin kívül pedig tudatosan kevés megbízást vállalok: az elmúlt évekből csak az operaházi Bánk bánt és a szentpétervári Bűn és bűnhődést emelném ki.

Vidnyanszky_eorifoto-3144-134303.jpg

Vidnyánszky Attila (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt)

Egy újabb rendezésre készül idén nyáron: a Háry János, a Borisz Godunov és más rendezései után most Kálmán Imre leghíresebb örökzöldjét, a Csárdáskirálynőt állítja a Szabadtéri Színház színpadára. Korábban miért nem nyúlt az operett műfajához, és miért éppen a Csárdáskirálynő felkérését fogadta el?

Valóban nem az operett állt eddig a szívemhez legközelebb, ha már zenés műfajú művet rendeztem, akkor az opera volt, de az az igazság, hogy már a debreceni Csokonai színházban is kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy operettet rendezzek: természetesen a Csárdáskirálynőt. Most megadatott ez a lehetőség, ami megtisztelő, és egyben nagy felelősséggel is jár számomra. Ugyanakkor fontos, hogy a színházigazgatás és megannyi komoly produkció után jól esik egy kicsit szertelenkedni: megélni az operett könnyedségét, iróniáját, arisztokratizmusát. Bizony bele lehet szeretni a Csárdáskirálynő édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba. Jó elmerülni ebben a miliőben, remélem, sikerül mindezt a színpadon mindenki számára átélhető módon megvalósítanunk.

A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon bemutatott korábbi munkáiban mennyire volt meghatározó a helyszín és a szabadtér?

A szabad térnek mindig különös ereje van, talán ezért is szeretjük –

az összes kockázattal és mindazzal a többletfeladattal együtt, amit a színészekre és a rendezőre ró. Sokféle színház van, de amikor kihunynak a fények, az olasz kukucskaszínpad természete mindenhol a világon egyforma. Ez nem mondható el a szabadtérről. Minden külső játéktérnek megvan a maga egyedei hangulata, varázsa, atmoszférája. Átélhettük ezt a Nemzeti társulatával tavaly augusztusban Csíksomlyón, és hasonlóan szakrális környezetben merítkezünk meg idén augusztus 19-én az esztergomi bazilika előtt, amikor ugyancsak a Csíksomlyói passiót játsszuk el. A helyszín tehát meghatározó. A Margitsziget sem egyszerűen csak a főváros tüdeje, ide pihenni járnak az emberek – és egy kicsit elidőzni, szemlélődni. A színpad szomszédságában találhatóak a kolostorromok, és itt áll a híres ősplatán, ami a maga monumentális méretével és kétszáz évével lenyűgöző. Mindez része a Margitszigeti Szabadtéri Színpad sajátos hangulatának.

A Csárdáskirálynőt sokféleképp vitték színre, 1954-ben Kellér Dezső és Békeffi István alaposan átírta, aktualizálta a szövegkönyvet, de később megtették ezt mások is. Ön az eredeti Gábor Andor-szövegekhez tér vissza, mit üzen a Csárdáskirálynő nekünk ma?

A Csárdáskirálynőt egyetlen üzenetéért szeretjük: a szerelem mindenhatóságát hirdeti.

Azért tértem vissza az eredeti szöveghez, mert a mű világát akarom felidézni.

Azzal, hogy nem aktualizáljuk, ezerszer aktuálisabb lesz. Ezzel együtt nem titkolom, hogy többet látok a Csárdáskirálynőben, mint egy kedves-derűs-szerelmetes történetet. A premier időpontja történelmi súlyt ad ennek a műnek, Kálmán Imre operettjét 1915-ben mutatták be Bécsben, vagyis ez a Monarchia egyik utolsó sóhajtása. Annak a Monarchiának, ami megszülte a Csárdáskirálynő világérzetét, sőt mai fogalmainkkal ez az operett ennek a békebeli dualista berendezkedésnek a propagandarabja, amelyben a bécsi arisztokrata és az erdélyi primadonna egymásba szeretnek. A Monarchia összeolvasztja a népeket, kohóként és hídként működik. Nem számít határ, ellentét, egy érzés a nemzetek fölött áll: a Csárdáskirálynő a szerelmet hirdeti. Úgy visszük színre a darabot, hogy ezt a világot nagy odafigyeléssel és eleganciával felidézhessük. Ezért lesznek gyönyörűek Cziegler Balázs díszletei és Berzsenyi Kriszta jelmezei is.

Vidnyanszky_eorifoto-3102-134305.jpg

Vidnyánszky Attila (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt)

Bő száz éve a librettót fordító és átíró Gábor Andor, de maga Kálmán Imre is tett róla, hogy a poénok üljenek és az utalások működjenek. Hogyan lehetséges ez ma, egy teljesen megváltozott világban?

A Csárdáskirálynő elsősorban a gyönyörű zenék miatt működik, mert ezek a dallamok parádésak. Ezen kívül mindenféle esetleges értelmezési nehézséget áthidal az a szerelmi történet, amit több ezer éve nem kell magyarázni. Nagyon bízom abban, hogy a próbafolyamat alatt a remekül játszható helyzetekhez kialakulnak a mi mai poénjaink is. De elsősorban nem a gegekre szeretnék építeni, sokkal jobban érdekel a történet igazsága és szépsége.

Mit gondol, miért fontos, hogy patinás, nagyszabású előadásokkal fenntartsuk ezt a műfajt, az operettet?

Nem akarom eltagadni a színháznak azt a szerepét, hogy önfeledt és szórakoztató időtöltés is lehet. A csodálatos magyar színházi életben ezért minden műfajnak helye van. Nem félek rangsort állítani a műfajok között, de fontos, hogy minden zsánerben lehet és kell is érdekesen és értékesen megszólalni.

Bán Teodórával, a Szabad Tér Színház igazgatónőjével már korábban is dolgozott együtt, hogyan jellemezné a közös munkát?

Teodóra komoly szakember, aki professzionálisan és harcosan képviseli színháza ügyét. Nagy energiával dolgozik, és több műfajban is magabiztosan eligazodik. Időnként még küzdeni is kell vele, de a művészi autonómia határait nagyon elegánsan és jó érzékkel sosem lépi át.

Bővebb információ az előadásról ide kattintva>>>

Forrás: Szabad Tér Színház

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Minden hang a helyén volt” - Balázs-Piri Soma sikere Londonban

Aki meghallja zongorázni a mindössze tizenöt éves Balázs-Piri Somát, a Virtuózok felfedezettjét, laikusként érzi, szakmabeliként pedig tudja, hogy különleges kincset talált.
Klasszikus

Bartók Bangkokban is Bartók

„Ez egy olyan zenekar, amely a koncerten mindent odatesz” – mondja Keller András. A Concerto Budapest turnéjának első, bangkoki koncertje után a karmestert arról kérdeztük, miért nem barbaro Bartók zenéje, és miért rezonálhat rá bárki, aki emberből van.
Tánc

„Szeretek az utcán sétáló balerina lenni” – Interjú Felméry Lilivel

Ősszel kezdte tizedik évadát a Magyar Állami Operaházban, előtte a Vaganova Akadémián és a londoni Royal Ballet Schoolban is tanult. Kapott szerződésajánlatot Londonban is, de ő mégis hazajött. 2019-ben elnyerte a Harangozó Gyula-díjat. Felméry Lilit ezúttal a mindennapokról kérdeztük.
Tánc

Akkor mostantól a néptánc is versenysportág lesz?

4077 csapással 2 percen belül világrekordot döntött a Fricska Táncegyüttes, és ezzel együtt megszületett a #NeptancSport hashtag az interneten. A Fricska világrekordjának önmagán túlmutató jelentősége van, és talán egy tendenciát is jelez a néptánc műfaján belül.
Tánc

Hihetetlen: Próba nélkül vették fel az egyik leghíresebb filmes táncjelenetet

Annak idején majdnem kivágták, végül a filmtörténet egyik leghíresebb táncjelenete lett a Nicholas Brothers szédületes sztepptánc koreográfiája, amit a fáma szerint első próbálkozásra vettek szalagra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház videó

Gyerekek adják elő az István, a királyt

Elindult az „István, a király iskolába megy” program. A legendás rockopera emblematikus főszereplői – Varga Miklós, Vikidál Gyula, Feke Pál, Vadkerti Imre – kisfilmben biztatnak jelentkezésre.
Zenés színház interjú

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.
Zenés színház ajánló

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.
Zenés színház hír

José Carreras lesz a miskolci operafesztivál díszvendége

José Carreras hangversenyével nyílik 2020-ban a 20. Bartók Plusz Operafesztivál Miskolcon, a rendhagyó koncert helyszíne a város jégcsarnoka lesz.
Zenés színház interjú

Egy pálya emlékezete – Ferruccio Furlanetto az Erkel Színházban

A világhírű basszus, Ferruccio Furlanetto tavasszal ünnepelte hetvenedik születésnapját. Szó sincs azonban lezárásról, helyette a jövőbe tekint, és eközben az Erkel Színházban felidézi pályája fő állomásait.