Zenés színház

A dob szelleme igenis létezik

2009.10.29. 11:54
Ajánlom
Olvasom Rossini Tankrédjának szövegét, hallgatom a zenét és minduntalan a Salamon szigeteki nagydob jut eszembe. A huszadik század hajnalán törzseket fedeztek fel arrafelé és az egyik falu mellett egy hatalmas, istenként tisztelt dob állt.

Olvasom Rossini Tankrédjának szövegét, hallgatom a zenét és minduntalan a Salamon szigeteki nagydob jut eszembe. A huszadik század hajnalán (vagy tán még az előző végén) fedeztek fel szinte kőkorszaki körülmények közt élő törzseket arrafelé. Az egyik falu mellett ott állt egy hatalmas dob, amelyet a helyiek szinte istenként tiszteltek. Ha ugyanis a dobot a megfelelő helyen megütötték, fantasztikus hang szólalt meg. Aránylag mély, hosszan zengő. Pedig a dob igen egyszerű alkatrészekből állt. Fából, bőrből és háncsokból, amelyekkel a bőrt a fa keretre feszítették. Mármost a fa koppan, semmi több. A bőrt püfölhetjük, hangja jelentéktelen. A háncsokról szó se essék. A három együtt azonban csodát művel. Nyilván azért, mert az építménybe költözött egy szellem. Ez az egyedüli magyarázat. 

Íme egy rövid részlet a librettóból. Annyit kell tudni hozzá, Tankréd haragszik kedvesére, mert hűtlennek véli. Régóta haragszik, s a bizonyíték számára egy elfogott levél. Nagyjából ez a dráma lényege. A második felvonásnak a végefelé járunk már, amikor Amenaide végre kiböki, idézem: "azt a levelet neked írtam, te hálátlan". Mire Tankréd: "Nekem? Miért nem mondtad előbb?" (Nem teszi hozzá, sok áriát és recitativót megspórolhattál volna). Amenaide: "Mert nem hagytad." Hát, ha csak úgy nem. Nincs rá jobb szó: bárgyúság a köbön. És mindezt olyan zene kíséri, amelyben hosszú perceken át lényegében csak az összhangzattani alapharmóniák szólnak. Meg sablonok, amelyeket Rossini mester előtte is, utána is sokszor elsütött. 

Fa, bőr és háncs. És az egész együtt mégis folyamatos gyönyörűség. Ott ülünk két igen hosszú felvonáson át, és lehetetlen unatkozni, fanyalogni. Miért? Nyilván azért, mert egy titokzatos démon költözött a zenei építménybe. 

Na jó, el kell ismerni, amit Rossini az énektechnikáról nem tudott, azt már nem is érdemes tudni. És a hangszerelése is elképesztő. Időnként keleties kolorittal, meg döbbenetes modulációkkal fűszerezi sablonjait és hihetetlen dallamokat talál ki (az egyiket állítólag röviddel az 1813-as premier után még bírósági tárgyalásokon is dúdolgatta a közönség, úgy, hogy rendre kellett őket utasítani). Szóval, akad itt fa, bőr és háncs mellett egy s más.  A lényeg azonban mégis az, hogy a józan ész összes érve ellenére a mű valóságos csoda. 

Hogy ez a csoda létrejöhessen, persze igen nagy mértékben múlik az előadókon, elsősorban az énekeseken. Október 26-án nagyszerű csapat látogatott Budapestre. Még a kisebb szerepekben is kiválóan felkészült, remek adottságokkal rendelkező szólistákat hallhattunk (Ruby Hughest Roggieróként, Konstantin Wolffot a negatív hős, Obrazzano megszemélyesítőként, illetve a neve hangzása alapján lett származású Liora Grodnikaitét Isauraként).  A címszereplőt alakító Vivica Genaux-t is szívesen látnám hazai színpadon fő szerepekben (Tankréd a Rossini korában még élő hagyomány nagyjából mezzo-régiókban mozgó szerep, ezért énekelte hölgy-énekes), bár nála felfedezhetőnek véltem némi technikai problémát: noha koloratúrái makulátlanoknak tűntek, olykor láthatóan nehezére esett egy-egy hosszabban tartott-vibrált hang megszólaltatása (gyakran furcsa, ferde fejtartással és feltűnően remegő arcizmokkal bocsátotta ki magából a hangokat). A legtöbb tapsot a lányárért aggódó és őt mégis elítélni kényszerülő atya, Argiro, alias Colin Lee tenorista, meg Amenaide, alias Aleksandra Kurzak aratta - és én egyetértettem a publikum spontán ítéletével. Ha szabad rangsorolnom, a lengyel énekesnőnek adnám a pálmát: cseppet sem lennék meglepve, ha sok tucatnyi új CD-felvételen olvasnám a közeljövőben a nevét.

Az Arnold Schönberg Kórus férfikara sárga irigységgel töltött el: sajnos meg kell állapítanom, hogy hasonló színvonalú férfikar (lásd: tenorszólam!) ma nincs Kodály országában. Ideje, hogy a kuruc vér felpezsdüljön és megszégyenítse a labancokat. 

A zenekar - az  Orchestre Des Champs Elysées - feledhetetlen negyedórákkal és ingatat félpercekkel ajándékozott meg. Az utóbbiakat elsősorban a karmester, René Jacobs számlájára írom. Ő kétségkívül napjaink egyik sztár-dirigense. Közel tucat CD-jét ismerem (Giulio Cesare!), egyik jobb, mint a másik. Élő előadásban azonban enyhe csalódást keltett. Nyilván remek betanító lehet, akinek határozott elképzelési vannak minden részletről, s igazáról meg tudja győzni zenészeit. A dobogón állva viszont kissé esendőnek tűnik. Két kezét rendre szinkronban, szimmetrikusan mozgatja, lassításoknál, gyorsításoknál - amelyeket helyesen ismer fel - nem tud egyértelmű jelzéseket adni, így bizony előfordul, hogy zavarok támadnak azok pontos, hatásos kivitelezésében. Belügyminiszter, aki világosan látja a végrehajtandó feladatot, de nem olyan közlekedési rendőr, aki az adott szituációban mindenkor eligazodik. És ne becsüljük le a közlekedési rendőröket. Ha nincs baleset, az rajtuk, nem a bársonyszékben ülő nagyfőnökökön múlik.

A Budapesti Zenei Hetek zárókoncertje
2009. október 26. 19:30

Zeneakadémia Nagyterem

Budapesti Zenei Hetek

Km.: Orchestre des Champs Elysées, Arnold Schönberg Chor, Colin Lee, Vivica Genaux, Konstantin Wolff, Aleksandra Kurzak, Liora Grodnikaite, Ruby Hughes
Vez.: René Jacobs

Rossini: Tancredi (magyarországi bemutató)

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.
Klasszikus

Öt éves lett a Virtuózok, így ünnepelnek

Jubileumi ünnepi hangversenyen lépnek fel a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsor elmúlt öt évének legtehetségesebb résztvevői december 30-án a Müpában.
Könyv

Szabó Magda személyes pillanatai

Szabó Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. Galéria
Plusz

Alinda ezúttal Ónodi Esztert kérdezte

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Ónodi Eszterrel kitértek arra is, hogy a népszerű színésznő lehetett volna zenész is, sőt szóba került, milyen a “rocker”, az “ufó” és a”libapásztor” Eszter.
Zenés színház

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház pesti vigadó

Bejelentették Royal Opera House 2019/20-as előadásait

Az élő közvetítésekből vagy ismétlésekből álló mozis évad a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaratermében dobogtatja meg a nézők szívét.
Zenés színház hír

Gustavo Dudamel vezényel majd Spielberg West Side Story-filmjében

A Bernstein-musical újabb filmfeldolgozásáról egyre többet tudunk, de még várnunk kell 2020 karácsonyáig, hogy láthassuk.
Zenés színház opera

Ingyenes szabadtéri előadással ünnepli fennállása 150. évfordulóját a Bécsi Operaház

Az előadások mellett szintén premierekkel és kiállításokkal várja az intézmény az operabarátokat május 25-én és 26-án.
Zenés színház interjú

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.
Zenés színház kult50

Frida, aki összeköt - Gubik Petra és Lantos Adriána a Kult50-ben

A Frida Kahlo életművét bemutató tárlat 2018 egyik legmeghatározóbb kiállítása volt, kurátora, Lantos Adriána helyet kapott az idei Kult50 válogatásban is. Gubik Petra pedig a Dorian Gray-ben és az István, a király nyújtott alakításaiért került be az ötven közé.