Zenés színház

A dúrok, a mollok és a csend

2011.07.12. 15:16
Ajánlom
Ruhák és dalok, szervezők és közönség, középdöntő és gála, Szabadka, Palics és Budapest - véget ért az I. Lévay Szilveszter Nemzetközi Musical Énekverseny.

A magyar versenyzők közül is sokan először jártak Szabadkán, nemhogy a németek, osztrákok vagy épp a japánok. (Akik egyébként szponzort kerestek maguknak, úgy tudták átrepülni a fél világot. Ezzel szemben a felénk honos arts & business kapcsolat...) Amivel találkoztak - a szecessziós belvároson egy lépéssel túl -, az a baráti, egyre fesztelenebb hangulatú verseny volt, ahol egymásra egyáltalán nem ellenfélként tekintettek. Végignézték, -hallgatták társaikat, és drukkoltak nekik. Ezt a helyzetet talán a legjobban a döntőbe be nem jutó Dancs Annamari mondataival lehetne jellemezni: "Nincs semmi baj, én már kaptam elég lehetőséget. A legjobban annak örülök, hogy Botondnak sikerült." Ráduly Botond "Manó" - akinek termetével ellentétben hatalmas hangja van - ugyanis szintén sepsiszentgyörgyi, mint a budapesti és a bukaresti operettszínházakban is egyre több szerepben bizonyító énekes-színésznő, és régi az ismeretségük; de hangozzék bármilyen giccsesen, akik itt találkoztak először, azok is tiszta szívből tapsoltak, visítottak egy-egy azt érdemlő produkciónak már a középdöntők folyamán. A két - egyébként három nyelven, magyarul, szerbül és angolul is konferáló - műsorvezető, Kalmár Zsuzsa és Csernik Árpád pedig csak megerősítették, hogy a színfalak mögött is ugyanez az egymást támogató légkör uralkodott.

Valószínűleg nem lepődik meg senki azon, hogy a fiatal énekeseket, színészeket az motiválta a jelentkezésben, hogy megmutassák, kipróbálják magukat, és komoly súllyal esett latba a mezőny és a zsűri nemzetközisége. Veréb Tamás, Borbély Richárd és Fejes Szandra is megerősítették, hogy érdekes és tanulságos volt látni a más színházi kultúrákból érkező versenyzők előadását, és meghallgatni a holland, német színházi szakembereket, ráadásul egy ilyen megmérettetés akár a külföldi munkához is jó lehetőség, ajánlólevélnek számíthat. Egyikőjük sem kezdő: a mindössze 17 éves Tamás nevét a miskolci színházbajárók ismerhetik, Richárd a Madách Színházban játszik, a következő évadtól Kecskemétre szerződő Szandrával pedig A Társulatban találkozhatott először a publikum.

Sokan állítják, egy versenyen a dalválasztásnál eldől minden. Olyan dalokat kell-e vinni, amelyben több előadói oldal is megmutatható, kockáztatva esetleg azt, hogy valamelyik stílus nem komfortos, vagy egyetlen érzelmi amplitudónál célszerű maradni? Be kell-e vállalni a rizikót egy frissen tanult számmal, vagy taktikusabb a jól beváltnál maradni? Az első fordulókon kell nagyon megmutatni, vagy tartogassuk a nagy produkciót, és a döntőben hengereljük le a zsűrit? Sajnos, a titokra nem derült fény, mert ahány versenyzőtől és zsűritagtól próbáltam megtudni a tutit, annyi választ kaptam.

És ha megnézzük a fellépőruhákat, abból sem tűnik úgy, egyetlen helyes megoldás van; különösen azért, mert két dalhoz is hozzá kellett öltözni. A lányoknál a koktélruhától a kisestélyiig, színestől a kisfekete különböző változataiig terjed a repertoár, az elegáns Elisabethek és kislányos Ének, a karakterénekes hölgyek nadrágja egyértelműsíti: a dalbeli karakter meghatározó, azt fejezi ki az öltözék is. A férfiaknál - Wolfgang Amadeus Mozarttól Maxim de Winterig - azonban több alkalomra is összeállítható a gardrób: laza nyári lenvászon ing és nadrág fehérben, ugyanez feketében nyaraláshoz, klasszikus és trendi farmer inggel és/vagy zakóval casual Fridayre, zsakettgombolású öltöny ezüsttel hímzett mellénnyel fogadásra.

A döntő századfordulós palicsi romantikájához tökéletesen passzoló ruhák némelyike díszlet nélkül egészen furcsán hatott a középdöntő helyszínén, a Jadran Színpadon. Aki esetleg még nem járt Szabadkán: ez a valamikori mozi, valljuk be, ezért kevéssé színházszagú, és itt játszik ideiglenesen - azaz nem tudni, meddig - a Szabadkai Népszínház, a verseny egyik koprodukciós partnere. Az első meglepetés a bejárati lépcsőnél fogad, a megszokott betont ugyanis vörös szőnyeg borítja. Ám még mielőtt valaki azt gondolná, hirtelen "fenn az ernyő, nincsen kas"-t kezdenének játszani, gyorsan rakjuk helyre a dolgokat: ez az egyetlen, hajszálnyival talán eltúlzott hang az énekversenyen. Az összes többi látványelem nem akarja fölöslegesen plasztikázni azt, ami nincs, itt mindenki vállalja, és mindenki iszonyatosan odateszi magát.

Jó egy évet dolgoztak együtt a szabadkaiak a Budapesti Operettszínházból érkező stábbal, így adódott össze a Pestről érkező versenyrendezési tapasztalat és a helyismeret. A Népszínház szervezési és műszaki kapacitásait azonban végesnek ítélte az igazgató, Mezei Zoltán, így került a képbe a jól bevált partner, a Szabadkai Népkör Művelődési Egyesület. Annak ellenére, hogy a Népszínház repertoárján zenés darabok is helyet kapnak - s hogy ezt milyen szinten művelik, bizonyítja az öntevékenyen összehozott Záróra vagy a zenés/szórakoztató előadás kategóriájában Színikritikusok Díját érő Szomorú vasárnap -, alapvetően prózai színházról van szó. „A zenés előadások nem csupán azért fontosak számunkra, mert közönségvonzóak, hanem mert egy nép- vagy repertoárszínháznak ezt a műfajt művelnie kell" - vallja Mezei, akinek jelentős musicaljátszási tapasztalata van, így nehezen tud mit kezdeni azokkal a véleményekkel, akár a szakmán belül, amelyek szerint az operett és a musical hiteltelen, puszta forma, a mélyén nincs semmi. "A Hairt, a Jézus Krisztus Szupersztárt a világon mindenfelé játsszák" - indokolja, és hozzáteszi: szerinte csak az a lényeg, hogyan nyúlnak a rendezők egy-egy műhöz.

Ráadásul azzal az ellenszéllel is meg kell küzdeniük, ami a szerbiai (és egykori jugoszláv) színházi tradícióból hiányzó zenés műfajt illeti - igaz, igény a szerb nézők részéről is lenne rá -, és valljuk be, a verseny első évében az országos sajtó nem visszhangzott a szabadkai történésektől annak ellenére sem, hogy Vajdaság tartomány és a város a kezdeményezés mellett állt, és anyagilag jelentősen támogatta azt. A döntő gálájára megtelt az ezer fő befogadására képes palicsi szabadtéri színpad, pedig a jegyárak igen borsosak voltak, elővételben hétszáz, a helyszínen kilencszáz dínárba kerültek (összehasonlításképp: egy jegy a Szabadkai Népszínház előadására háromszáz dínár). Mezei szerint fontos lépést tettek, természetesen le kell vonni a maguk részéről is következtetéseket - önkritikusan megjegyezte, hogy a helyi sajtó- és PR-tevékenységet hatékonyabban végezhettél volna -, ám minden gyermekbetegsége ellenére pozitív szaldóval gondol az I. Lévay Szilveszter Nemzetközi Musical Énekversenyre. A megszerzett technikai és szervezési szakmai tapasztalat mellett a Szabadkai Népszínház neve oda is eljutott, ahová egyébként esélyük sem lett volna eljutni. A további együttműködések kapcsán pedig tényleg bármi történhet.

A verseny azonban nem ért véget a döntővel: a győztesek Budapestre utaztak, hogy az Operettszínház közönsége előtt is fellépjenek. Ahogyan már megszokhatták, Kalmár Zsuzsa és Csernik Árpád konferáltak - ennél talán nincs is jobb visszaigazolás Szabadkára -, azon viszont egészen meglepődtek és meghatódtak a japán, szerb, román különdíjasok és meghívott fellépők, hogy, őket, az ismeretleneket mekkora ovációval fogadja a magyar közönség. Kérem szépen, szakértelem nálunk is akad!

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Erős, makacs és érzékeny - Meryl Streep 70 éves

Ma ünnepli hetvenedik születésnapját a háromszoros Oscar-díjas Meryl Streep, a ma élő legnagyobb színészek egyike, akit 21 alkalommal jelöltek Oscar és 31 alkalommal Golden Globe díjra. Portré.
Színház

„Egy Beethoven-koncert után kisebb a valószínűsége annak, hogy valakit fejbe verjünk”

Az Ördögkatlan két megálmodójával, Kiss Mónikával és Bérczes Lászlóval arról beszélgettünk, miből fakad a fesztivál egyedi hangulata és milyen új fellépőket avatnak idén, de néhány praktikus tanáccsal is ellátják azokat, akik kedvet kapnának ellátogatni a fesztiválra július 30. és augusztus 3. között.
Zenés színház

Kijött az első fotó az új West Side Story-filmhez

„Something’s comin’, somethin’ good…” Steven Spielberg rendezi az 1961-es West Side Story remake-jét, összeszedtük, mit tudunk róla.
Jazz/World

M és Ö és R és K, avagy nem tudom, milyen zene ez, de nagyon jó

Funk, soul, pszichedelikus pop, lo-fi és blues, nem is ez a lényeg, hanem hogy a Mörk nem csak azt tudja, hogyan zenéljen, hanem azt is, hogyan zenéljen Neked.
Színház

Eszenyi Enikő a Vígszínház zenés szuperprodukcióiról a Fidelio Klasszikban

A nagy Gatsbyről és a Mágnás Miskáról Eszenyi Enikő mesél a Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorában június 22-én a 92.1-en. Fesztiválkörképünkben a Balatonfüredi Gitárfesztiválról és az Ördögkatlanról beszélgetünk Eötvös Józseffel és Bérczes Lászlóval.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Aj Vej-vej Turandotot rendez Rómában

A hazájában játszódó Puccini-operának a kínai képzőművész nemcsak a rendezője lesz, hanem ő tervezi a jelmezeket is.
Zenés színház hír

Kijött az első fotó az új West Side Story-filmhez

„Something’s comin’, somethin’ good…” Steven Spielberg rendezi az 1961-es West Side Story remake-jét, összeszedtük, mit tudunk róla.
Zenés színház operaház

Díjátadóval zárult az Opera „Puccini Itáliája”-évada

Az eltelt évad legkiemelkedőbb művészi teljesítményeit jutalmazta az Operaház. Az évzáró Csillagóra gálaesten azt is bejelentették, hogy kik viselhetik egy éven át „A Magyar Állami Operaház Kamaraénekese” és „A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja” címeket. 
Zenés színház magazin

A Champs-Élysées Mozartja – 200 éve született Offenbach

A kánkánok mestere korának szórakoztatóipari nagyvállalkozója volt, aki élete vége felé egy „komoly” operát is írt, a Hoffmann meséit.
Zenés színház wagner

Fischer Ádám: Vállalom a felelősséget a halk énekesekért!

Nem az énekeseknek kevés a hangjuk, Wagnert néha így kell énekelni. Caruso-szindróma és énekbeszéd kapcsán beszélgettünk a Ring-ciklus karmesterével.