Zenés színház

A fantom testbeszéde és operai hangja

2002.12.13. 00:00
Ajánlom
Csengeri Attila lesz Webber Az operaház fantomja előadásában az egyik szereposztásban a fantom. Az elmúlt időszakban főleg külföldön és vidéken lépett fel.

- Közel két évig játszotta a Miss Saigonban Chris szerepét Stuttgartban. Akkor azt mondta, kint máshogy játsszák a musicalt, mint nálunk, kevesebb lélekkel. Körülbelül 60 százalékát tudta kiadni annak, ami önben volt. Azzal, hogy ön lett a fantom, a kinti igények települtek át itthonra, vagy lehet úgy musicalt játszani, ahogy nálunk szokás?

- Nagyon remélem, hogy úgy játszom majd az Operaház fantomját, ahogy általában a magyar színészek. Kint fontos a technika, emiatt a fényből nem volt szabad kilépni. Egy nagyobb mozdulatnál vagy lépésnél vissza kellett fognom magam, ami sajnos visszahatott a játék dinamikájára is. Kint tényleg az a bizonyos 60 százalék érvényesült. A Madách Színház azonban az úgynevezett non replica jogot kapta meg, ami azt jelenti, hogy nem kell lekoppintani a külföldi produkciókat. Ezért bízom abban, hogy szabadon szárnyalhatunk és hozhatjuk a magyar szívből fakadó, kicsit romantikusabb, energikusabb színjátszást. A németek és az angolok is visszafogottabbak, mint a magyarok. Kint semmiféle beleszólásom nem volt a rendezésbe. Ha jobbnak éreztem volna egy adott pillanatban a színpadon leülni, azt mondták, ezt azért nem lehet, mert az eredeti előadásban állt a főszereplő. Remélem, Szirtes Tamás rendezővel meg tudunk egyezni, hogy mi is alakíthatjuk majd a szerepet.

- A három szereposztás Fantomjai eltérhetnek egymástól?

- Azért kicsit lélekölő az a fajta színjátszás, amikor milliméterre beosztva, minden este ugyanazokkal a szereplőkkel ugyanazt kell csinálni. Remélem, mind a három fantom kicsit mást csinálhat, természetesen az adott rendezésen, koreográfián belül. Ha esetleg valaki megnézi velem, akkor szeretné látni, hogy a másik vagy a harmadik fantom milyen, ez akár a nézőszámot is gyarapíthatja, és színesebb színjátszást is hozhat.

- Először egy évre szerződött Stuttgartba, aztán még egyre. De a második esztendőt nem töltötte ki, mert elment a hangja. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy már nem bírta a gyűrődést?
Volt egy orrsövényferdülésem, és ettől egyre nehezebb lett az éneklés, műtétre volt szükség. Olyan volt, mintha állandó náthával, dugult orral énekeltem volna.

- Hosszú ideig nem volt színpadon, virágboltot is nyitott.

- Jólesett pihenni, az ember lelkének kell egy kis feltöltődés.

- Az utóbbi időben vidéken sok főszerepet játszott, de Pesten inkább csak föl-fölbukkant... Szinte eltűnt a nézők szeme elől a médiából. Próbálkozott pesti színházaknál, de nem tartottak önre igényt, vagy arra vágyott, hogy elvonuljon?

- Játszottam az István, a királyt a Magyar Színházban...

- De azt is második szereposztásban...

- A színházi tagok, így ebben az esetben Tóth Sándor, elsőbbséget élveznek. A Nyomorultakba akkor kerültem be, amikor Homonnay Zsolt kiment Németországba. Ami lehetőség jött, kihasználtam, és úgy érzem, helyt is álltam. A Víg özvegy felújításába kilenc nap alatt álltam be, mert akire eredetileg osztották a szerepet, az lemondta. Tavalyelőtt hét bemutatóm volt. Az, hogy nem folyok a rádióból, a tévéből, nem hiszem, hogy engem minősít. Olyan világot élünk, amikor valóságshow-kat néznek az emberek, és sztárok lesznek azok, akik éldegélnek egy házban mindenféle tehetség és kvalitás nélkül. Nagyon remélem, hogy Az operaház fantomja bizonyíték arra – mivel Magyarországon és az angol jogtulajdonosok előtt is meg kellett felelnem –, hogy vannak még olyan darabok és színházak, ahol számít, hogy mennyire képes az ember hangban és színészetben.

- Mennyire derülnek ki a képességek a meghallgatásokon?

- Rengetegen indultak, és meg lehet nézni, kik azok, akik az utolsó fordulóra bekerültek. Mondhatjuk, hogy csodák nincsenek. Van az a tizenöt-húsz ember, aki ma Magyarországon magas "bariton-tenor” hangfajban ütőképes. Lehet, hogy a meghallgatásokon egy-egy különleges hang, különleges fazon bekerül, de azért a szakma tudja, kik azok, akikből válogatni lehet.

- Azért fölmerül, hogy a meghallgatások esetleg formálisak, sok minden előre eldőlhet.

- Igen. De talán a fantom esetében azért nem volt formális a meghallgatás, mert nem egy-egy beénekelt áriát – ami esetleg jól megy valakinek –, hanem kifejezetten a szerepből kértek ízelítőt. Az biztos, hogy itthon nem lehetett "hozott anyagból” dolgozni, nem énekelhettem olyasmit, ami tíz-tizenkét éve benne van a torkomban. A fantomra Bagó Gizella énekmesteremmel az első forduló előtt körülbelül tíz nappal kezdtünk készülni.

- Több helyütt már le is futott a Fantom, így nyilván vannak tapasztalatok, hogy ez a szerep tényleg különleges képességeket igényel-e?

- Úgy tudom, hogy Nyugaton a meghallgatást a Fantommal úgy kezdik, milyen operát hozott. Vagyis ez a darab feltételez egyfajta klasszikus képzést. Ha esetleg Jézust vagy Júdást elénekli valaki rockos torokkal, az ide már nem elég puha. Ilyen szempontból a Fantomnak több arca van. A lágy, szinte operai klasszikus énekléstől egészen az üvöltözésig minden színt meg kell mutatni. Lehet, hogy valakinek van egy igen szép, rockos magassága, de lehet, hogy a piano és a nagy átkötött ívek nem mennek neki. Nehézség még, hogy ez a szerep tenornak viszonylag mély, egy átlagbaritonnak azonban magas. A darab arról szól, hogy a fantom hangjába szeret bele Christine, tehát kell hogy varázsa legyen a hangjának.

- Színészi szempontból mit igényel a szerep?

- Egy álarc takarja a fantom fél arcát. Nem láttam még Az operaház fantomját, de azt tervezem, hogy majd kiutazunk Londonba a feleségemmel, és megnézem. Mesélik, hogy a fantom sokat játszik a testével. Tehát a testbeszéd ebben az esetben fontosabb lehet, mint az arcjáték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Orbán János Dénes a Fideliónak: „Rajtam kívül senki nem bizonyított három sikeres operettel”

Orbán János Dénes szerint nem merül fel összeférhetetlenség amiatt, hogy az általa szakmailag vezetett KMTG több mint 410 millió forintért vásárolta meg kilenc művének felhasználási jogait. Fehér Renátó szerint az ügy túlmutat a jogdíjakon.
Könyv

Kiakadt a szakma: Orbán János Dénes saját szervezetétől kapott 412 millió forintot művei felhasználási jogaiért

A közpénzből gazdálkodó Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., amelynek szakmai vezetését Orbán János Dénes látja el, egy év alatt több száz millió forintot költött a Kossuth-díjas szerző műveinek felhasználási jogaira.
Zenés színház

„Sokunkban ugyanaz az érzés kavarog: szégyen” – megszólalt Fischl Mónika Orbán János Dénes ügye kapcsán

Fischl Mónika Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekesnő, a Budapesti Operettszínház művésze közösségi oldalán reagált az Orbán János Dénes jogdíjkifizetései körül kialakult botrányra.
Zenés színház

Tanulás, fejlődés, változás – interjú Kolonits Klárával

„A bel canto királynője” – írták Kolonits Kláráról a német kritikusok a Roberto Devereux ulmi bemutatója után. A nemrég súlyos, daganatos betegségen átesett szopránt feltöltődésről és kedvenc rózsáiról is kérdeztük.
Színház

Kenéz Ágoston: „Felkészülünk Csehovra és Brechtre, a Micimackóra mikor készülünk fel?”

Kenéz Ágoston fiatal alkotó nehezen definiálja magát, de egy dolgot tud: gyereknek játszani ugyanakkora tét, mint felnőtteknek. A Fidelio-díjat elnyerő Ha már lúd… című előadás írójával és rendezőjével beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház kritika

Stuart Mária modern köntösben

Merész feladat az operatörténet egyik meghatározó darabjának témájához nyúlni, ám a népszerű ausztrál zeneszerző, Brett Dean éppen erre vállalkozott. Június 27-én, a Müncheni Operafesztivál keretében láttuk az Of One Blood című előadást.
Zenés színház hír

„Sokunkban ugyanaz az érzés kavarog: szégyen” – megszólalt Fischl Mónika Orbán János Dénes ügye kapcsán

Fischl Mónika Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekesnő, a Budapesti Operettszínház művésze közösségi oldalán reagált az Orbán János Dénes jogdíjkifizetései körül kialakult botrányra.
Zenés színház interjú

Tanulás, fejlődés, változás – interjú Kolonits Klárával

„A bel canto királynője” – írták Kolonits Kláráról a német kritikusok a Roberto Devereux ulmi bemutatója után. A nemrég súlyos, daganatos betegségen átesett szopránt feltöltődésről és kedvenc rózsáiról is kérdeztük.
Zenés színház ajánló

Nyolc óra hosszúságú barokk operát mutatnak be Innsbruckban

Antonio Cesti Il pomo d’oro című darabja annyira terjedelmes, hogy két estére bontva látható az idén ötvenéves Innsbrucki Régizenei Fesztivál műsorán. A produkcióban egy magyar énekes is közreműködik.
Zenés színház interjú

Szaszák Zsolt: „Nem játszom az operettet, hanem jelen vagyok benne”

Szaszák Zsoltot két alkalommal, a Fekete tyúk és a Gül baba című előadásban is láthatja a közönség idén nyáron a Benczúr Kert színpadán. Az énekes-színésszel egyebek mellett arról beszélgettünk, milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagítják ezek a produkciók őt és a közönséget.