Zenés színház

A felszín alatt

2015.05.23. 06:58
Ajánlom
A világirodalom mai napig legmeghatározóbb műve, Goethe Faustja idén 225 éve, hogy nyomtatásba került. A jeles évforduló alkalmából a Magyar Állami Operaház májusban saját fesztivált indított, amelynek középpontjában az ördög és az ember viszonya áll. A programsorozat nyitódarabja Gounod Faust c. operája volt. KRITIKA

Már maga az ördöggel való lepaktálás témája is szinte kimeríthetetlen a művészetekben (és az operairodalomban is gyakran előkerül), de magának a Faust-témának a feldolgozása is többféle értelmezést kínál. Hogy nagyon ne menjünk messzire, elég, ha csak megnézzük, hogy míg Goethe filozofikus mélységű drámája az emberi élet célját és értelmét feszegeti elsődlegesen, addig a szóban forgó Gounod-opera, amelynek librettóját Jules Barbier és Michel Carré írták, a dolgok ösztönökön alapuló, emberi oldalát kívánják megvilágítani: ezt a Faustot nem a mindentudás motiválja, hanem a fiatalság iránti nosztalgia, a szerelem és a szexualitás újbóli megélése, az élet nagy kanállal való habzsolása. Das ewig weibliche, vagyis az örök asszonyi az, amely megmentheti a férfit az elkárhozástól, ahogyan Liszt Faust-szimfóniájának végén is megfogalmazódik a gondolat, csak éppen Gounod operájában a hangsúly kevésbé az örökre esik, mint inkább az asszonyira. Így magától értődik, hogy a lengyel Michał Znaniecki rendezése is ezt az emberi oldalt húzza alá. A színrevitel ugyan modern, de csak abban az értelemben, hogy nem historizál, hiszen eszközhasználata mára már szinte mainstream-nek mondható. Motívumai sok esetben könnyen értelmezhetők, ugyanakkor határozottak, az előadás látványvilága magával ragad, amelynek fontos elemei a fények és a színek (az ízlésesen visszafogott, sőt helyenként humoros és jelentéssel megtöltött vetítéssel együtt Bogumił Palewicz munkáját dicsérik). 

A meglehetősen puritán térben (díszlettervező: Luigi Scoglio, asszisztense Alejandro Contreras Cortés) csak az zavar leginkább, hogy minden nagyon hátul van, ami az énekesek hangjának terjedését figyelembe vevő praktikus szempontból sem előnyös. A már említett fények szinte wilsoni hangulatot sugároznak, a legnagyobb kontrasztok is így alakulnak ki. Az opera első felvonásában Mefisztó fiatalító varázslatát a kivetítőn a Matrixból ismert nagy sebességgel aláhulló betűk-számok jelzik, ami álvalóságot, virtuális párhuzamos világot sejtet. A második felvonásban a városi fogadót a Bacchus Disco helyettesíti, ahol nők és tolószékes veteránok búcsúztatják a harcba induló katonákat: Mefisztó tornacipős, sportzakós hipszterként jelenik meg (az ötletes, ám túlnyomórészt egyszerű jelmezeket Ana Ramos Aguayo tervezte), aki kokaint kínál Faustnak, és gúnyosan szelfizik a felé megrövidült kardjából és partvisból keresztet tartó Valentinnel. A filmszerű elem, amikor megáll az idő, és mindenki megdermedve áll a színpadon, miközben Faust meglátja Margitot, egyszerre megható és megmosolyogtató. És ha már a filmes motívumoknál tartunk: mintha Tim Burton-i világot idézne a harmadik felvonás kertje, amelyben szintén az idő megállításaként mintegy csoda motívum módjára tűnnek elő felülről óriási méretű kálák. Ez szintén nagyon szép, de a felvonás végén a forgó ágy, amelyen a Margitot jelképező táncosnő várja Faustot, ötletszegénynek bizonyult. Szórakoztató és látványos, de tulajdonképpen a rendezői színház mára már jól bevált eszközei - ez persze nem baj.

„Mindig valami miatt választok egy operát. Gounod Faustjában ez a »valami« a Keringő, amit nagyon szeretek, és amit igyekszem a megszokottól kicsit eltérően megrendezni. Ez a keringő nem csupán holmi kedves, könnyed tánc. Arról énekelnek benne, hogy az életet élvezni kell, amíg lehet - amíg meg nem halunk. A szép zene csak a felszín; alatta azonban valami nagyon erős dolog rejlik" - nyilatkozta a rendező, aki a szóban forgó részletet szinte kaotikus orgiaként mutatja be, keringő helyett modern diszkótánc elemekkel, amellyel szintén nem mond újat (a koreográfiát Venekei Marianna készítette). A szereplők nem válnak igazán hús-vér figurákká a kezei alatt, a színészi alakítást mintha nem irányítaná, a legnagyobb rutinnal és természetességgel leginkább a Mefisztót alakító Bretz Gábor mozog a színpadon. A karakterek kidolgozásában is főképp egyetlen elem látszik, amit a rendező a műsorfüzet számára adott interjújában is hangsúlyozott: Margitot zavarják a társadalmi különbségek, nem mer közelíteni Fausthoz, éppen ezért a mostani előadásban a hősnő egy takarító. 

A kontrasztokat olyan - már-már blaszfémikusnak ható - erős motívumok hangsúlyozzák, mint a kuka tetején elhelyezett Mária-szobor, a negyedik felvonásának templomát már szinte csak épphogy felidéző romok, a harcból diadalmasan visszatérő katonák mögött előkerülő hullazsákok, valamint a sokkoló zárókép: a tulajdonképpen zavarodott elméjű Margitot nem az Istent dicsőítő mennyei kar várja, hanem a bolondokháza őrültjei, amely meglehetősen emlékeztetett Bartók Kékszakállúja befejezésének szó szerinti értelmezésére. Felsejlik a felszín alatti világ, bármilyen örömteli vagy szép is legyen az a felszín. A vallásos pátosz lerombolásán kívül Znaniecki egymás után hozza a fallikus szimbólumokat is, szintén az emberi ösztönoldalt erősítve: a második felvonás kertje egy golfpálya, ami talán nem szorul magyarázatra, a kereszt is félreérthetően ereszkedik alá a negyedik felvonásban, a virág pedig minden esetben kála, amelynek fallikus bibéje mellett szirmai a női nemi szervre emlékeztethetik a nézőt, nem mellesleg szimbolikus is, hiszen a legenda szerint a Paradicsomból való kiűzetéskor Éva könnyei nyomán nyíltak ilyen virágok először.  

A Walpurgis-éj balettzenéje sikerült talán a legszebbre minden szempontból, hiszen a hullaház tálcáiról feléledt lányok Faust karjai között sorra összecsuklottak (Venekei koreográfiája itt hatott leginkább), amely motívum arra a sorsszerűségre mutatott rá, amiről H. G. Wells futurisztikus regényének, Az Időgépnek a befejezésére is asszociálhatunk: bármit is csinálunk, az idő kerekeit bárhogyan is forgatjuk vissza, nem tudjuk elkerülni sorsunkat, az álomvilág egyszer véget ér.

A Magyar Állami Operaház Zenekara az olasz karmester, Maurizio Benini irányítása alatt nagyot domborított mind precizitás, mind színgazdagság tekintetében, az előadás lendületéhez nagy mértékben hozzájárultak a hajlékony dallamok és a bombasztikus katonazenék. Az énekesek közül is a legjobbakat hallhattuk. Az est főhősei a Margitot alakító Rost Andrea és a Mefisztó szerepét magára öltő Bretz Gábor voltak. Rost franciás líraisággal, gyönyörű színeket előidézve formálta szerepét, bájos naivája színészi és énekesi szempontból is igazán szerethetőre sikerült. Bretznél a lenyűgöző magabiztosság és az intenzív színpadi jelenlét volt magával ragadó, nem véletlen, hogy az előadás egyik legenergikusabb pontja az itthon csak „Eladó az egész világ" fordításban ismert híres ária. Hasonló energiák mozogtak a Valentint megszemélyesítő Haja Zsolt jeleneteiben is, az ő fiatalos lendülete szerepe szerint nem olyan higgadt, mint Mefisztóé, talán ezért is fényes, megformált hangja időnként megbicsaklott a magasabb lágéban - ennek ellenére a másik legszebben szóló áriát köszönhetjük neki. Dario Schmunk Faustja nem éppen egy Adonis, mozgása kicsit tohonya, hangja időnként kevés, mintha dobozból szólna a már említett távolságok miatt is, nem is értjük, mit eszik rajta Margit, de gesztusaival és hangszíneivel igazából jól bánt keretei között, de semmiképp sem fogott meg. Geiger Lajos hadirokkant Wagnere a helyén volt énekesi és színészi szempontból is, Wiedemann Bernadett hitelesen hozta Mártát, Margittal való kapcsolatában egy korábbi, Rosttal közös előadásuk jutott eszembe: a 2013-as margitszigeti Pillangókisasszony, amelyben Cso-cso-szánt és Szuzukit alakította a két művésznő kiválóan. Vörös Szilviához igazán passzolt a nadrágszerep, ügyesen fiúsra formált Siebele mellé telt, szeretetteljes hang párosult, hol erőteljesebben, hol gyengédebben, ahogyan szerepe megkívánta. A kórusnak igen nehéz rendezői elvárásokkal kellett találkozniuk, az akadályokat rendesen vették: fetrengtek, paráználkodtak, rohangáltak, kintről énekeltek, a hangszórón megszólaló kórushangokért viszont kár volt.

Bár lehet, hogy elsőre nem úgy tűnhet, de összességében az újdonság tulajdonképpeni hiányától eltekintve a rendezés kifejezetten szórakoztató és szemnek jóleső volt, a zenei megvalósítás pedig az általam az idei évadban látott különösen jó előadások után csak még magasabbra helyezte a mércét. Az Operának és magunknak is kívánjuk, hogy sikerüljön tartani!  

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Klasszikus

Pozsonyban díjazták a Magyar Rádió Gyermekkórusát

A Pozsonyban megrendezett nemzetközi kórusversenyen 16 éven aluli kategóriában a legmagasabb minősítést kapta a Magyar Rádió Gyermekkórusa, akik Walter Judit és Dinyés Soma karnagyok vezényletével adták elő műsorukat.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.
Zenés színház hír

Új pályázatot írnak ki az Operaház főigazgatói tisztségére

A Kulturális és Innovációs Minisztérium csütörtökön tette közzé, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatói tisztségére kiírt előző pályázat érvénytelenül zárult, ezért új pályázatot írnak ki.
Zenés színház kritika

Történelmi naivitás

Schubert, az operakomponista, alighanem azok számára is kevésbé ismerős, akik egyébként otthon vannak a zeneszerző életművében, pedig a szerző színpadi művei a dalaihoz hasonlóan lebilincselő zenével rendelkeznek. A Helsinki Barokk Zenekar előadásában az Alfonso és Estrella szólalt meg a Müpában, november 17-én.
Zenés színház lapszemle

Mikor derül ki a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatának eredménye?

Augusztus 8-án írta ki a Kulturális és Innovációs Minisztérium a Magyar Állami Operaház 2023. február 15-étől kezdődő ciklusára vonatkozó főigazgatói pályázatot, ám annak eredményét még mindig nem hozták nyilvánosságra.
Zenés színház hír

Elindult a Magyar Állami Operaház adventi kalendáriuma

December 24-ig minden nap egy meglepetéssel várja a közönséget a Magyar Állami Operaház, az intézmény honlapján található naptár ablakai mögött zenei csemegék és más ajándékok várják a közönséget.