Zenés színház

A főszerepben Jago

2015.10.05. 07:41
Ajánlom
Ahogy Stefano Poda színpadán győzelmet vett a sötétség a világosság felett, úgy kerekedett fölébe Jago is Otellónak – énekesi teljesítmény tekintetében. És ne marasztaljuk el az Operaházat, amiért külhoniaknak adja a magyarok munkáját: legutóbbi látogatásával ellentétben most érdemes volt Pinchas Steinberget állítaniuk a karmesteri pulpitusra.

Ha másra nem is, Stefano Poda fekete-fehér színpadképére, mely helyenként vérvörös fényben úszott, mindenképpen emlékezni fog az Operaház közönsége az Otello kapcsán. Az olasz mester más munkáihoz hasonlóan ezúttal is letisztult szimbolikával, puritán formákkal ellensúlyozta az ízig-vérig modern koncepciót és külcsínt. Nem csak rendkívül esztétikus, hanem roppant hatásos látványt is nyújt az oldalról kinyúló kezekből és a hatalmas, sarkán álló négyzetből álló díszlet; monumentalitását nem lehet elvitatni. A mediterrán helyszín cseréjével a jelmezek is mennek: helyükbe fekete bőrkabátokat, köpenyeket és nadrágokat kapunk.

Poda Otellója sötétebb, mint Shakespeare vagy Verdi eredetije, és bár néha túlzásnak tűnik a kiúttalan világ naturalista, szikár ábrázolása, kétségkívül nem funkciótalan a viharjelenet meztelen felsőtestekben gazdag képe, sem az első felvonás szerelmi jelenete felett kártékonyan őrködő Halál angyala. Poda minimalista, kimérten bánik a szimbólumokkal, nem száll szembe a zenével, nem modernkedik, hanem modern. Egyszerűen hagyja, hogy a színpad kopársága beszippantsa a nézőt. És ez jó eséllyel meg is történik, még ha a második részt meg is viseli a színpadkép statikussága – egyazon díszletben zajlik ugyanis az egész opera –, és így a tragédia némileg fékezett lendülettel halad a zárlat felé.

S ha gonosz vagyok, mondhatom, hogy először egy nevetséges sisak zökkent ki: például Cassio fején díszeleg egy ilyen, csillogó kövekkel van kirakva. Megyek tovább: hiába volt nagyon hangsúlyos a könyörgőn – vagy épp fenyegetőn – kinyúló kezek motívuma, mégsem hozta ki az ötletből a maximumot a rendező, a Jago cselszövését szimbolizáló kötelek pedig inkább ügyetlennek és körülményesnek hatottak a gyakorlatban. És lehetetlen panasz nélkül hagyni Desdemona erőtlenül előadott meggyilkolását, illetve Otello hasonlóan hiteltelen öngyilkosságát. Fájdalmas öngól az ilyen hiba egy modern, újító rendezésben: épp az ilyen jelenetekre hivatkoznak sokszor az opera „idejemúlt” műfajától viszolygók. De ha ezekért jár is az Arany Málna, dicséretet érdemel a díszletet jól kihasználó jelenet, melyben Otello hallgatja ki Cassio és Jago párbeszédét.

Annál érdekesebb a két férfi főszereplő oppozíciója. Sok Shakespeare-kutató tartja Jagót a mór vezér sötétebb oldalának: az álnok zászlós nem más, mint Otello félelmeinek, gyanúinak, agressziójának kivetülése. Ezúttal a lélek sötét oldala, Jago érvényesült inkább. Ha a történet nem is engedi, színpadi jelenlét szempontjából egyértelműen domináns karakterré vált, míg a címszereplő testi jellegzetességeitől, barna bőrétől, tekintélyt parancsoló megjelenésétől is megfosztatott. Otello szerepében Lance Ryan nem ért fel Kálmándi Mihály Jagójával, akinek kiválóan illik a szerep (most énekli először), s képes volt a manapság oly divatos „rokonszenves főgonoszt” az opera műfajába átmenteni. Persze a kanadai tenor is hamar magára talált, s a szerelmi jelenetben már méltó partnerévé vált Létay Kiss Gabriellának, aki előnytelen hajviselete és öltözéke ellenére remekelt. Ezúttal a primadonnai karaktert csupán hangjával közvetítve, s a történet áldozatszerepét maradéktalanul felvéve alakította Desdemonát.

Az este legemlékezetesebb pillanatát jelentő Ave Mariáért már érdemes volt jegyet váltani az előadásra. Meg kell mondanom, jót tett az énekesi gárdának a wagneri vonalról érkező vérátömlesztés is: mind Ryan, mind Németh Judit a német mester műveinek tolmácsolója, s az utóbbi Emilia szerepében kiválóan teljesíti apró, de jelentékeny feladatát.

Noha a tavalyi Tannhäuser után joggal szívták a fogukat sokan, hogy miért is kell drága külföldi karmestert szerződtetni, főleg, ha itthon jobbat is találhatunk, Pinchas Steinberg most nem okozott csalódást, az Otello zenéje végig gondosan interpretált, eleven és tüzes maradt. Nem utolsósorban az Operaház énekkarát és gyermekkarát is méltatnom kell: mesterműhöz méltón tették fel a pontot Steinberg remekül megrajzolt i betűjének tetejére.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Hogyan hangzik Jerikó lerombolása a zene nyelvén? Händel a Zeneakadémián

Händel a barokk kor monumentális komponistája, zenéjének fensége máig megőrizte fényét. A Joshua viszont még hozzá képest is grandiózus.
Zenés színház

Egy piszok erős nő az arab világban – A víg özvegy Dubajban

Állva tapsolta a közönség az Operettszínház A víg özvegy című előadását Dubajban, ahol három alkalommal látható Szabó Máté rendezése ezekben a napokban. Az alkotókat még az első előadás előtt sikerült utolérnünk.
Klasszikus

A Fesztiválzenekar két tagja eljárt egy tüzes tangót, aztán lecsapott Stravinsky

Két pár táncos láb a hegedűszólamból, közös éneklés, és egy olyan Tavaszi áldozat, hogy a fal adta a másikat. Ezzel töltötte meg háromszor a Müpát a Fesztiválzenekar.
Tánc

Így néznek ki a fizetések nemek szerint a balettban

A női vezetők hiánya a balettben régi vita tárgyát képezi. Azonban most elindult egy oldal, a Dance Data Project, ami új kérdéseket vet fel.
Könyv

"Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje" – 30 éve halt meg Márai Sándor

Minden művét anyanyelvén írta. Szemlélete, világfelfogása, értékrendszere a polgári liberális hagyományban gyökerezett, amelynek értékeit egész életében megalkuvás nélkül védelmezte. Költőként indult, regényeivel, elbeszéléseivel, esszéivel mégis a magyar próza egyik mesterévé vált, színművei, hangjátékai is sikert arattak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház gyász

101 évesen elhunyt Hilde Zadek szopránénekesnő

Elhunyt Hilde Zadek német-osztrák operaénekesnő, a 20. század egyik legjelentősebb szopránja.
Zenés színház magazin

Egy piszok erős nő az arab világban – A víg özvegy Dubajban

Állva tapsolta a közönség az Operettszínház A víg özvegy című előadását Dubajban, ahol három alkalommal látható Szabó Máté rendezése ezekben a napokban. Az alkotókat még az első előadás előtt sikerült utolérnünk.
Zenés színház interjú

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Zenés színház

Trianonról szóló zenés művet keres az Operettszínház

A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.