Zenés színház

A főszerepben Jago

2015.10.05. 07:41
Ajánlom
Ahogy Stefano Poda színpadán győzelmet vett a sötétség a világosság felett, úgy kerekedett fölébe Jago is Otellónak – énekesi teljesítmény tekintetében. És ne marasztaljuk el az Operaházat, amiért külhoniaknak adja a magyarok munkáját: legutóbbi látogatásával ellentétben most érdemes volt Pinchas Steinberget állítaniuk a karmesteri pulpitusra.

Ha másra nem is, Stefano Poda fekete-fehér színpadképére, mely helyenként vérvörös fényben úszott, mindenképpen emlékezni fog az Operaház közönsége az Otello kapcsán. Az olasz mester más munkáihoz hasonlóan ezúttal is letisztult szimbolikával, puritán formákkal ellensúlyozta az ízig-vérig modern koncepciót és külcsínt. Nem csak rendkívül esztétikus, hanem roppant hatásos látványt is nyújt az oldalról kinyúló kezekből és a hatalmas, sarkán álló négyzetből álló díszlet; monumentalitását nem lehet elvitatni. A mediterrán helyszín cseréjével a jelmezek is mennek: helyükbe fekete bőrkabátokat, köpenyeket és nadrágokat kapunk.

Poda Otellója sötétebb, mint Shakespeare vagy Verdi eredetije, és bár néha túlzásnak tűnik a kiúttalan világ naturalista, szikár ábrázolása, kétségkívül nem funkciótalan a viharjelenet meztelen felsőtestekben gazdag képe, sem az első felvonás szerelmi jelenete felett kártékonyan őrködő Halál angyala. Poda minimalista, kimérten bánik a szimbólumokkal, nem száll szembe a zenével, nem modernkedik, hanem modern. Egyszerűen hagyja, hogy a színpad kopársága beszippantsa a nézőt. És ez jó eséllyel meg is történik, még ha a második részt meg is viseli a színpadkép statikussága – egyazon díszletben zajlik ugyanis az egész opera –, és így a tragédia némileg fékezett lendülettel halad a zárlat felé.

S ha gonosz vagyok, mondhatom, hogy először egy nevetséges sisak zökkent ki: például Cassio fején díszeleg egy ilyen, csillogó kövekkel van kirakva. Megyek tovább: hiába volt nagyon hangsúlyos a könyörgőn – vagy épp fenyegetőn – kinyúló kezek motívuma, mégsem hozta ki az ötletből a maximumot a rendező, a Jago cselszövését szimbolizáló kötelek pedig inkább ügyetlennek és körülményesnek hatottak a gyakorlatban. És lehetetlen panasz nélkül hagyni Desdemona erőtlenül előadott meggyilkolását, illetve Otello hasonlóan hiteltelen öngyilkosságát. Fájdalmas öngól az ilyen hiba egy modern, újító rendezésben: épp az ilyen jelenetekre hivatkoznak sokszor az opera „idejemúlt” műfajától viszolygók. De ha ezekért jár is az Arany Málna, dicséretet érdemel a díszletet jól kihasználó jelenet, melyben Otello hallgatja ki Cassio és Jago párbeszédét.

Annál érdekesebb a két férfi főszereplő oppozíciója. Sok Shakespeare-kutató tartja Jagót a mór vezér sötétebb oldalának: az álnok zászlós nem más, mint Otello félelmeinek, gyanúinak, agressziójának kivetülése. Ezúttal a lélek sötét oldala, Jago érvényesült inkább. Ha a történet nem is engedi, színpadi jelenlét szempontjából egyértelműen domináns karakterré vált, míg a címszereplő testi jellegzetességeitől, barna bőrétől, tekintélyt parancsoló megjelenésétől is megfosztatott. Otello szerepében Lance Ryan nem ért fel Kálmándi Mihály Jagójával, akinek kiválóan illik a szerep (most énekli először), s képes volt a manapság oly divatos „rokonszenves főgonoszt” az opera műfajába átmenteni. Persze a kanadai tenor is hamar magára talált, s a szerelmi jelenetben már méltó partnerévé vált Létay Kiss Gabriellának, aki előnytelen hajviselete és öltözéke ellenére remekelt. Ezúttal a primadonnai karaktert csupán hangjával közvetítve, s a történet áldozatszerepét maradéktalanul felvéve alakította Desdemonát.

Az este legemlékezetesebb pillanatát jelentő Ave Mariáért már érdemes volt jegyet váltani az előadásra. Meg kell mondanom, jót tett az énekesi gárdának a wagneri vonalról érkező vérátömlesztés is: mind Ryan, mind Németh Judit a német mester műveinek tolmácsolója, s az utóbbi Emilia szerepében kiválóan teljesíti apró, de jelentékeny feladatát.

Noha a tavalyi Tannhäuser után joggal szívták a fogukat sokan, hogy miért is kell drága külföldi karmestert szerződtetni, főleg, ha itthon jobbat is találhatunk, Pinchas Steinberg most nem okozott csalódást, az Otello zenéje végig gondosan interpretált, eleven és tüzes maradt. Nem utolsósorban az Operaház énekkarát és gyermekkarát is méltatnom kell: mesterműhöz méltón tették fel a pontot Steinberg remekül megrajzolt i betűjének tetejére.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Színház

Psotás fények és árnyak

Öt évvel ezelőtt, 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el a magyar színházművészet egyik legegyedibb és utánozhatatlan alakja, Psota Irén, akinek neve már életében fogalommá vált. Utolsó éveiben visszavonultan élt, elzárkózott a nyilvánosság elől, emiatt is különleges ez a 2009-ben készült beszélgetés, amelyben bepillanthatunk egy nagy művész hétköznapjaiba. Egy valódi, megismételhetetlen legendára emlékezünk ezzel az írással.
Könyv

Tóth Krisztina és Az arany ember: Hogyan jutottunk idáig?

Be akarja tiltani Jókait? Ki a felelős azért, hogy most mindenki irodalom kapcsán „anyázik” az interneten? Megválaszolunk mindent, amit tudni akar, de eddig nem mert megkérdezni Tóth Krisztina és a Jókai-rajongók összecsapásáról.
Zenés színház

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Klasszikus

Szomorú nóta kíséretében hagyta el VII. kerületi próbahelyét a 100 Tagú Cigányzenekar

A zenekar tizenkét év után költözött ki az erzsébetvárosi próbahelyről, miután nem fogadták el a kerület vezetése által kínált megoldást – írta meg a Telex.hu.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Börtöndráma az Operaházban

A megrázó erejű Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című Jake Heggie-operával folytatódik az Opera Otthonra fizetős streamsorozata. Az Almási-Tóth András rendezte produkció szombaton Meláth Andrea és Sólyom-Nagy Máté főszereplésével látható.
Zenés színház magazin

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Zenés színház interjú

„Az egyetemes Bóni-életérzést kerestem” – interjú Erdős Attilával

Erdős Attila operaénekesi feladatai mellett a Budapesti Operettszínházban táncoskomikusként is bemutatkozhatott, a Kékszakáll Popolanija után többek között a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő Bónijaként láthatta őt a közönség. Az indulásról, zenei kalandozásokról és az operett műfajának sokszínűségéről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Először neveztek ki női zeneigazgatót Szentpétervár történelmi színházában

A szentpétervári Mihajlovszkij Színház zeneigazgatója lett Alevtina Ioffe, aki több rangos német színházban is bemutatkozott már. Ilyen magas pozíciót még nem kapott női dirigens Oroszországban.
Zenés színház hír

Whoopi Goldberg nélkül mutatják be az Apáca Show-t a West Enden

Nagy dobásra készült tavaly a West End: az 1992-es Apáca Show musical-változatának főszerepére a nagysikerű film Delorisát, Whoopi Goldberget kérték fel, aki örömmel vállalta, hogy ismét magára ölti az apácaruhát. Az előadásra a borsos jegyárak ellenére gyorsan fogytak a jegyek, a bemutató azonban a koronavírus miatt elmaradt, az új változatban pedig úgy tűnik, hogy hiába is keresnénk az Oscar-díjas színésznőt.