Zenés színház

A gyerekek hogy megnőttek

2012.01.12. 07:54
Ajánlom
A kaposvári társulat több éve tartó bizonytalanság, átmeneti helyzetek után, úgy tűnik, állandóságra lelt. Hamarosan az is kiderül, kik lesznek azok a rendezők, akik hosszútávon itt dolgoznak, minden új és régi társulati tagot figyelemmel kísérve. A színház új vezetésének ez az első önálló évada, ennek pedig egyik fontos előadása A kéz. Fontos, mert a szándék nyilvánvaló: olyan produkció létrehozása, amilyennek itt nincs hagyománya. Ezt a szándékot mindenekelőtt nagyra tartjuk.

A drámát Háy János írta A bogyósgyümölcskertész fia című kötet által megfogalmazott szándékot felelevenítve és újragondolva: A kéz egy vidéki fiú, Dávid története, aki a hetvenes évekből, az életét meghatározó helyekről - a falutól az iskoláig - való kiszabadulást a rockzene által gondolja véghezvinni. A dalokat, zenéket Lovasi András jegyzi, aki Szabó Attilával dolgozott együtt - a zenei világ, bár a hetvenes éveket idézi, jól felismerhető benne mind az író, mind a dalszerző saját univerzuma -, ezt az alkalmi zenekari formáció Drapos Gergő vezetésével teszi az előadás alá.

Az író korábbi drámái elsősorban olyan, "egy emberből megszólaló" szövegek, amelyek mindvégig megtartják azt a nézőpontot, ahogy az adott főszereplő látja és éli azt. Háy szövegei, történetei, drámai fordulatainak egyszerűsége mögött fájdalmasan letisztult világértés van, cserébe azonban ezek a színdarabok nem hagyományosan dramatikusak. A kéz című előadás különösen nem az: a jelenetek olyan szekvenciákból, szkeccsekből állnak, amelyek egy kamasz fiú életének néhány mozzanatát jelenítik meg. A forma a színdarab szándékához, ahhoz, hogy fel-felvillantson emlékezetes és a korszakra jellemző momentumokat, szerencsésnek tetszik. Ez az előadás rendezőjétől, Göttinger Páltól rettentő figyelmet, erőt és ügyességet kíván, csakhogy a sikeres kivitelezéshez épp a szöveg nem ad elég segítséget.

A jelenetek során megtudunk a főszereplő, Dávid életéből néhány momentumot, a szüleiről, a falusi környezetéről kapunk egy kevés benyomást. Egy kedves, innen elvágyódó, kíváncsi fiúról van szó, aki aztán kollégista lesz, mert felveszik egy budapesti gimnáziumba. Ez utóbbi jelenetben például azt látjuk, hogy a szülők felkísérik a kollégiumi szobába, ahol a többi fiú jelenlétében elbúcsúznak tőle. Ekkor hangzik el a következő párbeszédrészlet:

Apa: Jó kis táska. Hol vetted?

Anya: A vásárban. Román műbőr.

Apa: Ja, a műbőrben a románok nagyon jók.

Anya: Rendes bőrben is, de minek vettem volna a gyereknek rendesbőr táskát, amikor ez is jó.

Rendkívüli súlya tud lenni az ilyenféle mellébeszélésnek, ha megteremtik hozzá a drámai helyzetet. Ez azonban gyakran hiányzik, talán az arányok eltolódása ennek az oka. A fenti jelenet színpadi megvalósításában a befejezés például épp, hogy nem alakítja ki a szituációt arra, hogy a végén az Anya elszólja: ők egyedül maradnak a gyerek nélkül, a jelenetet olvasva pedig hat ez a lezárás. Ahol Háy semleges mondatai a maguk súlya szerint szólalnak meg az előadásban, azok jellemzően a nem reális helyzetek.

Egyes jelenetek szikársága ellenére is mintha túlbeszélt lenne az egész. Talán a követhetőség szándéka miatt a kelleténél világosabbá tesznek részleteket, pedig a dalokkal, a zenékkel, a képekkel átélhető a korszak, a történet. Az első felvonás végén Dávid a kollégiumi "ismerkedési verés" után elénekli a szívhez szóló dalt, ami a strangról szól, illetve dehogy arról: Lovasi költészete tele ezekkel a hangulatos metaforákkal, amit nagyon jól ért több generáció is. De Háy és Göttinger nem bízik benne, mert Dávid, még mielőtt lemegy a függöny, a dal után azt mondja: "Egyedül vagyok."

Nehéz helyzetben van mindenki, mert hiányzik a színházat leginkább segítő konfliktus. Bár Göttinger úgy értelmezi, hogy a főhős a külvilággal mindig újabb és újabb konfliktusba kerül, az epizódok közt mégsincs tényleges drámai kapcsolat: ezek a történet megjelenítésének önmagukban álló, hol realisztikus, hol humorosan szürreális képei. Ezek váltakozása tartja fenn a nézői érdeklődést, mert a jelenetek lazán kapcsolódnak egymáshoz. Ha valaki csak a második felvonásra érkezik meg - amelyben kiderül, Dávid zenész ugyan nem lesz, de szerelmi szálon bimbót bont -, akkor sem veszít sokat a történetből, akkor is tudja követni az eseményeket.

A téma pedig nem érdektelen, ugyanis a felnőtté, az önállóvá válás folyamata az ember életének talán legmeghatározóbb, legdrámaibb fordulata, nem mellékesen azért, mert ebben tevőleg vesz részt mindenki, aki egy kamasz környezetében jelen van. Mindennek biztosan meg kellene rezdülnie a mában, ám pont ez nem sikerül. Pedig minden résztvevő igyekszik, a főszereplőt alakító Nagyhegyesi Zoltán nagy kedvvel és erővel játszik. Varga Zsuzsa, Szula László a szülők szerepében, a helyzetek kínálta lehetőségek határain belül igyekeznek minél inkább egész világot teremteni. Sajnos nem láttam Tóth Eleonórát a nagymama szerepében a bemutatón, aki a brutalitást és a légies csipkefinomságot egyszerre tudja adni, azóta Csonka Ibolya játssza a szerepet. Némedi Árpád néhány mozdulattal hozza a karaktereket, és szellemes az allegória is - a matematikatanár mint profi bokszoló üti a szegény gyereket -, mégsincs fontos szerepe a történetben, mint ahogy a Csapó Virág játszotta zenetanárnőnek sem, akinek pedig egy mondatra fellebben a sorsa. Ugyanígy marad félbe Dávid barátjának alig körvonalazódó figurája: Béli Ádám néhány pillanatra kap figyelmet, és még tizenkét nevet ideírhatnék - továbbá a koreográfusét, Katona Gáborét -, akik több szerepben is lendületesen viszik előre az előadást, beállva az éneklésekbe is. A zenekar mindezen kívül is van, belül is, az ő önazonosságuk sokat tesz az előadáshoz.

Csík György díszlete ötletesen egy rockkoncert-nagyszínpad, abba fordulnak, kerülnek bele a szükséges helyszínek: a falurészletek, a kollégium, szobák, utcák, az osztályterem és a többi. Kovalcsik Anikó jelmezeinek szinte mindegyike kor- és helyhű - tán még a matematikatanár barna köpenye alatt hordott ökölvívónadrág is -, az anyáét kivéve, ami jelentheti a szerepének kiemelését.

A befejezés azonban a dalokra hagyatkozókat is elbizonytalanítja, mert persze, örül az ember, hogy a fiatalok egymásra találnak és aranyosan, csillogó szemmel néznek egymásra, illetve a biztató jövőbe, de hogy ez nettóban van színpadon, azt azért nehéz feldolgozni. Annál is inkább, mert Lovasi a véget nem ilyen negédes, minden reflexiót mellőzőnek szánta. "Hát ez ezzel jár, jön a vége, muszáj/ Ezt is abbahagyni egyszer,/ Hulljon konfetti, énekeljünk ki/ Magas hangokat, na, jó, nem kell,/ Csak a boldogság, csak a békesség,/ Csak a vihar utáni tenger,/ Csak a napsugár, ahogy rajtunk jár,/ Már csak ezért megéri, ember!" Hiába a dalszöveg leheletnyi fanyarsága, csipetnyi iróniája, a színpadon minden direktben szól. Sehol egy ellenpont, sehol egy apró idézőjel. Így olyan, mintha valami ijesztő lányregényből kerekített kommersz musical érne véget, s ez merőben szokatlan Háytól is, Lovasitól is.


2012. január 4. 19:00 - Csiky Gergely Színház, Kaposvár

A kéz

Szerző: Háy János, Lovasi András

Zene: Szabó Attila és a Kiscsillag zenekar

Szereplők:

Dávid: Nagyhegyesi Zoltán e.h.
Anya: Varga Zsuzsa
Apa: Szula László
Nagymama: Csonka Ibolya/Tóth Eleonóra
Zenetanárnő: Csapó Virág
Peti: Béli Ádám e.h.
Gábor: Fándly Csaba
Laci: Marofka Mátyás e.h.
Kristóf: Dénes Viktor e.h.
Kriszta: Lovas Rozi e.h.
Anna: Czakó Julianna e.h.
Egyik csaj: Czene Zsófia
Másik csaj: Grisnik Petra
Emese: Tolnai Hella e.h.
Matektanár: Némedi Árpád
Ápolónő: Nyári Szilvia
Két "verőlegény": Mózes Balázs, Takács Géza
Szobafőnök: Gulácsi Tamás
A Maradék: Császári Gergely (akusztikus gitár), Drapos Gergő (basszusgitár), Mészáros Ádám (villanygitár), Gáspár Gergely (dob)
Díszlet: Csík György
Jelmez: Kovalcsik Anikó
Koreográfia: Katona Gábor
Zenei vezető: Drapos Gergő
Rendező: Göttinger Pál

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Minden olvasója úgy érzi, róla szól – az Utas és holdvilág kultusza

Több mint 80 évvel megjelenése után az Utas és holdvilág népszerűbb, mint valaha. Nagy sikerű rádiójáték és színpadi előadás született belőle, nemsokára pedig film is készül. Utánajártunk a kultregény titkának.
Klasszikus

Takács-Nagy Gábor és Kovács János kapta meg a Cziffra Fesztivál életműdíját

Vasárnap este, a Cziffra Fesztivál gálakoncertjén átadták a rendezvény díjait. Fiatal tehetségek és
Könyv

Elhunyt Csukás István

Süsü, Pom-pom és a Nagy Ho-ho-ho-horgász alkotója 83 éves volt.
Klasszikus

Újabb ősbemutatóval vár a Régizene Fesztivál a Müpában

Február 28. és március 8. között várja közönségét a Régizene Fesztivál, amelyen A Felvilágosodás Korának Zenekara, Rohmann Ditta, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar egyaránt fellép.
Zenés színház

A milánói Scala is bezár a koronavírus miatt

Pánikhangulat van Olaszországban, miután száz fölé emelkedett a koronavírussal fertőzöttek száma. Operaházak is bezárnak, a velencei karnevált félbeszakították.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Egyiptom királyaként mutatkozik be Köpeczi Sándor az Aidában

Egyiptom királyának szerepét Köpeczi Sándor énekli az Erkel Színház februári Aida-előadásaiban. A fiatal magyar basszista januárban Verdi-interpretációjáért különdíjat nyert a barcelonai Gran Teatre del Liceuban megrendezett, rangos Teatro Viñas nemzetközi dalversenyen.
Zenés színház hír

A milánói Scala is bezár a koronavírus miatt

Pánikhangulat van Olaszországban, miután száz fölé emelkedett a koronavírussal fertőzöttek száma. Operaházak is bezárnak, a velencei karnevált félbeszakították.
Zenés színház magazin

A díva, akit a grúz szegénységből a világ tetejére segített az énekhangja

Tbilisziben született, Milánóban él, szerte a világon ünneplik. 2020-ban Japán és Kína mellett a Keresztény farsang sztárvendégeként Magyarországon is fellép „az operavilág Angelina Jolie”-jaként emlegetett szoprán, Nino Machaidze, aki magazinunknak karrierje lépcsőfokairól, múltjáról, jelenéről és jövőjéről is mesélt.
Zenés színház ajánló

Mozart zenéje kíséri az apokalipszist a k2 Színház új előadásán

A k2 Színház új, abszurd és melankolikus bemutatója Mozart Dies irae-szekvenciájából indul ki, hogy a Requiem hangjain keresztül rákérdezzen, miért akarja megúszni az európai ember újra és újra a poklok poklát.
Zenés színház árvíz

Még egy árvíz, és nem menekül meg a velencei La Fenice operaház

Túlélte az árvizet Velence operaháza, de szakértők arra figyelmeztetnek, jelen állapotában az épület nem állna ellen még egy áradásnak.