Zenés színház

A hatalomvágyra épült világ – Wagner: A Nibelung gyűrűje 2.

A walkür
2022.06.03. 13:20
Ajánlom
Idén újra élőben hallhatja a közönség a Wagner-napokon A nibelung gyűrűje monumentális tetralógiáját. Sokan évek óta visszajáró vendégei a fesztiválnak, de mindig akadnak olyanok, akik először találkoznak a német zeneszerző-óriás műveivel. Nekik szeretnénk most segíteni.

A világ veszélybe került, egy átkos gyűrű fejti ki ártó hatását, és lehet, hogy az istenekre is pusztulás vár – sötét gondolatok maradtak hátra A Rajna kincse után. Wotant szüntelenül űzte a nyugtalanság, hogy biztosítsa hatalmát, és elhárítsa feje felől a fenyegetést.

Alászállt a föld mélyébe, elcsábította Erdát, a földanyát, hogy további részleteket tudjon meg arról, mivel kell majd szembenéznie a jövőben.

A szerelemből kilenc leánygyermek született, a harcos nők, a walkürök. Wotan őrájuk bízta, hogy összegyűjtsék a halott harcosok lelkét, és várába, a Walhallába vigyék őket. Sereget épít belőlük hogy ha egyszer a törpe, Alberich visszaszerezné a gyűrűjét, ne érje teljesen védtelenül a támadás. A leányok közül Brünnhilde a legkevesebb a számára, az ő jó szíve sokszor hozott neki felüdülést bánatában.

Wotan azonban egy másik tervet is dédelget, arra gondol, hogy ha támadna egy olyan hős, aki nem kötött szerződést Fafnerral, visszaszerezhetné tőle a gyűrűt. Így álruhában, Wälse néven az emberek közé vegyült, egy földi nőt választott társául, akikől ikergyermekei születtek: Siegmund és Sieglinde. Fiával gyakran járt el vadászni, egy alkalommal azonban ellenségeik törtek a házukra, és mire ők hazatértek, az anyának csak a holttestét találták, a kislánynak pedig nyoma veszett.

Később Siegmund is elszakadt apjától, sokfelé vándorolt, de sehol nem lelt otthonra, mindenütt ellenségesen fogadták.

Útja során beavatkozott egy falu ügyeibe: védelmére kelt egy leánynak, akit erőszakkal akartak férjhez adni.

Harc tört ki, és a rokonság tagjaiból sokan áldozatul estek, ám Siegmund egyedül nem küzdhetett a végtelenségig, a leány meghalt, ő maga pedig alig tudott elmenekülni. A hóviharban szerencsére megszabadult üldözőitől, és egy kis ház tűnt a szeme elé.

Utolsó erejével oda tért be, és meghúzta magát a tűzhelynél. Kábulatából arra tért magához, hogy egy fiatalasszony hajol fölé. Nemcsak a szépsége, hanem valami varázs ragadta magával az első pillanatban. A vonzalom kölcsönös volt, a két fiatal hosszasan nézett egymás szemébe. Siegmund arról érdeklődött vendéglátójától, kinek tartozik hálával a menedékért. Az asszony tekintete azonban elkomorult: „E ház és e nő gazdája Hunding” – felelte. Várja csak meg urát, hiszen itt ő rendelkezik mindenről.

Alig tölthetett együtt egy kis időt Siegmund és a titokzatos nő, amikor kutyaugatás hallatszott. Hunding megérkezett. Tekintete azonnal az idegenre esik, és nyugtalanság fogja el, mikor feleségével együtt látja. „Mily egyforma két arc, Szemükben a rontás, mint a kígyó szemében” – töpreng magában. A vendégjog okán persze nem mutathatja ki nyíltan az ellenszenvét, kénytelen házába fogadni Siegmundot. Mikor azonban annak neve után érdeklődik, kitérő választ kap:

Friedmund (békés) nem illenék hozzám, Frohwalt (boldog) hogy lehetnék! Csak Wehwalt (panaszos, szenvedő): ez lehet nevem.

Az idegen elmeséli történetét apjáról, húgáról, és mindarról a balsorsról, amivel élete során találkozott. Amikor azonban szóba kerül a harc, amelyben fegyvereit elveszítette, és beszámol a faluról és a lányról, akit védeni próbált, Hunding felhördül, hiszen épp azért járt távol, mert rokonai a köztük pusztító, titokzatos idegen ellen kérték a segítségét. Bár az éjszaka folyamán nem árthat vendégének, figyelmezteti, másnap párbajt vív vele – az sem zavarja, hogy annak semmije sincs, amivel védhetné magát.

Amikor Hunding aludni tér, Siegmund fájdalmasan kitör: itt áll fegyvertelenül az ellenség házában, pedig apja egykor azt ígérte neki, ha nagy veszélybe kerülne, találni fog egy rendkívüli erejű kardot. Miközben szemrehányást tesz távollévő apjának, egyszer csak különös fény csillan a szemébe: van valami a kőrisfában, mely köré a kunyhó épült. Olyan szépen csillog, mint az asszony szeme, akivel csak az imént találkozott, mégis olyan, mintha mindig is ismerte volna.

Alig merülhet azonban töprengésbe, a fiatalasszony már vissza is tért, álomitalt adott férjének, hogy így segítse az idegent. Rámutat, hogy a fatörzsbe mélyen beleszúrva egy kard rejtőzik, melyet csak a legnagyobb hős húzhat ki. Elmeséli annak történetét: Hunding a kufároktól vásárolt menyasszonyt magának, és mikor a lakodalmát tartotta, magához hasonló durva fickók társaságában, egy különös alak jelent meg, vándorköpönyegben, fél szemét pedig kalap takarta. Félelmetesen tekintett végig a jelenlevőkön, egyedül a leányra vetett együttérző pillantást.

Ő döfte a kardot a fába, de a nagy harcosok hiába próbálták azt megszerezni, senki nem bírt vele.

A nő szíve azt súgja, Siegmund a hős, aki végrehajthatja a nagy tettet, és egyszersmind őt is megszabadíthatja bús rabságából. A két fiatal ekkor ismer csak egymásra: egyszerre testvérek és szerelmesek ők, az elszakadt ikerpár két tagja, Siegmund és Sieglinde. A férfi megragadja a kard markolatát, és az könnyedén enged neki, már kezében is van a varázserejű fegyver, melyet Nothungnak nevez. A másik karjával pedig a szeretett nőt öleli magához.

A következő felvonásban újra a hegycsúcsok magasságában járunk, Wotan küldi legkedvesebb walkürlányát, Brünnhildét, hogy a harcban Siegmund segítségére legyen. Öröme azonban nem tart sokáig, hamarosan felesége, Fricka érkezik, akivel az eltelt időben csak tovább romlott a kapcsolata. Az asszony féltékeny, hogy az ura mindenfelé csavarog, nőket hódít meg, és már megszámlálhatatlan gyereke jár-kel a világban. Most azért jött hozzá, hogy a házasság őrzőjeként a segítségét kérje, híve, Hunding fordult hozzá, amiért megszöktették a feleségét. Wotan vitába száll az asszonnyal, nem csupán gyermekeit kívánja megvédeni, hanem

abban bízik, Siegmund lehet a tőle független, szabad hős, aki legyőzheti Fafnert, és így elháríthatja a fenyegetést az istenek feje felől.

Fricka azonban kikacagja: hogy lehetne egy ember független az istenektől, ha minden öröme és bánata tőlük függ, ráadásul Siegmund épp a Wotantól kapott karddal készül nagy tetteket végrehajtani! A főisten összeomlik, belátja, hogy terve értelmetlen, a szerződések béklyójában nem képes szabad embert teremteni. Kiábrándultságában beleegyezik Fricka kérésébe, legyen, ahogy akarja, Siegmund vesszen, Hunding lesz a győztes, a világ úgyis menthetetlen.

Brünnhilde tér vissza, ám az ő jó kedve is hamarosan odalesz, apja tájékoztatja, hogy mégis Hundingot kell védenie. A főisten kitárja a szívét egyetlen bizalmasa előtt, beszámol leányának Alberich és a gyűrű történetéről. Erda egykor azt jósolta neki: „Ha egy sarjat létrehoz az, kit gyűlölet hajt, az istenek vége nincs messze már.”

Nemrég hírét vette, hogy Alberich erőszakot tett egy földi asszonyon, közeleg hát az idő, hogy a törpe és utódja gyűlöletével elpusztítsa az istenek nemzetségét.

Brünnhilde vitába száll apjával, ne dobjon el mindent, ne forduljon el szeretett fiától! Wotan azonban dühbe gurul, „talán oly mélyre süllyedtem már, hogy kit létrehoztam, az támadni mer?” – kérdezi, és leszögezi, nem másítja meg döntését.

Brünnhilde összetörten indul a csatamezőre. Siegmundot épp kedvesével a karjában találja, Sieglinde úgy érzi, a Hundinggal kötött kényszerű házassága bemocskolta őt, és csak romlást hozhat a szeretett férfira. A fiatalasszony ájultan omlik össze a lelki terhek hatására, a férfi pedig gyöngéden gondoskodik róla. Még nehezebb tehát a walkürlánynak közölnie vele, mi vár rá: közelgő halálát. Elmondja, hogy a túlvilágon jó sora lesz, a dicső hősökkel együtt a Walhallába kerül, a főisten seregébe, apjával is újra fog találkozni, és a lakomákon Wotan lányai szolgálják majd fel neki az italt.

Siegmund számára vigasztalónak tűnnek ezek a képek, csak egyetlen kérdése van még: vele maradhat-e Sieglinde.

Brünnhilde nemmel válaszol, a nő földi pályája még tart, így nem követheti testvérét. A férfi ennek hallatán csendesen azt válaszolja, neki sem kell az örök boldogság. A walkür győzködi, elmondja, hogy nincs más választása, az istenek döntöttek, nem szegülhet ellene. Az egyre jobban kétségbeeső Siegmundot azzal nyugtatja, majd ő vigyáz az asszonyára, már csak azért is, mert az a szerelmes éjszakán gyermeket fogant. A férfi azonban hajthatatlan, inkább ölné meg mindkettejüket és a születendő gyermeket, de nem hagyja magára párját. A heves érzelmek megrendítik Brünnhildét, úgy dönt, szembeszegül Wotan akaratával, és Siegmundot fogja támogatni a harcban.

A főisten távolról figyeli a harcot, és amikor rájön lánya árulására, maga avatkozik bele az eseményekbe. Dárdájával eltöri Siegmund kardját, a fegyvertelen férfit pedig Hunding ledöfi.

Brünnhildének csak annyi ideje van, hogy a kétségbeesett Sieglindét és a kard darabjait magával vigye, majd lóháton igyekszik apja elől elmenekülni.

Testvéreihez megy, a walkürökhöz. Újra szédítő magasságban vagyunk, fütyül a szél a fülünkben. A felhők között harcos asszonyok száguldoznak, egy sziklaszirten beszéltek meg találkozót, mielőtt hazatérnek a Walhallába. Nyolcan már ott is vannak, csak Brünnhilde hiányzik, márpedig Wotan haragudna, ha nélküle térnének vissza. 

Hamarosan kétségbeesett vágtával érkezik kilencedik társuk is, az ő nyergében azonban nem harcos, hanem egy asszony fekszik. Brünnhilde beszámol testvéreinek a történtekről, és segítséget kér, lova, Grane már nem bírja a menekülést, márpedig Sieglindét és születendő gyermekét biztonságba kell helyezni. A lányok elszörnyednek, apjukkal egyikük sem dacolna. A sokkból ekkor ocsúdó Sieglinde nem akar tovább élni Siegmund nélkül, azt kéri megmentőjétől, kegyelemből inkább végezzen vele.

Amikor azonban tudomást szerez arról, hogy gyermeket vár, visszatér az élni akarása, már ő kér segítséget a walküröktől.

Brünnhilde úgy dönt, majd ő feltartóztatja Wotant, így Sieglinde elmenekülhet a közeli erdőbe, oda a főisten úgysem követné. Kerüli ugyanis a helyet, mert Fafner is arrafelé tanyázik. A walkürlány búcsúzóul átadja az asszonynak a kard darabjait, és elnevezi a születendő gyermeket: „Kinek kezében egy lesz a kard, az nyerje tőlem nevét: »Siegfried a győzelmes hős!«”

Már meg is érkezik a dühöngő Wotan, és lányai hiába kérlelik, adjon kegyelmet Brünnhildének, ő hajthatatlan, sőt, azzal fenyegetőzik, hogy eltaszítja azt, aki az árulót védelmezi. A rémült walkürök távoznak, apa és lánya pedig kettesben maradnak.

A főisten csalódott és dühös, szívében még ég a fia elvesztése feletti fájdalom, ugyanakkor felháborítja, hogy rászedték.

Úgy dönt, büntetésből álmot bocsát Brünnhildére, és megfosztja érinthetetlenségétől, az első földi férfihoz kell feleségül mennie, aki rátalál és felébreszti.

A harcos leány elrémül az alantasnak tartott asszonyi élettől, és könyörögni kezd apjának, őrizze az álmát olyan lángtenger, melyen csak a legbátrabb férfi mer keresztülhatolni. Wotan először vonakodik ilyen engedményt adni, de végül az érzelmei felülkerekednek rajta, fájó szívvel búcsúzik kedvenc gyermekétől: „Ó egyszer még, lássam szemed most, hogy elszakít a búcsúperc. Egy boldog férfi nézheti majd, s a boldogtalan isten többé már sose látja.” Utasítja Logét, varázserejű tűzzel vegye körül a sziklát. Miközben vidáman táncoló lángok csapnak fel, a főisten távozóban visszanéz, és óva int mindenkit:

Kit visszatart az égi dárda, ne lépjen a lángon át!

Szereplők:

Istenek:

Wotan – a főisten
Fricka – a felesége

Kilenc walkür – köztük Brünnhilde, Wotan és Erda lányai

Emberek:

Siegmund és Sieglinde – Wotan és egy földi nő gyermekei, ikrek
Hunding – Sieglinde férje

Az idézetek (Blum Tamás fordításában) és a motívumok elnevezése az alábbi kötetet követi:
Richard WAGNER, A Nibelung gyűrűje. Színpadi ünnepi játék. Szövegkönyv a motívumok feltüntetésével, Budapest 2003.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

E. T. A. Hoffmann Mozarttól kölcsönözte a nevét

1776. január 24-én született a német romantika kiemelkedő írója, Az arany virágcserép, valamint a Diótörő és Egérkirály szerzője, aki annyira tisztelte Wolfgang Amadeus Mozartot, hogy még a nevét is felvette.
Zenés színház

Súlyosan megsérült a Budapesti Operettszínház egyik táncosa a terézvárosi házomlásnál

Június 27-én, a reggeli órákban leomlott egy ház tetőszerkezete a 6. kerületi az Aradi utca és Jókai utca sarkán. A leeső szerkezeti elemek a Jókai utcára zuhantak, maguk alá temetve a Budapesti Operettszínház egyik táncművészét, aki éppen próbára tartott.
Színház

„Kételyek és kétségek visznek előre” – Beszélgetés Blaskó Péterrel

Hamarosan a Nemzeti Színházban is látható lesz Blaskó Péter „családi előadása”, a GRANE – Képzelgések a Peer Gynt nyomán, amelyet lánya, Blaskó Borbála rendezett, és fia is szerepel a Bethlen Téri Színház produkciójában. A színművésszel ősztől Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című drámájában is találkozhatunk, Udvaros Dorottya oldalán.
Vizuál

Last Minute kiállítások június utolsó hetére

Ezúttal olyan ritkaságszámba menő csoportos és egyéni tárlatokra hívjuk fel a figyelmet, amelyek ezen a héten még megnézhetők. A válogatásban szerepel vadonatúj kiállítótér rég nem látott művésszel, jól ismert galéria 24 kortárs művész munkáját bemutató tárlattal, valamint digitális művészeti triennálé.
Klasszikus

Új vizekre hajózhatunk a Nemzeti Filharmonikusok új évadában

Régi és új zene, különleges hangszeres művek és egész estés operaprodukciók, beavatókoncertek és kórushangversenyek várják a közönséget a 2022/23-as évadában a Nemzeti Filharmonikusok koncertjein.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Súlyosan megsérült a Budapesti Operettszínház egyik táncosa a terézvárosi házomlásnál

Június 27-én, a reggeli órákban leomlott egy ház tetőszerkezete a 6. kerületi az Aradi utca és Jókai utca sarkán. A leeső szerkezeti elemek a Jókai utcára zuhantak, maguk alá temetve a Budapesti Operettszínház egyik táncművészét, aki éppen próbára tartott.
Zenés színház interjú

„A lelkem mélyén musicaltáncos vagyok” – interjú Kapitány Dorottyával

A balettkar oszlopos tagjaként Kapitány Dorottya az elmúlt években a Budapesti Operettszínház csaknem összes darabjában látható volt, tavasszal pedig egészen új szerepben próbálhatta ki magát: a Jekyll és Hyde koreográfus-asszisztensi feladatait látta el. Az indulásról, a háttérben zajló folyamatokról és az új feladatkörről is beszélgettünk.
Zenés színház hír

Cser Krisztián, Szántó Andrea, Rácz Rita és Balázsi Gergő Ármin is a Magyar Állami Operaház kamaraművésze

Bár július folyamán még tartanak előadásokat, a Magyar Állami Operaház hagyományos évadzáró Csillagóra-gáláján kamaraművészi és más rangos díjakkal tüntette ki munkatársait.
Zenés színház ajánló

Julien király színpadra lép a Pesti Magyar Színházban

A Pesti Magyar Színház új évadának első premierjét, a Madagaszkárt Gémes Antos rendezi, zenei vezetője pedig Szemenyei János.
Zenés színház interjú

„Ez lesz a mi Képzelt riportunk” – Csorba Lóránt, a 80 nap alatt a Föld körül zenei munkálatairól

Verne Gyula klasszikusából, a 80 nap alatt a Föld körül című regényből készül a TRIP legújabb koncertszínházi előadása, melynek premierjét a Városmajori Szabadtéri Színpadon augusztus 18-án tartják. Csorba Lóránttal a színházi zeneszerzés kihívásairól és a „Make Love, Not War” eszményéről is beszélgettünk.