Zenés színház

A hippi esete a plázacicával

2016.03.10. 08:48
Ajánlom
Az enyhe giccs határait alulról súroló Walkür vitán felül impozáns látvány M. Tóth Géza rendezésében, de a Ring-ciklus aktuális adaptációja túl sokat bíz erre a látványra.

A KEDD Kreatív Műhely felelős azért a látványért, mely A walkür összképét meghatározza. A színpadra ereszkedő, többszörös átlátszó függönyrétegre vetített videó egyszerűsége ellenére is olyan színpadképet teremt, amellyel a hagyományos díszlet alig veheti fel a versenyt. De ahogy a blockbusterek CGI-világa, ez is könnyen megunható, a harmadik felvonás projektált lángjait nézve pedig már csak az agy tudja, és nem a szív, hogy ennek bizonnyal szépnek kell lennie. (Látványterv: Zöldy Z Gergely)

Wagner: A walkür

Wagner: A walkür (Fotó/Forrás: Nagy Attila, Magyar Állami Operaház)

A rendezés viszont annyi felől igyekszik kapcsolni az ősi germán mítoszt a modern világhoz, hogy a parabolák felfejtése állandóan problémássá válik. Az első felvonásban egy raszta hippi köszönt be egy milliomos üzletember feleségéhez, a reklámszatyrokat cipelő, csini plázacicához, akiben van még a nonkomform, szabad lányból, erről a hippihez hasonló, raszta haja tanúskodik. Siegmund és Sieglinde kibontakozó szerelmének ellenpólusát a konzumerizmusta világban élő és abból profitáló Hundig képviseli, aki öltönyös, aktatáskás, és főként felszínesen kidolgozott alak. A következő felvonás isteni szintje – erre a háttérben keringő smartphone-ikonok, bináris számkódok és komputeres parancsszavak engednek következtetni – a virtuális valóságban játszódik: a két szint ellentéte azonban nem igazán jelenik meg az opera során, az isteni szint, főként Wotan pedig annyira elveszíti tekintélyét, hogy Hundig – ahelyett, hogy meghalna – egyszerűen vállat von és lesétál a színpadról a második felvonás végén.

Wagner: A walkür

Wagner: A walkür (Fotó/Forrás: Nagy Attila, Magyar Állami Operaház)

A walkürök is áldozatul estek a transzcendenst eltörlő rendezői koncepciónak, és ez korántsem hiba, sőt. Nem alaptalanul feltételezi a rendező, hogy a walkürök lovaglásának agyonjátszott rezeshangjai már csak ironikus kontextusban működnek. (Legutóbb Nemes Jeles Oscar-díját kísérte, kellemetlen helyzetet okozva.) A nemes célokért bátran küzdő amazonokból így csillámporos sci-fikből kilépő „powerpuff girls”-banda lesz, akiknek bőrszerelésbe öltözött fiatal fiúk jelentenek fétist (koreográfia: Venekei Marianna).

Talán nem ok nélkül érzem úgy, hogy az impozáns megjelenés és a modernizáló szcenírozás mellett elvesztek olyan motívumok az operából, melyek A walkürt tematikailag is Wagner legszebb operáinak egyikévé teszik. Ahogy Wotan istenségből gyenge idegzetű, esendő lénnyé válik, úgy devalválódik ezzel Brünhilde sorsa, a két ikertestvér vérfertőző szerelme a komformizmusból és materializmusból való szabadulást jelenti elsősorban, és nem közvetít olyan univerzális kérdéseket, melyek felérnének a wagneri muzsika pátoszához. (Jól illusztrálja felemás érzéseimet a Siegmundnál megjelenő gitár: a szimfonikus zenét a színpadon hanyag akkordpengetés szemlélteti, a szerelmi aktust pedig ez a gitár mint fallikus szimbólum.) A grandiózusság megvonása illeszkedik ugyanis a kortárs esztétikába, ám Wagner többet szegényedik általa, mint amennyit profitál.

Wagner: A walkür

Wagner: A walkür (Fotó/Forrás: Nagy Attila, Magyar Állami Operaház)

Az előadás már kielégítőbbnek bizonyult zenei téren. A zenekar az első felvonásban még feltűnően sokszor bakizott, később azonban a rézfúvós szekció néhány botlását leszámítva egyre szebben teljesített. A zárlatban a tűzisten érkezését illusztráló, vibráló E-dúr muzsikát különösen szép fénnyel szólaltatták meg. (Karmester: Halász Péter) Az énekesek is emelték az est színvonalát. Kovácsházi István Siegmund szerepében a lírai és a diadalmas hős jól csengő, kellemes elegye, még ha a felső regiszterben – illetve a heroikus megszólalást igénylő részeknél – gyakran zavaróan nazális a hangja.

tomaszajpg

tomaszajpg

A Magyar Állami Operaház márciusban 6-án mutatta be Wagner A walkür című háromfelvonásos zenedrámáját. A Budapesti Wagner Napokon is gyakori vendég lengyel basszbaritonnal, Tomasz Koniecznyvel beszélgettünk, aki Wotan szerepében lépett színpadra.
"Higgye el nekem, hogy minden előadás fináléjában, amikor Wotan búcsúját éneklem a fizikai és a lelki teljesítőképességem is a határokat feszegeti. A művészi könnyek ennek a varázslatos pillanatnak a végen szinte valódivá válnak, és ez az érzés még mélyebb, ha olyan partnerem van mint Linda Watson, akivel már többször játszottam együtt."

Sümegi Eszter szintén nem okoz csalódást mint Sieglinde, az első felvonás szerelmi jelenetében emlékezetes párost alkottak Kovácsházival, később pedig a szerep drámai árnyalatait domborította ki nagyszerűen az énekesnő. Wotan a színpadi megjelenésének hiányosságait átütő basszusával pótolja, megformálója Tomasz Konieczny. Linda Watson (Brünhilde) erős hangja és színpadi jelenléte folytán uralta a mezőnyt, de ez a dominancia némiképp meg is fosztotta a szerep finomabb árnyalataitól. Hundig szerepében Andreas Hörl megszenvedte a rendezői koncepciót, színpadi gesztusai egyszerű túlzásokká egyszerűsödtek, hangilag azonban nem érdektelen teljesítményt nyújtott. Németh Judit már sokszor bizonyította, hogy mellékszerepekben is kiemelkedőt tud nyújtani, ezúttal Fricka szerepében tette ezt. A walkürök életerővel és dinamizmussal álltak helyt az utolsó felvonásban.

Wagner: A walkür

Wagner: A walkür (Fotó/Forrás: Nagy Attila, Magyar Állami Operaház)

M. Tóth Géza Walkürjére érdemes rászánni azt az öt órát: pazar látványt, remek énekesi teljesítményeket ígér, és sohasem válik unalmassá. Egy dolgot azonban nélkülöz, ami nélkül egy modern rendezés nem válthatja fel a hagyományosat: azt a konzisztenciát, amely a wagneri zenedrámát kultikus erejű eszmei tényezővé emeli.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Ezeket a könyveket vásárolták legtöbben karácsonyra

A könyv az egyik legjobb dolog, ami a fa alá kerülhet – legalábbis szerintünk. A decemberi eladási adatokból az is kiderül, hogy melyik kötetekkel lepték meg szeretteiket a vásárlók.
Tánc

Szergej Polunyin elvesztette a józan eszét?

Először a mellkasára tetováltatta egy politikus arcképét, majd homofób és kirekesztő üzeneteket posztolt Instagram oldalán. A táncvilág komoly aggodalmát fejezte ki a táncos mentális állapota miatt.
Klasszikus

Mit játszhat egy fagottista a tévémacin túl?

A kérdésre a választ Stefán Zsófia koncertje adhatja meg, aki a Concerto Zeneházban lép fel január 14-én.
Vizuál

Pont a Mona Lisánál nem működik a Mona Lisa-hatás

Leonardo da Vinci híres portréjához számos rejtély kapcsolódik a hölgy személyétől a mosoly okáig. Az egyik legutóbbi kutatás annak járt utána, tényleg követi-e a tekintetével a titokzatos asszony a nézőit.
Könyv

Rovarokkal, penésszel, idővel való küzdelem a corvinák védelmében

Vegyészek, restaurátorok, ötvös- és textilművészek is munkálkodtak azért, hogy Mátyás király világhírű kódexei fennmaradjanak.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház premier

A Liliomfi zenés változatát mutatja be a Madách

A Liliomfi musicalváltozatát mutatja be március 23-án a Madách Színház. A zenés komédiát Szigligeti Ede műve alapján Szente Vajk írta, zenéjét Bolba Tamás szerezte.
Zenés színház gyász

Elhunyt a világhírű Wagner-énekes, Theo Adam

A német operaénekes, korának egyik nagy Richard Wagner- és Richard Strauss-előadója 92 éves volt.
Zenés színház magazin

Ma ünnepeljük a magyar musical napját

Azért esett a választás erre a napra, mert 1961. január 12-én mutatta be a Petőfi Színház az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját.
Zenés színház opera

Megházasodott Jonas Kaufmann

Elnézést a bulvárhírért, de sok Jonas Kaufmann-rajongó olvas minket, ezért nekik fontos lehet. A világhírű tenor elkelt!
Zenés színház magazin

Egy női párbaj és egy gyorsan megírt operett története: Luxemburg grófja

Újra látható az Operettszínházban Lehár Ferenc klasszikusa, a Luxemburg grófja, főszerepben Fischl Mónikával. Az ünnepelt énekesnőről és az öregecske udvarlójáról, és persze az igaz és nem annyira igaz szerelemről és a nagy tévedésekről szóló operett, a műfaj egyik legmulatságosabb története.