Eddig főként operettekben láthatott a közönség, most viszont egy mesemusical főszerepében mutatkozol be.
Nem ez az első alkalom, hogy megtalálnak a zenés mesedarabok, hiszen a pályám elején két ilyen előadásban is volt szerencsém részt venni. Az egyik a Katona József Színházban a Pinokkió volt, amiben Artemont játszottam, a másik pedig Miskolcon A négyszögletű kerek erdő, ahol Mikkamakkaként láthatott a közönség. Ilyenformán van már tapasztalatom abban, hogyan is kell gyerekdarabot játszani.
Máshogy kell felkészülni az ilyen típusú előadásokra?
Természetesen ugyanazzal a szakmai igényességgel kell nekifogni ezeknek a munkáknak is, de nyilvánvalóan maga az anyag másmilyen, mint a felnőtt darabok esetében. A súlypontok is máshol vannak, és mivel a Rozsda Lovagban például egy varázsvilágban létezünk, ha úgy vesszük, a hétköznapi, civil létünket kevésbé bántja, könnyedebben lehet vele dolgozni.
A Rozsda Lovag és Fránya Frida szereplőgárdája (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)
Pedig annak ellenére, hogy a Rozsda Lovag és Fránya Frida egy mese, olyan komoly dolgokkal is foglalkozik, mint például a környezetvédelem.
Valóban, de nem megy bele olyan mélyen a témába, hogy az rosszul érintse az embert, inkább csak fel szeretné hívni a figyelmet egy fontos jelenségre, ami körülöttünk zajlik, mindezt könnyedebb, játékosabb formában.
A mi dolgunk az, hogy ha a szülők és a gyerekek eljönnek megnézni az előadást, akkor az itt töltött idő tartalmas legyen számukra.
A gyerekek megértik ezeket a problémákat, vagy inkább a szülőknek üzen a darab?
Azt gondolom, hogy a gyerekek mindent felfognak, megjegyeznek, és megragadnak ezek a pillanatok az emlékezetükben, mint ahogyan a saját életünkben is tapasztaljuk, hogy vissza-visszanyúlunk egy-egy régi emlékhez. De az ilyen témájú előadások eszközként is szolgálhatnak a szülők számára, hiszen később, amikor a gyerekeiket tanítják, felhozhatják példaként – többek között a környezettudatosságra.
Ezzel a témával még nem sűrűn találkozni ennyire direkt módon a színpadon. Miért fontos, hogy erről a színház nyelvén is beszéljünk?
Igazán bátor vállalás a 21. században, hogy a jövő generációjának ilyenformán beszélünk a valódi értékekről, és ezek a problémák a maguk valóságában jelennek meg a színpadon.
Nagyon tetszik például az a gondolat, hogy amikor Koksz, a sárkány elveszik, a megmentésében egy Greenpeace-aktivista is segít, tehát a gyerekek már kicsi korukban találkoznak valamilyen formában ezzel a fantasztikus nemzetközi szervezettel. Ugyanis sajnos már most elkéstünk azzal, hogy cselekedjünk, ezért is különösen fontos, hogy a jövő nemzedéke számára már kisgyerekként alapvetés legyen, hogy figyel a környezetére. A mi generációnknak még meg kellett tanulnia, hogyan vigyázhat a Földre – például tudatosan kell ügyelnünk rá, hogy kevesebb műanyagot használjunk –, ha jól csináljuk, nekik ez már természetes lehet.
Mai problémákról beszélünk, miközben az eredeti mesét 1987-ben írta Jörg Hilbert és Felix Janosa. Mi adja az örökérvényűségét?
Szerintem egy történet attól válik örökérvényűvé, hogy nagyon könnyen tudunk hozzá kapcsolódni. A Rozsda Lovag is ilyen, népszerűségét a szerethető karakterek adják. Ezek a hősök bonyodalmakba, veszélybe kerülnek, néha elbuknak, de aztán megmenekülnek. Mi pedig nézőként tudunk velük azonosulni, miközben ezen keresztül olyan fontos dolgokról is beszélhetünk, mint újrahasznosítás, klímaváltozás és mindarról, ami a környezetünket jobbá teheti.
A Rozsda Lovag és Fránya Frida szereplőgárdája (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)
Rozsda Lovag maga is újrahasznosított figura, miközben egy commedia dell’arte típust testesít meg. Hogy jelenik meg az előadásban a commedia dell’arte mint játékstílus?
Leginkább a mozgás szintjén van jelen, ugyanis nagyon sok esetben felnagyított gesztusrendszerrel dolgozunk, túlzunk.
Ez a mesedarabok nagy részére igaz.
Igen, de nem mindegyikre.
Itt a felnagyítás inkább egy energikusabb színpadi létet jelent.
Valójában ahhoz, hogy a commedia dell’artéra konkrétan ráismerjen a néző, ismernie kell a játékstílust, tehát direkt módon nincs kimondva az előadásban. A legtöbb színháznéző leginkább a karaktertípusokat látja majd – Rozsda Lovag esetében egyfajta bohócot, de megjelenik az öreg ember vagy a hősszerelmes is.
A commedia dell’arte stílusjegyek a jelmezekben is visszaköszönnek?
A jelmezeknek elsősorban karakterleíró funkciójuk van, ennélfogva mindenképp megmutatkoznak majd rajtuk a figurákra jellemző vonások.
Említetted, hogy felnagyított gesztusrendszerrel dolgoztok. Bozsik Yvette rendezéseiben mindig nagy hangsúlyt kap a mozgás, a tánc. Ez más típusú próbaidőszakot eredményez, mint egy hagyományosabb zenés színházi előadás esetében?
Nem érzem másnak, de talán a téma okán, illetve mert egy mesevilágról van szó, van bennünk egyfajta könnyedség és felszabadultság. Ráadásul a műfaj miatt az előadásba több kreativitás, fordulat és humor fér, mint egy felnőtteknek szóló darabba.
A Rozsda Lovag és Fránya Frida szereplőgárdája (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)
Amikor legutóbb beszélgettünk, azt mondtad, hogy a humor, a tréfa nagyon fontos, és szükségünk van rá, hiszen kiveszőben van a mindennapjainkból. Lehet ez egyfajta eszköz arra, hogy tanítson?
A tréfa bármire jó, és mindent megváltoztathat, helyére billenthet, a rossz dolgokat jóra, és sajnos fordítva is. Mindemellett a humor a legszebb eszköz a sötétség ellen.
Az operettekben is rengeteg a humor, főként a táncoskomikusok oldaláról. Látsz párhuzamot a szereptípus és a „bohóc” Rozsda lovag karaktere között?
Az emberek szeretnek kategorizálni, tipizálni, beilleszteni a dolgokat egy rendszerbe. Ennek mentén Rozsda Lovagról is mondhatjuk, hogy párhuzamba állítható a táncoskomikusokkal, közben pedig mégsem, és én sem szeretek ilyen sémák mentén gondolkodni. Hiszen a szerepkörön belül is annyi különböző figura van: A mosoly országának táncoskomikusa például hagyományos értelemben véve nem is az, vagy legalábbis nagyon eltér például a Csárdáskirálynő Bónijától, mégis mindegyiket egy kategóriába soroljuk.
Rozsda Lovag egy magában álló figura, aki mintha maga sem tudná, hogy mi zajlik körülötte a világban.
A Rozsda Lovag és Fránya Frida történetét mennyire alakíthatják a gyerekek?
Sajnos ebben a játékban nincs erre lehetőség, ez egy előre megírt mese, és mi úgy játsszuk, ahogy a szerző megírta. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyerekek ne mondhatnák el a véleményüket arról, amit látnak, vagy ne figyelmeztethetnék a főhőst, hogy ott áll mögötte a boszorkány.
Rozsda Lovagot számos társa kíséri a kalandok során. Milyen a viszonya velük?
Rozsda Lovagnak nagyszerű barátai vannak: Szélvész várkisasszony a tökéletes nőt testesíti meg. Kölcsönös baráti szeretet van köztük, és mindig egymás mellett állnak. Szélvész Süvege is fontos a történet szempontjából, bár nem igazán beszél, ellenben ő a legakrobatikusabb szereplő a történetben. És persze ott van Koksz, a sárkány, aki az egész történet mozgatórugója. Tulajdonképpen úgy élnek ők a várban, mint egy nagy család.
A lovag tehát szorosan része a cselekménynek, sőt a többi szereplőhöz hasonlóan interakcióba is lép a közönséggel.
Talán Rozsda Lovagnak van a legkevesebb interakciója a gyerekekkel, de közben mégis az az érzése a nézőknek, hogy ő is aktívan bevonja őket a játékba.
Jó és hálás feladat belemenni ezekbe a szituációkba, hiszen a kicsik nagyon gyorsan belehelyezkednek a történetbe.
Aki került már valaha interakcióba a közönséggel gyerekelőadás közben, mindig vágyik a pillanatra, hogy ez újból megtörténjen.
A Rozsda Lovag és Fránya Frida december 10-től látható a Budapesti Operettszínházban. Jegyek az alábbi oldalon válthatók.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Dénes Viktor a Rozsda Lovag és Fránya Frida olvasópróbáján (fotó: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)
hírlevél
