Zenés színház

A karácsony igazi üzenete

2022.12.20. 17:15
Ajánlom
Családi programként hirdette meg a MusikTheater an der Wien Menotti egyfelvonásosából, az Amahl és az éjszakai látogatók című operából készült új produkcióját. A halállal való szembenézés kérdéseire épülő előadás azonban jóval súlyosabb lett annál, mint amire a közönség az ünnepek tájékán számít.

Abban alighanem az opera műfajának valamennyi kedvelője és művelője egyetért, hogy a gyerekeknek szóló előadások különösen fontosak, utat kell találni a jövő közönségéhez is. (Érdekes volt látni, hogy Bécsben, ahol még szokás az estek végén megvárni a művészeket, jellemzően idős emberek állították meg őket egy-egy fotó erejéig, vagy íratták alá velük a műsorfüzetet – nem azért, mintha ez a korosztály rajongóbb típus lenne, egyszerűen többen járnak közülük operába.)  Az ifjúsági előadások általában mégis ugyanazokra a művekre építenek: Jancsi és Juliska, A varázsfuvola rövidítve, netán más Mozart-művek vagy egy-két további, népszerű vígopera, és ezzel a sor végére is értünk. Szerencsére időnként arra is akad példa, hogy az operaházak napjaink szerzőivel íratnak új gyerekdarabokat, de viszonylag ritka, hogy a modern-kortárs periódus ifjúsági operáit újra elővegyék.

Pedig Menotti Amahl és az éjszakai látogatók című műve tökéletesen alkalmas erre a célra, a zene gyönyörű, a történet (a sánta kisfiú találkozik a háromkirályokkal, szeretetének és hitének köszönhetően pedig a betlehemi kisded végül meggyógyítja) egyszerűen és hitelesen közvetíti mondanivalóját, melyet a legkisebbek is könnyen be tudnak fogadni. A MusikTheater an der Wien produkciójában azonban az opera szimbolikus jelentéstartalommal gazdagodott, amely

kérdésessé tette, vajon tényleg a gyerekek lennének-e az előadás célközönsége.

51080_Amahl_und_die_naechtlichen_Besucher_21__c_Monika_und_Karl_Forster_kl-153737.jpg

Jelenet az Amahl és az éjszakai látogatók című előadásból (Fotó/Forrás: Monika és Karl Forster / MusikTheater an der Wien)

Az előadás az intézmény új sorozatának első darabjaként került színre: a tervek szerint minden karácsonykor bemutatnak majd egy olyan darabot, mely a család minden tagjának érdeklődésére számot tarthat. Az Amahl… rendezője a színház új igazgatója, Stefan Herheim volt, akit személyes kötődés is fűz az operához, a műsorfüzetben lévő interjúban elmeséli, hogy gyerekkorában Norvégiában mindig ezt a darabot játszotta karácsonykor a televízió. Az időszámításunk kezdetén, Betlehem környékén játszódó történetnek a rendező a helyhez és időhöz nem kötött mondanivalóját emelte ki: a szeretet és a megváltásba vetett hit fontosságát. Az ő produkciójában Amahl halálos beteg, kórházban fekszik, miközben édesanyja szüntelenül mellette van. Az éjszakai látogatók valójában az orvos, az ápoló és a kórházi lelkész, akiket csak a kisfiú gazdag fantáziája lát királyoknak. Ennek logikus folytatása, hogy az opera végén, mikor Amahl úgy dönt, elkíséri a vándorokat a Kisjézushoz, valójában a földi élettől vesz búcsút, így az előadás legfontosabb kérdése az lett, hogyan képes szembenézni a gyermek és az édesanyja a halál elkerülhetetlenségével.

Egy gyermek halálával végződő előadás nem kifejezetten olyasmi, amit az ünnepek előtti, mézeskalács-illatú napokban látni szeretnénk,

netán elvinni rá a környezetünkben előforduló kisebb-nagyobb gyerekeket. Bár a produkciót a színház hat éves kortól ajánlotta, ahogy az lenni szokott, jóval fiatalabbak is jelen voltak, akiknél kérdéses volt, mennyit értenek meg az igen burkoltan, megszépítve megjelenített témából. Ugyanakkor lehet, hogy saját felnőttkori korlátaink áldozatává váltunk, és a gyerekeket jóval kevésbé kellene távol tartani az érzékeny vagy éppen bonyolultabb kérdésektől, hiszen ha megfelelő tálalásban találkoznak ezekkel, mindig annyit értenek meg belőle, amennyit éppen fel tudnak dolgozni.

Az előadás bőségesen élt olyan eszközökkel, amelyek minden korosztálynak lekötik a figyelmét: látványos koreográfiák, humor, a közönséghez egészen közel jövő szereplők tették szórakoztatóvá a produkciót, azok számára is, akik nem gondoltak bele igazán, mi is történik Amahllal. A díszlet is roppant ötletesen funkcionált (Sebastian Ellrich munkája), a kórterem falai bizonyos jelenetekben eltávolodtak egymástól, megnyílt a tér, és láthatóvá vált a gyönyörű éjszakai égbolt a betlehemi csillaggal.

51074_Amahl_und_die_naechtlichen_Besucher_14__c_Monika_und_Karl_Forster_kl-153736.jpg

Jelenet az Amahl és az éjszakai látogatók című előadásból (Fotó/Forrás: Monika és Karl Forster / MusikTheater an der Wien)

Nagyjából az opera közepénél egy nagyobb tömegjelenetre is sor kerül, a cselekmény szerint a környékbeli pásztorok gyűlnek össze, hogy segítsenek a szegény családnak megvendégelni az előkelő látogatókat. Ebben az esetben a gyermeküket elvesztő szülők jelentek meg, akik lehetőséget kaptak újra találkozni a földre visszalátogató gyerekekkel. Szép gondolat, hogy az angyalszárnyakat viselő, Amahlhoz hasonlóan kopasz és kórházi pizsamát hordó kicsik a plüssjátékaikat ajánlják fel a királyoknak, ugyanakkor talán

a befejezésnél is megrázóbb, amikor végül mindannyian visszamennek az égbe a betlehemi csillagon keresztül, ezzel előrejelezve, mi vár a főszereplőre is.

Talán csalódottak is lehetnénk, hogy a karácsonyi csoda végül nem történt meg, Amahlnak is rá kellett lépnie az égi útra, ugyanakkor épp egy olyan gondolat jelentett megnyugvást neki és édesanyjának is, ami szerves folytatása a karácsony örömhírének. A gyermek Jézus azért jött erre a világra, hogy felnőve megváltsa az emberiséget, a távozóknak és az ittmaradóknak is reményt ad a hit, hogy egy napon majd találkozhatnak a mennyben. Ennek tudatában az ember szinte lelkiismeret-furdalást érez, amiért túl naivan közelítette meg az ünnepet, és a külsőségek közepette elfeledkezett a még nagyobb csodáról.

Azt mondják, a gyerekek számára csak a legmagasabb színvonalú zene lehet elég jó, és a MusikTheater an der Wien produkciója tökéletesen megfelelt ezeknek a kívánalmaknak. Magnus Loddgard karmester nem csupán biztos kézben tartotta az előadást, de képes volt megmutatni a Menotti-muzsika ezernyi színét, a szívszorítóan gyönyörű dallamoktól kezdve a játékosabb zenei anyagokig. Ebben természetesen a Bécsi Szimfonikusok és az Arnold Schönberg Kórus is jócskán kivette a részét, az énekkar tagjainak ráadásul nem csupán énekelniük kellett, hanem a szólistákhoz hasonlóan komoly táncjeleneteket bízott rájuk az előadás koreográfusa, Beate Vollack. Megfelelő gyermekszólistát találni sosem egyszerű feladat,

a bécsi zeneoktatás és kórusélet dicsőségére szolgál, hogy sikerült a játék és a különféle mozgások közepette is szépen, tisztán és pontosan éneklő kisfiút találni

a Wiener Sängerknaben (sajnos meg nem nevezett) tagjának személyében. Amahl édesanyjának szólamát Dshamilja Kaiser telt, kiegyenlített, mégis rugalmas hangon, nagy drámai erővel szólaltatta meg. Szórakoztatóan játszottak, és igényesen énekeltek a királyok, Paul Schweinester, Nikolay Borchev és Wilhelm Schwinghammer. Fontos kiemelni a négy táncost, Tura Gomezt, Sophie Melemet, Alessia Rizzit és Beatriz Scaborát, akik a kórházi személyzet három tagját, illetve az Amahl álmaiban megjelenő pásztorlányt formálták meg, mivel az énekesek közreműködőkkel egyenrangú szerep jutott nekik.

51082_Amahl_und_die_naechtlichen_Besucher_23__c_Monika_und_Karl_Forster_kl-153737.jpg

Jelenet az Amahl és az éjszakai látogatók című előadásból (Fotó/Forrás: Monika és Karl Forster / MusikTheater an der Wien)

Miközben manapság sok kritika éri a karácsonyi szokásainkat, ritka, hogy egy előadás ennyire húsbavágóan mutatja meg, miről is szól igazából az ünnep. Amahl története azoknak is sokat mondhat, akik a karácsonyt nem vallási szempontból közelítik meg, hiszen mi más is lehetne a krisztusi üzenet szimbolikus, az emberi életre vonatkoztatott értelme, mint a szeretet fontossága, az együtt töltött idő megbecsülése és az elmúlás elfogadása? Az előadás után pedig a közönségnek lehetősége nyílt adományozni, a Piros Orr Bohócdoktorok helyi szervezete számára – hogy a többi beteg gyerek is képes legyen álmodni.

Fejléckép: Jelenet az Amahl és az éjszakai látogatók című előadásból (fotó/forrás: Monika és Karl Forster / MusikTheater an der Wien)

Az ösztönök varázslatos ereje

Kapcsolódó

Az ösztönök varázslatos ereje

Leoš Janáček A ravasz rókácska című operáját mutatta be a MusikTheater an der Wien, amely egyben az új igazgató, Stefan Herheim első rendezése is volt a bécsi intézményben. A cseh szerző Magyarországon ritkán látott darabját sokan állatmesének hiszik, ám a produkcióból világosan kiderült, hogy ennél jóval mélyebben foglalkozik kapcsolatok, vágyak, szabadságtörekvések dinamikájával. Az október 22-i előadáson jártunk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

A magyar zenetörténet csillagai is bekerülnek a Zene Háza új, dívákról szóló kiállításába

Marton Éva, Zsédenyi Adrienn Zséda, Rúzsa Magdi, Koncz Zsuzsa és még sok más díva személyes történetét is bemutatja a Magyar Zene Háza május 17-én nyíló, új kiállítása, a Dívák & Ikonok.
Klasszikus

TITOK a Pannon Filharmonikusokkal

A társulat új évadában arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi a TITOK? A Pannon Filharmonikusok budapesti bérletsorozata már elérhető, áprilisban pedig Pécsett is meghirdetik új évaduk programját.
Zenés színház

„Az emberekben vagyok otthon” – interjú Nemes Tiborral

Nemes Tibor első premierjére készül a Budapesti Operettszínházban. A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős zenés színész hallgatója José Riveraként mutatkozik be a Carmen című musicalben április 20-án.
Plusz

Dömösön folytatódik a Szeláví! Fesztivál története

Barátok, nyáresti koncertek, koccintás az élet apró örömeire és kirándulások a Dunakanyar egyik legszebb településén, Dömösön. Sátrazás a csillagok alatt, három nap önfeledt szabadság: idén is várja a kikapcsolódni vágyókat a Szeláví! Fesztivál.
Könyv

Borsik Miklós veheti át a Hazai Attila Irodalmi Díjat

A költő, író, kritikus április 30-án a Nyitott Műhelyben veheti át a fiatalon elhunyt művészről elnevezett elismerést, amellyel a Hazai Attilához hasonlóan újító, kísérletező szerzőket ismerik el. 

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Az emberekben vagyok otthon” – interjú Nemes Tiborral

Nemes Tibor első premierjére készül a Budapesti Operettszínházban. A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős zenés színész hallgatója José Riveraként mutatkozik be a Carmen című musicalben április 20-án.
Zenés színház ajánló

Gálaesttel támogatja az autistákat a Budapesti Operettszínház

Április 23-án Együtt az Autistákért címmel rendeznek jótékonysági estet, amelyen a legnépszerűbb operett-, illetve musicalrészleteket hallhatja a közönség az Operettszínház sztárjainak előadásában. 
Zenés színház interjú

„A klasszikus zenében a sokoldalúság gyanakvást szül” – interjú José Curával

A karmesterként és zeneszerzőként is aktív művésszel a a VeszprémFestre tervezett, argentin dalokra és operaáriákra épülő koncertjének műsoráról, a zenei sokoldalúságról és a társadalmi felelősségvállalásról is beszélgettünk.
Zenés színház elhunyt

Elhunyt Michael Boder karmester

A nemzetközi hírű operadirigenst, aki idén húsvétkor a Magyar Állami Operaház Parsifal-produkcióját vezényelte, hatvanöt éves korában érte a halál – tette közzé az intézmény.
Zenés színház interjú

Nekünk találkozni kellett – interjú Nádasi Veronikával, a Carmen-musical címszereplőjével

Április 19-én, 20-án és 21-én először láthatja Magyarországon a közönség Frank Wildhorn Carmen című musicaljét a Budapesti Operettszínházban. Az első szereposztásban címszerepet alakító Nádasi Veronika számára méltó feladatot jelent ennek a minden porcikájában nagybetűs nőnek a megformálása.