Zenés színház

„A karmesterpálca egy hangszer” – Riport Préda László műhelyéből

2020.08.17. 09:25
Ajánlom
Egy üresedésnek köszönhetően már harmadéves zeneakadémistaként felvételt nyert az Opera Zenekarába, később épp megpillantott egy szerkezetet egy műhelyben, amit otthon újraalkotott, és a mai napig a fa vékonyításához használ, majd egy főmérnöknek köszönhetően a móri fémgyár teljesítette meghiúsulni látszó rézcsőrendelését. Préda László hazánkban legrégebb óta, azaz negyven éve készít karmesterpálcákat. Most ő mesélt a szakma titkairól, és másik szenvedélyéről, a barokk trombitákról.

Úgy tudom, az utolsó pálcakészítő, Dóka Emánuel halála után Kovács László karnagy úrnak faragta az első pálcát…

… inkább csak csiszoltam, de nagyon jó érzés volt, hogy segíthettem. Mindig is szerettem barkácsolni, gyerekként az is megfordult a fejemben, hogy asztalos vagy fotóművész leszek. A kézi csiszolás azonban fáradságos és gyenge hatásfokú, ezért más megoldást kellett keresnem.

Az utcán járva az egyik alagsori műhely ablakában egyszer csak megláttam egy szerkezetet, amit otthon lemásoltam és tökéletesítettem. Ennek az eszköznek a segítségével a vékony farúdból még keskenyebbet tudok esztergálni.

Negyven éve foglalkozik karmesterpálca-készítéssel. Változott a karmesterek ízlése az évek során?

Az én darabjaim 40, illetve 36 centisek, de sokan egyéni igénnyel fordulnak hozzám, így 43 és 45 centiméter hosszúakat is készítettem. Ilyenkor kicsit aggódom a koncertmester szeme világáért, a fa rész is könnyebben eltörhet, a súlya is nehezebb, de valaki így szereti. A karmesterpálca egy hangszer, a dirigensnek pedig igényesnek kell lennie – bár láttam már példát arra is, hogy a markolatnál hajgumival körbetekert, kínai evőpálcikával vezényelt valaki.

preda_laszlo_foto_kummer_janos-203255.jpg

Préda László (Fotó/Forrás: Kummer János / Opera Magazin)

Mi az ön pálcáinak a különlegessége?

Nagyon ügyelek arra, hogy a baton súlypontja mindig az adott modellnek megfelelő legyen, például az egyik típusnál pont ott kell lennie, ahol megfogják: a hüvelyk- és mutatóujj között. Ez nagyon kellemes érzés, mert nem húz egyik irányba se: mintha nem is lenne a tenyerünkben semmi. Fontos, hogy az a karmester, aki tőlem kér pálcát, mindig ugyanazzal az érzettel tudja a kezébe venni azt.

Hányféle modellt alakított ki?

Tízfélével dolgozom, melyek közül az egyik, a hosszú gumifogantyús nagyon hasonlít arra a Ferencsik-pálcára, amit annak idején Dóka Emánuel – aki a Magyar Rádió kórusában énekelt – készített a jeles karmesternek. Ez egy jól megmarkolható modell, amit Medveczky Ádám is előszeretettel használ. A cseppformájú parafavégűt azért szeretik, mert lazán lehet kézbe fogni.

Készítettem pálcát egyébként Lamberto Gardellinek, Giuseppe Patanènak, és számos külföldi dirigensnek, akik Magyarországon jártak.

Melyik a pálcák Stradivarija?

Jó a kérdés. Külföldön jártam egy olyan múzeumban, ahol összegyűjtötték a híres karmesterek munkaeszközeit. Nagyon furcsán mutattak: vastagabbak, hosszabbak, sétapálca méretűek, hiszen a pálcák őse is ilyen volt, csak később vált egyre kisebbé. Régebben a koncertmester intett a vonójával, csak később alakult ki az az igény, hogy valaki a zenekar előtt állva dirigáljon. A jó pálca szerintem mindenképp fehér színű. Ugyan létezik natúr kivitelű is, de a zenészek inkább csak a periférikus látásukkal észlelik azt, ezért hasznosabb az élénkebb szín. A fán is sok múlik. Én hársfával dolgozom. Az alapfáim felét azért kell eldobnom, mert csak az a pálcaanyag felel meg, ami csomómentes és a hosszanti száliránya tökéletes. Fontos az is, hogy ne a fa közepéből származzon, mert az puha, és nehéz lefaragni.

Mi a helyzet az üvegszálas karbonból kialakított darabokkal?

Én még nem találkoztam olyan üvegszálas vagy kompozit pálcával, aminek a fához hasonló érzete lenne. A karmester ugyanis akkor érzi jól magát, ha egy erős ütés rezgései – amit természetesen ez a vékony rúd is átvesz – egyszerre csillapodnak le a kezében és a pálcában. Sem előbb, sem később, mert az már más, szerintem, kényelmetlen érzetet ad. Az üvegszállal az a gond, hogy mivel üveg, nagyon nehéz és nem rezonál. Persze van, aki erre esküszik vagy épp babonásan ragaszkodik még a törött pálcájához is.

preda_laszlo_barokk_trombitaja_foto_kummer_janos-203255.jpg

Préda László trombitája (Fotó/Forrás: Kummer János / Opera Magazin)

Sokat tud a karmesterek munkájáról, hiszen tizenkét évig volt első trombitása az Opera Zenekarnak. Hogyan került az együttesbe?

Édesanyám az Opera Énekkarban énekelt, az Operaház mellett laktunk, így lassacskán beszivárgott az életembe a műfaj, amit nagyon megszerettem. Harmadéves zeneakadémista voltam, amikor felvettek az Operába. Külön engedélyt kellett kérnem, hogy dolgozhassak. Pont távozott a zenekarból három trombitás. A véletlen, a szerencse vagy az égiek csak akkor állnak mellénk, ha képesek vagyunk elhinni, hogy amit kívánunk, az megtörténik. Hinni azonban nem könnyű, mert sokszor ott van bennünk a kétkedés vékonyka hangja is. A hit alapja önmagunk elfogadása és megszeretése, mégpedig minden hibánkkal együtt. Így élhetünk olyan hangulatban, olyan jó érzéssel, ami egyszerűen bevonzza a kedvező lehetőségeket.

Ilyen lehetőség volt a barokk trombitával való találkozás is?

Harminc évvel ezelőtt egy hangfelvételen hallottam először ennek a hangszernek a hangját, és azonnal beleszerettem. Akkor még nem nagyon lehetett jó instrumentumokat venni, ha kapható volt, azt roppant drágán adták. Így elkezdtem kísérletezni. Mindez tíz évig tartott, és nagyon élveztem az útkeresést, bár, ha tudtam volna, hogy milyen nehéz korpuszt (tölcsért – a szerk.) készíteni, lehet, hogy bele se vágok.

De amikor a legutolsó forrasztás is elkészül, amikor a darabokat összeillesztve az alkatrészek hangszerré válnak, és először fújom meg a trombitát, az számomra leírhatatlanul csodálatos érzés.

Szordínókkal is foglalkozik. Miért?

Kevés a jó szordínó. Általában feljebb viszik a hangmagasságot, amit sokszor nincs idő korrigálni. Sokat kísérleteztem, hogy olyat tudjak készíteni, ami nem változtatja a tonalitást, magasan és mélyen is szépen szól. Halkan lágy, hangos játéknál effektszerű, éles, fémesebb hangja van. Szállodaszordínóim is vannak, amiket a trombitaművészek előszeretettel vásárolnak.

Miért van a műhelyében szőrtelenítő gyanta és körömreszelő a különböző átmérőjű rézcsövek mellett?

A véletlennek köszönhetően figyeltem fel a gyantára, amikor a fodrászra várakozva a szalonban a kozmetikus hölgy odavágott egy kis, gyantával teli edényt a villanyrezsóra. Addig sokat kínlódtam a csövek hajlításához hagyományosan használt ólommal. Ennek a fémnek magas az olvadáspontja, és szinte azonnal megdermed, ezzel apró légréseket hagy, ami hajlításnál meg-megtöri a csövet. Ezeket az egyenetlenségeket aztán ki kell kalapálni. A gyanta viszont – a megfelelő, kikísérletezett hőmérsékleten – lassan tölti ki a teret, belesűrűsödik a csőbe, így nem okoz gondot. A női körömreszelőt pedig akkor használom, ha forrasztásnál kicsit kijön a cin, mert ezzel tudom a legszebben letisztítani.

Hol szerzi be a nyersanyagot?

A ’90-es években, amikor elkezdtem barokk trombitákkal kísérletezni, Bécsből hoztam a rézcsöveket. Később Móron felkerestem a színesfémcsőgyárat, ahol leadtam a rendelésemet, de közölték, hogy ilyen kis mennyiséget nem fognak nekem legyártani. Ismét a véletlen sietett a segítségemre: az irodába benyitott egy főmérnök, aki kiadta utasításba, hogy írják csak hozzá nyugodtan egy nagyobb rendeléshez az enyémet. Két hét múlva mehettem a csövekért, amiket selyempapírba csomagolva, méretre vágva kaptam meg. Mórról annak idején a Yamahának is szállítottak, így én is olyan anyagösszetételű rezet kaptam, mint az egyik legjobb japán hangszergyár.

A trombitái teljesen autentikusak?

Az enyémek háromszáz éves hangszerek másolatai, kiegészítve segédlyukakkal, amik az intonációt segítik. Ezek a nyílások a barokk korban nem léteztek. Elképzelni sem tudjuk, hogyan tudtak úgy tisztán játszani, hiszen a diatonikus skála (pontosan félhangonként felosztott skála – a szerk.) és a trombita természetes felhangsora nem mindenhol fedi egymást. Ma is vannak, akik nagy erőfeszítések árán, teljesen korhű hangszert próbálnak megszólaltatni, de az a tapasztalat, hogy a mai fül nehezen tolerálja ezt a fajta hangzást. A segédlyukakon kívül a befúvócső kialakítása segíti a hangszer- és hangbiztonságot. Argentínába, Németországba, Franciaországba és Csehországba jutottak el a hangszereim, amikre örök garanciát vállalok: ha például fel kell újítani, ha a selyemzsinór kötözést kell lecserélni, ha letörik róla valami, ingyen megjavítom.

Nekem az az érdekem, úgy vagyok nyugodt, ha a világ számos táján tökéletes Préda-hangszereket, és igényes pálcákat vesznek kézbe a művészek, a nézők pedig szépen szóló barokk trombitákban és nagyszerű karmesteri teljesítményben gyönyörködhetnek.

 

A cikk eredetileg az Opera Magazin 2020. tavaszi számában jelent meg.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kulka János tanítja újra beszélni a sztrókon átesett Lang Györgyit

Az énekesnő erről a Klubrádió Ötös című műsorában beszélt Falusi Mariannak, akivel korábban együtt vezették a műsort – számolt be róla a Színház Online.
Jazz/World

Gryllus Samu hangszerelte át Gryllus Dániel Weöres Sándor prózájára komponált dalsorozatát

Weöres Sándor költői prózájának, az 1945-ben publikált A teljesség felének sorai közmondásként ma is köztünk élnek. Ezeket a gondolatokat ültette át a zene nyelvére Gryllus Dániel csaknem 40 évvel ezelőtt, most pedig fia hangszerelésében lesznek hallhatóak február 5-én, a Magyar Zene Házában.
Klasszikus

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.
Színház

Az eltűnt idő nyomába ered Hajduk Károly

Jancsó Júlia fordítása nyomán elevenedik meg Marcel Proust kultikus műve, Az eltűnt idő nyomában Fischer Iván Lakásszínházában, február 5-én.
Könyv

A sors kövei – 140 éve született Virginia Woolf

A modern angol próza és lélektani regény egyik megteremtőjeként is ismert Virginia Woolf a 20. század egyik legnagyobb hatású irodalmi alkotója, aki bár sikeres írói karriert tudhat maga mögött, az életében elszenvedett traumákat sosem tudta feldolgozni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Meghirdette nyári előadásait az Újszegedi Szabadtéri Színpad

Az új előadásokat Barnák László, a Szegedi Szabadtéri Játékok főigazgatója jelentette be Facebookon.
Zenés színház ajánló

Saját belső démonaikkal küzdenek meg a Tünet Együttes alkotói legújabb bemutatójukban

A Nothing Personal című darabban Szabó Réka, Peer Krisztián és Szász Dániel saját meséjüket alkotják meg, amelyhez Boldizsár Ildikó meseterápiás módszere adott inspirációt. A premiert február 25-én tartják a Jurányi Házban.
Zenés színház ajánló

Visszatérés a varázserdőbe – a Szentivánéji álom az Eiffel Műhelyházban

Január 28-tól újra látható az Opera műsorán Britten operája, a Szentivánéji álom. Az eredetileg operavizsgaként létrejött produkció csaknem hat év után kerül ismét színre.
Zenés színház ajánló

Teljes gőzzel – Beszélgetések és könnyed programok az Eiffel Műhelyházban

Az Eiffel Műhelyház sebességet vált: az új évadban öt vadonatúj programsorozat indul itt, melyek a lehető legtágabb értelemben véve kölcsönzik témáikat az opera társművészetei köréből. Közélet, humor, irodalom, és persze zene, zene, zene.
Zenés színház hír

A rokokó erotikája – Veszedelmes viszonyok a Budapesti Operettszínházban

Ősbemutatóra készül január 28-án és 29-én a Budapesti Operettszínház: a Choderlos de Laclos regénye nyomán készülő Veszedelmes viszonyok Kovács Adrián zenéjével és Kiss Csaba rendezésében kerül színre.