Zenés színház

A kemény fából faragott leány

2010.06.21. 11:32
Ajánlom
Ne legyünk álszentek: a ritkaság önmagában nem érdem, igenis vannak méltán és méltatlanul elfeledett zeneművek is. Strauss Daphnéja viszont határozottan az utóbbiak közé tartozik.

Richard Strauss tizenharmadik operája emberemlékezet óta nem hangzott el Magyarországon. Valószínűleg az is beletelt némi kutakodásba, míg kiderült, hogy négy évvel az 1838-as, Karl Böhm vezényelte drezdai ősbemutató után Magyarországon is elhangzott a Daphne; ezután viszont a fává változott hősnő hosszú évtizedekre osztozott mitológiai kolleginája, Elektra sorsában: ez utóbbit az Operaház 2007-es bemutatója előtt csak 1941-ben játszották utoljára Magyarországon. Eleink mentségére azért tegyük hozzá, hogy Strauss - finoman szólva - nem tartozott a szocialista kultúrpolitika által piedesztálra állítani kívánt zeneszerzők közé. És persze nem kedvezett neki a korszellem sem, a beatkorszak lázadására lelkes, technokrata optimizmussal válaszolni kívánó 20. századi Zukunftsmusik élharcosai inkább csak megmosolyogták az idős Strauss romantikáját: wagneriánus zenét írni, amikor már túl vagyunk Stravinskyn, Schönbergen, Bartókon?

A  tetszetős párhuzamok ugyanakkor a történelemóránál véget is érnek. A Daphne zenéje csak távoli rokona a 20. század első évtizedében komponált, máig legtöbbet játszott Strauss-operáknak, a Saloménak, az Elektrának vagy A rózsalovagnak, azonban épp ezért izgalmas. Strauss ekkor már túl van a hetvenen, és mégsem bújik ki a bőréből, ugyanazzal a magával ragadó szenvedéllyel, egy megrögzött és vállaltan wagneriánus zeneszerző teljes zenekari eszköztárával komponál. (Persze a wagneriánus jelző durva leegyszerűsítés, mert van abban a partitúrában még nagyon sok minden, de arról majd írjon valaki, aki nemcsak hallotta, de olvasta is a partitúrát.) Ez a zene egyszerűen fiatal, ráadásul imponáló merészséggel és könnyedséggel az - Kocsisék produkciójának talán legnagyobb érdeme, hogy a lendületes, erőteljes előadással ezt még inkább aláhúzták. Ha zeneszerző lennék, így szeretnék megöregedni - és persze még egy bő évtized múltán a Metamorfózisokkal és a Négy utolsó énekkel. Újítson mindenáron az, akinek nincs elég invenciója - gondolhatta az idős mester, és maradt annál a kaptafánál, aminél korszerűbb és összetettebb zenekari hangzást máig sem találtak ki. Dafke.

Kocsis Zoltán a tavalyi Operafesztiválon már hozzányúlt egy muzsikust próbáló ritkasághoz. Akkor Schönberg Mózes és Áronjának két felvonása hangzott el. (Ha még emlékszünk, ez a produkció adta az ihletet ahhoz, hogy idén januárban immár saját harmadik felvonásával kiegészítve hallhassuk a mű ősbemutatóját a Müpában.) Ez a feladat sem tűnt kisebbnek. Az előadóknak - és ezalatt nemcsak a Nemzeti Filharmonikusokat, hanem a Nemzeti Énekkart és tizenegy énekes szólistát kell érteni! - csupán egy bő hetük volt próbálni, megoldani ennek a két órának és rengeteg hangjegynek a rejtélyeit. Ezt tudván az ember elsősorban a felfedezés élményére éhesen és nem a perfekció igényével foglal helyet - hogy azután nagyon kellemesen csalódjon.

A zenekar ugyanis csupán minimális számú megbicsaklással, ugyanakkor néhány kifejezetten szívet melengető szólistateljesítménnyel vette az akadályt. Gondolok itt elsősorban Koppándi Jenő koncertmesterre, aki minden alkalommal igazi szólistapartnere volt az énekes szólistáknak, és Szabó Anitára, aki a furulyával csábító Leukipposzt "szinkronizálta" fuvolán. A kórus is becsülettel helytállt, annak ellenére, hogy a Miskolci Nemzeti Színház ekkora apparátus számára már kifejezetten kicsi színpada elsősorban az ő helyzetüket nehezítette meg. A szólisták közül - akik csak a karmestert körbeülve fértek el a színpadon - leginkább az Apolló haragját átütő intenzitással tolmácsoló Janez Lotrič teljesítményét szeretném kiemelni, nem mintha a többiek közül bárkire különösebb panaszunk lehetett volna. És persze ott volt a címszerepben Rost Andrea, akit talán már annyira megszoktunk és megszerettünk Mozart-előadóként, hogy nem is hisszük el, képes két órán át ilyen intenzitással és átéléssel Strausst énekelni. Pedig képes volt, nagyon is, egészen az utolsó pillanatig, amikor Koppándi Jenő körülbelül hetvenharmadik fekvésben játszott madárcsicsergésének kíséretében végleg fává nem vált.

Remélem, nem utoljára.

2010. június 18. 18:00 - Miskolci Nemzeti Színház

Richard Strauss: Daphne - a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. közös produkciója

Librettó: Joseph Gregor

Fordítás, magyar nyelvű felirat: Lengyel Jenő

Daphne: Rost Andrea

Apollo: Janez Lotrič

Gaia: Iulia Merca

Közreműködik a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar

Vezényel: Kocsis Zoltán

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Igazi Angyal volt” – Emlékezések Kurtág Mártára

Fischer Iván és Keller András a Slipped Disc hasábjain búcsúztak a múlt héten elhunyt zongoraművésznőtől, Kurtág György alkotótársától.
Klasszikus

Ilyen érzés volt egyetlen európaiként hallgatni a Concerto Budapest koncertjét Kínában

Szürreális és tanulságos élmény volt, de emlékezetes volt az este Fucsouban a zenekar azon tagjai számára is, akik a koncert előtt egy vörös szőnyegen sétáltak Jackie Chan-nel.
Vizuál

Rekordok dőltek a Virág Judit Galéria árverésén

Kádár Béla Concertina című festménye 110, valamint Schönberger Armand Abszintivók című festménye 85 millió forintos eladási árával életműrekordot döntött a Virág Judit Galéria őszi árverésén.
Színház

To be, or not to be - Benedict Cumberbatch Hamletként tér vissza az Urániába

Decemberben újra látható az Uránia történetének egyik legnépszerűbb színházi közvetítése, a londoni Barbican Színház Hamlet előadása, főszerepben Benedict Cumberbatch-csel. 
Könyv

Valamirevaló szerző előbb-utóbb szentel regényt a szüleinek

Vámos Miklós ismét megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal George Szirtes Előhívás – Anyám regénye című (ön)életrajzi ténykönyvét mutatja be.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

A ruha is teszi az embert – így öltözködjünk az Operába

Az Opera a zene szentélye, ahová nem mindegy, milyen lélekkel és milyen külsőségek szerint lépünk be. Az Opera Magazin új rovatában az öltözködés és az illem szigorú és szelíd szabályainak sűrűjében segít eligazodni. Schiffer Miklóst kérdeztük.
Zenés színház ajánló

Ilyen már rég volt: operettet mutat be a Víg

Október 26-án, szombaton tartja a Vígszínház a Mágnás Miska premierjét Eszenyi Enikő rendezésében. Utoljára húsz éve tűztek műsorra operettet.
Zenés színház videó

Gyerekek adják elő az István, a királyt

Elindult az „István, a király iskolába megy” program. A legendás rockopera emblematikus főszereplői – Varga Miklós, Vikidál Gyula, Feke Pál, Vadkerti Imre – kisfilmben biztatnak jelentkezésre.
Zenés színház interjú

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.
Zenés színház ajánló

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.