A Mario és a varázsló (1988), a Leonce és Léna (1999) és a Karnyóné (2007) után A képzelt beteg, avagy őfelsége komédiása Vajda János (1949) Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző negyedik operája, amit az Opera mutat be.
Vajda János (Fotó/Forrás: Thaler Tamás / Wikipédia)
Vajda János korábbi elképzelése szerint Bulgakov Molière-ről szóló darabját zenésítette volna meg, végül azonban alkotótársaival, Várady Szabolcs szövegíróval és Mátrai Diána Eszter dramaturggal a két színdarab kombinációja mellett döntöttek. A zeneszerző így vall bemutatásra váró alkotásáról: „Ez az első operám, amely saját ötletet vett alapul. Az eredeti elképzelésem a Bulgakov-darab megkomponálása volt, amely Molière életéről szól, s amelynek a hátterében zajlik A képzelt beteg című darab. A helyzet nálam megfordult: előttünk zajlik a Molière-vígjáték; a francia szerző élete, küzdelmei a hatalommal a háttérben húzódnak meg. Hogy mi az oka e tükrözésnek?
Úgy éreztem, Molière művéhez találtam meg azt a zenei megfelelőt, melynek az egész operámon végig kell húzódnia.
A hangsúly tehát Molière komédiájára került, amit szinte teljes egészében megzenésített a komponista. Bulgakov művéből XIV. Lajos francia király és Molière párbeszédei kerültek az operalibrettóba, elő-, köz- és utójátékokként. A zeneszerző munkájához Ariane Mnouchkine francia rendező 1978-as Molière című filmje adott további ihletet.
A francia színműíró máig népszerű darabjában „a legértelmetlenebb szenvedélyt neveti ki, ami az emberek lelkében él: a halálfélelmet és a szánalmas hipochondriát” – fogalmaz Bulgakov. A régi történet aktualitását Vajda János szerint a Bulgakov-darabból beemelt elem, XIV. Lajos és Molière személyes kapcsolata adja. Az alkotóművész viszonya a hatalomhoz örök téma – és örök konfliktus is –, amely a komédia mellett sötétebb zenei árnyalatok megjelenítésére is lehetőséget teremt.
Legtöbb művéhez hasonlóan Vajda János most is az ezredforduló újtonális nyelvezetét, különféle poszt- és neostílusokat követ. Megjelenik ugyan egy „kvázi-barokk” stílusréteg is, de a burkolt idézetek sok esetben későbbi korokat idéznek.
Az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós termében bemutatkozó mű már-már kamaraopera. Mindössze nyolc szereplőt és viszonylag kicsi, szinte mozarti zenekart vonultat fel. Szabó Máté rendezése, Cseh Renátó díszletei, Füzér Anni jelmezei és Bodor Johanna koreográfiája igazi operai csemegét ígérnek.
Szabó Máté (Fotó/Forrás: Gálos Mihály Samu)
A mű címében is megjelenő kettős szerepet, vagyis Argant és Molière-t Hábetler András kelti életre, partnerei a színpadon Wiedemann Bernadett, Horti Lilla, Hanczár György, Bátori Éva, Rácz István és Biri Gergely lesznek. A Magyar Állami Operaház Zenekarát Kovács János vezényli.
A keretjátékban feltűnő XIV. Lajos prózai szerepét a rendező felkérésére a Magyar Állami Operaház főigazgatója alakítja - Ókovács Szilveszter hangbejátszásban lesz hallható.
Az ősbemutatót a tervek szerint 2020. október 24-én láthatta volna a közönség a CAFe Budapest keretében, ám a premiert végül október 30-án tartják az Eiffel Műhelyházban, majd ezt követően még további egy alkalommal, október 31-én szerepel az előadás az Opera idei évadának repertoárján.
hírlevél
