- A Simándy Józsefről elnevezett énekverseny volt az egyetlen, amin 1998-ban elindultam. Komlóssy Erzsébet volt az egyik zsűritag, aki megjegyezte: "Itt az utódom!" És felajánlotta, hogy foglalkozna velem. Rengeteget köszönhetek neki. Debrecenből kerültem Budapestre, ahol nemcsak a tanárom, hanem a pótanyám is lett. Naponta jártam hozzá. Rögtön az első órán kijelentette: "Ha azt hiszed, hogy valaha szólni fogok az érdekedben, el se kezdjünk együtt dolgozni. Én csak a tudásomat adom, azzal kell, hogy boldogulj." Ez annyira így volt, hogy amikor előénekeltem az Operában, Erzsébet - aki énekmester volt ott - nem engedte, hogy ráírjam a nevét a jelentkezési lapra. Nem akarta, hogy előnyt élvezzek miatta. Azt mondta, ha felvesznek, akkor majd elmondhatjuk, hogy tanított. Nyolcvanadik születésnapi koncertjén én kaptam tőle az első Komlóssy-díjat, és megint megerősítette: engem tart utódjának. Ez rám nézve óriási felelősséggel jár. Persze édes teherről van szó.
- Október 31-én az Erkel Színházban lesz az Oberfrank Pál rendezte új Carmen premierje.
- Elfogult vagyok a Carmennel, hiszen ez volt életem első főszerepe 2002-ben. Ezt is Erzsébettel tanultam. Kemény harcaink voltak. Mögötte több száz előadás tapasztalata... én pedig meg akartam váltani a világot. Nehezen jutottunk dűlőre. Azóta is azt gondolom, hogy mindenki a saját nőiességével tudja jól megformálni ezt a szerepet. Tőlem nagyon idegen a tenyeres-talpas, közönséges, lábat széttevő Carmen. Szinetár tanár úr instrukciója szerint Carmen elérhetetlen istennő: természetes, szabad. Egy huszonéves lány persze másként hívja fel magára a figyelmet, mint egy harmincas évei közepén járó nő, akinek sokszor elég egy szemvillantás a csábításhoz. Reményeim szerint az én Carmenem folyamatosan "fejlődik", és mindig más, mert én is változom.
- Az Aida Amnerise viszont új szerepe. Most jött el az ideje?
- Petrovics Emil korábban már felajánlotta. Bármennyire fájt is, hiszen egyik szerepálmomról volt szó, akkor elengedtem. Erzsébet óva intett: még ne! Hiányoztak a lépcsőfokok, amelyek az elénekléséhez, a megformálásához szükségesek. Szülés után a hangom erősödött, sötétedett. Rengeteget dolgoztam, technikailag fejlődtem. Immár jöhetnek ezek a nagy szerepek. Amneris pedig egy csoda. Izgalmas, sokszínű... és nagyon nehéz. A Don Carlos Ebolijához képest is. Zeneileg és színészileg egyaránt nagy kihívás, gyönyörű feladat.
- A Rajna kincse Erdáját alakítja az Operában induló új Ring "előestéjén". Érdekes módon rendszeresen megtalálja e mély altszerep.
- 2001-ben énekeltem először, ezzel nyertem el a Wagner Társaság bayreuthi ösztöndíját. Egyszer Anna Reynolds tartott kurzust az Operában, én Erda monológját vittem. Meghallgatott, aztán megkérdezte: "Ugye, tudod, hogy nem vagy alt?" Elkezdett skáláztatni, s amikor már a háromvonalas oktávban jártunk, magabiztosan mosolygott: "Na, megmondtam." De amikor "leszálltunk" és a kis oktávban is énekeltem neki egy C-t, elbizonytalanodott. Éveken át így volt, nem tudtak besorolni; bármelyik irányba skáláztam, nekem jólesett. Amikor két éve a Siegfried Erdáját először próbáltam a Müpában, Fischer Ádám is megkérdezte tőlem, hogy milyen hangfaj vagyok. Mondtam, hogy döntse el ő; én nem gondolkodom kategóriákban, csak szeretnék jó énekesnő lenni. Három-négy hónappal korábban a Tannhäuserben a szoprán verziójú Vénuszt énekeltem. Erre Ádám megjegyezte: "Jó, akkor olyan vagy, mint Christa Ludwig." Jólesett a célzás. Lent és fönt is kényelmes az éneklés. Nem tehetek róla, ez isteni adomány, de természetesen sokat gyakorolok, hogy szinten tartsam.
- Öröm látni a derűjét, azt, hogy a helyén van. Rengeteg a feladata. Nem tart attól, hogy túlvállalja magát?
- Imádok énekelni! Ez nemcsak a hivatásom, hanem a család mellett az életem értelme is. A szülés után nehéz volt a visszatérés. Nem úgy alakult a pályám, ahogy elképzeltem: nem jöttek azok a szerepek, amelyekre vágytam, amelyeknek már itt lett volna az idejük. Nem titok: rossz volt. Most viszont tényleg egymást érik a feladatok. Nyár elején például öt produkciót próbáltam párhuzamosan. Persze nehéz, ugyanakkor hatalmas öröm mindez, ami rengeteg energiát ad. Izgalmas az új szezon, abból a szempontból is, hogy a nagyfiam elkezdi az iskolát, úgyhogy kicsit át kell szerveznünk a családi életünket. Nekem az évad elején már jönnek az Ebolik, a Carmen-próbák, a Falstaff... sok minden. De ahogy említettem, ez tesz igazán boldoggá.
hírlevél
