Zenés színház

"A körülmények optimális kihasználásának híve vagyok”

2014.06.12. 14:20
Ajánlom
Kilencedik alkalommal rendezik meg idén a Művészetek Palotájában a budapesti operaévad évről évre talán legnagyobb érdeklődéssel várt eseménysorozatát, a Budapesti Wagner-napokat. A fesztivál művészeti vezetőjét, Fischer Ádámot a helyszín speciális adottságairól, a Wagner-játszás hagyományairól, az egyes darabok és rendezéseik közti stíluskülönbségekről, no meg persze a jövőbeli tervekről kérdeztük.

- Kilencedszer rendezik meg idén a Wagner-napokat. Lehet-e már ennyi idő elteltével kialakult hagyományokról beszélni egy rendezvénysorozat kapcsán?

- Elképzeléseink szerint a Wagner-napoknak egyre határozottabb arcéllel kell rendelkezniük: minden fesztivál után tartunk egy értékelést, és ami jó volt, ahhoz nem nyúlunk, ami viszont nem vált be, azon megpróbálunk változtatni. A művészi célt persze már a kezdet kezdetén kitűztük: világos volt, hogy speciálisan a Művészetek Palotája adottságaira szabott Wagner-interpretációs elveket szeretnénk kialakítani és a gyakorlatban megvalósítani - ez ma is működik.

- Meghatározható a Wagner-játszásban a hagyomány fogalma? Egyáltalán: fontos-e erről gondolkodnunk?

- A hagyomány két forrásból táplálkozik: vannak közös hagyományok, és ehhez járulnak az egyéni elképzelések, melyeket mindenki saját magában épít fel az évek során. Számomra nagyon fontos volt, hogy a Budapesti Wagner-napoknak olyan hagyománya legyen, amely eltér a többi Wagner-hagyományoktól, hogy úgy nyissunk új ablakot az életműre, hogy a létrejött előadások ne csak a Müpa adottságait, de az előadók képességeit, elképzeléseit is tükrözzék. A szlogenek szintjén ezt úgy fogalmazhatnánk meg: azért jöjjön Budapestre a nemzetközi közönség, mert itt úgy hallhatja Wagnert, ahogy máshol nem! Azt persze a közönségnek kell eldöntenie, hogy tetszik-e neki a mi Wagner-stílusunk vagy sem; én nyilvánvalóan hiszek benne, és reális alternatívának tartom más nagy játszóhelyek Wagner-hagyományaihoz képest.

- Amikor formálódott Önben a Wagner-napok gondolata, a hely ihlette meg, vagy kész koncepcióhoz keresett helyszínt?

- Is-is. A bayreuthi éveim során kikristályosodott bennem, hogy melyek azok a tulajdonságai a wagneri életművek, amelyekre a hangsúlyt helyezném, ha kialakíthatnám a magam Wagner-stílusát. Mikor a Müpa megépült, már lehetett látni, hogy ez a hely különösen alkalmas egy ilyesfajta pszichologizáló, kamarazenei fogantatású interpretáció megvalósítására. Korábban is tudtam, hogy ilyen perspektívából is lehet nézni ezeket a műveket, de a helyszín egyszer csak felkínálta a lehetőséget, hogy ezt meg is valósítsam. Ez persze nem kommerciális vonatkozásban érdekes, sokkal inkább művészi szempontból: nekünk üzenetet kell megfogalmaznunk - hogy aztán a nézők-hallgatók erre mennyire vevők, azt már nem a mi feladatunk megítélni. De úgy érzem, ahogy fejlődnek a Wagner-napok, ezt az üzenetet egyre markánsabban tudjuk képviselni: a stílusunk a védjegyünkké is vált. Meggyőződésem, hogy az előadóművész kötelessége az adottságokat maximálisan kihasználni, és nem megváltoztatni azokat: a mi stílusunk tulajdonképpen ezen az egyszerű elven nyugszik. Más kérdés, hogy ez voltaképpen ellentmond Wagner, a magánember és a színházcsináló elképzeléseinek, akinek víziója volt Bayreuthról, és azt tűzön-vízen át megvalósította - míg vele szemben Haydn egy életen át betagozódott a társadalmi rendbe, és úgy dolgozott, ahogy a lehetőségei engedték. Hozzá hasonlóan én is inkább a körülmények optimális kihasználásának a híve vagyok.

- Az idei fesztiválon két produkciót tűznek újra műsorra: A nibelung gyűrűjét és a Tannhäusert. Ismerve a két rendezést, az az érzésem, hogy nagyon eltérő színházeszményt képviselnek: a Tannhäuser jelen formájában sokkal közelebb áll egy hagyományos, operaházi előadáshoz, mint a sokkal inkább helyszínspecifikus Ring. Művészeti vezetőként mennyire határozza meg, hogy melyik darab milyen elvek szerint kerüljön színpadra?

- Ez nagyon érdekes kérdés. Az célkitűzést mindig én fogalmazom meg, ez azonban nem feltétlenül harmonizál a gyakorlati megvalósítási lehetőségekkel. Az operajátszás szépségéhez hozzátartozik, hogy eltervezünk valamit, aztán különböző körülmények (művészek egyeztetése, technikai adottságok és problémák) hatására a végeredmény valami más lesz. A Tannhäuser esetében is számolni kellett ezekkel a tényezőkkel, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az életmű egészén belül ez korai darabnak számít, korántsem Bayreuth számára készült, mint a Ring vagy a Parsifal; Wagner ekkor még nem fogalmazta meg olyan markánsan az ideológiáját, mint később. Amikor megterveztük a fesztiválunk hosszú távú programját, azokkal a művekkel indítottunk, amelyekben a Müpában felmerülő nehézségek kevésbé kötötték meg a kezünket. A Parsifalra készülve valamelyest sötétben tapogatóztunk, hiszen még nem tudtuk, mennyi színpadi játékra, díszletre, egyáltalán: látványra lesz szükségünk, és mennyit visz el a hátán a zene - ezért választottuk a koncertszerűséghez legközelebb álló darabot. Két évvel ezelőtt, a Tannhäuser bemutatásakor már tudtuk, hogy mit tudunk nyújtani színpadszerűség tekintetében.

- Visszahat-e a rendezés a zenei megvalósításra, vagy egy karmesternek többé-kevésbé változatlan képe van egy operáról?

- Ez meglehetősen képlékeny. Nekem állandó képem van a keretről, de hogy ezt hogy valósítjuk meg, abban nagy szerepet játszik az előadók egyénisége. Ha olyan nagyszerű színészekkel dolgozhatom, mint - csupán példaként kiemelve kettejüket a többi szintén nagyszerű énekes közül - Christian Franz vagy Lauri Vasar, akiknek a mimikája egészen káprázatos, akkor ezt az adottságukat elkezdem felhasználni: ha ők így formálnak meg egy szerepet, akkor én is ezekre a vonásokra helyezem a hangsúlyt. És itt visszakanyarodhatunk a Müpa adottságaihoz: itt ugyanis az énekesek mimikája sokkal jobban érvényesül, mint például a Metropolitanben (bár földrajzilag nálunk sincsenek feltétlenül közel a nézőkhöz, de sokkal közelebb hatnak). Megint csak Lauri Vasar példájára hivatkozva: az ő szemjátéka különleges, titokzatos személyiséget tükröz. Nemrég a Metropolitanben is érdeklődtek felőle, mondván, hogy annyi jót hallottak már róla, és én mindezt csak megerősíteni tudtam. Ugyanakkor biztos, hogy ott teljesen más színészi eszközöket kellene mozgósítania: hiába produkálna olyan habzó szájú ijedtséget, mint nálunk tette, a Metropolitan 4500 fős nézőterén ez aligha érvényesülne. Olyasmiről beszélünk, mint az első némafilmek megjelenése idején: a színészek a kamerák előtt is túlozva gesztikuláltak, hiszen a színház méreteihez voltak szokva. Nem értették meg, hogy erre nincs szükség, hiszen a kamera a legapróbb rezdüléseiket is fölveszi, és egyszerűen nem játszhatnak úgy, ahogy a színpadon. Nos, a Müpa olyan, mint egy kamera, ide tehát olyan énekeseket kell szerződtetni, akik tudnak alkalmazkodni ehhez. Szerencsére elég sok helyen vezényelek a világban ahhoz, hogy jól meg tudjam ítélni, hol mi hat igazán, és ezért voltak fontosak az első néhány évben itthon gyűjtött tapasztalatok is. Ezek nyomán tudjuk kiválogatni azokat a művészeket, akiknek kifejezetten ez a fajta játékmód az erősségük, s ennek eredményeként jobban énekelnek nálunk, mint máshol: többet tudnak megmutatni a tehetségükből. 

- Mit lehet tudni a fesztivál jövőjéről? A bolygó hollandi és az azt megelőző korai művek még hiányoznak a Wagner-napok repertoárjáról.

- Egy tervünket nem sikerült csak megvalósítanunk az elmúlt kilenc évben: a tavalyi évfordulóra szerettük volna a teljes „kanonizált életművet", vagyis a Wagner által vállalt tíz darabot bemutatni. Ebből sajnos csak kilenc valósult meg, hiszen a Magyar Állami Operaházzal közösen tervezett Bolygó hollandi-produkció végül elmaradt - de jövőre szerencsére ez az opera is felkerül a repertoárunkra. Ami a korai darabokat illeti, ezeket valószínűleg csak koncertszerűen fogjuk előadni. Nem csak a Rienzit, de a Szerelmi tilalom partitúráját is átnéztem (A tündéreket, bevallom, kevésbé szeretem), és az a benyomásom alakult ki, hogy a legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak velük kapcsolatban: mit akarunk elsősorban demonstrálni az előadásukkal? Tudjuk, hogy a Wagner-család nem akarta, hogy ezeket a darabokat az életmű részének tartsák, mert szerintük nem elég jók. Annyiban egyetérthetünk velük, hogy a későbbi operák és zenedrámák népszerűségét ez a három mű vélhetően sosem fogja elérni, éppen ezért nincs is értelme oly módon a fesztivál részévé tenni őket, mint a tíz kánondarabot, legfeljebb egyfajta kiegészítő programként érdemes foglalkozni velük. De erre vonatkozóan még nincsenek konkrét terveink.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Zenés színház

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg augusztusban!

Júliusban indult sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent vagy megjelenés előtt álló magyar és külföldi kiadványok közül. Augusztusi válogatásunk már jellemzően az őszi hangulatra készít fel bennünket.
Jazz/World

Elhunyt Aretha Franklin

76 éves korában elhunyt Aretha Franklin, a soul legendás királynője, akinél nyolc éve állapítottak meg rákot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Zenés színház videó

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.
Zenés színház nyílt levél

Kesselyák Gergely megszólalt RockGiovanni-ügyben, és megvédte Szüts Aport

A múlt héten Kovács János és Szüts Apor nyílt leveleket váltott, most a Bartók Plusz Operafesztivál igazgatója is tollat ragadott: „Mi történt most a RockGiovanni körül? Egy provokatív cím végre átütötte az érdektelenség és felületesség ingerküszöbét.”
Zenés színház vélemény

Miért ijednek meg a rockosított Don Giovannitól az operarajongók?

Kovács János karmester nyílt levelet fogalmazott meg Szüts Apor RockGiovanni című Mozart-átirata ellen, a kérdés felzaklatta az operarajongó facebookozókat, és rámutatott néhány fontos dologra.