Zenés színház

"A körülmények optimális kihasználásának híve vagyok”

2014.06.12. 14:20
Ajánlom
Kilencedik alkalommal rendezik meg idén a Művészetek Palotájában a budapesti operaévad évről évre talán legnagyobb érdeklődéssel várt eseménysorozatát, a Budapesti Wagner-napokat. A fesztivál művészeti vezetőjét, Fischer Ádámot a helyszín speciális adottságairól, a Wagner-játszás hagyományairól, az egyes darabok és rendezéseik közti stíluskülönbségekről, no meg persze a jövőbeli tervekről kérdeztük.

- Kilencedszer rendezik meg idén a Wagner-napokat. Lehet-e már ennyi idő elteltével kialakult hagyományokról beszélni egy rendezvénysorozat kapcsán?

- Elképzeléseink szerint a Wagner-napoknak egyre határozottabb arcéllel kell rendelkezniük: minden fesztivál után tartunk egy értékelést, és ami jó volt, ahhoz nem nyúlunk, ami viszont nem vált be, azon megpróbálunk változtatni. A művészi célt persze már a kezdet kezdetén kitűztük: világos volt, hogy speciálisan a Művészetek Palotája adottságaira szabott Wagner-interpretációs elveket szeretnénk kialakítani és a gyakorlatban megvalósítani - ez ma is működik.

- Meghatározható a Wagner-játszásban a hagyomány fogalma? Egyáltalán: fontos-e erről gondolkodnunk?

- A hagyomány két forrásból táplálkozik: vannak közös hagyományok, és ehhez járulnak az egyéni elképzelések, melyeket mindenki saját magában épít fel az évek során. Számomra nagyon fontos volt, hogy a Budapesti Wagner-napoknak olyan hagyománya legyen, amely eltér a többi Wagner-hagyományoktól, hogy úgy nyissunk új ablakot az életműre, hogy a létrejött előadások ne csak a Müpa adottságait, de az előadók képességeit, elképzeléseit is tükrözzék. A szlogenek szintjén ezt úgy fogalmazhatnánk meg: azért jöjjön Budapestre a nemzetközi közönség, mert itt úgy hallhatja Wagnert, ahogy máshol nem! Azt persze a közönségnek kell eldöntenie, hogy tetszik-e neki a mi Wagner-stílusunk vagy sem; én nyilvánvalóan hiszek benne, és reális alternatívának tartom más nagy játszóhelyek Wagner-hagyományaihoz képest.

- Amikor formálódott Önben a Wagner-napok gondolata, a hely ihlette meg, vagy kész koncepcióhoz keresett helyszínt?

- Is-is. A bayreuthi éveim során kikristályosodott bennem, hogy melyek azok a tulajdonságai a wagneri életművek, amelyekre a hangsúlyt helyezném, ha kialakíthatnám a magam Wagner-stílusát. Mikor a Müpa megépült, már lehetett látni, hogy ez a hely különösen alkalmas egy ilyesfajta pszichologizáló, kamarazenei fogantatású interpretáció megvalósítására. Korábban is tudtam, hogy ilyen perspektívából is lehet nézni ezeket a műveket, de a helyszín egyszer csak felkínálta a lehetőséget, hogy ezt meg is valósítsam. Ez persze nem kommerciális vonatkozásban érdekes, sokkal inkább művészi szempontból: nekünk üzenetet kell megfogalmaznunk - hogy aztán a nézők-hallgatók erre mennyire vevők, azt már nem a mi feladatunk megítélni. De úgy érzem, ahogy fejlődnek a Wagner-napok, ezt az üzenetet egyre markánsabban tudjuk képviselni: a stílusunk a védjegyünkké is vált. Meggyőződésem, hogy az előadóművész kötelessége az adottságokat maximálisan kihasználni, és nem megváltoztatni azokat: a mi stílusunk tulajdonképpen ezen az egyszerű elven nyugszik. Más kérdés, hogy ez voltaképpen ellentmond Wagner, a magánember és a színházcsináló elképzeléseinek, akinek víziója volt Bayreuthról, és azt tűzön-vízen át megvalósította - míg vele szemben Haydn egy életen át betagozódott a társadalmi rendbe, és úgy dolgozott, ahogy a lehetőségei engedték. Hozzá hasonlóan én is inkább a körülmények optimális kihasználásának a híve vagyok.

- Az idei fesztiválon két produkciót tűznek újra műsorra: A nibelung gyűrűjét és a Tannhäusert. Ismerve a két rendezést, az az érzésem, hogy nagyon eltérő színházeszményt képviselnek: a Tannhäuser jelen formájában sokkal közelebb áll egy hagyományos, operaházi előadáshoz, mint a sokkal inkább helyszínspecifikus Ring. Művészeti vezetőként mennyire határozza meg, hogy melyik darab milyen elvek szerint kerüljön színpadra?

- Ez nagyon érdekes kérdés. Az célkitűzést mindig én fogalmazom meg, ez azonban nem feltétlenül harmonizál a gyakorlati megvalósítási lehetőségekkel. Az operajátszás szépségéhez hozzátartozik, hogy eltervezünk valamit, aztán különböző körülmények (művészek egyeztetése, technikai adottságok és problémák) hatására a végeredmény valami más lesz. A Tannhäuser esetében is számolni kellett ezekkel a tényezőkkel, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az életmű egészén belül ez korai darabnak számít, korántsem Bayreuth számára készült, mint a Ring vagy a Parsifal; Wagner ekkor még nem fogalmazta meg olyan markánsan az ideológiáját, mint később. Amikor megterveztük a fesztiválunk hosszú távú programját, azokkal a művekkel indítottunk, amelyekben a Müpában felmerülő nehézségek kevésbé kötötték meg a kezünket. A Parsifalra készülve valamelyest sötétben tapogatóztunk, hiszen még nem tudtuk, mennyi színpadi játékra, díszletre, egyáltalán: látványra lesz szükségünk, és mennyit visz el a hátán a zene - ezért választottuk a koncertszerűséghez legközelebb álló darabot. Két évvel ezelőtt, a Tannhäuser bemutatásakor már tudtuk, hogy mit tudunk nyújtani színpadszerűség tekintetében.

- Visszahat-e a rendezés a zenei megvalósításra, vagy egy karmesternek többé-kevésbé változatlan képe van egy operáról?

- Ez meglehetősen képlékeny. Nekem állandó képem van a keretről, de hogy ezt hogy valósítjuk meg, abban nagy szerepet játszik az előadók egyénisége. Ha olyan nagyszerű színészekkel dolgozhatom, mint - csupán példaként kiemelve kettejüket a többi szintén nagyszerű énekes közül - Christian Franz vagy Lauri Vasar, akiknek a mimikája egészen káprázatos, akkor ezt az adottságukat elkezdem felhasználni: ha ők így formálnak meg egy szerepet, akkor én is ezekre a vonásokra helyezem a hangsúlyt. És itt visszakanyarodhatunk a Müpa adottságaihoz: itt ugyanis az énekesek mimikája sokkal jobban érvényesül, mint például a Metropolitanben (bár földrajzilag nálunk sincsenek feltétlenül közel a nézőkhöz, de sokkal közelebb hatnak). Megint csak Lauri Vasar példájára hivatkozva: az ő szemjátéka különleges, titokzatos személyiséget tükröz. Nemrég a Metropolitanben is érdeklődtek felőle, mondván, hogy annyi jót hallottak már róla, és én mindezt csak megerősíteni tudtam. Ugyanakkor biztos, hogy ott teljesen más színészi eszközöket kellene mozgósítania: hiába produkálna olyan habzó szájú ijedtséget, mint nálunk tette, a Metropolitan 4500 fős nézőterén ez aligha érvényesülne. Olyasmiről beszélünk, mint az első némafilmek megjelenése idején: a színészek a kamerák előtt is túlozva gesztikuláltak, hiszen a színház méreteihez voltak szokva. Nem értették meg, hogy erre nincs szükség, hiszen a kamera a legapróbb rezdüléseiket is fölveszi, és egyszerűen nem játszhatnak úgy, ahogy a színpadon. Nos, a Müpa olyan, mint egy kamera, ide tehát olyan énekeseket kell szerződtetni, akik tudnak alkalmazkodni ehhez. Szerencsére elég sok helyen vezényelek a világban ahhoz, hogy jól meg tudjam ítélni, hol mi hat igazán, és ezért voltak fontosak az első néhány évben itthon gyűjtött tapasztalatok is. Ezek nyomán tudjuk kiválogatni azokat a művészeket, akiknek kifejezetten ez a fajta játékmód az erősségük, s ennek eredményeként jobban énekelnek nálunk, mint máshol: többet tudnak megmutatni a tehetségükből. 

- Mit lehet tudni a fesztivál jövőjéről? A bolygó hollandi és az azt megelőző korai művek még hiányoznak a Wagner-napok repertoárjáról.

- Egy tervünket nem sikerült csak megvalósítanunk az elmúlt kilenc évben: a tavalyi évfordulóra szerettük volna a teljes „kanonizált életművet", vagyis a Wagner által vállalt tíz darabot bemutatni. Ebből sajnos csak kilenc valósult meg, hiszen a Magyar Állami Operaházzal közösen tervezett Bolygó hollandi-produkció végül elmaradt - de jövőre szerencsére ez az opera is felkerül a repertoárunkra. Ami a korai darabokat illeti, ezeket valószínűleg csak koncertszerűen fogjuk előadni. Nem csak a Rienzit, de a Szerelmi tilalom partitúráját is átnéztem (A tündéreket, bevallom, kevésbé szeretem), és az a benyomásom alakult ki, hogy a legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak velük kapcsolatban: mit akarunk elsősorban demonstrálni az előadásukkal? Tudjuk, hogy a Wagner-család nem akarta, hogy ezeket a darabokat az életmű részének tartsák, mert szerintük nem elég jók. Annyiban egyetérthetünk velük, hogy a későbbi operák és zenedrámák népszerűségét ez a három mű vélhetően sosem fogja elérni, éppen ezért nincs is értelme oly módon a fesztivál részévé tenni őket, mint a tíz kánondarabot, legfeljebb egyfajta kiegészítő programként érdemes foglalkozni velük. De erre vonatkozóan még nincsenek konkrét terveink.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Klasszikus

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.
Klasszikus

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.
Könyv

A Tüskevár írója volt gazdatiszt, de uszálykísérő, patkányirtó és napszámos is

Bár elsősorban ifjúsági és "állatregényíróként" emlegetik, még utóbbi köteteiben is - csak úgy mellékes könnyedséggel - zseniális emberábrázoló. 1900. január 25-én született Fekete István író.
Jazz/World

Visszakapta az ellopott hegedűjét Lajkó Félix

Sajtónyilvánosság előtt kapta vissza ellopott hegedűjét Lajkó Félix január 23-án, csütörtökön, Újvidéken.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház bűnügy

Ennyibe kerül valakit ököllel megütni az operaházban

Fizetnie kell a nézőnek, aki megütötte a közönség egy másik tagját a brit Királyi Operaházban.
Zenés színház opera

Világhírű baritonunk – 80 éves Miller Lajos

A hetvenes években aratta első komoly sikereit az Operaház színpadán, és baritonszerepekben sokak szívébe belopta magát. Európa és Amerika legrangosabb operaházaiban énekelt, az utóbbi években pedig a magyar vidéken szervezett koncerteket. Miller Lajost köszöntjük.
Zenés színház hír

Gyönyörű színházban kap helyet Bayreuth második operafesztiválja

Újabb operafesztivál kezdődik Bayreuthban 2020-ban. A Bayreuthi Ünnepi Játékok mellett ősztől a Bayreuth Barokk is várja a komolyzene kedvelőit.
Zenés színház alan gilbert

A Svéd Királyi Operaház zeneigazgatója lett Alan Gilbert

A svédek első számú operaháza bejelentette, hogy 2021 tavaszától Alan Gilbert veszi át a zeneigazgatói posztot az intézményben.
Zenés színház aj vej-vej

Aj Vej-vej Rómában rendezi első operáját

Puccini Turandot című operáját rendezi meg Rómában Aj Vej-vej kínai művész, aki ezzel az előadással debütál operarendezőként.