A KULT50 bemutatja: Szinetár Dóra

A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré utánközlése:

Szinteár Dóra (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Szinetár Miklós és Hámori Ildikó lányaként gyakorlatilag újszülöttkora, musicalszínésznőként és énekesnőként a kamaszévei óta az élete olyan nyitott könyv, amelynek szakmáról szóló lapjait – a magánéletiekkel ellentétben – jóval kevesebben olvassák. Pedig ott is lenne mit böngészni, nem csupán a bulvár- és női magazinokban. A helyzetet a Jászai Mari-díjas Szinetár Dóra már 1987-es első színpadi fellépésekor éretten kezelte, azóta pedig folyamatosan eleganciával, önreflexióval és humorral viszonyul hozzá.

Ezek a tulajdonságok a színpadon is jellemzik, elég csak ideidéznünk az Én és a kisöcsém Kelemen Katójáról írt kritikát a Revizor Online-ra: „Fiúsra nyírt hajával, színpadi lényének felvállalt karcosságával, kifogástalan énekhangjával és imponáló elkötelezettségével ugrott bele a fokozott színészi önreflexivitást igénylő főszerepbe, s dicséretére legyen mondva, hogy a szerep kevésbé karakteres, álmatagon lányos felét is majdnem oly sikeresen oldotta meg, mint a jutalomjáték szintjén felmutatott kamasz srácot.”

Legutóbbi lemeze 2016 novemberében jelent meg, címe: Újratervezés, alcíme: 30 év musicalemlékei. Miklós Tibor ismertette meg a műfajjal, ő segített neki elhinni, hogy alkalmas a zenés színházra. Pályája három évtizede alatt prózai előadások és operettek mellett mintegy harminc musicalben játszott, és lett az otthonról hozott és a legújabb kori magyar musicaljátszás megkerülhetetlen műhelyében, a Budapesti Operettszínházban tanult színházszemlélet, valamint

Gömöri András Máté és Szinetár Dóra (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

West Side Story, Oliver! és Funny Girl, Ének az esőben és Koldusopera, Valahol Európában, Cigánykerék és Rebecca – csak néhány az albumon hallható tizennégy dal forrásából. És van közöttük naivadal is... A CD címadása egyrészt konkrét, hiszen jelenti a dalok újragondolását, újrahangszerelését, másrészt viszont átvitt értelemben is használható. Ahogyan márciusi lemezbemutató koncertje után közösségi oldalán enigmatikusan fogalmazott: „21 dal, két felvonás, az elmúlt 30, színpadon töltött évem legfontosabb dalai. Nagyon szerettem. Nagyon jól esett. Csinálni is, és érezni, hogy a nézőtéren ülők is szeretik. Azóta folyamatosan kapom a szebbnél szebb mondatokat barátoktól és idegenektől. Ez is nagyon jól esik! Köszönöm!!! Hogy megtörtént, hogy ott voltatok, hogy szerettétek!

Valamit lezártam. Vagy elkezdtem?!?! Meglátjuk!!!

Megannyi naivát játszott Júliától Belle-ig, de ahogy egy interjúban mondta: „A naiva szerepek megformálásában nem nagyon van se élvezet, se izgalom. A naiva a szükséges idegenvezető. Ha nem elég jó, nagyon rossz nézni, ha remek, akkor nem zavar. Maximum szép lehet, de ez meg engem sosem érdekelt.” (szinhaz.org, 2017) Ez az a mentalitás, amelynek segítségével mégis képes volt háromdimenzióssá formálni a karaktereket. A nézők számára valószínűleg meglepetést okozott, a színésznő számára pedig jóval izgalmasabb feladatnak bizonyult még az Operettben Bertolt Brecht és Kurt Weill Polly Peachumje, a színházból való távozás után a Cigánykerék Juditja, a Chicago Roxie-ja, a Shrek Fionája, majd az Operettbe való visszatérés után a már említett Eisemann-operett főszerepe, továbbá az olyan karakteres epizódalakítások, mint a Lady Budapest-beli Éva vagy az Ének az esőben Linája.

Gálvölgyi János és Szinetár Dóra (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

Szinetár Dóra jelenleg harmadik gyermekével van otthon, így a színpadtól egy időre ismét visszavonult, de azt elárulta, legalább kétlemeznyi ötlet vár arra, hogy megvalósítsa. Vágyait a szinhaz.org-nak egyszerűen foglalta össze:

Mindent megteszek, hogy boldoggá tegyem a körülöttem élőket,

és hogy az álmaim megvalósuljanak, miközben próbálok senkit sem bántani, még azt sem, aki engem bánt. Nem könnyű, de jó úton vagyok. Azt hiszem.”