Zenés színház

A legfontosabb funkció

2006.06.06. 00:00
Ajánlom
Egy operaháznak nem lehet fontosabb feladata, mint hogy operát (balettet stb.) játsszanak benne. Ha jobban belegondolunk, igazán nincs is más feladata. Normális helyeken persze a kritikusnak sem kell erre figyelmeztetnie.

A Magyar Állami Operaházban május 20. óta látható Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operája. Ha én lennék a rendező vagy a karmester (magasabb beosztásúakról nem nyilatkoznék), állandó infarktusveszélynek lennék kitéve, mert Veit Pogner szerepe nincs lekettőzve. De az előzmények ismeretében az se csekélység, hogy minden szerepet van, aki elénekeljen.

Elfogult vagyok. A rendezővel, Vidnyánszky Attilával akkor készítettem interjút, amikor baj már volt (pl. akkor épp nem volt Sachs), botrány még nem. Mégis megtudhatók Vidnyánszky nyilatkozatából a későbbi botrány okai. De nem ezzel akarok foglalkozni, hanem a Mesterdalnokokkal.

Itt is elfogult vagyok. Vidnyánszky az interjúban maga értelmezte rendezését – én tehát óhatatlanul azt is vizsgáltam, mennyiben valósul meg, ami akkor szóban elhangzott. Vidnyánszky – mint mindig – most is az egyszerűtől indul, és a darab végére jut el az allegorikus szintig. Az „emelkedés” a harmadik felvonásban következik be, a második keményen ellentételezi a darab elejét és végét. A rendező eszközei egyszerűek: a mesterek gömbökön ülnek – és az utolsó képben felülről is beragyogja a színpadot egy hatalmas gömb; a sokfunkciós katedrálisablak is a darab végére emelkedik szakrálissá. E két jelkép mellett (amelyekben akár a keleti és nyugati szakralitás kifejezését is láthatjuk) nincs is látványos rendezői eszköz, csupán a szereplők mozgatása. Az viszont leheletfinom. Különösen Sachs szerepe (és alakítása!) érdemel nagy figyelmet: egész a mimikáig fontos minden mozdulata. Az opera Vidnyánszky értelmezésében nagyrészt az ő fejlődéstörténete. De a mestercéh fejlődéstörténete is: a harmadik felvonásra nyer értelmet az, ami az elsőben még kellemetlenkedő, maradi öregurak agyrémének tűnik. Eljutunk a lényegig: hogy a hagyományra ugyanúgy szükség van, mint az újításra, hogy a szabályokon olykor szőröző mesterek valami isteni dolog földi letéteményesei, ugyanakkor emberek, akiket a tiszta érzelmek meggyőznek. Vidnyánszky rendezésének legnagyobb érdemét abban látom, hogy mer egyszerű lenni. Olyan világos, mint a darab alaphangneme (C-dúr), vagy Walter von Stolzing mesterdala.

A második felvonás más. Talán hogy nagyobb legyen a kontraszt, láthatjuk, milyen az, amikor ösztönök, érdekek, csillapítatlan indulatok vezérlik a szereplőket, nem igazi érzelmek és a tiszta művészet. A második felvonás végén szinte megsajnáljuk a fogait köpködő, kitépett szakállának vérző helyét simogató Beckmessert. Ehhez a kocsmai humorú felvonáshoz képest óriási kontraszt a harmadik felvonás első képe az emberi gyengeségtől letargiába esett Hans Sachsszal és könyveivel. A második felvonás végének harsányságához képest fokozottan értékelhetjük, mennyire méltóságteljes, mennyire ízlésesen fennséges az opera zárójelenete.

A rendezés finomságait zeneileg csak részben kapjuk vissza. Egyrészt a zenekar hangzása nem mondható árnyaltnak, időnként igencsak nyersen szólnak a rezesek – bár meg kell említeni, hogy feltűnően keveset hibáznak. A két karmester közül én Jurij Szimonovval láttam a darabot, s noha Kovács Jánostól több jó produkciót hallottam életemben, Szimonov Wagner-interpretációit több mint egy évtizede pozitív élményként tartom számon. Ezúttal sem kellett csalódnom: a nyitányt hallgatva azon gondolkoztam, nem fárad-e el, ha ennyire megmutat minden részletet. Nem fáradt el, az említett zenei árnyalatlanság nem az ő hibája.

Az énekesek kimondottan jól teljesítettek, de senki sem volt kiugrónak nevezhető. Hangilag kiegyenlített volt az előadás, amennyiben senki sem énekelte túl a másikat – lemezekről ennél jóval erősebb Wagner-hangokhoz vagyok szokva, de nem zavart, hogy ezúttal vékonyabb hangokat hallottam szinte mindenkitől. A Hans Sachsot alakító Friedemann Kunder sem hangerőben emelkedett társai fölé, sokkal inkább hangszínben – és abban, hogy nem fáradt el. Elfáradt viszont Kiss B. Attila Stolzingi Walter szerepében. A Beckmessert játszó Sárkány Kázmér alakításában az tetszett, hogy hangilag is visszaadta szerepét. (Kevésbé érthető pl. az Éji őr, Valter Ferenc alakítása: nem tudtam eldönteni, rövid színrelépésekor szándékosan énekel-e ilyen rosszul – ez sincs kizárva.) Berczelly István (Veit Pogner) dús hangja, Gál Erika (Magdaléna) éneklésének könnyedsége is a pozitívumok közt említhető. És az is, hogy szinte minden szereplő jól játszott.

Az egyetlen, akinek sem hangja, sem játéka nem győzött meg, az Évát alakító González Mónika volt. Az amúgy kiváló énekesnő (a jelenlegi gárda egyik legígéretesebb csillaga) mintha nem tudta volna eldönteni, fruskát vagy érett hölgyet alakítson (ezt érzem egyben a rendezés egyetlen hibájának), így aztán úgy énekelt, gombóccal a torkában, mintha tíz évvel idősebb lenne önmagánál.

A zeneileg is, rendezésében is jó tempójú előadás hallatán arra gondoltam: ha olyan lenne a Magyar Állami Operaház, amilyen a Mesterdalnokok előadása, akkor elmondhatnánk: semmi baj sincs. De hát egy operaház elsődleges és kizárólagos feladata az, hogy jó előadások szülessenek benne. Ez most sikerült – reméljük, nem utoljára.

(2006. június 3. 17:00 Magyar Állami Operaház; Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok; Hans Sachs: Friedemann Kunder; Veit Pogner: Berczelly István; Kunz Vogelgesang: Albert Tamás; Konrad Nachtigall: Molnár Zsolt; Sixtus Beckmesser: Sárkány Kázmér; Fritz Kothner: Egri Sándor; Balthasar Zorn: Kecskés Sándor; Ulrich Eisslinger: Haramza László; Augustin Moser: Gerdesits Ferenc; Hermann Ortel: Kovács Pál; Hans Schwarz: Jekl László; Hans Foltz: Szüle Tamás; Walter von Stolzing: Kiss B. Atilla; Dávid: Mukk József; Éva: González Mónika; Magdaléna: Gál Erika; Éji őr: Valter Ferenc)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt
Jazz/World

„Mecky, drága, jó utat!” – Pályatársai búcsúznak Kóbor Jánostól

December 6-án elhunyt az Omega legendás énekese, Kóbor János, akit egy hónapja szállították kórházba koronavírus-fertőzéssel. Menedzsere később megerősítette: covid okozta szövődmények vezettek a zenész halálához. Kóbor Jánost pályatársai és számos közéleti személy gyászolja.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Kissjudit Anna ugrik be Elīna Garanča helyett Berlinben

A fiatal mezzoszoprán a Berlini Állami Opera stúdiósaként léphet színpadra két koncerten, az operaházban és a Berlini Filharmóniában. A karmester Daniel Barenboim lesz.
Zenés színház hír

Egy év után telt ház előtt nyitott ki a milánói Scala - GALÉRIA

December 7-én a Macbeth premierjével nyitotta meg új évadát a milánói Scala operaház. Az épületet tízezer rózsa és háromezer orchidea díszítette a narancssárga árnyalataiban.
Zenés színház magazin

„Az éneklés felemeli a lelket” – 70 éves Pitti Katalin

A legendás énekesnőt születésnapja alkalmából egy csokorra való felvételével köszöntjük, melyek között emblematikus szerepei és ritkaságok egyaránt meghallgathatók.
Zenés színház interjú

„A humor a legszebb eszköz a sötétség ellen” – interjú Dénes Viktorral

Számos operettben bizonyított már táncoskomikusként, ezúttal azonban Rozsda Lovag bőrébe bújik Dénes Viktor a Budapesti Operettszínház zenés mesejátékában, a Rozsda Lovag és Fránya Fridában. Az újrahasznosított főhősről, a környezettudatosságról és a commedia dell’arte darabbéli megjelenéséről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Különleges produkcióval álltak színpadra a Madách Színházban a Baltazár Színház művészei

Rendhagyó előadással tisztelgett a Madách Színház december 2-án a sérült emberek előtt a fogyatékossággal élő emberek világnapja alkalmából. A Szerencsejáték Zrt. „Tarts velünk egy akadálymentes jövőért!” kampányának részeként ugyanis a Mamma Mia! egyik betétdalát az előadás szereplői a Baltazár Színház színészeivel közösen adták elő.