Zenés színház

A legjobb rosszfiú

2012.01.12. 08:00
Ajánlom
"Rosszfiúk"egymás után, Bicska Maxi-féle kisstílű szélhámosok, és démonian gonoszak, mint Jágó vagy Mefisztó, de van közöttük porkoláb, kábítószercsempész, és cinikus csábító. Őket idézi meg Bryn Terfel Bad Boys című lemezén, most pedig személyesen is találkozhatunk velük Budapesten. A negyvenhét éves bariton egyébként éppen a rosszfiú ellentéte: sugárzik belőle az öröm és az életszeretet.

Imád nagyokat nevetni, jókat enni - ez meg is látszik rajta -, és szenvedélyesen rajong a rögbiért. Ő maga is játszott, a 8-as mez büszke tulajdonosa volt az iskolai csapatban, mivel azonban - ahogy egy interjúban mondta - törött csontokkal nem lehet énekelni, ma már inkább csak nézi a meccseket. A gyerekkor egyébként idilli volt, apja gyönyörű, észak-walesi farmján nőtt fel, csak kiment a ház ajtaján, és máris bárányokat simogathatott. Édesanyja, aki kisegítő iskolában tanított, szinte mindennap vitt a gyerekeknek zenét az órákra. Esténként otthon válogatott a kazetták között, a kisfiút pedig egészen elbűvölte az, amit hallott. Négyévesen kezdett énekelni, a család egyik barátja tanítgatta, először természetesen walesi dalokra. Aztán jöttek a helyi versenyek, az első sikerek, és innentől fogva Bryn Terfel pályája álomszerűen alakult. Érettségi után Londonba költözött, ahol kitüntetéssel végezte el a híres Guildhall School of Music-ot, de nem tudott mást elképzelni, mint azt, hogy először otthon, Walesben léphessen színpadra.

A Così fan tutte Guglielmójával valamint a Figaro házassága címszerepével 1990-ben debütált a Walesi Nemzeti Opera színpadán, és ettől kezdve minden év újabb lehetőséget és újabb sikert hozott. Terfelnek nem kellett kívánságlistát készítenie és magában ábrándoznia a legvágyottabb helyszínekről, vagyis a világ legnevesebb operaszínpadairól és hangversenytermeiről. Mielőtt felsorolhatta volna ezeket, mindez megvalósult. A walesi-i opera után bemutatkozott a londoni Covent Garden-ben, aztán jött a bécsi Staatsoper, majd a Salzburgi Ünnepi Játékok, ahol Richard Strauss Salomejában Jochanaant énekelte, és ezzel a közönséget és a kritikusokat egyaránt meghódította. Következett a tengerentúl, vagyis a Metropolitan és a Carnegie Hall, közben egy kis Európa a milánói Scalával és a londoni Wigmore Hall-lal, hogy csak a leghíresebb helyszíneket említsük. És Terfel „tarolt" mindenütt, bármit énekelt is, Figarót, Don Giovannit, vagy éppen Wotant a Rajna kincsében. Ez év márciusában Hannoverben Falstaffot alakította, és az előadás után azt írták róla, hogy sikerült megvédenie a „Napjaink legjobb Falstaffja" címet, nemcsak a hangja fantasztikus, de  olyan erős kisugárzása van a színpadon, hogy a nézőnek eláll a lélegzete. A szerep egyébként már meglehetősen régen bekerült a repertoárjába, meglehetősen fiatalon, harmincnégy évesen énekelte először. Azóta a figura annyit változott, mint Terfel maga, idősebb lett és érettebb.

Bryn Terfel egyik legfőbb specialitása, hogy nincs specialitása, vagyis mindent magáévá tud tenni. Ugyanolyan otthonosan mozog Mozart világában, mint Verdiében, de ha történetesen Wagner-operában látjuk, akkor is úgy érezzük, hogy rászabták a szerepet. Magához idomít minden figurát, „terfeles" Figaro, és „terfeles" bolygó hollandi, operai alakításaiért - sok más kitüntetés mellett - II. Erzsébettől átvehette az 1917-ben alapított brit lovagrendet, a Brit Birodalom Érdemrendjét. A walesi baritont egyébként igazi „határjárónak" tartják, aki nem ragaszkodik korszakokhoz, szerzőkhöz, mindenhez és mindenkihez megtalálja a kulcsot. A műfaji határokat is nyitottan kezeli, énekelte Mirkót a Víg özvegyben, CD-t adott ki híres Broadway-slágerekkel, tavaly év végén pedig - a Rosszfiúk mellett - egy karácsonyi lemezt is megjelentetett, amin gyerekkora kedves ünnepi dalai is szerepelnek, természetesen walesi nyelven. Mert a szeretett Wales mindig előjön, bárhol is járjon a világban. Egyik példaképe is egy igazi, született walesi, mégpedig Tom Jones, akinek nem sok köze van az operához. Viszont fantasztikus énekes, őrületes színpadi kisugárzással, ami Terfelt gyerekkora óta lenyűgözi, úgyhogy boldogan fogadta el régi példaképe meghívását annak egyik televíziós show-műsorába. Egyikük délről, míg a másik északról származik, ezt meg is beszélték a kamerák előtt, aztán együtt elénekelték a Green, Green Grass of Home című slágert, ami nagyjából abban az időben született, amikor Terfel maga. És ez a néhány perc mégis egészen lebilincselő, pedig nyoma sincs itt szépségnek és fiatalságnak, egy több mint negyven éves dalt énekel két tagbaszakadt, kopaszodó walesi. Csakhogy a gyönyörű hang mellett olyan erős energia árad belőlük, annyira színpadra termett egyéniségek, hogy lehetetlen szabadulni a bűvkörükből, és ezt nézve értelmet nyer az is, amit BrynTerfel korábban egy interjúban mondott: „A walesi születés nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó családból származol, de azt igen, hogy a dal a szíved legmélyéből szól."

Az érző szívhez egészséges és kiegyensúlyozott lelkivilág is társul. Jöhetnek sikerek és elismerések, realitásérzéke nem hagyja cserben. Nem rendezett be magának különbejáratú világot, másokra is figyel. Ma is pontosan emlékszik arra, hogy pályakezdőként neki is igen szigorúan kellett beosztania a napi kiadásokat, és azt, hogy a helyzet semmit sem változott, azoktól a fiataloktól tudja, akik meghallgatásra jelentkeznek hozzá. Ezért is hozta létre alapítványát, a Bryn Terfel Foundation-t, ami az Egyesült Királyság pályakezdő művészeinek ad anyagi segítséget, akár évente többször is. Terfel ugyanis tisztában van azzal, hogy egy kezdő muzsikusnak nem csak egy-egy mesterkurzus vagy verseny nevezési díja tűnik néha csillagászati összegnek, hanem gyakran az is gondot okoz, ha ki kell fizetni az albérletet, vagy szmokingot kell kölcsönözni egy fellépés vagy meghallgatás kedvéért. Mindig eszébe jut, mennyire boldog volt, amikor pályakezdőként elnyerte a Capitol Radio díját, és az ezzel járó pénzből végre egy új öltönyt vehetett magának. Egy pillanatra sem felejti el tehát, honnan jött. És hogy hová tart, maga sem tudja. Nincs cél, nincs csúcs, csak maga az éneklés öröme.

Rosszfiúk - Bryn Terfel áriaestje

2012. február 4. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, a Magyar Állami Operaház Énekkara (karig.: Szabó Sipos Máté)
Vez.: Gareth Jones

Verdi: A végzet hatalma - nyitány; Otello - Credo in un dio crude (Jágó áriája, II. felvonás)
Donizetti: Szerelmi bájital - Udite, udite, o rustici (Dulcamara belépője, I. felvonás)
Boito: Mefistofele - Son lo spirito che nega (Mefisztó belépője, I. felvonás)
Mozart: Don Giovanni - nyitány
Gounod: Faust - Le veau d'or (Mefisztó rondója, II. felvonás); Faust -Katonakórus (IV. felvonás)
Weber: A bűvös vadász - Schweig, Schweig (Gáspár áriája, I. felvonás)
Puccini: Tosca - Te Deum (I. felvonás)
Saint-Saëns: Haláltánc
Weill: Koldusopera - Moritat von Mackie Messer (Bicska Maxi balladája)
Sullivan: Ruddigore - When the night wind howls (Sir Roderic áriája, II. felvonás)
Offenbach: Orfeusz az alvilágban - nyitány
Gershwin: Porgy és Bess - It ain't necessarily so (Sporting Life dala, II. felvonás)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház

Ami szembejön, nem biztos, hogy akadály – interjú Béres Attilával a szegedi Rebecca-bemutató kapcsán

Pont ilyennek képzeltem: elfoglalt, egymást érik a beérkező hívásai, többször kér fél percet, mire leül és belehelyezkedik az interjúszituációba. Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezi a Rebecca musicalt.
Klasszikus

Ifjú versenygyőztesek hangversenye a Pesti Vigadóban

Június 25-én este a Szent István Filharmonikusok fiatal tehetségei mutatkozhatnak be a Pesti Vigadóban. Az eseményen való részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. 

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„A zene szeretet, hivatás és elköteleződés” – beszélgetés Mester Dávid zeneszerzővel

Operákat írt, versenyműveket komponál, e mellett színházban dolgozik: hol zenét szerez, máskor vezényel vagy épp a hangszereléssel bíbelődik. A Junior Prima-díjas zeneszerzőt egy próbafolyamat közepén értük utol.
Zenés színház gyász

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Zenés színház interjú

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház interjú

Ami szembejön, nem biztos, hogy akadály – interjú Béres Attilával a szegedi Rebecca-bemutató kapcsán

Pont ilyennek képzeltem: elfoglalt, egymást érik a beérkező hívásai, többször kér fél percet, mire leül és belehelyezkedik az interjúszituációba. Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezi a Rebecca musicalt.
Zenés színház ajánló

Bradley Jaden a legismertebb musicalslágerekkel érkezik a Margitszigetre

Izgalmas estére készülhetnek a musical rajongók június 18-án, amikor Bradley Jaden, a West End színpadainak csillaga egyedülálló koncertet ad sztárvendégeivel a Margitszigeti Színházban.