Zenés színház

„A legnehezebb dolog jól szeretni” – interjú Földes Tamással

2021.06.23. 10:15
Ajánlom
Június 25-én mutatja be a Budapesti Operettszínház Jerry Bock és Sheldon Harnick klasszikusát, a Hegedűs a háztetőnt, amely ezúttal Orbán János Dénes új fordításában és Bozsik Yvette rendezésében kerül színre. A hagyományokról, az elengedésről és a több mint fél évszázada bemutatott darab aktualitásáról beszélgettünk a Tevjét alakító Földes Tamással.

Az előadásban központi szerepet kap a hagyomány, illetve annak tisztelete. A te életedben ez mit jelent?

Nálunk a hagyomány olyanformán, ahogyan az előadásban megjelenik, kevésbé van jelen. Ami meghatározó volt, az inkább az a társadalmi rend, az a gyerekkor, amiben éltem. Mi a Kádár-korszak legkésőbbi gyermekei voltunk, egy olyan időszakban nőttünk fel, amikor már egy kicsit fellélegezhetett az ország és szabadabbnak érezhettük magunkat. Nagyon boldogságos kor volt, de közben kiveszett a társadalomból például a vallás, amit nem tudtunk gyakorolni, pontosabban nem szerettünk mutatni. A környezetemben viszont látom, hogy milyen fontosak a hagyományok, és azok az erkölcsi alapok, amiket azok hordoznak és átörökítenek.

Ha a színházat nézzük, ennek az előadásnak is komoly hagyományai vannak Magyarországon, ráadásul éppen a Budapesti Operettszínházban tartották az ősbemutatót 1973-ban, Bessenyei Ferenc főszereplésével. Tevje megformálásakor visszanyúltál ehhez a klasszikus változathoz?

Láttam az előadást felvételről, és szeretem magát a darabot is, illetve nagyon tisztelem Bessenyei Ferencet. Viszont úgy éreztem, hogy

a Bozsik Yvette rendezte változatnál el kell felejtenem, amit Bessenyei játszott, és magamból kiindulva kell felépítenem ezt a szerepet.

Nem szabad igazodnom az új előadáshoz kapcsolódó ilyesfajta elvárásokhoz sem – ha egyáltalán vannak –, mert csak így tudom a legtöbbet és a legigazabbat kihozni a karakterből.

Bessenyei Ferenc neve viszont annyira összeforrt a szereppel, hogy nehéz elvonatkoztatni az ő játékától.

Valóban, de nincs a szemem előtt origóként úgy, hogy bármilyen szempontból igazodnom kéne hozzá. Ettől függetlenül lehetnek bizonyos pontokon egyezések, mert elképzelhető, hogy néhány szituációban egyet gondolunk a szerepről. Biztos vagyok benne, hogy a nézők óhatatlanul össze fogják hasonlítani a régi előadást az újjal, de remélem, hogy jót fog tenni az darabnak, ha nem a Bessenyei-változat kerül előtérbe.

HegedusahaztetonjelmeztervBerzsenyiKriszta1-154537.jpg

Tevje jelmezterve - Hegedűs a háztetőn (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

A történet Anatevkában játszódik, ami egy fiktív falu, ugyanakkor tökéletesen megmutatja a 20. század eleji orosz világot, amit hagyományosan hajlamosak az alkotók nyomasztónak ábrázolni. Milyen a ti Anatevkátok?

A díszlet alapján elsőre valóban nyomasztónak hathat a közeg, de közben éppen Tevje szájából hangzik el az, hogy ez az otthonuk, ahol élünk. És innentől a tér kitágul, mert Anatevka bárhol lehet – akár Budapesten, Nyíregyházán, Békéscsabán, vagy a tengeren túlon, Texasban –, nem ez a lényeg, hanem az a kötődés, ami ahhoz a helyhez fűz. Ahová születünk, az megköti az ember gondolkodását, az egész lényét, életét, sőt azt is, ahogyan megpróbálunk érvényesülni a világban. Éppen ezért nem szabad görcsösen ragaszkodni a földi dolgokhoz, hiszen azt úgyis itt hagyjuk. Ha azt, ami belül történik, képesek vagyunk áramoltatni, akkor tudunk jól élni. Nekem ezt jelenti Anatevka.

Tevje nagyon erősen kötődik egy értékrendhez, ami látszólag gyökeresen szemben áll a lányaiéval, ezáltal generációs szakadék jön létre köztük. Hol és milyen formában tudnak az eltérő nézetek találkozni?

Az egész darab ezekről az értékrendbeli és felfogásbeli különbségekről szól, amikkel a mi világunkban is folyamatosan találkozunk: ütköznek a különböző generációk, gondolkodásmódok, életszemléletek. Egyetlen dolgot felejtünk el – amire Tevje is rájön a darab során, és amiben megtalálhatja a közös hangot a többiekkel –, hogy mindennek az alapja a szeretet. Ha efelől közelítünk, akkor szinte mindent meg lehet oldani. Közben pedig ennek a felismerése nem magától értetődő, hiszen az egyik legnehezebb dolog jól szeretni és elfogadni a másikat.

A lányok végül férjhez mennek, Tevje pedig megtapasztalja az elengedés érzését. Ez lányos apaként tőled sem idegen.

Igen, és azt gondolom, hogy sok szempontból én nyitottabb voltam, mint Tevje. Elengedtem Esztert, a lányomat, mert láttam, hogy mennyire szereti a párját. Természetesen ez nehéz helyzet, de

ha az ember úgy gondolja, hogy a gyermeke boldog lesz azzal, akit a társának választ, akkor ez az elválás nem lesz olyan szörnyű.

Én pedig tényleg hittem benne, hogy neki így lesz a legjobb.

Tevje viszont nemcsak, hogy nehezen válik el a gyerekeitől, de meg is nehezíti a saját dolgát azzal, hogy görcsösen ragaszkodik az elveihez, illetve ahhoz, hogy csak az a jó a lányoknak, amit ő helyesnek vél. Szerinted meddig van joga beleszólni a szülőnek a gyerekei életébe és döntéseibe?

Mi igyekeztünk úgy nevelni a lányunkat, hogy szándékosan ne befolyásoljuk. Kifejezetten figyeltünk arra, hogy amennyiben megoldható, ne legyen bent mindig a színházban, ami akaratlanul is egy bizonyos irányba terelné őt. Aztán eljön az a pillanat, amikor az embernek már nincs ráhatása erre, és azt hiszem, hogy ebben a tekintetben mi megengedőek és nyitottak voltunk. Befolyásolás helyett beszélgetni kell a gyerekkel és együtt gondolkodni vele. Amikor pedig nyiladozik az elméje, és egyre tisztábban látja a szülő, hogy merre tart a gyereke, akkor egyszerűen abban kell neki segíteni. És ha úgy tűnik, hogy nagyon rossz irányba tart, akkor egy picit irányítgatni – szerencsére nálunk erre nem volt szükség. Ha egyenrangú félként kezeljük már kicsiként is a gyerekeket, akkor az jó irányba viszi őket.

HegedusahaztetonjelmeztervBerzsenyiKriszta2-154537.jpg

Tevje jelmezterve - Hegedűs a háztetőn (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Akkor Tevje rosszul dönt, amikor megpróbálja a régi értékeket mindenáron elfogadtatni a lányaival?

Éppen ellenkezőleg! Ő egész életében egy olyan közösség tagja volt, ahol minden a hagyományok alapján működött, majd hirtelen többször is szembekerült azzal, hogy a lányai más értékeket tartanak fontosnak – ám végül jól tudott dönteni: a hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás helyett a szeretet útjára lépett azzal, hogy megengedte a gyerekeinek, hogy maguk döntsenek az életükről, és elengedte őket.

Mégis szilárdan hisz az általa képviselt eszmékben. Mik azok az értékek, amiket közvetíteni tud, és a ma emberének is kapaszkodót jelenthetnek?

Elsősorban az, ami miatt jó döntéseket tudott hozni: az elfogadás és szeretet. Ez a két szó mindent elmond arról, mit üzen a darab. Elfogadni és szeretni egymást, és ezen keresztül élni az életünket, ez a legfontosabb.

Bozsik Yvette, az előadás rendezője azt nyilatkozta, hogy a darabot szeretné spirituális sík felé terelni. Ez hogyan valósul meg?

Ez a befelé fordulásról szól, arról, hogy megpróbálunk úgy élni a világban, úgy alakítani a kapcsolatainkat, hogy közben figyeljük a lelkünk rezgéseit. Az előadás is azt szeretné megmutatni, hogy Tevje ezek mentén dönt az életében és azokban az új helyzetekben, amik kihívások elé állítják. Ahogy halad előre a történet, egyre inkább elér valamilyen magasabb tudati szintet, ami a spiritualitás felé viszi.

És ezekre a gondolatokra a mai világban különösen nagy szükség van, hiszen most minden bizonytalan. Ezt szimbolizálja a hegedűs is.

Igen, az alapmű is valahol erről szól, nem véletlen, hogy a darab elején azt mondja Tevje, hogy mindannyian hegedűsök vagyunk a háztetőn, ami egy bizonytalan állapot. A mai világ pedig egyre gyorsabban afelé halad, hogy vagy változtatnia kell az emberiségnek azon, ahogyan él – a pénz, az idő és a megszerezhető dolgok hajszolásán –, vagy vissza kell térnie valamiféle spirituálisabb lét felé. Egyensúlyozunk, de ha nem vigyázunk, előbb-utóbb leesünk. Ezért is kellenek az ilyen darabok, amik talán arra ösztönzik az embereket, hogy váltani kéne, a lélek felé fordulni az anyagiak helyett, és akkor túlélhet az emberiség.

A Hegedűs a háztetőn június 25-én és 26-án, valamint 3-án, 4-én, 30-án és 31-én látható a Budapesti Operettszínházban. Jegyek az alábbi oldalon válthatók.

Fejléckép: Földes Tamás a Hegedűs a háztetőnben (fotó: Ritter Doron / Budapesti Operettszínház)

Támogatott tartalom.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Újra színpadon - Így élték meg a művészek a visszatérést

A pandémia miatti leállás során nemcsak mi, nézők szoktunk el a személyes kulturális élményektől, de bizony a művészeknek is újra kellett tanulniuk a színpadi jelenlétet és a közönséggel történő találkozást. Ennek a folyamatnak a lelki oldaláról kérdeztük őket.
Vizuál

75 év után újra Magyarországon Courbet festménye

Magyar magángyűjtő vásárolta meg, így 75 év után újra Magyarországra került az egykori Hatvany-gyűjtemény jeles darabja, Gustave Courbet Fürdőzők az erdőben című festménye. Rövidesen a magyar közönség is láthatja az értékes alkotást.
Jazz/World

Kizökkenés a mából – Megjelent Orbán Bori első albuma

A Kaláka Kiadó gondozásában látott napvilágot Orbán Bori első lemeze Ma chanson címmel. Az album készüléséről, terveiről és vágyairól faggattuk a fiatal énekesnőt.
Plusz

A nyugalom fesztiválja vár a Káli-medencében

Pál István Szalonna és Bandája, Nagy Feró, Ferenczi György és a Pesti Rackák, a Szent Efrém Férfikar, a Fonó zenekar, de Pély Barna is ott lesz a Kőfeszten, aminek idén is a Káli-medence ad otthont augusztus 4. és 8. között. A fesztivál tíz településen, ingyenes programokkal várja az érdeklődőket.
Klasszikus

Középpontban Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága Pannonhalmán

Augusztus 27-29. között rendezik meg az Arcus Temporum Pannonhalmi Kortárs Művészeti Fesztivált, amelynek zenei gerincét idén Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága adja. A programot Klukon Edit és Ránki Dezső művészházaspár állított össze. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Remélem, a nézők is velünk énekelnek” – interjú Dolhai Attilával a Palotakoncertek kapcsán

Július 23-án és 24-én ismét megrendezik a Budavári Palotakoncertet az Oroszlános Udvarban, amely idén Operettünnep címmel várja a zenés színház kedvelőit. A koncertről, a visszatérésről és a jövőbeli tervekről az est egyik szólistájával, Dolhai Attilával beszélgettünk.
Zenés színház interjú

"Science fictionszerű fantáziatúra" – Dömötör András a Figaro³ című előadásról

Tematikus évadot hirdetett a Magyar Állami Operaház A Francia Múzsa Szezonja címmel, amelynek záró darabja a Beaumarchais Figaro-trilógiájának (A sevillai borbély, a Figaro házassága és A bűnös anya) operaváltozataiból készült, Figaro³ című előadás. A produkció rendezőjét, Dömötör Andrást kérdeztük.
Zenés színház interjú

Minden este egy robbanás – Interjú Alföldi Róberttel

A legendás West Side Story bemutatójával zárja idei évadát a Szegedi Szabadtéri Játékok. A mű, musicaltől szokatlan módon, olyan kérdéseket is feszeget, mint a bevándorlás, társadalmi különbségek, faji előítéletek és az erőszak. A most készülő produkcióról a rendezővel, Alföldi Róberttel beszélgettünk.
Zenés színház magazin

Turandot a Kőfejtőben – Ázsiai környezetet varázsoltak Szentmargitbányára (GALÉRIA)

Július 14-én tartották Puccini operájának premierjét különleges környezetben, a Szentmargitbányai Kőfejtőben.
Zenés színház interjú

"Kellő hittel, elszántsággal és felkészültséggel" - Beszélgetés Homonnay Zsolttal

Harminc éve van a pályán, és nemrég nagy szakmai elismerésben részesült. Befejezte rendezői tanulmányait, és szeptembertől már az SZFE-n tanít, ráadásul nyáron sem pihen, és lassan az újabb évadra is megkezdődik a felkészülés. Homonnay Zsolttal, a Budapesti Operettszínház művészével beszélgettünk. (X)