Zenés színház

„A lelkem mélyén musicaltáncos vagyok” – interjú Kapitány Dorottyával

2022.06.27. 11:45
Ajánlom
A balettkar oszlopos tagjaként Kapitány Dorottya az elmúlt években a Budapesti Operettszínház csaknem összes darabjában látható volt, tavasszal pedig egészen új szerepben próbálhatta ki magát: a Jekyll és Hyde koreográfus-asszisztensi feladatait látta el. Az indulásról, a háttérben zajló folyamatokról és az új feladatkörről is beszélgettünk.

2015-ben csatlakoztál a Budapesti Operettszínház társulatához, jövőre pedig már a nyolcadik évadodat kezded a teátrumban.

A Fame című musicallel kerültem be a színházba, amikor meghallgatást hirdettek énekelni és prózát mondani tudó, klasszikus balettművészeknek. Úgy éreztem, hogy Iris az én szerepem, és szerencsére meg is kaptam. Ekkor sajnos még nem tudtak állandó ensemble-tagként foglalkoztatni, viszont a vezetőség számított rám különböző produkciókban. Később, amikor megüresedett egy hely a balettkarban, szerződést ajánlottak.

01-113859.jpg

Kapitány Dorottya a Fame-ben (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Az Operettszínházban futó darabok viszont nem csak a klasszikus balettalapokat követelik meg.

Szerencsére a néptánc- és énektudásomnak köszönhetően sok helyre beillettem, és nagyon szerettem azokat a munkákat. Például az Ének az esőben esetében sztepptudásra volt szükség, míg a Maya című revüoperettben szólót énekeltem. Az elmúlt néhány évben úgy alakult, hogy csak operettekben voltam, amitől most megváltam, amikor januártól átkerültem a Musical Együttesbe.

A musical vagy az operett áll hozzád közelebb?

A lelkem mélyén musicaltáncos vagyok, de ebből a szempontból Jolly jokernek érzem magam, mert mindkét műfajt nagyon kedvelem, és jól érzem magam benne. Számos alkalommal kellett beállnom valaki helyett egy-egy előadásba, ez valahogy elkísért gyerekkorom óta. Ugyanis

már az iskolában is mindig én voltam a „beugró” – ha valaki beteg lett, ott voltam, és igyekeztem mindenben helyt állni.

Egy hasonló beugrással kerültem be anno a Marie Antoinette-be is: az egyik kolléganőm ágynak esett, beálltam a helyére, utána pedig folyamatosan számítottak rám hasonló helyzetekben. A Marie Antoinette 55 előadásából 26-ban táncoltam, hétféle helyen. Ebből néha adódtak is vicces helyzetek, amikor a többiek sem tudták már, hogy azon az estén éppen kit helyettesítek.

Egy ilyen helyzet rendkívül nagy koncentrációt igényel tőled és a kollégáidtól is.

Ilyenkor természetesen nagyobb a stresszfaktor, de engem motiválnak ezek a helyzetek. Előfordult, hogy betanultam egy helyet, és a következő játszási blokkban már egészen mást kellett csinálnom. De a színházban nagyon összetartó a csapat, volt, aki írásban odaadta, hogy mikor, hol és ki mellett kell majd állnom, vagy épp mikor kell átöltöznöm, ez pedig megkönnyítette az átállást.

A balettkarban – fél éve pedig már a Musical Együttesben – táncolsz, a Jekyll és Hyde-ban mégis koreográfus-asszisztensként dolgoztál. Hogy jött a lehetőség?

Amikor szóba került, hogy bemutatjuk a Jekyll és Hyde-ot, Vincze Balázs, a darab rendezője felvetette, hogy szeretne levegőakrobatikát alkalmazni az előadásban – ez végül nem került bele, mert egészen más koncepció mentén haladtunk. De akkor még ez működőképes ötletnek tűnt, és mivel én rendelkezem ilyen tudással is, illetve balettkarosként nem táncolhattam volna a musicalben, felkért, hogy legyek az asszisztense. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, mert az egyik kedvenc musicalemről van szó, és sajnáltam, hogy nem állhatok színpadra benne. Ráadásul időközben átkerültem a Musical Együttesbe, úgyhogy ez az akadály is elhárult. Ugyanakkor örültem, hogy a részese lehetek a munkának, ráadásul Vincze Balázs kreatív asszisztenst keresett, a feladatot pedig a magaménak éreztem.

SzabadsagszerelemgalaMahunkaBalazs2-111614.jpg

Kapitány Dorottya a Szabadság, szerelem gálán (Fotó/Forrás: Mahunka Balázs / Budapesti Operettszínház)

A koreográfiát Vincze Balázson túl Apáti Bence és Lénárt Gábor jegyzi. Neked asszisztensként mi volt a feladatod a produkcióban?

Most, hogy már fut az előadás, az a dolgom, hogy a koreográfiát kézben tartsam, amennyiben úgy látom, gyakoroltassam, illetve arra kell figyelnem, hogy pontosan menjenek a lépések.

A próbafolyamat alatt ez egy sokkal kreatívabb munka volt, mert lehetőséget kaptam, hogy néhány mozdulatot én is hozzátegyek – főként a lányok esetében.

Mennyire kaptál szabad kezet a koreográfiáknál?

Olyan beállítottságú ember vagyok, aki nem nagyon szeret beleszólni a dolgokba, inkább a háttérből figyelem a folyamatokat. Ráadásul ez volt az első asszisztensi munkám, így jó volt, hogy valaki irányított. Közben pedig jólesett, hogy kikérték a véleményem, és egy-egy kisebb résznél kibontakozhattam.

Három koreográfus munkáját kellett segítened. Hogyan tartottad kézben a munkát?

Összehangolt munkafolyamat volt, leosztottuk, hogy kinek mi a dolga, így olyan nem fordult elő, hogy egy koreográfián több koreográfus dolgozott volna. Nekem annyi volt a feladatom, hogy mindenkire rácsatlakozzak, és megértsem, mit szeretne látni és láttatni.

Említetted, hogy néhány lépés a te munkád eredménye, viszont míg te a klasszikus balettből építkezel, a musicaleknél ritkán érhető tetten ez a forma.

Valójában minden tánc alapja a klasszikus balett, ezért az, hogy ebből érkezem, nem okoz nehézséget. Ráadásul a Musical Együttesben – ahol nem feltétlenül csak táncos végzettségűek vannak, hanem sok a színész és énekes is – az elmúlt három évben folyamatosan tartottak balettórákat is.

A vezetőség kifejezett kérése volt az ilyen irányú képzés: szerették volna, hogy ha máshogy nem, legalább formailag közeledjünk a klasszikushoz, legyenek meg a szép kéz- és lábtartások.

A Jekyll és Hyde-nál ez fontos is, hiszen a lánykérés-jelenetnél például láthatóan a klasszikusra építetek.

Valóban, ott létrehoztunk egy konkrét balettképet, pedig az a rész eredetileg egy egyszerű báli jelenetnek indult. Miután Apáti Bence hozzárakta a pas de deux-t, a klasszikát már teljesen bele lehetett építeni.

Ez éles kontraszt a városi nép táncaihoz képest.

Az utcai nép koreográfiáit Lénárt Gábor komponálta meg, és ez a mozgás éles kontrasztban van az arisztokráciával. Illetve azt is figyelembe kellett venni, hogy a Musical Együttes esetében nem hagyományos tánckarról beszélünk, hiszen énekelnünk kell, illetve mi látjuk el a statisztéria feladatait is.

JekyllesHydeArtLensPhotography-113218.jpg

A Musical Együttes a Jekyll és Hyde-ban (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

A szólistákat mennyire szerettétek volna belevonni ezekbe a koreográfiákba?

Örültem, mert Vincze Balázs kifejezetten kérte, hogy ők is mozogjanak.

Szeretett volna elrugaszkodni attól a fajta musicaljátszástól, ahol a szólista egyhelyben áll, a többiek pedig körbetáncolják.

Ez Lucy esetében különösen így volt, azt meg külön öröm volt látni, hogy a színészek mennyire élvezték a munkát. Sőt, olykor ők maguk kérték a plusz táncórákat.

A színészek kvalitásai viszont részben behatárolják, hogy milyen nehézségű koreográfiát rakhattok színpadra.

Természetesen igazodnunk kellett hozzájuk, de szerencsére csak minimális kompromisszumokat kellett kötni. Mivel végzett színészek, valamilyen előképzettségük már eleve van, tehát ha nehézséget okozott valami, az inkább abból adódott, hogy néhányan régen táncoltak utoljára. Illetve például az átváltozásokat (amikor Jekyll és Hyde személyisége különválik – a szerk.) is koreográfiaként kezeltük.

Ebből a szempontból nagy feladat a Párbaj című szám, ahol egy dalon belül kell ábrázolni Jekyllt és Hyde-ot.

Ez egy az egyben Vincze Balázs munkája. Formailag olyan képet kellett létrehoznia, amiben mindenki meg tudja mutatni magát. Fontos volt, hogy a három különböző színészt, akik különböző alkattal, képességgel rendelkeznek, közös nevezőre hozza.

De ez a többi Jekyll- és Hyde-jelenetnél is így volt: ugyan nem klasszikus értelemben vett koreográfiák voltak, mégis úgy gyakoroltuk be, mintha azok lennének.

Elég csak a kísérletekre gondolni: nem mindegy, hogy Jekyll melyik fiolát honnan veszi le, vagy hogyan adja be magának az injekciót.

Nemcsak a színészekhez, a különböző térelrendezésekhez is igazodnotok kellett, hiszen rengeteg a színváltozás, a süllyedő és a különböző díszletek használata folyamatosan változtatja a teret.

A koreográfusoknak volt egy előzetes látványtervük, így amikor elkezdődtek a próbák, már tudták, hogyan néz majd ki a tér a színpadon. Ez nagy segítség volt mindenkinek, mert onnantól csak arra kellett figyelni, hogy kinek mik az erősségei, és hol kell állnia az adott jelenetben.

lg-jekyll_es_hyde___eloadaskepek_i__25-114226.jpg

Dolhai Attila a Jekyll és Hyde címszerepében (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

Az előadás egyik legtechnikásabb része a fináléjelenet, ahol Utterson leszúrja Jekyllt.

A leszúrás pillanatát minden alkalommal elpróbáljuk. Eredetileg egy becsúszó tőrt használtunk volna, azonban mivel a döfés pillanatában csend van a színpadon, hallatszódna, ahogy a penge becsúszik a markolatba. Sokáig kerestük a megfelelő megoldást, végül egy valódi tőr mellett döntöttünk. Amellett, hogy ez a rész nagy koncentrációt igényel a színészektől, nehezítő körülmény a Jekyll háta mögött nyíló süllyedő, amit a néző – reményeink szerint – az előadás során nem vesz észre. Tehát az se mindegy, hogy hova lépnek a színpadon. Ahogy pedig a szereposztások keverednek, előjönnek olyan egyéb tényezők is, mint a magasságkülönbség vagy a beszédtempó. Az előadásban egyébként van egy másik tőrös jelenet is, amikor Utterson a végrendelet-módosítás miatt megérkezik Jekyll laboratóriumába. Ott Uttersonnak el kell esnie a fegyverrel, ami szintén nem kockázatmentes mozdulat.

Azt, hogy táncpedagógus végzettséged is van, hogyan tudod a mindennapi munkád, akár az asszisztensi feladataid során – vagy épp mellett – hasznosítani?

Akkor kezdtem el tanítani, amikor az Operettszínházba kerültem.

Azért diplomáztam le 2010-ben, mert azt gondoltam, hogy idősebb koromban még jól fog jönni, hogy van egy ilyen irányú végzettségem is. És bár sokáig hivatalosan nem tanítottam, az Experidance-nél előfordult néha, hogy én tartottam a próbát, vagy tanítottam be a táncokat. Aztán az Operettszínházban kezdetben úgy éreztem, hogy a feladataim mennyisége lehetővé teszi, hogy oktassak is. Egy zuglói szakközépiskolában kezdtem, és kapásból négy osztállyal indultam. De ahogy sokasodtak a munkáim a színházban, egyre kevesebbet tudtam vállalni. Aztán szerencsére házon belül is megtaláltak a hasonló feladatok, például a Jekyll és Hyde asszisztensi munkái.

JekyllesHydepremierArtLensPhotography-111508.jpg

Lénárt Gábor, Kapitány Dorottya és Vincze Balázs (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

A tanítás, koreografálás ezek szerint hosszú távú cél?

Maga a tanítás nem biztos, hogy magamtól eszembe jutott volna, édesanyám ragaszkodott hozzá, hogy tanuljak tovább ebben az irányban. Akkor nem volt hozzá kedvem, de most már hálás vagyok neki azért, hogy anno meggyőzött arról, hogy szerezzek egy pedagógusdiplomát. Valójában régóta bennem van a vágy, hogy ilyen jellegű munkákat is végezzek, viszont a mostani lehetőséget az élet hozta így. Nem bánom, sőt hálás vagyok érte, mert a Jekyll és Hyde után újabb nagy feladat talált meg: Vincze Balázs felkért egy következő produkcióra is, amelyben már társkoreográfusként veszek részt mellette.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Kapitány Dorottya (forrás: Budapesti Operettszínház)

Igazságot mutatni egy igazságtalan világban – interjú Vincze Balázzsal

Kapcsolódó

Igazságot mutatni egy igazságtalan világban – interjú Vincze Balázzsal

Vincze Balázs a La Mancha lovagja után a világ egyik legnépszerűbb musicaljét, a Jekyll és Hyde-ot állítja színpadra a Budapesti Operettszínházban. A rendezővel a karakterek motivációjáról, a család fontosságáról és az új fordításról is beszélgettünk.

„Az önfeláldozásért nem jár feloldozás” – interjú Dolhai Attilával

„Az önfeláldozásért nem jár feloldozás” – interjú Dolhai Attilával

Dolhai Attilát március 15-én Magyarország Érdemes Művésze címmel tüntették ki, azóta pedig elkészült a Szétszakítottak című drámájából forgatott film, valamint egy új produkcióban is bemutatkozott a Budapesti Operettszínházban: a Jekyll és Hyde címszerepében láthatja a közönség. A díjról, határátlépésekről és a női lélekről beszélgettünk.

„Egy jóbarát a végsőkig elmehet azért, akit szeret” – interjú Kiss Zoltánnal

„Egy jóbarát a végsőkig elmehet azért, akit szeret” – interjú Kiss Zoltánnal

Miközben a Jekyll és Hyde John Uttersonjaként, valamint a Hegedűs a háztetőn Lejzer-Wolfjaként és kocsmárosaként láthatja a közönség, Kiss Zoltánnak régi vágya teljesült azzal, hogy bemutatkozhatott a Mágnás Miska címszerepében a Budapesti Operettszínházban. A Jekyll és Hyde John Uttersonjáról, az emberi kapcsolatokról és a Mágnás Miska-beugrásról is beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Az idei Berlinalén az is kiderült, hogy Martin Scorsese egy két lábon járó filmenciklopédia

A 74. Berlinale a megkezdett mederben folyt tovább: az elmúlt öt napban is maradt a határok és az aktuális társadalmi kérdések feszegetése.
Színház

Kétszemélyes tantermi előadás készült a Sorstalanságból a Katonában

A Gloviczki Bernát és Jakab Balázs előadásában látható színpadi adaptációt Bagossy Júlia rendezte. A bemutatót február 23-án tartják a Sufniban.
Klasszikus

Bach, Chopin és Schumann műveit szólaltatja meg Grigorij Szokolov a Müpában

Az orosz zongoraművész szólóestjén Johann Sebastian Bach négy duettje és c-moll partitája, Chopin mazurkái és Schumann Waldszenen (Erdei jelenetek) című műve hangzik el az MVM Koncertek – A Zongora sorozatban március 13-án a Müpában.
Vizuál

„Nem elég gondolni, tenni is kell” – fontos társadalmi ügyekről rendez kiállítást a Radnóti Színház

A társulat célja ráirányítani a figyelmet közös ügyeinkre, közelebb hozva, felnagyítva, kihangosítva azokat. Az előző évadban elindult kampány fotósorozatait Csoszó Gabriella készítette, a figyelemfelkeltő akció idén az újonnan szerződött színészek ügyeivel folytatódott.
Vizuál

Süveges Rita festőművész lett az Esterházy Art Award közönségdíjasa

A 2023-as Esterházy Art Award-díjhoz kapcsolódó kiállítás március 3-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban, majd április közepén a kismartoni Esterházy-kastélyban is kiállítják a díjazott alkotók munkáit.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

A Manon Lescaut-t adja elő a Nemzeti Filharmonikusok a Müpában

Puccini operája hangzik el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar következő koncertjén, a Manon Lescaut-t Vashegyi György vezényli és Káel Csaba rendezi.
Zenés színház hír

Miklósa Erika alapítványával együttműködve indít posztgraduális képzést a Pécsi Tudományegyetem

Együttműködési megállapodást kötött a Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes által alapított KvintEsszencia Mesteriskola Alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara. Az együttműködés keretében posztgraduális képzést indít az egyetem.
Zenés színház ajánló

Világhírű rendező Don Giovanni-produkciója látható az Operaházban

Salzburg, Berlin, Amszterdam, Madrid és Párizs után Budapesten is bemutatkozik Claus Guth 2008-as világhírű Don Giovanni-rendezése. A címszerepet kettős szereposztásban Bretz Gábor és Szemerédy Károly alakítja.
Zenés színház hír

Komlósi Ildikó Bartók-mesterkurzust tart

Az énekesnő, aki maga is számtalanszor formálta meg Judit szerepét A kékszakállú herceg várában, február végén négy napon át dolgozik a kurzuson részt vevő fiatal művészekkel.
Zenés színház kritika

A női csábítás démoni ereje

Hiánypótló feladatot töltött be a Magyar Állami Operaház: bár Dvořák Ruszalkája a nemzetközi operaszínpadok kedvelt darabja, az intézmény saját produkcióban sosem játszotta még. A február 2-i előadáson jártunk.