A maszk szabadsága – beszélgetés A cirkuszhercegnő három bonvivánjával

Amikor legelőször találkoztatok A cirkuszhercegnővel, milyen benyomást tett rátok a darab?

Laki Péter: 2013-ban láttam a darabot egy korábbi rendezésben, itt az Operettszínházban, és arra emlékszem, hogy rögtön feltűnt, milyen sok populárisabbnál populárisabb rész van benne, mint például a Kislány, vigyázz…, illetve Fedora vagy Mister X belépője. Aki operettel foglalkozik, annak a repertoárján ezek a dalok megtalálhatók. A másik, ami megragadt bennem, hogy ez az operett a cári Oroszországban játszódik, a Romanovok idején. Ehhez a korszakhoz köthető egyfajta misztikum, szinte mindenkinek izgatja a fantáziáját, és ez az egész darab hangulatát megalapozza.

Ahogy járkálsz a Nyevszkij proszpekten vagy például a Péter-Pál-erődben, ahol II. Miklós cár családját eltemették. Ezeket is felidézem most, és beépítem az előadásba.

Papp Balázs: Korábban nem ismertem az egész darabot, Mister X belépőjét énekeltem, a My Darlingot már hallottam. Rögtön megfogott, hogy milyen színes muzsika, a duettekben például van egy kis 20. század eleji, francia sanzonszerű hangvétel. És ugyanilyen izgalmasak a karakterek is, főleg a miénk. Mister X nagyon összetett személyiség, jelentős előélettel.

Sándor Péter: A dramaturgia viszonylag egyszerű, ugyanakkor többdimenziós karakterek szerepelnek benne, és a zene elképesztően gyönyörű, szívfacsaró melódiák szólalnak meg. Ilyenkor az okoz nehézséget, ha nincs teljesen előkészítve a zenei rész, hogyan kell úgy belehelyezkedni, nehogy hatásvadásszá, giccsessé váljon. A rendezővel közösen gondolkodunk, hogyan lehet megtalálni az adott jelenet saját igazságát. Sokszor úgy érzem, csak rá kellene mondani a dallamra prózában a szöveget. Az operettjátszásban gyakori hiba, hogy a darab egy kicsit túl van énekelve, és ettől válik sokká, miközben a gondolat megfogalmazásának fontosságára kellene fektetni a hangsúlyt, ugyanis a melódia önmagában csodaszép.

Balázs, te operaénekesként mit gondolsz erről?

Papp Balázs: Egyetértek Petivel, mert bár nagyon élvezem, amikor Ilosfalvy Róberttel hallgatok egy régi felvételt, érzem, hogy ők annak idején énekesként fordultak a darabhoz, nem színészként.

Sándor Péter: Ha az előadó ki tudja fejezni a gondolatot, egy német nyelvű verzióban is tökéletesen értem, mit akar az énekes. Azért is emelem ki ezeket a szempontokat, mert azt látom, hogy az emberek nagy részének nincs jó véleménye az operett-musical szakmáról. Ez a hozzáállás jellemző a prózai színházi közegre, de a közönség egy részére is. Ráadásul nemcsak a művészeket, de még azokat is minősítik, akik szeretik ezeket a műfajokat. Viszont attól még, hogy én benne vagyok, látom a hiányosságokat, és hogy milyen irányban lehetne fejlődni. Mert

Ha akarom, ki tudom engedni a hangom, de inkább a figura mélysége érdekel, amit sokszor jobban ki lehet fejezni pianóban. Ráadásul annyi forte van ebben a darabban, hogy ahhoz képest a csendnek elképesztő súlya tud lenni.

Laki Péter A cirkuszhercegnőben (Fotó/Forrás: Veres Ildikó / Budapesti Operettszínház)

Mindannyian egy kicsit máshonnan közelítetek a bonviván szerephez, hiszen Sándor Péternek erős a musicales múltja, Laki Pétert nagyon sok táncoskomikus szerepben lehetett látni, míg Balázs operaénekes.

Laki Péter: Az operett műfajában tényleg nem lehet csak a vokalitásra koncentrálni, bármilyen fontos, nem elég, ha valaki szépen énekel a színpadon. Egyszer Falusi Mariann mondta nekem: „Peti, nagyon szép a hangod, de ez ennyi.” Tehát tíz perc után már unalmas lenne, ha nem csinálnék semmi mást, az se érdekes, ha valaki hatvonalas K-t énekel. Az csak egyetlen szelet a tortából.

Papp Balázs: Sőt, ma már az operában se csak az éneken van a hangsúly.

Laki Péter: Tudom, de azért ott nyilván mindig nagyobb szerepe lesz. Az operetthez kell egy kis játékosság, és ilyen szempontból jól jön a táncoskomikusi múltam. Sőt, azt gondolom, hogy túlmisztifikáljuk a felosztást, ezek a tulajdonságok attól függetlenül fontosak, hogy milyen szerepkörben tevékenykedik az ember. Eléggé túlmozgó vagyok, ezzel valamit kezdeniük kell a rendezőknek, ebben az esetben Homonnay Zsoltnak, aki viszont azt mondta, hogy most hőst kell játszani. De ez sem azt jelenti, hogy karót nyelt legyen a figura, én sokkal jobban szeretem azt megmutatni, milyenek vagyunk mi, emberek, azon belül mi, férfiak. Amikor a civil életben hőst akarunk játszani, akkor vagyunk a legszánalmasabbak. Persze bonvivánként gyakorolni kell ezt a kiállást, de ha megvan, át lehet emelni megoldásokat a másik szerepkörből. Hiszen minden esetben embereket játszunk.

Papp Balázs: Teljesen egyetértek, hiszen

ami negyven-ötven évvel ezelőtt volt jellemző. Az operarendezések is egyre életszerűbbek, még a nem modernizált előadások is, így tőlem sem áll távol ez a világ. Ráadásul Mister X pont egy rettentő esendő karakter, csal, hazudik, sőt igazából egyetlen nagy hibát játszik végig, mígnem belátja, hol rontotta el.

Sándor Péter: Az egész karaktert az ego működteti.

Papp Balázs: Egy nagy dac.

Sándor Péter: Meg a hiúság. Jó, tényleg száműzték Kamcsatkára, ahonnan aztán megszökött, és a cirkuszban mindennap kísérti a halált. Nem teszi meg azt a szívességet a sorsnak, hogy megöli magát, de megadja neki a lehetőséget. És közben bosszút akar állni egy olyan nőn, aki valójában soha nem ártott neki, mégis őt okolja, hogy így alakult az élete.

Sándor Péter és Kiss-Balbinat Ádám (A magány hegedűse) A cirkuszhercegnőben (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)

Érdekes, hogy ilyen kritikusan álltok a figurához. Eredetileg is így láttátok, vagy ez a szemlélet a próbafolyamat során bontakozott ki?

Sándor Péter: Tisztán kell látni, nem kritikusan.

Papp Balázs: Ezek a vonásai eléggé feltűnőek, ha az ember megismeri a darabot.

Mit gondoltok, mi Mister X legfontosabb jellemzője?

Laki Péter: A magány, az elkeseredettség, a kilátástalanság és a bosszúvágy. Fedora iránt is, habár nem közvetlenül ő volt, aki miatt száműzték, hanem az unokabátyja, akinek a nő a menyasszonya volt. Ezzel vége lett a karrierjének, az addigi jómódú életének, és minden az ellenkezőjére fordult. Ha valakivel ennyire elbánik az élet, teljesen megváltozik a hozzáállása mindenhez. Mindaddig, amíg nem találkozik Fedorával a cirkuszban,

Egy végtelenül mélyen lévő ember lelki vívódásait kell itt megérteni. És amikor meglátja a nőt, akkor kezd el ebből a gödörből kimászni.

Sándor Péter: Most mondd meg, amikor találkozik a nővel, és kitalálja, hogy átveri…

Laki Péter: Nem ő találja ki.

Sándor Péter: Nem, de tetszik neki az ötlet.

Laki Péter: Igen, meg akarja leckéztetni Fedorát.

Sándor Péter: Akkor azért mégsem azt gondolja, hogy majd minden jóra fordul, és boldog lesz, hanem csak az elégtétel vágya vezeti.

Laki Péter: Valóban, de dramaturgiailag mégis az hoz fordulópontot az életében. Nekem mindig fontos a darab emberi oldala, ami lényegében a civil élettel hozható párhuzamba, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy padlóra kerül. Vajon mi segíthet felállni?

Papp Balázs és Nagy Alma Virág (Mabel Gibson) A cirkuszhercegnőben (Fotó/Forrás: Veres Ildikó / Budapesti Operettszínház)

Balázs, a te Mister X-ed milyen lesz?

Papp Balázs: Szerintem a magány nagyon meghatározza őt. Emellett van benne ez az erős harag, amit a többiek is kiemeltek.

Aztán jó lehetőséget lát abban, hogy revansot vegyen Fedorán. Amikor Vlagyimir nagyherceg bevonja a nő elleni cselszövésbe, akkor tér vissza az életkedve. Bármennyire tetszik is neki Fedora, inkább csak haragszik rá, meg játszadozni akar vele.

Laki Péter: A magány hegedűse nagyon szépen felépített motívum Homonnay Zsolt rendezésben. Őt Kiss-Balbinat Ádám alakítja, aki velünk játszik és zenél a színpadon. Mister X letargikus időszakában egy csak számára látható karakterként jelenik meg. Tudjuk, hogy vannak olyan pszichésen beteg emberek, akik olyasvalakit is jelen valónak látnak, aki valójában nincs ott. Aztán amikor Mister X újra találkozik Fedorával, a magány hegedűse kicsit háttérbe szorul, majd a második fináléban, amikor lelepleződik a nő előtt, és az elküldi, ismét visszatér, és már adja neki a bőröndöt, hogy induljon tovább.

Az előadás koncepciója kapcsán már sokszor fölmerült, hogy a magány motívuma teszi igazán modernné a darabot.

Sándor Péter: Szerintem inkább az, hogy nem a klasszikus operettjátszás és -tematika jellemző rá, amit Magyarországon megszoktunk. Egészen egyszerű emberi gyarlóságokról beszél, mint a hiúság és az elégtétel iránti vágy – legyen az jogos vagy sem.

A modern társadalomban a felnőtt emberek többsége ilyen, tele van komplexusokkal. És amikor a szerelem miatt, vagy amit annak hiszünk, leveti valaki ezt az álarcot, akkor mutatkozik meg az igazi személyisége. Ezeket a rétegeket kell megmutatni a prózai jelenetekben, mert ha a néző ott megérti, mit miért tesz a figura, és elhiszi, amit a színész játszik, utána már jöhet a zene. Nekem az osztályfőnököm és mesterem, Novák Eszter azt tanította, hogy akkor kell elkezdeni énekelni, amikor már nincs lehetőség többet kifejezni a szavakkal.

Papp Balázs: Debussy mondta: „A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.” De valóban el kell jutni odáig.

Papp Balázs, Sándor Péter és Laki Péter A cirkuszhercegnő sajtótájékoztatóján (Fotó/Forrás: Janus Erika / Budapesti Operettszínház)

A magány hegedűsének megjelenése mellett mi az, amit a konkrét színrevitelből, Homonnay Zsolt rendezéséből kiemelnétek?

Laki Péter: Az előadáshoz 21. századi látványvilág társul, a díszlet része egy nagy LED-fal, és érdekes, hogy a modern technika hogyan tud fuzionálni a klasszikus műfajjal. Az is egyéni színt ad a produkciónak, hogy cirkuszi akrobaták is szerepelnek benne. Nagyon látványos az egész vizuális világ.

Sándor Péter: Különlegességnek számít az is, hogy Mister X-ként maszkot kell viselnünk, ami tompítja a lehetőségeinket, hiszen a színésznek fontos kifejezőeszköze az arca. Én azért is vettem fel mindig a próbákon, hogy Zsolt meg tudja mondani, elég-e, átjön-e, amit csinálok. Mert hiába próbálok én finomabban játszani, ha fölkerül a maszk, és nem látszik belőle semmi.

Laki Péter: Nekem segített, hogy egy picit elbújhattam mögé, és így őszintébb lehettem. Olyankor nem teszel rá fölösleges dolgokat a játékodra.

Sándor Péter: De van olyan, aki pont a maszk miatt túlkompenzál.

Papp Balázs: Most eszembe jutott az egyik rész, amikor Mister X Fedorával találkozik, még az első felvonásban. Az egy nehéz jelenet, egy kicsit a kettőtök álláspontja vitázik bennem, hogy többet adok vagy kevesebbet.

Sándor Péter: Pont az a lényeg, hogy a maszk mögött bármit játszhatsz, mert védi az embert. Ez adja a szabadságát.

Végezetül képzeljétek el: ha valóban cirkuszi művészek lennétek, milyen számban lépnétek fel?

Papp Balázs: Én bohóc lennék. Az arcom egyik fele sírósra lenne kifestve, a másik nevetősre, és mindkét oldalon zsonglőrködnék: az egyiket mindig elrontanám, a másik meg mindig sikerülne.

Sándor Péter: A bohócoknak a legnehezebb. Én valami könnyebbet választanék, mondjuk én lennék az aranyos kis csivava, aki átugrál a karikákon, és kap érte jutalomfalatot.

Laki Péter: Én tériszonyos vagyok, úgyhogy a legjobb embert választották Mister X karakterére, mert már a létrán is szédülök.

Papp Balázs: Hála Istennek nem nekünk kell csinálni az akrobatikát.

Laki Péter: Igen, még szerencse. A bohóc egyszerre nagyon hálás és hálátlan szerepkör. Manapság már nem úgy játszanak, ahogy a néhány évtizeddel ezelőtti cirkusz alapján elképzelnénk, nagyon komoly helyzetkomikumra épülő számaik vannak. Úgyhogy az engem is vonzana, ha pedig nem sikerülne, etetném az oroszlánokat.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Sándor Péter, Laki Péter és Papp Balázs (forrás: Budapesti Operettszínház)