Zenés színház

A megváltás elmaradt

2014.04.11. 09:50
Ajánlom
A Krétakör szemmel láthatóan minimálisra redukálta a színházat, hogy azt direkt társadalmi üzenetté átalakítva, közvetlenül szólítsa meg a nézőt. Kétségbeesett kísérlet ez a demokrácia megmentésére. KRITIKA

Schilling Árpád politikai elköteleződése a magyar demokrácia teljes csődjének traumatikus megtapasztalásából ered. A demokratikus értékrend süllyedését pedig egyik oldalról a mértéktelen pénz- és hataloméhségben, másik oldalról pedig a lelketlen szervilizmus tespedtségében véli felfedezni. Különben ez nem nagy felfedezés, szembesülünk vele nap mint nap, és nemcsak a mások, hanem önnön tehetetlenségünkben is. Az érdekes inkább az a missziós tevékenység, ami az érthetőség és egyértelműség érdekében maga alá gyűri az értelmezési lehetőségeket, hogy megfeszített erőszakossággal érvényre juttasson egy álláspontot, ami az európai Schillingé, és ami mérhetetlenül gyászos képet fest rólunk.

A kifelé fordulás, a félreértés (vagy másképp értés) legkisebb lehetőségét is elvető színházi formanyelvet persze nem Schilling Árpád találta ki, az előadás mintha csak Brecht koncepcióját akarná megvalósítani, vagy inkább a végletekig fokozni. Ezt az előadás egy pillanatig sem tagadja: a színpadon fehér kör, a kréta, a kaukázusi, és az előadás végén el is hangzik a mű tételmondata: „minden azoké legyen, akik bánni tudnak vele". Brecht színműve azért íródott, hogy ez a mondat megtalálja benne a helyét, és A Pártnak is ez a végkövetkeztetése.

Az előadásban megjelenő magyar valóságot - és ez teszi izgalmassá a rendezést - Schilling interkulturális kontextusba helyezi pusztán azzal, hogy vidámabb, nyugati EU-tagállamok színészeinek ad szerepet benne. Mindez azt erősíti, hogy amit látunk, az nem egy magyar, liberális nézőpontból felmutatott magyarságkép, hanem egy nyugat-európai szemüvegen keresztül figyelt látlelet (ami nyilvánvalóan azonos a főként Nyugat-Európában tevékenykedő Schilling nézőpontjával), és a kép csak ezen a szemüvegen keresztül igazán siralmas. Az előadás narrátora egy Brüsszelből hazánkba küldött férfi (Marc Vittecoq), aki dacolva az ellenszéllel tíz évig azon fáradozott, hogy EU-kompatibilis demokráciára nevelje a magyart, ám igyekezete kudarcot vallott, a magyarok juszt se hagyták magukat felszabadítani, hiába idézgetett nekik bőszen Harold Pintert. Az előadás sztorija pedig az ő példájaként jelenik meg, hogy bemutassa, miképp mond csődöt heroikus vállalkozása.

Egy tetszőleges magyar kisvárosban két férfi indul a választásokon. Egyikük a város iskolaigazgatója (Terhes Sándor), másikuk egy építkezési vállalkozó (Nagy Zsolt). Utóbbi felesége (Szalontay Tünde) is szívesen elindulna, de a vasárnapi ebédnél dugába dőlnek tervei, a férje tudatja vele, hogy nőkre ebben az országban senki nem szavaz. A fölösleges nő leépítése után két kortesbeszédet hallunk, közben a nézőtéren felmegy a fény, igen, nekünk kell választanunk. Terhes Sándor programja tulajdonképpen egy történelemóra, ami Trianontól veszi sorra a magyar eseményeket. A békeszerződést és a területi elcsatolásokat a legapróbb, legjelentéktelenebb részletekig elemzi (pl. hányszor hány méteres volt a terem, amiben a szerződést aláírták), de ahogy közeledik a rendszerváltás és napjaink felé, úgy tűnik, egyre kevésbé képes értelmezni a történteket. Ezenkívül nyíltan vállalja Horthy iránti szimpátiáját, és a dögunalmas történelemóra végén felteszi a kérdést: mit akarunk Európától? Választ persze nem ad rá, maga sem tudja, de elég konzervatívnak tűnik ahhoz, hogy úgy tűnjön, szíve szerint kilépne az EU-ból.

Nagy Zsolt beszéde ennél jóval tömörebb és lényegre törőbb: ő a játszóteret és a parkot újítaná fel, eszmei kérdéseket nem feszeget. Kicsivel szimpatikusabb csak, mint az iskolaigazgató, figuráján ösztönös agressziót érzünk, ami zsigerileg taszít minket a nézőtéren. Nincs jó választás, jön a magyar közhely: két rossz közül kell a kisebb rosszat. A magam részéről szólva gőzöm sincs, hogy melyik a kisebb rossz, nem is szavazok, a többiek megválasztják Nagy Zsolt karakterét, úgyhogy elindul az ő sztorija. (Én közben azon tűnődöm, mennyire volt kiszámítható ez a rendező részéről, vajon elkészült-e az előadásnak a másik változata, ahol Terhes figurája nyer.)

Nagy Zsolt története unalomig ismert, minden nap olvasunk róla az újságban. Itt filmként jelenik meg mint lehetséges alternatíva, a film kockái a mocsárból sebesen vágtatnak a teljes megsemmisülés felé: a város eladósodott, a helyzetet rendbe tenni lehetetlen, az iskolát államosítani kell, ha nem akarják bezárni, az állam küldi a központi tankönyvet és két bután vigyorgó, fiatal, rasszista tanárt (Kiss-Végh Emőke, Ördög Tamás). Ők az integráció és az asszimiláció kérdéseiről tartanak előadást, és okosan bebizonyítják, hogy az egyetlen járható útja az integrációnak az lenne, ha cigánygettókat létesítene az állam az országon belül. Ennek egyenes következménye az is, hogy az iskolaigazgató vak lányát, Julikát (Juliette Navis) pesti intézetbe küldik a helyi iskolából. Julika édesanyja (Sárosdi Lilla) képtelen ezt elfogadni, idegességében az árokba vezeti a családi autót.

Közben persze felüti fejét a korrupció is, a polgármester két kézzel söpri a pénztárcájába a város tartalékait, ha már megmenteni nem tudja, legalább ő járjon jól. Bajba is kerül miatta, majd dühét a családján kezdi levezetni, így jut el az ő története is a teljes katasztrófáig.

A vásznon látott filmkockák brechti V-effektekként akadályozzák meg, hogy együtt sodródjunk a történettel. A film sokszor felhívja a figyelmet saját eszköztárára, s ezzel tudatosítja bennünk, ez nem a valóság, hanem annak csak egy változata, fiktív leképezése. Valószínűleg ugyanezt a célt szolgálják a háttérben a The Party zenekar songjai és a három artista (Matthieu Gary, Fragan Gehlker, Vasil Tasevski) beiktatott számai is.

Az előadást az uniós szakember akarja lezárni, konklúziója pedig az, hogy a magyarok birkák és a saját gyerekeiket is eladnák, ám álszent, vádaskodó szövegét megafonos fiatalok szakítják meg, akik elmondják, hogy korrupció van az EU-ban is, és hogy a narrátoré csak egy nézőpont a sok közül. Ebben a pillanatban letörlök egy izzadságcseppet a homlokomról, de már csorog is le a következő, amikor a fiatalok - mint kiderült a Krétakör Szabadiskola diákjai - kivonulnak a színpadra, és közlik, hogy az országot nekik, középiskolásoknak kéne adni, mert ők képesek lennének a múlt terhei nélkül, szabadon döntéseket hozni. Ez volna az alternatíva, ami - mint ahogy egyik néző azt nagyon intelligensen kifejtette - ugyanolyan kirekesztő, mint az, ami ellen harcolnak, hiszen pusztán életkor alapján szelektál.

Nem hiányzott ez a Szabadiskola-reklám a végéről, az amúgy is túlzsúfolt előadást még jobban szétszabdalta, talán ez volt a legnagyobb baj vele, túl sokat akart, és emiatt képtelenség volt koherens egészként látni. És van még egy őrületesen nagy logikai bukfenc Schilling missziós tevékenységében: a közönség. A belvárosi értelmiségnek - véleményem szerint - kár a szájába rágni még egyszer azt, amit amúgy is tudnak, amit amúgy is így gondolnak. Ez az előadás akkor működne, ha teltháznyi, busszal utaztatott békemenetes közönség ülné végig. Így viszont a végeredmény egyszerűen csak redundáns, a megváltás, a felismerés pillanata elmarad.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Meztelenre vetkőzni még az orvos előtt sem!

Láthatóvá válnak a cselédlányok, szegényebb sorból való asszonyok hétköznapjai, a kor egészségügyi, higiéniai, sőt erkölcsi viszonyai. Szécsi Noémi legutóbbi kötetében dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő rendelési naplói alapján enged bepillantást a 19. század végén és a 20. század elején élő nők életébe.
Fidelio Tours

Több mint félszáz program a Zempléni Fesztiválon

Komolyzenei és jazzkoncertek, színházi és irodalmi estek, kiállítások mellett családi és gasztronómiai kínálat várja az érdeklődőket augusztus 14. és 23. között.
Jazz/World

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Klasszikus

Különleges koncertpárral indítja új évadát a Zeneakadémia

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar közös hangversenyén a Kossuth-díjas Balázs János szólójával hallható Rahmanyinov összes zongoraversenye és a virtuóz Paganini-variációk augusztus 18-án és 19-én a Nagyteremben. A vendégkarmester a kanadai Charles Olivieri-Munroe lesz.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Újra élünk” – Budapesten a két olasz sztárénekes

A legnépszerűbb Rossini-opera, A sevillai borbély két este, augusztus 7-én és 9-én látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Figaro és Rosina szerepében Giorgio Caodurót és Annalisa Stroppát láthatja-hallhatja a magyar közönség. A két olasz művész a világ legnagyobb operaszínpadait külön-külön is meghódította, de közös történetük is van.
Zenés színház interjú

Fontos, hogy a magyar lelkünk is benne legyen ezekben az előadásokban

A Budavári Palotakoncert meghívott vendégeként augusztus 8-án két erdélyi művész, Hary Judit és Fülöp Márton is szívhez szóló, emlékezetes élményt nyújtó produkciókkal készül megajándékozni az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. A Kolozsvári Magyar Opera művészeivel a közelgő gála kapcsán arról is beszélgettünk, hogy határon túli magyarokként miért kiemelkedő fontosságú számukra ez a találkozás és maga az operett műfaj.
Zenés színház interjú

„Ez az a szívdobbanás, ami bennünk is él”

Az idei gálán két testvér, két virtuóz zenész, a Jávorkai Brothers is lenyűgöző produkciókkal várja majd az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. Jávorkai Sándor és Jávorkai Ádám - egy hegedűművész és egy gordonkaművész –-, akik számos más díj mellett 2009-ben Ausztriában az Év Művészei címet is elnyerték – a Budavári Palotakoncertek kapcsán az általuk megszólaltatott különleges hangszerek történetei mellett többek között az operettel kapcsolatos gondolataikat is megosztották velünk.
Zenés színház hír

Parkfoglaló gála Jonas Kaufmannal

Az Eiffel Műhelyház körüli hatalmas park ad otthont annak a nagyszabású gálaműsornak, amelyen az Opera művészei és napjaink legnépszerűbb tenorja, Jonas Kaufmann lépnek a közönség elé augusztus 19-én.
Zenés színház interjú

Az operett megoldást kínál és reményt ad az embereknek

A Budapesti Operettszínház művésze, Kalocsai Zsuzsa operettprimadonna is fellép az idei Budavári Palotakoncerteken. A Jászai Mari-díjas művésznővel nemcsak a műfajjal való első találkozást idéztük fel, de egyebek mellett arról is beszélgettünk, mi az a pótolhatatlan érték, amit manapság is nyújt számunkra.