Zenés színház

A Metben Rodolfo, a Müpában Idomeneo

2016.04.20. 14:16
Ajánlom
A világhírű tenort, Ramón Vargast a Bohémélet Rodolfójának szerepében ünnepli a Metropolitan Opera közönsége. A Franco Zeffirelli nevével is fémjelzett produkcióban október óta lép színpadra. Közben áprilisban a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendége volt, hogy az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus koncertjén a Müpában Mozart operájának címszerepében Idomeneót, Kréta királyát keltse életre. Beszélgetésünk idején több ezer kilométer választott el bennünket egymástól.

- Ha most nem az óceán túlsó partjáról tenném fel a kérdéseimet, hanem, mondjuk, egy kamerával ott lennénk New Yorkban, mit tanácsolna, hol készítsük az interjút, ha a legjellemzőbb helyszínen, igazán fontos pillanatokat szeretnénk rögzíteni?

- Úgy gondolom, az én munkám legjellegzetesebb pillanata az, amikor megérkezem az operaházba, és elindul az a folyamat, amelynek során átalakulok Rodolfóvá. Elkészül a smink, rám adják a kosztümöt, és közben lelkileg, gondolatilag is megszületik a színpadi figura. A dolognak ez a része, amit a közönség nem lát, nagyon izgalmas.

Ramón Vargas

Ramón Vargas

De aztán, amikor az előadás végén Rodolfóból újra Ramón lesz, sétálhatnánk egy nagyot a Central Parkban, vagy elmehetnénk valamelyik kedvenc éttermembe, esetleg felfedezhetnénk valami jó kis új helyet. A mostani a huszonharmadik szezonom a Metben, úgyhogy jól ismerem és nagyon szeretem New Yorkot, mindig jól érzem itt magam.

- A világon minden énekes álmainak csúcsa, hogy a Metropolitan színpadán léphessen fel, mi pedig gondolatban máris a falakon kívül, a városban vagy a parkban sétálunk. Nem baj, hiszen mi másról beszélgetnénk ott is, mint az operáról. A Müpában is látható élő Metropolitan-közvetítéseknek köszönhetően Ramón Vargas Rodolfóját is több millióan láthatták, hallhatták szerte a világon. Mit gondol erről?

- Azt, hogy ez óriási lehetőség. Mindenekelőtt azért, mert fel tudja kelteni az érdeklődést, meg tudja szerettetni az operát olyanokkal is, akiket korábban ez nem érdekelt, vagyis közönséget hozhat a színházba. Nem pótolja a színházat: az élő előadás varázsát semmi nem tudja teljesen visszaadni. De az is tény, hogy ezek a csodálatos közvetítések olyan közönséghez is elviszik ezt a

Ramón Vargas

Ramón Vargas

világot, amelyik talán soha nem jut el operába – a Metropolitanbe pedig végképp nem.

- Gondolom, a kritikai visszhang is megsokszorozódik egy-egy ilyen közvetítés után.

- Igen. De mi, énekesek, tisztában vagyunk a munkánk színvonalával. A kritika azért fontos, hogy megtudjuk, önértékelésünktől függetlenül, mások hogyan ítélik meg művészi teljesítményünket.

- Mikor és hol lépett fel először Roldolfo szerepében?

- Mexikóvárosban, 1990-ben. Nagyon fiatal voltam, és hihetetlen izgalommal készültem a szerepre, amely minden tenorista vágyálma. Nem tudom, összesen hányszor énekeltem, de az biztos, hogy a Bohéméletben színre léptem még Nápolyban, Luzernben, Milánóban, Londonban és Madridban is. És persze nagyon sokszor New Yorkban. A Franco Zeffirelli rendezte mostani előadás pedig azért is különösen fontos számomra, mert játszottam az ugyancsak általa rendezett Bohéméletben a milánói Scalában is, illetve Nápolyban, ahol személyes irányítása mellett dolgozhattam. Nagy élmény volt.

- Szívesen játssza el egy-egy új színrevitelben ugyanazt a szerepet?

- Az énekes – és persze minden művész – legnagyobb ellensége a rutin. Az olyan híres szerepek esetében, mint amilyen a Bohémélet Rodolfója, vagy a Traviata Alfredója, különösen igaz, hogy nagyon vigyázni kell, rengeteg erőt, energiát és invenciót kell mozgósítani, hogy az ember minden alkalommal megújuljon, ki tudjon találni valami mást.

- Végül is melyik a kedvenc szerepe?

- A nagy kedvencek egyike Edgardo Donizetti Lammermoori Lucia című operájában. Hozzá fűződik az első igazán fontos európai fellépésem, Luzernben, 1988-ban – és ezzel a szereppel debütáltam a Metben is, 1992-ben. Edgardo alázatos, szenvedélyes és hűséges, igazi nemes lélek: nagyon szeretem.A másik kedvencem Nemorino – Donizetti Szerelmi bájitalának tenorja –, akinél nincs jobb ember az egész operairodalomban.

Ramón Vargas

Ramón Vargas

- Hogy mégis Edgardo a legkedvesebb, arról árulkodik – és ennyit talán szabad nekem is árulkodni –, hogy e-mail-címében Ramón helyett az Edgardo nevet használja. Nem véletlenül, hiszen a Metben való debütálással indult el igazán nemzetközi karrierje. Mégpedig igencsak emlékezetes módon, úgy, hogy Pavarotti helyett kellett beugrania. A Met színpadán! Az ember szívdobogást kap még a gondolattól is.

- Olyan fiatal, naiv és tapasztalatlan voltam, hogy fel sem fogtam, milyen helyzetbe kerülök, ha elfogadom a felkérést, és beugrok a legendás Luciano Pavarotti helyett. De talán éppen ez volt a szerencsém. Az történt, hogy 1992 szeptemberében, miután sikerrel debütáltam Bécsben A sevillai borbély Almaviva grófjával, megemlítettem barátomnak és kollégámnak, Roberto Frontalinak, hogy szabaddá tettem magam karácsonyra, mert szeretnék hazautazni Mexikóba, hogy a családommal töltsem az ünnepet. Az lett belőle, hogy New Yorkban karácsonyoztam, és Edgardóval debütáltam a Metben.

Ramón Vargas

Ramón Vargas

- Ez előtt az emlékezetes alkalom előtt persze már fellépett a milánói Scalában egy Riccardo Muti vezényelte előadáson, és megnyert két jelentős énekversenyt. Visszatekintve simának tűnik a világhírhez vezető út. Az volt?

- Tulajdonképpen igen. 1982-ben megnyertem a Carlo Morelli versenyt Mexikóvárosban, néhány évvel később pedig a Caruso versenyt Milánóban. Ez a két győzelem megváltoztatta az életemet. Meggyőzött arról, hogy érdemes tovább tanulni, énekesnek készülni, és azt is eldöntette velem, hogy Európában telepedjem le.

- Nem olyan ez, mint valami tündérmese? A kilencgyermekes mexikói család hetedik gyermekéből a 21. század egyik leghíresebb tenorja, igazi világsztár lesz. A tehetség mellett, mit gondol, minek köszönheti ezt?

- Nem születtem zenész családba, gyerekkoromban mégis sok zenét hallgattam. Mexikóvárosban a guadalupei bazilika gyermekkórusában énekeltem – gregorián énekektől Gounod-ig mindent. Ez volt az a meghatározó élmény, amely arra késztetett, hogy zenét tanuljak. A továbbiakat ennek köszönhetem.

- Olvastam, hogy sikerének egyik legfontosabb titka a kitartó, folyamatos építkezés, hogy mindig csak úgy lépett előre, ahogy a hangja megkövetelte, egyenletes tempóban, mintegy hozzánőve a nagyobb szerepekhez. Igényelt-e ez önuralmat? Visszautasított-e szerepeket? És honnan tudta, mit kell elfogadni és mit nem?

- Mi, operaénekesek egész életünkben tanulunk. Az ember újra meg újra átveszi azokat a szerepeket, amelyeket énekel, és közben újakra készül. 1990-ben énekeltem Rodolfót, azután azonban két évig nem, mert a nehéz harmadik felvonásra fel kellett készíteni a hangomat. Zubin Mehtának nemet mondtam, amikor felkért, hogy énekeljem az általa vezényelt előadáson Firenzében. Egyébként ezt könnyű eldönteni: ha az ember hangjának kényelmes a szerep, ha nem kell erőlködni vele, az azt jelenti, mehet, vállalható.

Ramón Vargas

Ramón Vargas

- Van-e olyan szerep, amelyet már nem énekel?

- A nagyon magas fekvésűeket már elhagytam. Ilyen például Rossini Hamupipőkéjének, Selyemlétrájának, vagy Bellini Az alvajáró című operájának tenorszerepe. Változott a hangom az évek során, a középfekvés felé mozdult, és én nem akarom erőltetni a hangszeremet. Nagyon fontos tudni, hogy mit mikor lehet.

- Más szempontból viszont nem kíméli magát. Sokat énekel, jelentős szerepeket, sűrű beosztással. A teljesség igénye nélkül 2015 novembere és 2016 júliusa között: Rodolfo (Bohémélet) a Metropolitanben, Riccardo (Álarcosbál) a bécsi Staatsoperben, ugyanott Des Grieux gróf (Manon) és Don Carlos (Verdi operájának címszerepe), Gabriele Adorno (Simone Boccanegra) Brüsszelben és Tito (Tito házassága) a Zürichi Operaházban. Budapestről akkor még nem is beszéltünk. Hogy bírja a nemzetközi karrierrel járó sok utazást?

- Még mindig szeretek utazni, ha néha fáraszt is. Úgy gondolom, amivel én foglalkozhatom, az nagy kiváltság, amiért némi áldozatot is kell hozni. Én ezt örömmel meghozom.

- Évek óta Bécsben él. Miért éppen ott?

- Bécsben tanultam sok-sok évvel ezelőtt. És bár tizennégy évig éltem Svájcban, nem kaptam meg a svájci állampolgárságot. Átköltöztem Bécsbe, ahol azonnal felajánlották a tiszteletbeli állampolgárságot. Azóta is boldogan élek ott a családommal.

- Így – gondolatban legalábbis – most már csak egy ugrásra vagyunk Budapesttől, ahol a Müpában április 10-én Idomeneót, Kréta királyát énekelte az opera koncertváltozatában. Mozart szerette, sokra tartotta ezt az operáját, mégsem került be soha az igazán népszerű színpadi művei közé. Mit gondol, miért?

- Nem tudom, én mindenesetre nagyon szeretem ezt a szerepet. Az Idomeneót pedig Mozart egyik legjobb operájának tartom. Végre sikerült függetlenítenie magát az apja befolyásától, és az eredmény hihetetlen. Nagy kár, hogy később az apja hatásának és a körülmények nyomásának engedve visszakozott, és megint úgy komponált, ahogy elvárták tőle.

- 2012 novemberében már vendégül láthattuk egy emlékezetes alkalommal, akkor áriákat énekelt. Milyen emlékeket  őriz arról a négy évvel ezelőtti budapesti koncertről?

- Mindig különleges alkalom, ha Magyarországon énekelhetek. A közönség zeneértő és igényes. Önök jelentős zenei hagyományokkal rendelkeznek. Nagyon fontos, ugyanakkor nem könnyű itt sikert aratni. Megtiszteltetés, hogy önöknek énekelhetek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Klasszikus

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Klasszikus

Ez a csellóirodalom egyik legszebb versenyműve

Dvořák egyik legszebb művével, a h-moll gordonkaversennyel búcsúzik a Müpa közönségétől a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban.
Jazz/World

Női energiáktól pezseg a Jazztavasz

A május 3. és 5. között zajló Jazztavaszon idén három hölgy közvetíti a jazz iránti szenvedélyt – ezúttal basszusgitáron, szaxofonon, illetve énekhanggal.
Klasszikus

Kínába vitte Balázs János Bartók III. zongoraversenyét

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nyitotta a Csiangszui Nemzetközi Zenei Fesztivál programját a kínai Nankingban Balázs János zongoraművész közreműködésével, Hamar Zsolt vezényletével.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Kortársak és klasszikusok a Bartók Plusz Operafesztiválon

Közzétette programját a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál. A klasszikus és modern zenés színházi élményt, opera-animációt és báboperát is kínáló fesztivál szenzációjának Eötvös Péter Az Aranysárkány című művének hazai ősbemutatója ígérkezik. A jegyárusítás megkezdődött, egyes előadásokra 30 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak belépőjegyet május 5-ig.
Zenés színház interjú

Népdalt énekelve sétál át a macska a hivatalon

Halas Dóra és Nagy Fruzsina már a második közös előadásukat készítették el a Soharóza kórussal. Catwalk-koncertnek nevezik az általuk alkotott műfajt, amelyben elegyednek a kóruskoncert, a színház és a divatbemutató jellegzetességei. Az Ügyben népdalokat dolgoztak fel, bár mint mondták, Kodály és Bartók óta valami nagyon félrecsúszott a népzene társadalmi megítélésében.
Zenés színház interjú

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.
Zenés színház hír

Posztumusz Igaz Ember díjat kapott Kálmán Imre

A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapján a zeneszerző lánya, Kálmán Yvonne vette át a díjat az Operettszínházban.
Zenés színház opera

4 operaelőadás 26 órán belül? Kelemen Zoltánnak belefért

Három Bajazzókat és egy Bánk bán előadást vészelt át a szegedi Kelemen Zoltán operaénekes 26 órán belül. Nem is akárhogyan!