Zenés színház

A Metben Rodolfo, a Müpában Idomeneo

2016.04.20. 14:16
Ajánlom
A világhírű tenort, Ramón Vargast a Bohémélet Rodolfójának szerepében ünnepli a Metropolitan Opera közönsége. A Franco Zeffirelli nevével is fémjelzett produkcióban október óta lép színpadra. Közben áprilisban a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendége volt, hogy az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus koncertjén a Müpában Mozart operájának címszerepében Idomeneót, Kréta királyát keltse életre. Beszélgetésünk idején több ezer kilométer választott el bennünket egymástól.

- Ha most nem az óceán túlsó partjáról tenném fel a kérdéseimet, hanem, mondjuk, egy kamerával ott lennénk New Yorkban, mit tanácsolna, hol készítsük az interjút, ha a legjellemzőbb helyszínen, igazán fontos pillanatokat szeretnénk rögzíteni?

- Úgy gondolom, az én munkám legjellegzetesebb pillanata az, amikor megérkezem az operaházba, és elindul az a folyamat, amelynek során átalakulok Rodolfóvá. Elkészül a smink, rám adják a kosztümöt, és közben lelkileg, gondolatilag is megszületik a színpadi figura. A dolognak ez a része, amit a közönség nem lát, nagyon izgalmas.

Ramón Vargas

Ramón Vargas

De aztán, amikor az előadás végén Rodolfóból újra Ramón lesz, sétálhatnánk egy nagyot a Central Parkban, vagy elmehetnénk valamelyik kedvenc éttermembe, esetleg felfedezhetnénk valami jó kis új helyet. A mostani a huszonharmadik szezonom a Metben, úgyhogy jól ismerem és nagyon szeretem New Yorkot, mindig jól érzem itt magam.

- A világon minden énekes álmainak csúcsa, hogy a Metropolitan színpadán léphessen fel, mi pedig gondolatban máris a falakon kívül, a városban vagy a parkban sétálunk. Nem baj, hiszen mi másról beszélgetnénk ott is, mint az operáról. A Müpában is látható élő Metropolitan-közvetítéseknek köszönhetően Ramón Vargas Rodolfóját is több millióan láthatták, hallhatták szerte a világon. Mit gondol erről?

- Azt, hogy ez óriási lehetőség. Mindenekelőtt azért, mert fel tudja kelteni az érdeklődést, meg tudja szerettetni az operát olyanokkal is, akiket korábban ez nem érdekelt, vagyis közönséget hozhat a színházba. Nem pótolja a színházat: az élő előadás varázsát semmi nem tudja teljesen visszaadni. De az is tény, hogy ezek a csodálatos közvetítések olyan közönséghez is elviszik ezt a

Ramón Vargas

Ramón Vargas

világot, amelyik talán soha nem jut el operába – a Metropolitanbe pedig végképp nem.

- Gondolom, a kritikai visszhang is megsokszorozódik egy-egy ilyen közvetítés után.

- Igen. De mi, énekesek, tisztában vagyunk a munkánk színvonalával. A kritika azért fontos, hogy megtudjuk, önértékelésünktől függetlenül, mások hogyan ítélik meg művészi teljesítményünket.

- Mikor és hol lépett fel először Roldolfo szerepében?

- Mexikóvárosban, 1990-ben. Nagyon fiatal voltam, és hihetetlen izgalommal készültem a szerepre, amely minden tenorista vágyálma. Nem tudom, összesen hányszor énekeltem, de az biztos, hogy a Bohéméletben színre léptem még Nápolyban, Luzernben, Milánóban, Londonban és Madridban is. És persze nagyon sokszor New Yorkban. A Franco Zeffirelli rendezte mostani előadás pedig azért is különösen fontos számomra, mert játszottam az ugyancsak általa rendezett Bohéméletben a milánói Scalában is, illetve Nápolyban, ahol személyes irányítása mellett dolgozhattam. Nagy élmény volt.

- Szívesen játssza el egy-egy új színrevitelben ugyanazt a szerepet?

- Az énekes – és persze minden művész – legnagyobb ellensége a rutin. Az olyan híres szerepek esetében, mint amilyen a Bohémélet Rodolfója, vagy a Traviata Alfredója, különösen igaz, hogy nagyon vigyázni kell, rengeteg erőt, energiát és invenciót kell mozgósítani, hogy az ember minden alkalommal megújuljon, ki tudjon találni valami mást.

- Végül is melyik a kedvenc szerepe?

- A nagy kedvencek egyike Edgardo Donizetti Lammermoori Lucia című operájában. Hozzá fűződik az első igazán fontos európai fellépésem, Luzernben, 1988-ban – és ezzel a szereppel debütáltam a Metben is, 1992-ben. Edgardo alázatos, szenvedélyes és hűséges, igazi nemes lélek: nagyon szeretem.A másik kedvencem Nemorino – Donizetti Szerelmi bájitalának tenorja –, akinél nincs jobb ember az egész operairodalomban.

Ramón Vargas

Ramón Vargas

- Hogy mégis Edgardo a legkedvesebb, arról árulkodik – és ennyit talán szabad nekem is árulkodni –, hogy e-mail-címében Ramón helyett az Edgardo nevet használja. Nem véletlenül, hiszen a Metben való debütálással indult el igazán nemzetközi karrierje. Mégpedig igencsak emlékezetes módon, úgy, hogy Pavarotti helyett kellett beugrania. A Met színpadán! Az ember szívdobogást kap még a gondolattól is.

- Olyan fiatal, naiv és tapasztalatlan voltam, hogy fel sem fogtam, milyen helyzetbe kerülök, ha elfogadom a felkérést, és beugrok a legendás Luciano Pavarotti helyett. De talán éppen ez volt a szerencsém. Az történt, hogy 1992 szeptemberében, miután sikerrel debütáltam Bécsben A sevillai borbély Almaviva grófjával, megemlítettem barátomnak és kollégámnak, Roberto Frontalinak, hogy szabaddá tettem magam karácsonyra, mert szeretnék hazautazni Mexikóba, hogy a családommal töltsem az ünnepet. Az lett belőle, hogy New Yorkban karácsonyoztam, és Edgardóval debütáltam a Metben.

Ramón Vargas

Ramón Vargas

- Ez előtt az emlékezetes alkalom előtt persze már fellépett a milánói Scalában egy Riccardo Muti vezényelte előadáson, és megnyert két jelentős énekversenyt. Visszatekintve simának tűnik a világhírhez vezető út. Az volt?

- Tulajdonképpen igen. 1982-ben megnyertem a Carlo Morelli versenyt Mexikóvárosban, néhány évvel később pedig a Caruso versenyt Milánóban. Ez a két győzelem megváltoztatta az életemet. Meggyőzött arról, hogy érdemes tovább tanulni, énekesnek készülni, és azt is eldöntette velem, hogy Európában telepedjem le.

- Nem olyan ez, mint valami tündérmese? A kilencgyermekes mexikói család hetedik gyermekéből a 21. század egyik leghíresebb tenorja, igazi világsztár lesz. A tehetség mellett, mit gondol, minek köszönheti ezt?

- Nem születtem zenész családba, gyerekkoromban mégis sok zenét hallgattam. Mexikóvárosban a guadalupei bazilika gyermekkórusában énekeltem – gregorián énekektől Gounod-ig mindent. Ez volt az a meghatározó élmény, amely arra késztetett, hogy zenét tanuljak. A továbbiakat ennek köszönhetem.

- Olvastam, hogy sikerének egyik legfontosabb titka a kitartó, folyamatos építkezés, hogy mindig csak úgy lépett előre, ahogy a hangja megkövetelte, egyenletes tempóban, mintegy hozzánőve a nagyobb szerepekhez. Igényelt-e ez önuralmat? Visszautasított-e szerepeket? És honnan tudta, mit kell elfogadni és mit nem?

- Mi, operaénekesek egész életünkben tanulunk. Az ember újra meg újra átveszi azokat a szerepeket, amelyeket énekel, és közben újakra készül. 1990-ben énekeltem Rodolfót, azután azonban két évig nem, mert a nehéz harmadik felvonásra fel kellett készíteni a hangomat. Zubin Mehtának nemet mondtam, amikor felkért, hogy énekeljem az általa vezényelt előadáson Firenzében. Egyébként ezt könnyű eldönteni: ha az ember hangjának kényelmes a szerep, ha nem kell erőlködni vele, az azt jelenti, mehet, vállalható.

Ramón Vargas

Ramón Vargas

- Van-e olyan szerep, amelyet már nem énekel?

- A nagyon magas fekvésűeket már elhagytam. Ilyen például Rossini Hamupipőkéjének, Selyemlétrájának, vagy Bellini Az alvajáró című operájának tenorszerepe. Változott a hangom az évek során, a középfekvés felé mozdult, és én nem akarom erőltetni a hangszeremet. Nagyon fontos tudni, hogy mit mikor lehet.

- Más szempontból viszont nem kíméli magát. Sokat énekel, jelentős szerepeket, sűrű beosztással. A teljesség igénye nélkül 2015 novembere és 2016 júliusa között: Rodolfo (Bohémélet) a Metropolitanben, Riccardo (Álarcosbál) a bécsi Staatsoperben, ugyanott Des Grieux gróf (Manon) és Don Carlos (Verdi operájának címszerepe), Gabriele Adorno (Simone Boccanegra) Brüsszelben és Tito (Tito házassága) a Zürichi Operaházban. Budapestről akkor még nem is beszéltünk. Hogy bírja a nemzetközi karrierrel járó sok utazást?

- Még mindig szeretek utazni, ha néha fáraszt is. Úgy gondolom, amivel én foglalkozhatom, az nagy kiváltság, amiért némi áldozatot is kell hozni. Én ezt örömmel meghozom.

- Évek óta Bécsben él. Miért éppen ott?

- Bécsben tanultam sok-sok évvel ezelőtt. És bár tizennégy évig éltem Svájcban, nem kaptam meg a svájci állampolgárságot. Átköltöztem Bécsbe, ahol azonnal felajánlották a tiszteletbeli állampolgárságot. Azóta is boldogan élek ott a családommal.

- Így – gondolatban legalábbis – most már csak egy ugrásra vagyunk Budapesttől, ahol a Müpában április 10-én Idomeneót, Kréta királyát énekelte az opera koncertváltozatában. Mozart szerette, sokra tartotta ezt az operáját, mégsem került be soha az igazán népszerű színpadi művei közé. Mit gondol, miért?

- Nem tudom, én mindenesetre nagyon szeretem ezt a szerepet. Az Idomeneót pedig Mozart egyik legjobb operájának tartom. Végre sikerült függetlenítenie magát az apja befolyásától, és az eredmény hihetetlen. Nagy kár, hogy később az apja hatásának és a körülmények nyomásának engedve visszakozott, és megint úgy komponált, ahogy elvárták tőle.

- 2012 novemberében már vendégül láthattuk egy emlékezetes alkalommal, akkor áriákat énekelt. Milyen emlékeket  őriz arról a négy évvel ezelőtti budapesti koncertről?

- Mindig különleges alkalom, ha Magyarországon énekelhetek. A közönség zeneértő és igényes. Önök jelentős zenei hagyományokkal rendelkeznek. Nagyon fontos, ugyanakkor nem könnyű itt sikert aratni. Megtiszteltetés, hogy önöknek énekelhetek.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

E. T. A. Hoffmann Mozarttól kölcsönözte a nevét

1776. január 24-én született a német romantika kiemelkedő írója, Az arany virágcserép, valamint a Diótörő és Egérkirály szerzője, aki annyira tisztelte Wolfgang Amadeus Mozartot, hogy még a nevét is felvette.
Zenés színház

Súlyosan megsérült a Budapesti Operettszínház egyik táncosa a terézvárosi házomlásnál

Június 27-én, a reggeli órákban leomlott egy ház tetőszerkezete a 6. kerületi az Aradi utca és Jókai utca sarkán. A leeső szerkezeti elemek a Jókai utcára zuhantak, maguk alá temetve a Budapesti Operettszínház egyik táncművészét, aki éppen próbára tartott.
Színház

„Kételyek és kétségek visznek előre” – Beszélgetés Blaskó Péterrel

Hamarosan a Nemzeti Színházban is látható lesz Blaskó Péter „családi előadása”, a GRANE – Képzelgések a Peer Gynt nyomán, amelyet lánya, Blaskó Borbála rendezett, és fia is szerepel a Bethlen Téri Színház produkciójában. A színművésszel ősztől Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című drámájában is találkozhatunk, Udvaros Dorottya oldalán.
Vizuál

Last Minute kiállítások június utolsó hetére

Ezúttal olyan ritkaságszámba menő csoportos és egyéni tárlatokra hívjuk fel a figyelmet, amelyek ezen a héten még megnézhetők. A válogatásban szerepel vadonatúj kiállítótér rég nem látott művésszel, jól ismert galéria 24 kortárs művész munkáját bemutató tárlattal, valamint digitális művészeti triennálé.
Klasszikus

Új vizekre hajózhatunk a Nemzeti Filharmonikusok új évadában

Régi és új zene, különleges hangszeres művek és egész estés operaprodukciók, beavatókoncertek és kórushangversenyek várják a közönséget a 2022/23-as évadában a Nemzeti Filharmonikusok koncertjein.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Súlyosan megsérült a Budapesti Operettszínház egyik táncosa a terézvárosi házomlásnál

Június 27-én, a reggeli órákban leomlott egy ház tetőszerkezete a 6. kerületi az Aradi utca és Jókai utca sarkán. A leeső szerkezeti elemek a Jókai utcára zuhantak, maguk alá temetve a Budapesti Operettszínház egyik táncművészét, aki éppen próbára tartott.
Zenés színház interjú

„A lelkem mélyén musicaltáncos vagyok” – interjú Kapitány Dorottyával

A balettkar oszlopos tagjaként Kapitány Dorottya az elmúlt években a Budapesti Operettszínház csaknem összes darabjában látható volt, tavasszal pedig egészen új szerepben próbálhatta ki magát: a Jekyll és Hyde koreográfus-asszisztensi feladatait látta el. Az indulásról, a háttérben zajló folyamatokról és az új feladatkörről is beszélgettünk.
Zenés színház hír

Cser Krisztián, Szántó Andrea, Rácz Rita és Balázsi Gergő Ármin is a Magyar Állami Operaház kamaraművésze

Bár július folyamán még tartanak előadásokat, a Magyar Állami Operaház hagyományos évadzáró Csillagóra-gáláján kamaraművészi és más rangos díjakkal tüntette ki munkatársait.
Zenés színház ajánló

Julien király színpadra lép a Pesti Magyar Színházban

A Pesti Magyar Színház új évadának első premierjét, a Madagaszkárt Gémes Antos rendezi, zenei vezetője pedig Szemenyei János.
Zenés színház interjú

„Ez lesz a mi Képzelt riportunk” – Csorba Lóránt, a 80 nap alatt a Föld körül zenei munkálatairól

Verne Gyula klasszikusából, a 80 nap alatt a Föld körül című regényből készül a TRIP legújabb koncertszínházi előadása, melynek premierjét a Városmajori Szabadtéri Színpadon augusztus 18-án tartják. Csorba Lóránttal a színházi zeneszerzés kihívásairól és a „Make Love, Not War” eszményéről is beszélgettünk.