Zenés színház

A mi Chicagónk

Alföldi Róbert rendezése az Átriumban
2018.07.13. 09:15
Ajánlom
A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.

A darab éppen arról a showbusinessről szól, aminek maga is része. Látszólag két nő, két, az adott világban boldogulni akaró lány történetét beszéli el. Ám egy olyan világban, amelynek nemcsak része a show, hanem maga is az, teljes egészében. Az élet is csak mutatvány, színtiszta látszat. És min lehetne ezt jobban demonstrálni, mint egy gyilkosságon? Bármi kiforgatható, az ellenkezőjére magyarázható, de azért egy gyilkosságnak talán még ebben a látszatvilágban is más a súlya, a tétje. Különösen azokban a régi időkben, amikor még halálbüntetés járt érte. Hát nem. Ezt szemlélteti Bob Fosse librettója, amelyet Maurine Dallas Watkins azonos című, jórégi, 1926-os színdarabja alapján írt.

Egy jelentéktelen énekesnő dühében szitává lövi a szeretőjét, amikor rájön, hogy az csak hitegette a fellépés, a pályán való megindulás lehetőségével. És ezzel meg is csinálja a maga karrierjét. Csak egy dörzsölt ügyvéd kell hozzá, hogy az esküdtek éppúgy, mint az egész társadalom, a szenzációéhes olvasók és rádióhallgatók csak a soros szenzációt lássák a gyilkosságban, és áldozatot lássanak a gyilkosban. Mégpedig egy olyan ügyvéd, aki eléggé cinikus ahhoz is, hogy folyamatosan leleplezze önmagát. Pontosabban dicsekedjen az ügyességével, körmönfontságával, az ügy és az emberek iránti közömbösségével, és mindeközben hangoztassa a világ romlottságát. Szóval ugyanazt teszi, amit a szerzők. Az így elindított pálya persze amilyen gyors, olyan rövid is. Hamarosan osztozik hasonló utat bejárt kolléganője sorsában, akivel végül együtt hakniznak vidéki kis színházakban bugyuta duettjükkel.

AkepenHamoriIldikoPartiNoraesHernadiJuditaChicagoban-fotoSzilvasZoltan-165356.jpg

Hámori Ildikó, Parti Nóra és Hernádi Judit (Fotó/Forrás: Szilvás Zoltán / Átrium)

Alföldi Róbert rendezésében a régi amerikai sztori – a musicalváltozatot 1975-ben mutatták be New Yorkban – hangsúlyozottan rólunk kíván szólni.  Nemcsak úgy, mint bármely történet, amelybe bele tud vonni a színház, hanem azzal az igénnyel, hogy szemünkbe vágja a szörnyű igazságot, miszerint a mi világunk is ilyen. Először csak szokványos nézőbevonásnak érzékeljük, hogy az ítélethirdetési jelenethez fölállítanak minket.

Ám az előadás végén igen hatásosan ki is mondják, hogy ez mind rólunk szólt.

Nagy előnye ennek a történetnek, hogy előadása során be lehet mutatni egy hatalmas, költséges showműsor szemkápráztató, trükköket fölvonultató látványvilágát. De tartalmas lehet olyan díszlet is, amely az egész iparszerű művészkedés csalását, gagyi voltát hangsúlyozza. A díszlettervező Kálmán Eszter talán anyagi kényszerűségből is ez utóbbi, takarékosabb utat választotta. Neoncsövekkel kiegészített fémrudakból remekül megoldja a hétköznapok szürkeségét, ridegségét és a produkciók káprázatát. Csak föl kell gyújtani a fényeket, és minden ragyog, ami addig csaknem észrevétlen volt. A háttérben meg plafontól padlóig érő aranyrojtot húznak szükség szerint hol ki, hol be. Tihanyi Ildi ruhái színészre és jellemre szabottak. Szinte maguk is elmondják, ki milyen ember.

Sodró Eliza tökéletes választás a női főszerepre. Jelentéktelen külső mögött nagyszerű, bármire képes színésznő. Megvan benne az a hatalmas energia, ami ezt az alapjában középszerű, átlagos lányt mozgatja. Hosszú szőke haját gyönyörűen használja, miközben Ugrai Istvánnak a mai magyar közbeszéd durvaságához igazított szövegét mondja. Romlottságát olyan természetesen viseli, hogy az már szinte ártatlanságnak hat. Parti Nóra nemcsak konkurensét, tehát ellenfelét jeleníti meg, hanem az ellentétét is. A durvaság, az erőszakosság persze számára is alapmagatartás, viselkedési köznyelv, de ezt a vesztes irigysége is színezi. Az igazi főszerep természetesen az események szálait kezében tartó, a történetet magabiztosan irányító, a közvéleményt és a szereplőket is manipuláló sztárügyvédé. Ezt Fekete Ernő tökéletesen oldja meg. Szellemi fölénye tudatában leereszkedő mosollyal irányítja és kommentálja a per egész folyamatát, amelyben ő természetesen csak nyerhet.

Sokkal többet, mint a perköltség.

SodroElizaesPartiNoraaChicagocimueloadasban-fotoSzilvasZoltan-165356.jpg

Sodró Eliza és Parti Nóra (Fotó/Forrás: Szilvás Zoltán / Átrium)

Igazi partnere tulajdonképpen nem is a gyilkos, akit véd, hanem annak az ostobaságig jámbor férje. Mihályfi Balázs hihetetlen mértékű butaságot képes magára ölteni, miközben gyanútlanul tévelyeg a gazságok dzsungelében. Nem erkölcsi alapon tisztességes, hanem mert sem esze, sem fantáziája nincs ahhoz, hogy letérjen az egyenesnek gondolt útról. Hernádi Juditra akár rá is írhatták volna Morton mama, a bölcs és jóindulatú, de a maga hasznára is éberen ügyelő börtönőr szerepét. Mindenben mértéket tart, súlyos színpadi jelenlétét szükségtelen lenne manírokkal cifrázni. Akkor is ízléses, amikor saját nagy slágerére, a Sohase mondd-ra utal. Bár gondolom, ebben a rendező is benne van. Mértéket egy ponton veszít az előadás, gondolom, akkor sem véletlenül. Bercsényi Péter hatásos nőimitátor produkciót mutat be a szenzációvadász újságírónő szerepében, kitűnően elénekli a dalát, majd szoknyáját fellibentve, méretes műfütyit mutat. Végtére ez is csak olyan mutogatás és leleplezés, mint az egész produkció.

Alföldi legjobb ötletének egyébként azt érzem, hogy a konferanszié szerepét Hámori Ildikóra bízta. Ő egy félénk, az egész környezettől, a témától, a mai világtól idegen, finom lelkű idős asszonyt játszik, aki valahonnan messziről, talán egy jobb, bensőségesebb, élhetőbb világból érkezett. Már ha volt ilyen egyáltalán valaha is.

Ebben az országban semmire sem mész az igazmondással

Kapcsolódó

Ebben az országban semmire sem mész az igazmondással

Alföldi Róbert musicalrendezése Chicagóból Chicago-Külsőre száműz, ahol a művházban két lecsúszott, férjgyilkos hakniénekesnő az arcunkba tolja, hogy köszönik, hogy olyanná tettük ezt az országot, amilyen.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Veszélyben van a szimfonikus zenekar intézménye?

Számos veszély fenyegeti a szimfonikus zenekarokat, de ha túlélik, az biztos, hogy a jövő zenekara nem olyan lesz, mint a mai. Fischer Iván szerint ideje megreformálni a zenekarok működését, hogy megfeleljen a következő generációk korszakának.
Klasszikus

Rácz Ödön nagybőgős rekordot döntött A dongóval

Rimszkij-Korszakov eredetileg hegedűre és zongorára írt darabját már majd' minden hangszercsoport képviselői eljátszották, most egy extra gyors nagybőgő verziót mutatunk. Videó!
Színház

Kállai Ferenc, az egyik legsokoldalúbb magyar színész

Tíz éve, 2010. július 11-én halt meg Kállai Ferenc Kossuth-díjas színész, a nemzet színésze. 
Vizuál

Elárverezik Katharine Hepburn Howard Hughesnak írott szerelmesleveleit

Hughes és Hepburn romantikus kapcsolata másfél évig tartott. Nem házasodtak össze, de szerelmi történetük nagy port kavart annak idején Hollywoodban, és a 2004-ben bemutatott Aviátor című filmben is megörökítették.
Jazz/World

Kiütötték a Fonó falát!

A kényszerű koncertszünetben elkészült a Fonó új, szabadtéri színpada!

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Élő közvetítések sorozata New York-i Metropolitan Operából

Tizenkét élő közvetítésből álló sorozatot indít a New York-i Metropolitan Opera (MET) festői európai és amerikai helyszínekről olyan világsztárok szereplésével, mint Anna Netrebko, Diana Damrau vagy Jonas Kaufmann.
Zenés színház magazin

Schiller és Verdi tette halhatatlanná: 475 éve született Don Carlos

A 16. században élt spanyol infáns nevét Schiller drámája és az ennek nyomán született Verdi-opera tartotta fenn, de a történeti igazsághoz egyiknek sincs sok köze.
Zenés színház ajánló

Világsztárokkal indul a nyár a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon

A színház vezetése a már megtervezett programokból, valamint új eseményekből, koncertekből és előadásokból egy újraépített nyári repertoárral kívánja megszólítani és beinvitálni a közönséget.
Zenés színház interjú

Szántó Andrea: „Tőlem kérdezed, aki nem vagyok dívatípus?”

Mezzoszoprán és alt szerepekben egyaránt tündököl: Juditként érzékeny és megejtő, Carmenként vad és szenvedélyes. Ha nem söpri el a bemutatót a világjárvány, Kundry szerepében mutatkozott volna be az Operaház új Parsifal-előadásában. Szántó Andreát március elején faggattam operákról, operaszerepekről, de óhatatlanul is magasabb kérdések felé terelődött a beszélgetés.
Zenés színház hír

Szabadtéri koncertsorozatot indít júliusban az Operettszínház

A musical és az operett szerelmeseinek egyaránt kínálnak könnyed, nyáresti szórakozást egy különleges belvárosi helyszínen, a Pesti Vármegyeháza udvarán.