Zenés színház

A mitológiai szörnyek valósága

2021.12.03. 14:15
Ajánlom
Eötvös Péter-ősbemutatót tartott a Berlini Állami Opera. A zeneszerző Sleepless című opera-balladája Jon Fosse Trilógiája alapján készült, Mundruczó Kornél állította színpadra.

Már megszokhattuk, hogy külföldre kell utazni, ha az elsők között akarjuk meghallgatni Eötvös Péter operáit, a darabok ősbemutatójára ugyanis rendszerint nem Magyarországon kerül sor. Ugyanakkor nagy örömre is okot adhat, hogy egy olyan rangos intézmény, mint a Berlini Állami Opera, magyar zeneszerző alkotását tűzi műsorra, hiszen mindez a presztízs mellett egyéb előnyöket is jelent: a Sleepless esetében a szereposztás is egészen kiváló lett, és láthatóan nem spóroltak a díszleten sem.

Eötvös Péter témaválasztásaiban évek óta nagy szerep jut a mitikus, valamilyen emberen túli világhoz köthető történeteknek,

a Jon Fosse elbeszélései alapján írt Sleepless is ebbe a sorba illeszkedik. A norvég író Trilógia című kötete balladaszerű, furcsa, misztikus világban játszódik, és sajátos, lírai elbeszélésmódja – ismétlésekkel, visszatérésekkel – egészen zeneivé teszi. Az opera az eredeti mű hangulatát jól megőrizte, egyes archetipikus vonásait pedig még jobban kiemelte.

SLEEPLESS_GP-7103-135651.jpg

Eötvös Péter: Sleepless (Fotó/Forrás: Gianmarco Bresadola)

A történet középpontjában egy fiatal pár áll. Még nem érték el azt a kort, hogy törvényesen összeházasodhassanak, de a lány, Alida, bármelyik percben megszülheti a gyermeküket. Elhagyják otthonukat, egy kis norvég halászfalut, abban a reményben, hogy a városban könnyebben boldogulnak majd. Ehelyett azonban az emberek kitaszítják őket, így Asle, a fiú, eljut addig a pontig, hogy végezzen azokkal, akiktől valamilyen javat remélnek: csónakot, házat, pénzt.

Egy idő után egy titokzatos, fekete ruhás ember szembesíti a bűneivel, rászabadítja a város lakóit, akik kivégzik a fiút.

A magára maradt Alidát egy régi ismerőse veszi pártfogásába, akivel leéli az életét. Idős korában Asle hangját kezdi hallani a tengerből, és a habok közé követi halott szerelmét.

Az opera a három elbeszélés közül legnagyobb részben az első, a címadó Sleepless cselekményére épít, mely a gyermek születéséig tart. A harmadikból, mely Asle halála után játszódik, csak a történetet előrevivő, legfontosabb elemek kerültek bele, Alida végső útja pedig egy monológ formájában valósult meg. Természetesen

az eredeti mű kevéssé a cselekményre fókuszáló felépítése is szerepet játszhatott abban, hogy a történet jól működik operaszínpadon,

Eötvös Péter darabjából semmilyen lényeges elem nem maradt ki, mégsem vált túlzsúfolttá, a fontosabb motívumok megfelelően érvényesültek.

SLEEPLESS_KHP-4598-141300.jpg

Eötvös Péter: Sleepless (Fotó/Forrás: Gianmarco Bresadola)

Az opera zenéje is a misztikus, inkább lírai, mintsem drámai vonásokat erősítette. Az utóbbi időben azt lehetett észrevenni Eötvös Péter művészetében, mintha a zeneszerző többet dolgozna direkt, kifjezetten érzéki hatást kiváltó eszközökkel.

A Sleepless zenéjét egy a 19. századon edződött operakedvelő is magával ragadóan szépnek találná.

Ezek a megoldások ugyanakkor egy tőről fakadnak a hagyományosabb dramaturgiával is, a darab a múlt század első felének nagy történetekre építő operáinak célkitűzésével mutatnak rokonságot. Britten, Richard Strauss művei juthatnak eszünkbe (előbbi már csak a tenger jelentősége miatt is), a darabot indító altatóról pedig Gershwintől a Porgy és Bess. A legfeltűnőbb zenei kapcsolódások azonban nem ezekhez a cselekményes darabokhoz kötik a művet, hanem egy inkább a mitikus vonásokban rokonságot mutató operához: ez Bartók Kékszakállúja,

az ékszerésznél tett látogatás direkt módon is megidézi a kincseskamra-jelenetet.

A Sleepless egy másik fontos zenei sajátossága a benne megszólaló két női trió. Ők mintha a tudatalatti vagy a természetfeletti világból irányítanák Alidát, szövik az ember életfonalát, mint a párkák, vagy – ha már az északi kultúrkörben vagyunk – a nornák.

SLEEPLESS_KHP-4796-135849.jpg

Eötvös Péter: Sleepless (Fotó/Forrás: Gianmarco Bresadola)

Mundruczó Kornél rendezése erős kontrasztot alkotott egy sekélyes, mindennapi valóság, és az élet nagy kihívásait kutató mesei-mitológiai világ között. Az egész díszletet (Monika Pormale munkája) egy óriási hal uralta, a forgószínpad egyfajta falaként, melynek kívülről a pikkelyei, belülről a húsa és a csontváza látszott. Egy mitológiai szörny, amivel az embernek meg kell harcolnia – gondolhattuk –, miközben éjszaka még a szeme is vörösen világított. Az ékszerész jelenetében a hal szájában voltak a kincsek, amelyek Aslét megkísértették, és bűn és erény valamilyen szokatlan rendszere alapján a vesztét okozták.

A két világ között azonban különös átszivárgások jöttek létre, mintha az emberek is valami nagyobb erő szolgái lennének.

Ilyen karakter volt az ékszerész, a Lány, leginkább pedig a feketeruhás ember, Asle személyes ördöge, aki folyton alkut akar kötni a fiúval, és mikor az visszautasítja ajánlatát, könyörtelenül elpusztítja. A próbatételek, viszontagságok között kitartó, örök szerelem motívuma nemcsak a mítoszok, de a klasszikus mesék világával is rokonságba állította a történetet.

SLEEPLESS_KHP-4760-141111.jpg

Eötvös Péter: Sleepless (Fotó/Forrás: Gianmarco Bresadola)

Az előadást hallgatva egészen megdöbbentő élmény volt azzal szembesülni, a Berlini Állami Opera milyen kiváló énekesekre osztotta az előadás szerepeit. Az Alidát alakító Victoria Randem fiatal kora ellenére is egy kiforrott művész jellemzőit mutatta, olyan érzékenyen tudott bánni a hangjával, annyi árnyalat, érzelem, kifejezés szólalt meg benne. Érdekesen befolyásolta a produkció hatását, hogy az egyébként éppen norvég nemzetiségű szoprán fekete bőrű. Meglepően hatott mellette a kopasz és tetovált Asle (Linard Vrielink), ezek a vonások ugyanakkor még egyértelműbbé tették kitaszítottságukat. A holland tenor inkább komplex szerepformálásával és mozgáskultúrájával tűnt ki. Az idősebb női figurákat a karikatúraszerűen éneklő Katharina Kammerloher és a legendás mezzoszoprán, Hanna Schwarz alakította. Az egykori kiváló Wagner-énekes idén töltötte be hetvennyolcadik életévét, ez már önmagában rendkívüli jelentőséggel ruházza fel produkcióját, ám

nem csupán erős színpadi jelenlétét őrizte meg, de a hangi teljesítménye sem adott okot panaszra.

Az előadás egyik szenzációját a feketeruhás férfi szerepében fellépő Tómas Tómasson jelentette. Az izlandi basszbariton a magyar közönségnek sem ismeretlen, Reimann Learjében szerepelt nálunk. Most azonban egészen más oldalát mutatta meg,

szinte vadállati energiák segítségével font egyre szorosabb hurkot Asle nyaka köré

(szó szerint és átvitt értelemben is, bár a színpadon az akasztás nem a szemünk előtt játszódott). Az énekes az egész előadás egyik legerősebb alakítását nyújtotta, már-már félő volt, hogy a közönség is inkább az ő hatása alá kerül, mintsem hogy a főszereplők sorsát kísérné figyelemmel. Tómasson erőteljes kiállása, a szilajság érdekében a szükséges mértékig torzított hangja hátborzongató pillanatokat eredményezett.

SLEEPLESS_GP-7449-140744.jpg

Eötvös Péter: Sleepless (Fotó/Forrás: Gianmarco Bresadola)

A kisebb szerepek alakítói is igényesen formálták meg a figurákat. A Lányt játszó Sarah Defrise

igazi kortárs darabokhoz illő szoprán hanggal rendelkezik, nem csupán könnyen peregtek a koloratúrái, de a sokszor vadul tekergő szólamát is magabiztosan uralta.

Emellett remek színészi játékkal és kidolgozott mozgásával is hozzájárult a karakterábrázoláshoz. Rendkívül ígéretes tenorhangot szólaltatott meg az ékszerész szerepében Siyabonga Maqungo, valamint jó csapatjátékosként vett részt a produkcióban a három mély hangú mellékszereplő, Jan Martiník, Roman Trekel és Arttu Kataja, különösen ez utóbbinak voltak érzékenyen, magával ragadó pillanatai.

Nagy szerep jutott a két triót alkotó hat női szólistának, akik ragyogóan énekeltek, a színpadon pedig ugyancsak hat férfiszereplő játszotta a halászokat és a kocsma népét. Mivel a színlap nem együttesként, hanem egyesével említette őket, álljon itt most mindannyiuk neve: Samantha Britt, Alexandra Ionis, Rowan Hellier, Kristín Anna Guðmundsdóttir, Kirsten-Josefine Grützmacher, Alexandra Yangel, Matthew Peña, Andrés Moreno García, Fermin Basterra, Jaka Mihelač, Rory Green, Jonas Böhm. A Staatskapelle Berlin Eötvös Péter vezényletével szólalt meg, érzékenyen festették a komponista által megkívánt finom árnyalatokat, a szólókban és a kis együttesekben éppúgy, mint a nagy tuttik során.

A norvég tánczenétől a 20. századi allúziókon át, az egészen személyes, lírai kifejezőeszközökig mindenben ragyogóan muzsikáltak.

Nagy öröm, ha egy új mű ilyen pompás, a zene számos aspektusát feltáró előadásban valósulhat meg.

SLEEPLESS_KHP-4439-140937.jpg

Eötvös Péter: Sleepless (Fotó/Forrás: Gianmarco Bresadola)

Eötvös Péter legújabb operája az emberi lélek mély rétegeibe szállt alá, ez az egyszerre elringatóan szépséges és a legtitkosabb démonok világát is feltáró muzsika jól illeszkedik a zeneszerző azon műveinek sorába, melyek csak a mitologikus világon keresztül hozzáférhető lelki tartalmak felől közelítik meg az Embert. Ez a belső utazás vár tavasszal a budapesti közönségre is, mivel

áprilisban koncertszerű előadásban nálunk is színre kerül egyik legnagyobb nemzetközi hírű komponistánk műve.

A cikk létrejöttéhez köszönjük a Collegium Hungaricum Berlin segítségét!

Fejléckép: Eötvös Péter: Sleepless (fotó: Gianmarco Bresadola)

A Cziffra név disszonanciája – interjú Eötvös Péterrel

Kapcsolódó

A Cziffra név disszonanciája – interjú Eötvös Péterrel

November 5-én , Cziffra György századik születésnapján, a Cziffra-emlékév kiemelt koncertjén mutatják be Eötvös Péter Cziffra Psodia című zongoraversenyét, a fesztivál művészeti vezetője, Balázs János közreműködésével. A zeneszerzővel az új művéről és a közeljövőbeli egyéb terveiről is beszélgettünk.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

Némethy Attila zongoraművésszel, a Zeneakadémia tanárával a Bartók Rádiónál vezetett műsorairól, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.
Vizuál

Túl a barátságon – kritika A sziget szellemeiről

Martin McDonagh új filmje a tisztességről szól. Arról, hogy bárhogy is viseljük a ránk mért sorsot, egymással szemben nem szabad kegyetlennek lennünk. A sziget szellemei joggal érdemelte ki a kilenc Oscar-jelölést.
Zenés színház

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Vizuál

Kern András előtt tiszteleg a FILMIO

A Nemzeti Filmintézet streaming platformján négy napig ingyenesen láthatunk három, Kern András főszereplésével készült magyar filmet.
Klasszikus

A 82 éves Kobajasi Kenicsiró vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat Japánban

Beethoven, Bruch, Dvořák és Csajkovszkij műveit adta elő a magyar együttes tizenkét napos turnéja során. A japán közönség szívélyesen fogadta a zenekart, valamennyi koncert teltház előtt zajlott.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Zenés színház ajánló

Közeleg az Operaház Prokofjev-bemutatója, a Háború & béke

Január 28-án mutatja be a Magyar Állami Operaház Prokofjev monumentális operáját, a Háború & békét. A Genfi Nagyszínházzal koprodukcióban készült előadást a katalán rendező, Calixto Bieito állította színre.
Zenés színház magazin

Ahol a legnagyobbaknak is remegett a lába – Felfedezőúton a milánói Scalában

Új sorozatunkban a világ leghíresebb operaházaiba kalauzoljuk el olvasóinkat, megismerhetik a helyek történetét, építészeti sajátosságait, de azt is elmeséljük, nekünk milyen tapasztalataink voltak ott, és mire számítson, aki felkeresné az operajátszás ezen nevezetességeit.
Zenés színház interjú

Dinamikus, modern és mai – Beszélgetés Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel

Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettje a 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt is tiszteleg. A Budapesti Operettszínház készülő előadásáról Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Az Operettszínház eredeti verzióban mutatja be a Mária főhadnagyot

A férfiruhába bújt női forradalmár történetét a Magyar Operett Éve és az 1848-as események 175. évfordulója alkalmából állítják színpadra.