Az opera műfaja száz-kétszáz évvel korábban a csúcspontján volt, Puccini vagy Verdi valósággal sztárnak számítottak, ahogy az énekesek is. Ma ez miért nem lehetséges? Hogyan kell közelíteni az operához a 21. században?

Kolonits Klára: Maga a műfaj örök. Lehet, hogy nincs már olyan hisztérikus közönsége a zeneszerzőknek, mint a 19. században, de azok, akik szerelmesei a műfajnak, éppolyan lelkülettel hallgatják. És az énekesek körülötti érzelmi felfordulás állandónak tűnik.

Dinyés Dániel: Nem lehet úgy tenni, mintha ugyanabban a korban élnénk, amikor Puccini és a többiek hatni tudtak. Minden korszakban megvan a leggyorsabb út a közönséghez, hogy miként lehet nagy hatást elérni. Volt egy hosszabb korszak, amikor ez az operát jelentette. De mára, a komolyzenei ága a zeneművészetnek, amit mi művelünk, sokkal inkább a háttérbe szorult a popzenével vagy a musicallel szemben. Ma a musical körüli hisztéria hasonlít a leginkább a valaha volt operai hisztériához. Örülök neki, hogy így van? Nem, de nem is ez számít, mert a tényeknél nincs helye az érzelmeknek.

A Hatszín Teátrumban ebben az évadban a Figaro házasságát szedték ízekre Operabeavató előadásokon. Milyen tapasztalatuk volt?

KK: Meglepett minket az a siker, ami az Operabeavatókat fogadta. Úgy tűnik kellett egy ilyen szabadabb szájú, magyarázó műsor.

DD: Egy évadon keresztül foglalkoztunk a Figaróval, és mégis úgy éreztem, hogy a végére sem értünk. Ez nem véletlen, ez az egyik legösszetettebb opera, akár zeneileg, akár társadalmi kérdéseiben, akár dramaturgiában, vagy a karakterek, kapcsolatok szintjén.

Vannak kedvenc operáik?

KK: Mint bel canto énekes, nekem természetesen a bel canto a szívemhez legközelebb álló irányzat. A zenetörténet egészen máshogy alakult volna, ha Donizetti tovább él. (Ötven évesen hunyt el, 1848-ban – a szerk.) Olyan magasságokba jutott el, amit Verdi nem tudott épp onnan folytatni. Azt itthon meg egyáltalán nem ismert, hogy Donizetti is harminc-negyven, egészen kiváló kortársával vetélkedett, akik közül próbált meg kitűnni. Egy korszak összegzője volt, nem magányos vándora.

DD: Én megrögzött Mozart-Haydn hívő vagyok gyerekkoromtól fogva. Persze operában Mozart viszi kettejük közt a prímet. Van egy történet is, hogy amikor Haydnt, már idősebb korában, megkérték, hogy írjon egy operát, egyszerűen annyit válaszolt: ha jó Haydn-operát akarnak hallani, akkor kérjék meg Mozartot.

Kolonits Klára (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Az opera fontos alkotóeleme, hogy alapvetően erősítés nélkül éneklik. Mennyire fizikai munka az éneklés?

KK: Nagyon is az! Az ember nap mint nap harcol a saját fizikumával, olyan ez, mint egy élsport. Sok embernek van szép énekhangja, de meg kell tanulni a saját testünket úgy használni, hogy erősítőként működjön. A hangot nem puszta erővel, hanem ún. projektálással kell megszólaltatni.

Számos esetben ezt megpróbálják megspórolni, és megelégszenek a natúr, szép vocéval, de a hangszálak károsodásával jár, ha azt erővel akarják hangosabbá tenni. Ha valaki erővel, nem technikával énekel, hamar feladja az izomzata.

Ezért hozta létre a facebookon is követhető Masterclasst?

KK: Egyrészt igen, másrészt azért, mert a magyar énekesi palettáról komplett hangfajok hiányoznak, és nem elégített ki az a választ, hogy bizonyos szerepekhez majd külföldieket hívunk. Rengeteg jó adottságú fiatal van, akik elmennek a prózai vagy a zenés színház más területei felé, esetleg anélkül, hogy tudnák, hangjuknak operai kvalitása is lehetne.

Dinyés Dániel és Kolonits Klára (Fotó/Forrás: Woytynowska Kaya Ariel)

Egy operaprodukció akár sok száz ember együttes munkájának gyümölcse, de az előadáson a karmester irányít. Mi a feladata egy operakarmesternek?

DD: Előadás közben? Minden. Volt előadás, amikor azt kellett lekísérnem, hogy egy díszlet aznap lassabban érkezett le. Ez alapvetően nem zenei kérdés, de a vége mégis egy ritenuto. Az énekesek aznapi egészségi állapota hasonlatos egy lottósorsoláshoz. Minden előadás előtt végigjárom az öltözőiket, beköszönök, és egy kézfogásból tudnom kell, hogy aznap este tudja tartani a C-t vagy nem, volt-e kedve bejönni, vagy gyorsan akar hazamenni, és a tempói is ezt a célt fogják szolgálni és a többi.

KK:

DD: A karmesternek rengeteg külső tényezőre kell figyelnie. Volt már, hogy a zenekari árokba pattanó labdát hárítottam, volt, amikor borospohár talpa kötött ki kis híján a zenész halántékán, volt hogy elment a komplett világítás, és olyan is, hogy egy néző mögöttem beénekelt előre mindent, mint egy poén gyilkos. Eddig csak holttesttel nem találkoztam az árokban, minden mással igen.  Az operaelőadáson a karmester irányít, de a feladatunk mégis az, hogy úgy szolgáljuk ki aznap az énekest, hogy – akár saját maga ellenére is – a lehető legjobb formáját hozzuk ki belőle. Ez elég komplex feladat.

Mit hallunk a szentendrei Operagálán?

DD: A Co-Opera örömünnepe lesz ez a gála: az elmúlt években ez a "társulat" létre hívta A sevillai borbélyt és a Figaro házasságát, és akik ezekben részt vettek, műsort adnak a szentendrei Fő téren. Ezzel együtt beharangozzák a Co-Opera következő, készülő előadását, ami a Szöktetés a szerájból lesz. A Co-Opera egészen különleges csapat, ugyanis senkinek nem adatik meg egy kőszínházban, ami ezeknek az énekeseknek, hogy egy évben 25-30-szor játszhatnak el egy szerepet. A gála különlegessége lesz, hogy senki nem énekel egyedül, egymásnak adják az énekesek a szólamokat, az áriából duett, tercett lesz. Egy felhőtlen, jókedvű operával eltöltött estének nézünk elébe.

KK: Én Constanza nagy C-dúr áriájával kezdem az estét, majd a Don Pasquale Norina áriáját Fischl Mónival és Keszei Borival adjuk elő hárman. A harmadik számom, Delibes Lakméjából a Virág duett lesz, szintén Fischl Mónival, amiben az alsó szólam vállaltam be, két okból: hogy végre duettezhessünk a Mónival (főiskolás korunk óta várunk erre) és hogy egy kicsit mezzo lehessek, ami mindig is az álmom volt, csak a biológia lottó mást dobott nekem...

Az Operagálát június 29-én hallhatják Szentendre Fő terén.

Váltsa meg jegyét itt az előadásra!