- A Freddie Mercury-emlékkoncerten Szomor Györggyel és Zentai Andrással miniszoknyában és tűsarkúban énekeltetek egy számot. Azt kell mondjam, meglepően jól állt.

- Igen? Járni viszont már nem volt benne olyan könnyű. Amikor Angelt játszottam a Rent című musicalben, akkor egy combig érő lakkcsizma volt rajtam, hatcentis sarokkal. De az legalább tartotta a bokámat, így kicsit könnyebb volt benne mozogni, mint a sima tűsarkúban. Így viszont rám fért a gyakorlás.

- Az emlékkoncert csapatába hogy kerültél be?

- Miklós Tiborral régebben nagyon sokat dolgoztunk együtt, jó a kapcsolatunk. A Queen-dalok előadása terén meghatározó személyiségként tart számon, így nem volt kérdés, hogy fellépek a koncerten. Nagyon örültem, amikor megkeresett. Tibi remek szövegeket írt, a közönség is nagyon szereti az előadást. Maga a Queen-musical, a We will rock you rendkívül nehéz eset jogi szempontból. Nem tudom, hogy valaha bemutathatják-e Magyarországon. És mivel ennek a főszerepe, Galileo  az egyik szerepálmom, ezért ez az emlékkoncert nagy űrt töltött ki bennem, hiszen egy Queenről és Freddie Mercuryról szóló előadás keretén belül énekelhettem ezeket a dalokat, ami felejthetetlen élmény volt.

- A bemutató Gyulán volt. Ott hogyan fogadta a közönség az előadást?

- A gyulai előadás számomra olyan volt, mint egy főpróba. Persze ebből a nézők semmit sem éreztek. Első este kicsit vegyes volt a fogadtatás, de a második nap meghozta az abszolút sikert. Valószínűleg azért, mert akkor több volt a fiatal a nézőtéren, jobban tomboltak, többet tapsoltak, velünk énekelték a dalokat. Siker volt, szerették az előadást és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Ráadásul a margitszigeti bemutató előtt különösen jól jött a gyulai "előpremier", enélkül szerintem túl nagy lett volna rajtunk a nyomás.

- Márciusban jelent meg első szólóalbumod, a Premier - Musical Tour, amelyen két Queen-dal is helyet kapott. Ekkor már tudtad, hogy Freddie Mercuryként is színpadra léphetsz majd?

- A Premier tervezésekor Tibi említette már, hogy szeretne egy emlékkoncertet, de még semmi sem volt biztos. Imádom a Queent, a fellépéseimen is gyakran énekelek tőlük, hisz a musical egy idő után „elfogy" - legalábbis azok a dalok, amelyek jól állnak az embernek. Amikor a lemez tracklistáját írtam, nem volt kérdés, hogy a zenekartól vagy a We will rock you-ból felkerül valami az albumra. Végül mindkettő megvalósult, hisz a Queentől éneklem a Show must go on-t, a musicalből pedig a Who wants to live forever-t Szekeres Adriennel.

- Mikor döntöttél úgy, hogy lemezt készítesz?

- Amikor a Madáchban megkaptam a József és a színes szélesvásznú álomkabát főszerepét. Előtte nem terveztem, hogy lemezt készítek, de a József premierje után azt éreztem, hogy azon kívül, hogy játszom a színházban, tartozom még valamivel azoknak, akik szeretnek és estéről estére eljönnek megnézni. Elkezdtem összeírni a dalokat, az ötleteimet, és elindult a lavina. Egy barátom révén végül eljutottam a kiadóhoz, Joós Istvánhoz, akivel leültünk beszélgetni a lemezről, és nagyon tetszettek neki az ötleteim. Annyira szépen, gördülékenyen működtek a dolgok, hogy el sem akartam hinni; besétálok egy kiadóhoz és rögtön azt mondják: „azt csinálsz, amit akarsz". És tényleg azt csináltam, amit akartam, hisz én választottam ki a dalokat, a zenészeket, a kórust, a vokált. Mindenképp olyan zeneszámokat akartam felénekelni, amelyek eddig még nem jelentek meg. Szerepel például egy tízperces Jekyll-medley a CD-n, ami abszolút egyedi ötlet. Lényegében tehát szinte mindent én irányítottam a felvételnél, és így olyan lemez készült, amilyet valóban szerettem volna.

- Szeptember végén mutatjátok be a Spamalotot a Madách Színházban. A filmváltozatot, a Gyalog galoppot rengetegen ismerik. Hogyan kell ezt elképzelni színpadon?

- Mindenekelőtt el kell vonatkoztatni a filmtől. Egy musicalt kell elképzelni, egy igazi show-t, csak a filmből ismert poénokkal és hatásokkal. Különösen örülök ennek az előadásnak, mert végre egy olyan darabot játszunk, ami képes feldobni az emberek hétköznapjait. Színtiszta szórakozás. Több szereplőt is alakítok a darabban, de Herbert herceg talán a legfontosabb. Nagy kihívást jelent számomra, hisz legtöbbször olyan darabokban játszom, amelyekben az éneké a főszerep. Itt azonban jócskán van próza is, ráadásul magát a figurát is nehéz színészileg megfogni. Úgy kell poénosnak lenni, hogy közben nem szabad erre rájátszani, természetesen kell viselkedni. De mindannyian igyekszünk, hogy megtaláljuk a tökéletes egyensúlyt, amelytől a darab működik.

- Eseménydús évad vár rád...

- Nos, igen. A Spamalot bemutató mellett játszom tovább a Józsefet, az Aveneu Q-t, az Oltári srácokat és a Müpában is felújítjuk a Best of Webbert. És ki tudja, mit hoz még a jövő. A színházon kívüli terveim már biztosabbak. Gondolkozom a következő lemez anyagán, azon hogy milyen saját dallal, vagy milyen stílusban szeretnék megjelenni, mert nyilván ezen a lemezen a musical kisebb szerepet fog játszani, mint az első albumon. Továbbá szeretnék koncertet is, mert szerintem egy évben egy vagy két nagyobb koncert kötelező. Egyrészt azért, mert hiányzik, másrészt pedig mert szeretnék valami teljesen újjal kirukkolni.