A művészet lázadása

„Kemény munka, sok áldozat és harc” – szól a nyitány refrénszerű jelszava, ám a színpadon leginkább a tudás és a tehetség ragyog fel, a fáradságos munkából és harcból, amely a közel két és fél hónapos próbaidőszakot jellemezte, csak a csillogó végeredmény látszik.

Tűpontosan végrehajtott koreográfiák, világosan megrajzolt karakterek tarkítják a produkciót, pedig a szereplők többsége nem profi színész: többfordulós castingon választották ki azokat a fiatalokat, akik a történet szerint egy neves amerikai művészeti intézmény diákjaiként kezdhetik meg a tanulmányaikat.

Némelyik énekes alig múlt tizennyolc éves, feltehetőleg a való életben is hasonló kihívásokkal küzd – továbbtanulás, párkapcsolat –, mint a darabbéli karaktere. A Fame varázslata éppen ebben áll: nem csupán fülbemászó dallamok és látványos táncbetétek követik egymást egy súlytalan történetben,

a szerzők, Steve Margoshes, Jacques Levy és Jose Fernandez az emberi sorsokra helyezik a hangsúlyt a hatásvadász show-elemek helyett – miközben a musical ezekből sem szenved hiányt.

Életutakat látunk, viszonzott és viszonzatlan szerelmeket, problémás családi háttérrel érkező, frusztrált fiatalokat, vagy épp drog- és alkolholfüggőséggel küzdő, sikerre áhítozó álmodozókat, akik a saját bőrükön tapasztalják meg az élet és a művészi lét előnyeit és árnyoldalait.

Jelenet a Fame-ből (Fotó/Forrás: Molnár Artúr / Vörösmarty Színház)

Hargitai Iván kiváló porondmesterként vezeti őket, hogy hozzáidomulhassanak választott világukhoz, majd újra felépíthessék önmagukat. A darab szerint öt év pereg le a nézők szeme előtt, az első iskolai naptól a diploma átadásáig látjuk az eseményeket. Különböző kultúrák, eltérő habitusú és családi háttérrel rendelkező fiatalok alkotják a színészosztály közösségét, amely egyetlen összetartó masszaként létezik a színpadon és azon kívül, miközben időről időre kiragyog közülük egy-egy arc.

A közösségnek megvannak a tipikus figurái: a gyönyörű és tehetséges Carmen, akibe minden fiú szerelmes, a visszahúzódó Serena, akibe viszont senki, a túlsúlyosnak mondott Mabel, de ott van az elsőre talán esetlennek tűnő, megfelelési kényszerrel küzdő Schlomo, a sokak által ismert, de csak a művészetnek és a tanulásnak élő Nick, valamint az őstehetség, ám kezelhetetlen Tyron is. Főszereplők, ám mégsem teljesen.

Az alkotók ugyanis törekedtek rá, hogy bárki, aki színpadra lép, aktív, fontos és egyenrangú résztvevője legyen a produkciónak – így formálta az előadás közösséggé a résztvevőket a színfalak mögött is.

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a kiragadott szereplők mellett, hiszen mégis az ő történetükön keresztül válik mindenki számára láthatóvá egy művészeti intézmény zárt világa.

Katona Klaudia a Fame-ben (Fotó/Forrás: MTI)

Katona Klaudia Carmenjének viselkedésében már a kezdetektől fogva kódolva van valamiféle tragikus végkifejlet. Egy provokatív, látszólag felszínes és érzéketlen lányt látunk, aki a siker érdekében még attól sem riad vissza, hogy manipulálja diáktársait. Ez az egyetlen és megingathatatlan cél azt is jelenti, hogy Carmen későn eszmél rá arra, hogy élete félrecsúszott, a drogok eltorzították személyiségét. Ennek megmutatására azonban a fehérvári előadásban kevés lehetőséget kap, így valójában csak a lecsúszás folyamatát látja a néző. Végső búcsúja, amely az L. A. című dalában csúcsosodik ki, megrendítő segélykiáltásként árad szét a nézőtéren.

Carmen egyre romló helyzetéből csak a Schlomóval (Wéber Tamás) folytatott viszonya jelenthetne kiutat, azonban a kapcsolatuk nem áll elég szilárd lábakon ahhoz, hogy tényleges támasz vagy visszatartó erő legyen a lány számára. Ráadásul a fiú megfelelési kényszere falat húz kettejük közé.

Serenának viszont motivációt ad az a viszonzatlan szerelem, amely a Nickhez fűzi. Babinszki Virágnak nincs könnyű dolga, hiszen úgy kell láthatóvá válnia a színpadon, hogy közben egy visszahúzódó, már-már jelentéktelen lány karakterét formálja meg, akinek fogalma sincs, mit szeretne az élettől, és majdhogynem kényszernek éli meg, hogy egy művészeti iskolában kell tanulnia. A második felvonásban, amikor Serena és a fiú viszonya konkretizálódni látszik, és a lány elkezdi felfedezni a színészi lét szépségeit, Virág is mintha a karakterrel együtt nyílna meg. Bátrabban mer a színpadon létezni, ez pedig feledteti a kezdeti bizonytalanságot és félreénekléseket. A hirtelen jött magabiztosság ugyan a nála jóval tapasztaltabb Kádár Szabolcs egyenrangú partnerévé teszi őt, ám mivel Kádár fokról fokra mélyíti el Nick karakterét, az összhangot nehezen tudják fenntartani.

Szaszák Zsolt a Fame-ben (Fotó/Forrás: Molnár Artúr / Vörösmarty Színház)

Tyron az, aki párok között egyedül létezik a térben, és kivételes tehetségével, valamint kezelhetetlenségével hívja fel magára a figyelmet. Első hallásra már-már hiteltelennek tűnik a világos bőrű, szőke hajú Szaszák Zsolt szájából, hogy feketének vallja magát – a rendezés, illetve a fordítók, Perczel Enikő és Miklós Tibor nem törekedtek rá, hogy Tyron esetében akár vizuálisan, akár a szöveg szintjén közelítse egymáshoz a karaktert és szólódalt –, a színész erőteljes színpadi jelenlétének köszönhetően a néző hamar elfogadja a figurát.

Sokkal nehezebb dolguk van a tanárokat játszó tapasztalt színészeknek, akiknek a darabot összefogva tükröt kéne tartaniuk a hatalmas energiákat mozgósító fiataloknak, ám ebben az előadásban csupán statisztaszerep jut nekik.

Kiss Diána Magdolna Miss Shermanként első ránézésre hatalmát fitogtató, erős vezetőnek látszik, ám hamar kiderül, hogy maga alá temeti a felelősség és a fiatalkori traumák. Sodródik az eseményekkel, és minél inkább elveszíti megközelíthetetlen, kőszívű mivoltát, annál inkább válik súlytalanná a jelenléte. Gyönyörű dala, az Ők az én vérem is inkább egy megszokott rendszerhez való görcsös ragaszkodás balladája, semmint egy vallomás.

Denk Viktória hálásabb szerepet kapott – és mindent meg is tesz érte, hogy kiaknázza a karakterben rejlő lehetőségeket, ezáltal az egyik legszerethetőbb tanárrá válik –, hiszen Miss Bell művészként sokkal szorosabb kapcsolatot tud kialakítani a diákokkal, sőt még Tyronhoz is utat talál. Nem véletlen, hogy a fiú „elkallódását” személyes tragédiaként éli meg, és nyíltan szembeszáll a kollégáival érte.

Denk Viktória, Szaszák Zsolt és Kiss Diána Magdolna a Fame-ben (Fotó/Forrás: Molnár Artúr / Vörösmarty Színház)

Amilyen kidolgozott a két női tanár, annyira bántóan kevés megszólalás jut a férfiaknak. Kozáry Ferenc Mr. Sheinkopfja leginkább a klasszikus zene iránti fanatizmusáról ad tanúbizonyságot, ahol nincs helye a modern irányzatoknak, míg Sághy Tamás Mr. Myerse az életre próbál nevelni. Sághy szerencsésebb helyzetben van, színészmesterség tanárként lehetőséget kap arra, hogy a színpadra vitt valóságot kommentálja, a gyors váltások miatt azonban ezek a mondatok nem válnak fajsúlyossá.

A dalban elmondott sorok viszont még sokáig visszhangzanak az ember fejében. Erre az alkotók is számíthattak, ugyanis Hargitai Iván a zenészeket ezúttal a játszók fölé emeli, sőt

bizonyos pontokon a színpadon álló színészek maguk is a zenekar részeivé válnak.

Az előadás végére a folyton forgó porondon a Fame lassan egy összművészeti produkcióvá alakul, melyben fülbemászó dallamokon keresztül látjuk a fiatalok tehetségét, odaadását és harcukat az álmaikért.