„Kemény munka, sok áldozat és harc” – szól a nyitány refrénszerű jelszava, ám a színpadon leginkább a tudás és a tehetség ragyog fel, a fáradságos munkából és harcból, amely a közel két és fél hónapos próbaidőszakot jellemezte, csak a csillogó végeredmény látszik.

Tűpontosan végrehajtott koreográfiák, világosan megrajzolt karakterek tarkítják a produkciót, pedig a szereplők többsége nem profi színész: többfordulós castingon választották ki azokat a fiatalokat, akik a történet szerint egy neves amerikai művészeti intézmény diákjaiként kezdhetik meg a tanulmányaikat.

Némelyik énekes alig múlt tizennyolc éves, feltehetőleg a való életben is hasonló kihívásokkal küzd – továbbtanulás, párkapcsolat –, mint a darabbéli karaktere. A Fame varázslata éppen ebben áll: nem csupán fülbemászó dallamok és látványos táncbetétek követik egymást egy súlytalan történetben,

Életutakat látunk, viszonzott és viszonzatlan szerelmeket, problémás családi háttérrel érkező, frusztrált fiatalokat, vagy épp drog- és alkolholfüggőséggel küzdő, sikerre áhítozó álmodozókat, akik a saját bőrükön tapasztalják meg az élet és a művészi lét előnyeit és árnyoldalait.

Jelenet a Fame-ből (Fotó/Forrás: Molnár Artúr / Vörösmarty Színház)

Hargitai Iván kiváló porondmesterként vezeti őket, hogy hozzáidomulhassanak választott világukhoz, majd újra felépíthessék önmagukat. A darab szerint öt év pereg le a nézők szeme előtt, az első iskolai naptól a diploma átadásáig látjuk az eseményeket. Különböző kultúrák, eltérő habitusú és családi háttérrel rendelkező fiatalok alkotják a színészosztály közösségét, amely egyetlen összetartó masszaként létezik a színpadon és azon kívül, miközben időről időre kiragyog közülük egy-egy arc.

A közösségnek megvannak a tipikus figurái: a gyönyörű és tehetséges Carmen, akibe minden fiú szerelmes, a visszahúzódó Serena, akibe viszont senki, a túlsúlyosnak mondott Mabel, de ott van az elsőre talán esetlennek tűnő, megfelelési kényszerrel küzdő Schlomo, a sokak által ismert, de csak a művészetnek és a tanulásnak élő Nick, valamint az őstehetség, ám kezelhetetlen Tyron is. Főszereplők, ám mégsem teljesen.

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a kiragadott szereplők mellett, hiszen mégis az ő történetükön keresztül válik mindenki számára láthatóvá egy művészeti intézmény zárt világa.

Katona Klaudia a Fame-ben (Fotó/Forrás: MTI)

Katona Klaudia Carmenjének viselkedésében már a kezdetektől fogva kódolva van valamiféle tragikus végkifejlet. Egy provokatív, látszólag felszínes és érzéketlen lányt látunk, aki a siker érdekében még attól sem riad vissza, hogy manipulálja diáktársait. Ez az egyetlen és megingathatatlan cél azt is jelenti, hogy Carmen későn eszmél rá arra, hogy élete félrecsúszott, a drogok eltorzították személyiségét. Ennek megmutatására azonban a fehérvári előadásban kevés lehetőséget kap, így valójában csak a lecsúszás folyamatát látja a néző. Végső búcsúja, amely az L. A. című dalában csúcsosodik ki, megrendítő segélykiáltásként árad szét a nézőtéren.

Carmen egyre romló helyzetéből csak a Schlomóval (Wéber Tamás) folytatott viszonya jelenthetne kiutat, azonban a kapcsolatuk nem áll elég szilárd lábakon ahhoz, hogy tényleges támasz vagy visszatartó erő legyen a lány számára. Ráadásul a fiú megfelelési kényszere falat húz kettejük közé.

Serenának viszont motivációt ad az a viszonzatlan szerelem, amely a Nickhez fűzi. Babinszki Virágnak nincs könnyű dolga, hiszen úgy kell láthatóvá válnia a színpadon, hogy közben egy visszahúzódó, már-már jelentéktelen lány karakterét formálja meg, akinek fogalma sincs, mit szeretne az élettől, és majdhogynem kényszernek éli meg, hogy egy művészeti iskolában kell tanulnia. A második felvonásban, amikor Serena és a fiú viszonya konkretizálódni látszik, és a lány elkezdi felfedezni a színészi lét szépségeit, Virág is mintha a karakterrel együtt nyílna meg. Bátrabban mer a színpadon létezni, ez pedig feledteti a kezdeti bizonytalanságot és félreénekléseket. A hirtelen jött magabiztosság ugyan a nála jóval tapasztaltabb Kádár Szabolcs egyenrangú partnerévé teszi őt, ám mivel Kádár fokról fokra mélyíti el Nick karakterét, az összhangot nehezen tudják fenntartani.

Szaszák Zsolt a Fame-ben (Fotó/Forrás: Molnár Artúr / Vörösmarty Színház)

Tyron az, aki párok között egyedül létezik a térben, és kivételes tehetségével, valamint kezelhetetlenségével hívja fel magára a figyelmet. Első hallásra már-már hiteltelennek tűnik a világos bőrű, szőke hajú Szaszák Zsolt szájából, hogy feketének vallja magát – a rendezés, illetve a fordítók, Perczel Enikő és Miklós Tibor nem törekedtek rá, hogy Tyron esetében akár vizuálisan, akár a szöveg szintjén közelítse egymáshoz a karaktert és szólódalt –, a színész erőteljes színpadi jelenlétének köszönhetően a néző hamar elfogadja a figurát.

Kiss Diána Magdolna Miss Shermanként első ránézésre hatalmát fitogtató, erős vezetőnek látszik, ám hamar kiderül, hogy maga alá temeti a felelősség és a fiatalkori traumák. Sodródik az eseményekkel, és minél inkább elveszíti megközelíthetetlen, kőszívű mivoltát, annál inkább válik súlytalanná a jelenléte. Gyönyörű dala, az Ők az én vérem is inkább egy megszokott rendszerhez való görcsös ragaszkodás balladája, semmint egy vallomás.

Denk Viktória hálásabb szerepet kapott – és mindent meg is tesz érte, hogy kiaknázza a karakterben rejlő lehetőségeket, ezáltal az egyik legszerethetőbb tanárrá válik –, hiszen Miss Bell művészként sokkal szorosabb kapcsolatot tud kialakítani a diákokkal, sőt még Tyronhoz is utat talál. Nem véletlen, hogy a fiú „elkallódását” személyes tragédiaként éli meg, és nyíltan szembeszáll a kollégáival érte.

Denk Viktória, Szaszák Zsolt és Kiss Diána Magdolna a Fame-ben (Fotó/Forrás: Molnár Artúr / Vörösmarty Színház)

Amilyen kidolgozott a két női tanár, annyira bántóan kevés megszólalás jut a férfiaknak. Kozáry Ferenc Mr. Sheinkopfja leginkább a klasszikus zene iránti fanatizmusáról ad tanúbizonyságot, ahol nincs helye a modern irányzatoknak, míg Sághy Tamás Mr. Myerse az életre próbál nevelni. Sághy szerencsésebb helyzetben van, színészmesterség tanárként lehetőséget kap arra, hogy a színpadra vitt valóságot kommentálja, a gyors váltások miatt azonban ezek a mondatok nem válnak fajsúlyossá.

A dalban elmondott sorok viszont még sokáig visszhangzanak az ember fejében. Erre az alkotók is számíthattak, ugyanis Hargitai Iván a zenészeket ezúttal a játszók fölé emeli, sőt

Az előadás végére a folyton forgó porondon a Fame lassan egy összművészeti produkcióvá alakul, melyben fülbemászó dallamokon keresztül látjuk a fiatalok tehetségét, odaadását és harcukat az álmaikért.

Jelenet a Fame-ből (Fotó/Forrás: Molnár Artúr / Vörösmarty Színház)

Fejléckép: jelenet az előadásból (fotó: Molnár Artúr / Vörösmarty Színház)