Annyi csúsztatást azért mégis megengedett magának Howard Lindsay és Russel Crouse, hogy Maria és Georg találkozását tíz évvel későbbre helyezték, amikor is a valóságban már házasok voltak és két saját gyerekük volt. A darab megírásához ihletforrásként Maria önéletrajzi kötetéhez nyúltak, amit az énekesnő a barátai unszolására adatott ki 1949-ben, őszintén beszélve a náci megszállás elől menekülő családról, tragédiákról, valamint az amerikai letelepedésről.
Maria története a musical szerint csak ott vesz fordulatot, amikor nevelőnő lesz a Trapp-családnál, ugyanis a darabot belengő derű és életigenlés, valamint a műfaj szabályrendszere kevésbé engedi meg a bántalmazó nagybácsi elől menekülő lány előéletének árnyalt bemutatását. Pedig a szülők elvesztése, valamint a folyamatos elutasítások jelentős szerepet játszottak abban, hogy Maria 1924-ben apácának állt, és abban is, hogy nem tudott beilleszkedni a közösségbe.
Az igazi Georg von Trapp (Fotó/Forrás: Wikipédia)
Von Trapp kapitány alakja azonban cseppet sincs elrajzolva.
Az osztrák származású tengerészt nem véletlenül tartják az első világháború legeredményesebb osztrák-magyar tengeralattjáró-kapitányának, helyzetfelismerő képessége és tartása alkalmassá tette egy flotta vezetésére.
Von Trapp már 14 éves korától haditengerésznek tanult, és a akadémia elvégzése után külföldi tanulmányutakon képezte tovább magát. 1900-tól egy páncélos cirkálón szolgált, 1909-ben pedig fregatthadnagyként elsőként jelentkezett az újonnan alakuló tengeralattjáró-flottához. Bár élete a katonaság volt, miután összeházasodott Agathe Whiteheaddel (aki a torpedó feltalálójának unokája volt), az Isztriai-félszigetre költöztek.
Az első világháború azonban nem kerülhette el a családot, a házaspár hét gyerekéből öt már Agathe édesanyjának otthonában született. Von Trapp közben parancsnokként irányította az egységeket, a háborúban vezetett sikeres hadjáratokért később számos kitüntetéssel jutalmazták. Bár jogosult lett volna a bárói címre is, a titulust soha nem kapta meg.
Nemcsak a harctéren, otthon is katonás rend uralkodott a Trapp-családban, a szigor és a fegyelem pedig már-már az elviselhetetlenségig fokozódott, amikor Agathe 1922-ben skarlátban meghalt.
A munkába temetkező von Trapp – aki időközben áttette székhelyét a Salzburg melletti Aigenbe – nem tudta volna egyedül vezetni a háztartást, ezért középső lánya mellé tanítót fogadott. Így került a házhoz 1925-ben Maria Augusta Kutschera, aki derűt hozott a család életébe. Von Trapp két évvel később feleségül vette, és két saját gyerekük született. A ház az egyre érezhető válság és nehézségek ellenére énekléstől volt hangos, és bár a musical szerint a nevelő titokban énekel a gyerekekkel, a valóságban Georg mindenről tudott.
A Trapp Family Singers énekel
Egy banki csődeljárás miatt 1935-ben a vagyonuk nagy részét elvesztették, Maria ekkor ajánlotta fel férjének, hogy a helyi káplán, Franz Wasner irányításával szervezzenek énekkart Trapp Kamarakórus néven. A kezdeményezés annyira sikeres lett, hogy 1937-ben még egy népdaléneklési versenyt is megnyertek.
A valóság és fikció ezen a ponton elválik, ugyanis
míg a musical szerint a család az eredményhirdetéskor már Svájc felé menekül, valójában Trapp csak 1939-ben hagyta el végleg az országot,
miután visszautasította, hogy kórusuk fellépjen Adolf Hitler születésnapján. Először Olaszországban koncerteztek, majd az Egyesült Államokba utazva letelepedtek, a kar pedig hamar óriási hírnévre tett szert.
A Trapp-család életéből készült Broadway-darabot 12 évvel Georg von Trapp halála után, 1959-ben mutatták be, 1964-ben pedig már a vásznon is láthatták a nézők. A film előkészítéséből maga Maria is kivette a részét, ő tanította meg Julie Andrewst jódlizni.
Fejléckép: Christopher Plummer és Julie Andrews a film forgatásán (forrás: Wikipédia)
hírlevél
