Az interjú eredetileg az Opera Magazin 2023. téli számában jelent meg.

Henry van Dyke Jr. amerikai író, diplomata, presbiteriánus lelkész 1896-ban jelentette meg nagy hatású karácsonyi történetét A negyedik keleti bölcs (más fordításban: Artabán a negyedik király) címmel. A könyv hőse Perzsiából indul útnak, hogy a bibliai mágusokhoz hasonlóan hódoljon az újszülött betlehemi király előtt, akinek drágaköveket visz ajándékba, viszontagságos útja során azonban csak a keresztfához érkezik meg, ajándékai időközben elfogynak, útközben tett jó cselekedetei révén mégis tudatán kívül megéli a krisztusi tanítás lényegét.

A könyv számos irodalmi, színpadi, filmes, sőt operai adaptációt is megélt az elmúlt évtizedekben angolszász nyelvterületen, Ókovács Szilveszter elképzelései szerint azonban új koncepció nyomán jön létre a Magyar Állami Operaház előadása.

Az OPERA vezetése eredetileg Selmeczi Györgyöt kérte fel a darab megírására, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző ihletett alkotása azonban a megrendelők megítélése szerint színpadi megvalósításért kiált, ezért azt a dalszínház a következő évadok egyikében, hagyományos keretek közt tervezi bemutatni. Az eredeti koncepció mentén így Pacsay Attila, számos magyar film, köztük a 2005-ben Oscar-díjra jelölt Maestro című animációs rövidfilm és a napokban bemutatott Semmelweis című életrajzi dráma zeneszerzője írt meditatív muzsikát.

Létay Kiss Gabriella, Kriszta Kinga és Fried Péter az Artaban indító próbáján (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)

Az előadások zenei vezetője a sokoldalú karmester, Dubóczky Gergely, aki ez alkalommal debütál az Eiffel Műhelyházban. A darab librettóját Almási-Tóth András művészeti vezető, a dalszövegeket Ókovács Szilveszter írta, a prózai részeket Rátóti Zoltán narrálja, míg az énekes részekben Létay Kiss Gabriella, Kriszta Kinga, Kovács István, Fried Péter, Najbauer Lóránt és Fülep Máté működnek közre, két szereposztásban. Az előadás konzultánsa Érdi Tamás zongoraművész.

Az Artaban című adventi szeánszot a 2023. december 9-i ősbemutatót követően az évadban december 10-én, 16-án két alkalommal, valamint december 17-én, 28-án és 30-án hallgathatják meg az érdeklődők az Eiffel Műhelyházban.

Dubóczky Gergely és Pacsay Attila az Artaban indító próbáján (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)

Az előadás koncepciójának megálmodója és színpadra állítója, Ókovács Szilveszter úgy fogalmazott, nem is annyira opera, mint inkább kamarazene-ciklus született. Ön is így véli?

Nehéz megragadni a legtalálóbb műfaji megnevezést, mert több szempontból is kísérleti előadás készül, de talán a szeánsz az egyik legpontosabb meghatározás. Lesz a produkciónak egy élő része, amit az énekesek, a narrátor és a zenészek adnak elő, de a kamarazenei darabot kiegészítik előre felvett zenei betétek és különféle hangkulisszák is. Ehhez rendelkezésünkre áll egy teljesen új hangrendszer, amit eddig inkább csak mozikban használtak, hangversenytermekben még nem. Ennek az a lényege, hogy

Mai, divatos kifejezéssel élve immerzív élményre számíthatnak a nézők, vagyis sokkal jobban a produkció részesévé válnak. Ezt erősíti a térelrendezés is, ugyanis a közönség nem a hagyományos módon foglal helyet, hanem koncentrikus körben, nyugágyakon fekszenek majd, és mindezek tetejébe bekötött szemmel fogják hallgatni az előadást. Témáját tekintve a mű az adventi ünnepkörhöz kapcsolódik, ezért is adta magát ennek a fajta közösségi színházi élménynek a megteremtése.

Artaban egy nem kanonizált napkeleti bölcs. A legenda szerint a háromkirályok mellett egy negyedik király is látta és megfejtette a betlehemi csillag jelentését, azonban nem ért oda időben a Megváltóhoz, ezért a Szent Család nyomába eredt. Önt mi fogta meg Artaban sorsában?

Korábban nem ismertem a történetét, a felkérés után ástam bele magam, elolvastam róla mindent, ami fellelhető. Úgy érzem, nagyon közel áll hozzám, sokkal emberibb, mint sok más bibliai történet.Sokan magunkra ismerhetünk Artaban karakterében, aki kitűz maga elé egy célt, de aztán sohasem éri el azt. Mi is így vagyunk ezzel: mindig közbejön valami, és végül ezek az elkanyarodások töltik ki az ember életét. Ezért is van az, hogy

Ókovács Szilveszter az Artaban indító próbáján (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)

Megjelenik valamilyen közel-keleti íz a zenében?

Nem hangsúlyosan, legfeljebb dallamtöredékekben vagy az ehhez kapcsolódó hangszerek pillanatnyi felvillanásában. Ritkán van arra lehetőségem, hogy teljesen szabadon írjak zenét, kapaszkodók nélkül. Leggyakrabban filmekhez komponálok, ahol mindig a képhez készül a zene, az jelenti a kiindulási pontot. Itt azonban semmi nem kötötte meg a fantáziámat, rendkívül izgalmas és inspiráló munka volt.

Míg a dalok szövegét Ókovács Szilveszter írta, a narrációt Almási-Tóth András jegyzi. Hogyan zajlott a közös munka?

Párhuzamosan készült a librettó és a zenei rész, folyamatosan megvolt köztünk az egymásra hatás. A különleges műfaji besorolást különben az is erősíti, hogy a dalok sem a hagyományos operai megszólalást követik, hanem leginkább a brechti songokhoz hasonlítanak, mint amilyenek például a Koldusoperában szerepelnek. Az énekesek közül mindenki játszik mindenkit: amikor például a három napkeleti bölcs énekel, akkor az egyiküket a színen lévő operaénekesnő fogja megszólaltatni.

Almási Tóth András és Dubóczky Gergely az Artaban indító próbáján (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)

A vakoknál különleges módon felerősödik a hallás érzéke – épített arra valamilyen módon, hogy a környezet zörejei is a zenei struktúra részévé váljanak?

Igen, lesz például homokvihart imitáló hangbejátszás, és azt is különleges hangkulissza-megoldásokkal érzékeltetjük, ahogy hirtelen minden leáll és elsötétül az ég, amikor felállítják a keresztet a Golgotán. Egy vak ember számára természetes dolog figyelni a környezet hangjaira, míg egy látó ember sokkal inkább a szemére hagyatkozik, nem a hallására.

Ön általában ezzel a fajta tudatossággal hallgat zenét?

Abszolút, szinte csak így hallgatok zenét. Amennyiben nem adottak a megfelelő körülmények, a kellő csend és a jó hangrendszer, akkor igyekszem fejhallgatóval megoldani, mert úgy minden hang szépen kijön. Sokan autóban ülve hallgatnak szimfóniákat, és noha a vezérszólamot úgy is lehet követni, azt, hogy mit játszik a második klarinét, már nem. Számomra viszont pont ezektől a mélyebb rétegektől lesz érdekes egy zenemű, ezért nagyon fontos, hogy minden jól érvényesüljön. De természetesen az élő előadás teljességét semmi nem múlhatja felül.

Fejléckép: Dubóczky Gergely és Pacsay Attila az Artaban indító próbáján (fotó/forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)