Eötvös Péter 2004 óta él Budapesten, de előtte Németország, Franciaország és Hollandia volt az otthona, közeli munkatársa és barátja volt Karlheinz Stockhausennek és Pierre Bouleznek. Napjaink egyik legnépszerűbb operaszerzője, aki első művészi élményeit prózai színházban szívta magába, amikor kísérőzenéket írt a Vígszínháznak.
Angyalok Amerikában című operája részben meleg témát dolgoz fel, Tony Kushner drámájának adaptációja. Erről az operáról beszélgetett a zeneszerzővel Jeffrey Arlo Brown, VAN független klasszikus zenei magazin újságírója.
Eötvös 2000-ben kezdett el dolgozni az operán, akkoriban Tony Kushner drámája új volt, de volt visszhangja. „A feleségem, Mezei Mari írta a librettót, két évbe telt neki. A dráma hat órás, az opera mindössze kettő” – mondta a zeneszerző, hozzátéve, hogy Harper Pitt szerepére eredetileg Barbra Streisandot szerette volna felkérni, ez nem jött össze.
Az Angyalok Amerikában két rosszul működő kapcsolat története. Prior és Louis egy melegpár, illetve Harper és Joseph, akik mormonok – egyaránt kilógnak a társadalomból. New Yorkban élnek a ’80-as években. A történet ugrál az időben, s a végén megjelenő deus ex machina – az angyalok megjelenése – ebben az álomszerű, lebegő környezetben egészen természetesen hat.
„A meleg téma nem a főtéma, szerintem” – mondja Eötvös. – „A legérdekesebb az az erő, amit Prior Walter megtalál magában.” A cselekményben Prior megkapja az AIDS-t, párja viszont nem tud megbarátkozni a gondolattal, hogy a beteg meghalhat, és elhagyja őt.
Prior egy angyalt képzel el maga mellé, akitől utasításokat kap. Így él túl. (…) Pior Walter az én hősöm.
Amikor 2005-ben bemutatták az Angyalok Amerikábant Párizsban, Eötvöst – aki akkor még három opera szerzője volt csupán, egy orosz, egy francia és egy angol nyelvűé – megkérdezték, hogy létezik-e egyáltalán Eötvös-stílus, ha ennyire különbözőek a művek. A kérdést akkor a zeneszerző bóknak vette. „Általában azzal a céllal komponálok operát, hogy a repertoár része marad” – vallja be a mostani interjúban. „Monteverdi operái túléltek 400 évet.” Ő abban reménykedik, a sajátjai egy évszázadot megélnek.
Eötvös Péter (Fotó/Forrás: Daniel Dittus)
Eötvös Péter az interjúban arról is beszélt, hogy állandóan revizionálja, javítgatja a darabjait. Egyszer Perényi Miklóssal és a Berlini Filharmonikusokkal próbálták a Csellóversenyét, és nem lehetett hallani a szólista egy frázisát. Eötvös megkérte a zenekart, hogy játsszon halkabban, majd kihúzott szólamokat a zenekar előtt. Elnézésüket kérte, de ők így válaszoltak. „Ne kérjen bocsánatot! Örülünk, hogy látjuk, hogyan gondolkodik egy zeneszerző.”
Az újságíró rákérdez Eötvösnél a magyarországi politikai állapotokra is. Eötvös szerint a jobbos, populista államvezetés káros hatásai a kultúrát kevésbé sújtják, mint a tudományokat, a színház sem feltétlenül ellenzéki, „de nagyon résen van”. „Például a nagyszínházak elkezdtek apró monológokat beszúrni az előadások végére, amelyek a napi politikára reflektálnak.”
Eötvös szerint az a baj, hogy állandóan történik valami a politikában, és minderre reagálni lehet ugyan, de rendkívül kimerítő.
Szégyen. A politika a legfontosabb beszédtémává vált. Ennek nem kéne így lennie.
Az Angyalok Amerikábant október 10-én és 12-én játsszák a Müpában a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon. Elég kevés hely szabad már, igyekezzen, ha ott akar lenni.
A fejlécképen a zeneszerző. Fotó: Csibi Szilvia.
hírlevél
