„Gershwin meglehetősen idegen anyag volt számunkra, mert külön stílust, megkockáztatom: külön habitust igényel - mondja Papp Zoltán - Olyan nemzeti opera ez Amerikában, mint nekünk a Bánk bán, de van egy sajátos feelingje. Közérthető és szerethető ez a zene, ami könnyedsége ellenére nagyon nehéz játszanivaló, nagy precizitást igényel."

Papp Zoltán, aki a '90-es évek végén a Pécsi Nemzeti Színház karmestere volt, kezdetben a kísérőzenekar tagjaként zongorázott a darabban. 1999-ben egy betegség miatt kellett a zongorát a pulpitusra cserélnie, 2000-től pedig állandó dirigensként volt jelen a társulat életében. Végigturnézta velük az Egyesült Államokat, Egyiptomot, Kanadát és Európát, de járt Pekingben, Tel-Avivban, Ausztráliában és Új-Zélandon is.

Véleménye szerint Gershwin zenéje sokféleségétől csodálatos: hagyományos operai szerkezete mellett használja a legfurfangosabb jazzes futamokat. Gershwin úgy állt neki mesterműve elkészítésének, hogy a Carmen drámai hangvételét és romantikáját illetve a Mesterdalnokok szépségét fogja belesűríteni. A fekete songok és spirituálék szellemét, a jazz és a könnyedebb műfajok hangvételét ötvözte romantikus veretű, szimfonikus karakterű, letagadhatatlanul egyéni muzsikájában.

Minden egyes turnét komoly próbaidőszak előz meg, még akkor is, ha már évek óta olajozottan, összeszokottan működő előadásról van szó. Papp véleménye alapján ebben a produkcióban az a nagyszerű, hogy nagyon stabil a társulat.

A szegedi előadás karmestere Stefan Kozinski lesz, aki rengeteget segített tanácsaival Papp Zoltánnak. „Tökéletesen ismeri az operát, csodálatos dirigens, teljesen az övé az előadás. Az előadás producere Peter Klein, aki nem csupán gyakorlati, hanem szellemi értelemben is a darab mögött áll. 20-25 év alatt sem unta meg, ha ő nem szeretné ennyire, ez az előadás nem létezne."