Zenés színház

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Opera Magazin
2019.10.12. 12:50
Ajánlom
Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.

Az alábbi interjú először az Opera Magazin 2019. őszi számában jelent meg.

Mely előadás nyerte el leginkább a tetszésüket az Operában az elmúlt évekből?

Fáy Miklós: Az Olasz nő Algírban áll a legközelebb az elképzeléseimhez, zenei és színházi szempontból is jól sikerült összehozni, már amennyiben elfogadjuk, hogy az opera ebből a kettőből tevődik össze. Persze, nem elég technikásnak lenni, a humor is nagyon fontos.

E02-104057.jpg

Kiss Eszter Veronika (Fotó/Forrás: Kiss Eszter Veronika)

Kiss Eszter Veronika: Nekem a Ring-előadások nyerték el leginkább a tetszésemet, mert érvényes rendezéssel és jó zenei hangzással bírtak. Az opera esetében ez nehezített pálya, hiszen nem elég jó színházat csinálni, a zenének is kiválónak kell lennie. Színházi aspektusból tekintve a humor valóban lényeges elem, anélkül semmit nem lehet eladni, a másik fontos összetevő pedig az üzenet, hogy megszólítson az előadás.

Önök szerint létezik egészséges arány a klasszikus és modern rendezések között, amihez egy operaháznak érdemes tartania magát?

FM: Egy dalszínháznak úgy kell viselkednie, mint egy vidéki város színházának: mindenféle igényt ki kell elégítenie. A jól menő operaházak mind ezt csinálják, a Metropolitan például a klasszikusok mellett az amerikai kortárs darabokat is műsoron tartja, akkor is, ha tudják, sokkal nehezebb rá közönséget szervezni. A megfelelő arány meghatározása mindig az igazgató és a művészeti vezetés feladata.

KEV: Két fő irány van. Egyrészt gazdaságilag működtethető kell, hogy legyen az intézmény, tehát eladható előadásokra van szükség, másrészt fontos szempont az operaház küldetéstudata, hogy növelje a közönségét és formálja az ízlést. Ebbe beletartozik az, hogy muszáj színen tartani a hagyományos darabokat, függetlenül attól, ki mit gondol róluk, másfelől pedig

be kell hozni az újdonságot is, ami a rendezésekre és a kortárs darabokra is vonatkozik, miközben ezeket nyilván sokkal nehezebb értékesíteni.

Van, hogy azt mondják egy darabra vagy rendezésre, hogy túlságosan modern felfogású?

KEV: Inkább azt mondanám, hogy hibás a koncepció. Ha valaki például csak a technikai háttérrel próbál játszani, az nem biztos, hogy célravezető. A kérdés inkább az, hogy valami működik vagy sem. Sok minden funkcionálhat, a vetítés például egy olyan alapot képes adni, ami mellé minimális mozgás is elég.

FM: Maga a vetítés az Operában Mikó András főrendezősége idején kezdődött, de engem nem igazán fog meg.

Színpadon a kultúra arcai

Fáy Miklós (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Milyen elemek alakítják legmarkánsabban egy operaház művészi brandjét?

FM: Ebből a szempontból az arculatot az határozza meg, kik azok, akik rendszeresen előfordulnak ott: az énekesek, a karmesterek és a zenekar. Viszont a repertoár összetétele vagy az, hogy milyen évad fut épp, a szélesebb közönséget véleményem szerint nem nagyon foglalkoztatja, ők egy-egy előadásra ülnek be.

KEV: Az operaénekeseknek kvázi sztárokként kell elvinniük a hátukon a produkciók jegyértékesítését, és még a rendezők is érdekesek lehetnek a közönség számára, amennyiben jól bejáratott a nevük.

Milyen tendenciák figyelhetők meg az operafogyasztásban? Hogyan változott a műfaj népszerűsége az elmúlt évtizedekben, és visszatérhet-e még a korábbi énekesi sztárkultusz?

KEV: Ma is megvannak az operaéneklés nagy, nemzetközi sztárjai, csak ők inkább gálákon lépnek fel és gyakran szabadúszóként működnek, mintsem társulati kötelékben. Megfigyelhető egyfajta trendváltás, de még nem tudni, hová tart ez a folyamat.

A világban tapasztalható általános értékválsággal is összefügghet, hogy az opera teret vesztett más műfajok javára.

FM: Ha azt nézzük, melyik az utolsó opera, amit ma repertoáron lehet tartani, a legnagyobb jóindulattal Stravinskytól A léhaság útját lehetne említeni, ami egy 1951-es mű. Tehát már több mint fél évszázad telt el anélkül, hogy igazán érvényes és sokakat érdeklő darab született volna az opera nyelvén. Egy másik általános tendenciát is látnunk kell: a Metropolitan kihasználtsága 86 százalékos, pedig egy tízmilliós városban működik.

Az Operaház 2017/18-as arculata

Az olasz nő Algírban plakátja (a képen Sáfár Orsolya és Palerdi András) (Fotó/Forrás: Operaház)

Mit tehet az Opera annak érdekében, hogy bővítse a közönségét és megszólítsa a fiatalokat is?

KEV: Egy nagyon érdekes kísérlet, amitől én sokat várok, Gyöngyösi Levente A Mester és Margarita című operája, amelyet ebben az évadban mutat be az intézmény. A darabbal egy hónapon át foglalkoztam a középiskolás tanítványaimmal, akik teljesen beleszerettek, és feltették a kérdést: ha ilyen jó a kortárs opera, akkor nekünk ezt eddig miért nem mutatták? Fontos, hogy olyan zeneművek szülessenek, amik visszautalnak azokra a slágerekre, amiket ma szívesen hallgatunk,

márpedig A Mester és Margarita dallamait fütyülni fogod, ha kijöttél a színházteremből.

FM: Az a kérdés, elfogadjuk-e, hogy az opera olyasmi, amire „be kell idomítani” a gyerekeket, vagy azt mondjuk, hogy ez inkább az idősek szórakozása, és bízzunk abban, hogy ötven felé mindenkinek megjön az esze, és elkezd Operába járni. Azt vettem észre, van valamiféle midlife crisis, amikor az emberek leginkább a klasszikus zenébe tudnak kapaszkodni, tehát úgy vélem, van út a punktól az opera felé!

KEV: Az oktatáson is nagyon sok múlik, az például nem szerencsés, hogy az érettségi követelmények között egyáltalán nem szerepel a zenei műveltség. Az olyan beavató sorozatok, mint az OperaKaland hasznos tud lenni, aki egyszer-kétszer eljut az Operába, és ott jó élményt kap, utána biztosan visszavágyik.

balga_gabriella_foto_berecz_valter-135342.jpg

Balga Gabriella a felújítás alatt álló Operaházban Rossini mellszobrával (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Opera Magazin)

Ha egy külföldi ismerősnek kellene bemutatniuk a Magyar Állami Operaházat, mit emelnének ki?

FM: A sokszínűsége mindenképpen unikális. Izgalmas, hogy egy színházon belül mennyi stílus és felfogás megfér.

KEV: Ez persze kényszer is, hiszen nincs a közelben másik opera, és a tradíció is megköveteli tőle ezt a fajta sokszínűséget. Amire ugyancsak büszke lehet az Opera, az a kórus és a zenekar, amit érdemes lenne külön is promotálni, hiszen a múltjából fakadóan olyan potenciált jelent, amire egy egész történelmi hagyományt rá lehetne építeni.

Fejléckép: A csengő című előadás az Operaház Szfinx-teraszán (forrás: Magyar Állami Operaház)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Minden hang a helyén volt” - Balázs-Piri Soma sikere Londonban

Aki meghallja zongorázni a mindössze tizenöt éves Balázs-Piri Somát, a Virtuózok felfedezettjét, laikusként érzi, szakmabeliként pedig tudja, hogy különleges kincset talált.
Klasszikus

Bartók Bangkokban is Bartók

„Ez egy olyan zenekar, amely a koncerten mindent odatesz” – mondja Keller András. A Concerto Budapest turnéjának első, bangkoki koncertje után a karmestert arról kérdeztük, miért nem barbaro Bartók zenéje, és miért rezonálhat rá bárki, aki emberből van.
Tánc

„Szeretek az utcán sétáló balerina lenni” – Interjú Felméry Lilivel

Ősszel kezdte tizedik évadát a Magyar Állami Operaházban, előtte a Vaganova Akadémián és a londoni Royal Ballet Schoolban is tanult. Kapott szerződésajánlatot Londonban is, de ő mégis hazajött. 2019-ben elnyerte a Harangozó Gyula-díjat. Felméry Lilit ezúttal a mindennapokról kérdeztük.
Tánc

Akkor mostantól a néptánc is versenysportág lesz?

4077 csapással 2 percen belül világrekordot döntött a Fricska Táncegyüttes, és ezzel együtt megszületett a #NeptancSport hashtag az interneten. A Fricska világrekordjának önmagán túlmutató jelentősége van, és talán egy tendenciát is jelez a néptánc műfaján belül.
Tánc

Hihetetlen: Próba nélkül vették fel az egyik leghíresebb filmes táncjelenetet

Annak idején majdnem kivágták, végül a filmtörténet egyik leghíresebb táncjelenete lett a Nicholas Brothers szédületes sztepptánc koreográfiája, amit a fáma szerint első próbálkozásra vettek szalagra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház videó

Gyerekek adják elő az István, a királyt

Elindult az „István, a király iskolába megy” program. A legendás rockopera emblematikus főszereplői – Varga Miklós, Vikidál Gyula, Feke Pál, Vadkerti Imre – kisfilmben biztatnak jelentkezésre.
Zenés színház interjú

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.
Zenés színház ajánló

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.
Zenés színház hír

José Carreras lesz a miskolci operafesztivál díszvendége

José Carreras hangversenyével nyílik 2020-ban a 20. Bartók Plusz Operafesztivál Miskolcon, a rendhagyó koncert helyszíne a város jégcsarnoka lesz.
Zenés színház interjú

Egy pálya emlékezete – Ferruccio Furlanetto az Erkel Színházban

A világhírű basszus, Ferruccio Furlanetto tavasszal ünnepelte hetvenedik születésnapját. Szó sincs azonban lezárásról, helyette a jövőbe tekint, és eközben az Erkel Színházban felidézi pályája fő állomásait.