Több helyen említetted, hogy nem szerepekben, hanem előadásokban gondolkozol. Milyen diskurzus előzte meg a Chicagót?
Hosszadalmas diskurzus nem volt. Alföldi Róbert azt mondta az olvasópróbán,hogy ez a darab eddig mindig megbukott Magyarországon, és őt az előző produkciókkal ellentétben nem érdekli a revüszínház, a csilli-vili, húszas-harmincas évekbeli Amerika, a mi előadásunk kortárs, szándékai szerint a máról szól, a szereplői nem amerikai sztárocskák, hanem akár itt élő piti, proli bűnözők, akik csak boldogok akarnak lenni. Van két lány, és a körülöttük lévő világ, amelyben mindent átsző a korrupció és a bűnözés.
Billy Flynn, az ügyvéd még látványosabban ellenszenves, mint a többi feldolgozásban. Honnan ástad elő magadban ezt a karaktert?
Nem volt senki, akit másoltam volna, egyszerűen adta magát, hogy az én Billy Flynnem ilyen legyen. Harmadszor dolgozom együtt Robival, az első közös munkánk a II. Edward volt. Az ő színházcsinálására jellemző – ami számomra szokatlan –, hogy kevés idő jut a próbákra, különösen, ha több szereposztásban játszunk.
Az, amit az első előadások valamelyikén tőlem a színpadon láttál, nem egy alaposan bepróbált játék, hanem a rémült színész életben maradási kísérlete.
Persze ki tudja, hogy ez mit hoz ki egy színészből. Az is lehet, hogy olyasmit, ami egy hosszú próbaidőszakban sosem jött volna elő.
Fekete Ernő a Chicagóban (Fotó/Forrás: Lakatos Péter / Átrium)
Kulka János jelen volt a bemutatón, néhány éve ő is játszotta a szerepet. Beszélgettek Billy Flynn karakteréről?
Beszéltünk, és azt mondta, tetszett neki az én Billy Flynnem.
Máté Gábor bőrébe bújtál az Ascher Tamás Háromszéken című előadásában. Milyen élmény volt, tekintve, hogy mindkét rendező fontos szereppel bír a karrieredben?
Nem vagyok parodista alkat, és rettegtem attól, hogy Máté Gábort kell utánoznom. Főleg, hogy ez a színháztól távozott Ötvös Andris reszortja lett volna. Vannak dolgok, amiket szeretek ebben az előadásban és ebben a szerepben, de hogy egy számomra jól ismert embert kell utánoznom, ez nehézséget jelentett.
Hét évig futott a Weöres-ested. Miért volt más az a szólóprojekt, és lesz-e hasonló?
Weöres akkor került közel hozzám, amikor a Szent György és a Sárkányt, később pedig A kétfejű fenevadat játszottuk. Nagy levegőt vettem, és rávettem magam, hogy csinálok egyedül egy ilyen Weöres-estet. Aztán lement belőle száz előadás, és én nem vártam meg, míg a színház mondja, hogy legyen vége. A százegyedik volt az utolsó. Azóta is kérdezik, hogy mi lesz a következő.
Ez egy olyan dolog, hogy a saját idődet, az éjszakáidat kell rászánni, és ezért nagy szerelem kell hozzá.
Azóta sok mindennel találkoztam, amiről azt gondoltam, lehetne belőle valami, de ezt a lázat, úgy tűnik, egyik kapcsán sem éreztem.
Fekete Ernő a Chicagóban (Fotó/Forrás: Lakatos Péter / Átrium)
Sűrűn foglalkoztatott szinkronszínész vagy, többek között Christian Bale és Robert Downey Jr. állandó hangja. A közelmúltban vita volt arról, hogy kevesebb filmet kellene szinkronizálni. Mit gondolsz erről a kérdésről?
Elhangzott a kormányzat részéről, hogy erősíteni kell az emberek nyelvtudását, és ennek egyik módja a több felirat és a kevesebb szinkron lehetne. Ez ellen emelt szót a szakszervezet Rajkai Zolival az élen. Nem tudom, hogy mi az igazság, én szívesebben nézek filmeket eredeti nyelven, ez nyelvtanulásra is jó, de Zoliéknak is igazuk abban, hogy vannak olyan társadalmi rétegek, ahova kultúra alig jut el. Tőlük kár lenne megvonni az egyetlen felületet, ahol értelmes, kiművelt magyar beszédet hallhatnak.
Hogyan kezdődik neked az új évad?
Augusztusban még Deák Kristóffal egy tévéjátékot forgatok. A színházban Ascher Tamás rendezésében, Az ügyben lépek fel. Csehov Platonov című darabjában játszom még, amit Székely Kriszta állít színpadra, illetve Tar Sándor Szürke galamb című művét Gothár Péter rendezi a Kamrában. Három bemutatóm lesz a színházban, úgyhogy lesz dolgom.
A Chicagót október 11-én játsszák legközelebb az Átriumban.
hírlevél
