Zenés színház

A ruha is teszi az embert – így öltözködjünk az Operába

2019.10.22. 13:15
Ajánlom
Az Opera a zene szentélye, ahová nem mindegy, milyen lélekkel és milyen külsőségek szerint lépünk be. Az Opera Magazin új rovatában az öltözködés és az illem szigorú és szelíd szabályainak sűrűjében segít eligazodni. Schiffer Miklóst kérdeztük.

A cikk eredetileg az Opera Magazin 2019. őszi számában jelent meg.

Mik tekinthetők elsődlegesnek az öltözködés tekintetében, ha az Operába készülünk?

Alapszabálynak tekintendő a művészet, a helyzet, a helyiség tisztelete, de ezek az íratlan elvárások ma már fellazulóban vannak. Ha bárhol a világon operába megyünk, nagyon szélsőséges példákat láthatunk, New Yorktól Párizsig. Egyedül talán Milánó jelent kivételt, ami az olasz mentalitásnak és a hagyománytiszteletnek köszönhető, de ők más szempontból is tartják magukat a régmúlt szokásrendszeréhez. Nemrég a londoni operában jártam, ahol viszont az ellenkezőjét tapasztaltam: itt is bebizonyosodott, ha nem premierről van szó, nagyon vegyes öltözködéssel találjuk szemben magunkat. Az a fajta klasszikus elgondolás, amelyben nekem is részem volt a neveltetésemből adódóan, és amelyet elég korán megtapasztalhattam – hiszen édesanyámék már nyolc-tíz éves koromban elvittek az Andrássy úti Ybl-palotába –, ma már nem jellemző. Akkoriban mindenki tudta, hogy mit illik, mit szabad.

Úgy gondolom, hogy az Operában a mai napig elvárható lenne a férfiaknál a zakóviselet, a hölgyeknél a ruha vagy egy kosztüm, de sajnos sok pulóvert és farmert látok.

A férfiaknál egy szmoking, vagy egy jól szabott öltöny a megfelelő egy ilyen eseményre?

Szmoking? Legutóbb egy szilveszteri operagálán viseltem ilyen ruhadarabot, szerintem a közönségből többen azt hitték, hogy én vagyok a főpincér... Sajnos, egyre kevésbé jellemző, hogy a férfiak szmokingot vegyenek fel. Korábban az Operabálban frakk, azaz white tie, később szmoking, azaz black tie volt az előírás, de tudtommal ma már nincs semmilyen dress code.

schiffer_miklos_foto_erdelyi_gabor_-130146.jpg

Schiffer Miklós (Fotó/Forrás: Erdélyi Gábor)

A hölgyeknél talán kicsit összetettebb a kérdés. Kisestélyi vagy nagyestélyi?

Nagyestélyit gálákra és kiemelt rendezvényekre illik felvenni, illetve akkor, ha a férfi szmokingot vagy frakkot visel, de ez ma már nagyon ritka. Tapasztalatom szerint a hétköznapi operába járás esetében az öltöny és az ing a népszerű, az idősebb férfiak nyakkendőt is felkötnek, a fiatalabbak azt is elhagyják. A hölgyeken a szoknya és a blúz, vagy a ruha a jellemző. Hozzáteszem, ez nem csak nálunk, hanem külföldön is így van, ott azonban vannak olyan jelentősebb alkalmak, amelyek megkövetelik az estélyi ruhát. Üdvözölném, ha ez itthon is így lenne, mert ezeken az eseményeken elvárható lenne a kisestélyi vagy koktélruha a nők részéről.

A stílus sokkal több annál, minthogy összhangban van a küllemünk, nem elég a szép ruha, a külső mögött kell, hogy legyen tartalom. Mitől lesz harmonikus a megjelenés?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Szerintem akkor beszélhetünk harmóniáról, ha a fizikai adottságunk, a korunk, és az élethelyzetünk tükröződik az öltözködésünkben. Tehát, ha nem akarunk feltétlenül negyven évvel fiatalabbnak kinézni, nem akarunk olyan ruhadarabot felvenni, ami a húsz kilóval vékonyabbaknak van kitalálva, vagy olyan költeményben megjelenni, amelyben a mozdulataink nem természetesek.

Bálokon megfigyelhető például, hogy megérkeznek a hölgyek a nagy „csodaruhákban”, amik egyszerűen nem az övéik, és nem tudnak benne mozogni.

Nem tudják, hogyan emeljék meg a szoknyájukat, hogyan húzzák magunk mögé a lépcsőn, nehogy valaki rálépjen. Ezeket a nüanszokat csak akkor lehet elsajátítani, ha az ilyen ruhák viselése természetessé válik számukra.

GettyImages-3400321-130915.jpg

A Párizsi Opera lépcsője 1880 körül (Fotó/Forrás: Henry Guttmann Collection/Hulton Archive/Getty Images)

Egykoron a neveltetésből adódóan szinte mindenki tisztában volt a viselkedéskultúrával, az etikettel, az illemmel. Ma ez egyre kevésbé jellemző, inkább a felszínesség felé haladunk. Milyen útmutatást, tanácsokat tudna adni azoknak, akik először látogatnak el az Operába? Tanulható-e az ott elvárható viselkedésforma?

Szerintem tanulható. Hiszem és vallom, hogy ha az illető odafigyel, ha egy kicsit utánanéz, vagy utánaolvas, el tudja sajátítani mindezt. Például azt, ha a sor közepén ülök, akkor nem utolsónak érkezem és várom el, hogy az egész sor fölálljon, hanem igyekszem először beülni. Vagy amikor egy hölggyel megyek, lehajtom neki a székpárnát. Ezek azok az apró attitűdök, amelyeket régen az emberek generációról generációra átörökítettek, ma viszont már nincs kitől megtanulniuk. Épp ebben a témában írtam egy könyvet, tavaly év végén jelent meg (Köszönöm, kérem – Jómodor akkor is létezik, ha sokan nem hallottak róla – a szerk.), ügyelve a múltat idéző és visszasíró hangnem elkerülésére, hiszen nem 1890-et, hanem 2019-et írunk. 

Nem elvárható az a viselkedésforma, ami százötven éve megszokott volt, de azért vannak olyan udvariassági formulák – az előre köszönés, a megköszönés, a hellyel kínálás, a megfelelő módon való társalgás –, amelyeket illik használni.

És tisztában kell lennünk azzal is, mit nem illik: például hangosan megnyilvánulni az előadás alatt. Lehet, hogy nem tetszik nekem a produkció, lehet, hogy falsnak találok egy hangot, de nem kiáltok fel, hogy: „Te jó Isten!” Egyrészt, az én véleményem nem azért van, hogy mindenkiével találkozzon, másrészt lehet, hogy másnak tetszik az, ami nekem nem.

Azért is érezhetik ma sokan elveszettnek magukat az öltözködés terén, mert ha egy stylist fel is ismeri az alkatomnak megfelelő, a személyiségemmel harmonizáló ruhát, nem tud tanácsokkal ellátni a viselkedési szokásokat illetően. Ez az attitűd már nincs jelen a mindennapjainkban.

Igen, ez egyértelmű. Ez egy generációs probléma, pontosabban generációk óta húzódó probléma. A lazaság, a „mindent lehet”, „a dolgok vannak értem, nem én vagyok a dolgokért”-felfogás indult hódító útjára. Másrészről, ha a „pénzem van, akkor mindent megtehetek”-attitűd számít alapvetésnek, akkor nem várhatjuk el a világtól, hogy megtanítson minket viselkedni. Korábban nem a pénz volt az egyedüli rendezőelv, ma egyre inkább efelé tendálunk, és ez nagyon érződik az emberek viselkedésén, gondolkodásán.

Ez a cikk eredetileg az Opera Magazin őszi számában jelent meg. 

(A fejléckép a velencei La Fenice operaház újranyitásán készült 2003-ban, fotó: Giuseppe Cacace/Getty Images)

Ünnep, egyéni ízlés szerint – dresszkód a színházakban

Kapcsolódó

Ünnep, egyéni ízlés szerint – dresszkód a színházakban

Az öltözködésünknek azt a képet kell mutatnia, amilyet magunkról sugallni akarunk – szögezte le az egyik általános igazságot a megkérdezett protokollszakértő, ez a szabály pedig a színházba járásra is igaz.

Az opera régen hatalmas buli volt, ma meg csak ülünk a sötétben

Az opera régen hatalmas buli volt, ma meg csak ülünk a sötétben

Az opera fénykorának közönsége evett, ivott és beszélgetett Verdi operái alatt, mégis tudta, mikor kell ünnepelni egy új művet, és mikor kell színpadra kérni a szerzőt. Hogyan zajlott egy operaelőadás egykor, és hogyan zajlik ma?

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Napfény a dörzspapíron” – Szakácsi Sándor, a nyughatatlan lélek

Szakácsi Sándort, bár már gyerekkorában nagy jövőt jósoltak neki a színészi pályán, kisebb korában gúnyolták iskolatársai, felnőttként pedig alkoholproblémákkal küzdött, magát La Mancha lovagjának, szélmalomharcosnak nevezte. Saját bevallása szerint a szerepeiből merített erőt a folytatáshoz.
Klasszikus

A nagyok titkai

Vezető karmesterük, Kirill Petrenko vezényletével adta elő a Berlini Filharmonikusok Csajkovszkij Pikk dáma című operáját, saját koncerttermében, Berlinben. Az április 21-i, koncertszerű előadáson megpróbáltuk kideríteni, mit tudhat az a dirigens, akit egy ilyen jelentőségű zenekar mindenáron magának akart.
Könyv

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor kapta a Libri irodalmi elismeréseit

2022-ben a zsűri egy hosszú elbeszélést, míg a közönség egy politikai szatírát emelt ki a tíz döntős mű közül.
Jazz/World

Csak betyárosan: lemezbemutatót és turnézáró koncertet és táncházat tart a Góbé a Fonóban

Online már korábban megjelent, fizikai formájában tavasszal jött ki a Góbé Élem című lemeze, az első nagylemez, amelyet a zenekar megújult felállásában jelentetett meg. A csapat május 28-án turnézáró koncertet, lemezbemutatót tart a Fonóban, amit egy táncházzal fejelnek meg.
Klasszikus

Ne féltsük a kortárs zenét!

Maratoni hosszúságú diplomakoncerten mutatkoztak be május 6-án este a Zeneakadémia harmadéves zeneszerzés és alkalmazott zeneszerzés szakos hallgatói. A rendkívül gazdag és sokszínű programban számos stílus és műfaj szerepelt.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Csipike történetén keresztül nekünk is megadatik az önmagunkra találás lehetősége” – beszélgetés Molnár Levente operaénekessel

Csipikének, a fontoskodó, de jószándékú törpének kalandos történetei számos gyermek és felnőtt szívét meghódították már. Fodor Sándor meséje a Coopera gondozásában hamarosan egy családi opera formájában elevenedik majd meg. A készülő mű ötletgazdájával és művészeti vezetőjével, Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekessel beszélgettünk egyebek mellett arról, milyen fejlődésen megy keresztül a történet során, és mi mindenre tanít meg bennünket is ez az erdélyi gyerekek és felnőttek körében egyaránt ismert és kedvelt kis mesehős.
Zenés színház hír

Elisabeth Sobotka lesz a Berlini Állami Opera új főigazgatója

A Bregenzi Fesztivál vezetője 2024 szeptemberében kezdheti meg munkáját az intézmény élén. A jelenlegi főigazgató, Matthias Schulz 2025-től a Zürichi Operát vezeti majd.
Zenés színház hír

Rost Andrea tart ősszel mesterkurzust

A világhírű énekesnő PályaStart címmel vezet összetett képzést az ősz folyamán a Magyar Állami Operaházban, melyen operaénekes-növendékek és pályakezdő művészek tökéletesíthetik tudásukat.
Zenés színház hír

Bretz Gábor kapta a Székely Mihály-emlékplakettet

Az Operaház egykori legendás énekesének emlékére létrehozott díjat egy arra érdemes énekesnek adják át, művészi és emberi magatartásának elismerésére. Idén a világszerte ismert basszbaritonra esett a választás.
Zenés színház interjú

„Az igazi nőnek mindig titka van” – interjú Fischl Mónikával

Fischl Mónika az operettirodalom csaknem minden jelentős primadonnaszerepét eljátszotta már, az évad végéhez közeledve pedig többek között a Csárdáskirálynőben és a Marica grófnőben lesz látható a Budapesti Operettszínházban. A színésznővel a nemrég átvett Liszt Ferenc-díjáról, tanításról, az operett és musical kapcsolatáról, valamint az előadások egyedi rendezői koncepciójáról beszélgettünk.