Zenés színház

„A saját fájdalmamból merítek” – interjú Peller Annával

2021.11.04. 11:05
Ajánlom
Peller Annát a Budapesti Operettszínházban eltöltött tizenöt éve alatt számtalan szerepben láthatta már a közönség, legutóbb a Nine-Kilenc musical Sarraghinájaként járta a tarantellát. November 4-től a La Mancha lovagja Aldonzájaként találkozhatnak vele a nézők. Szerepéről, Don Quijote eszméjéről, a drámai és komikus karakterekről, valamint a skatulyákról beszélgettünk.

Általában a komikaszerepek találnak meg, Aldonzában azonban erősen jelen van a drámai vonal. Mennyire tudsz azonosulni a figurával?

Nagyon, sőt vártam, hogy mikor talál meg egy ilyen feladat. Az első drámaibb jellegű szerepem az Operettszínházban A kaukázusi krétakör Gruséja volt. Imádok komika lenni, de jólesik néha mást is kipróbálni. Szerintem

mindenki, aki valamennyire be van skatulyázva, vágyik arra, hogy tágítsa a határait, és használja a többi színt is, ami még benne van.

Ezekben a figurákban egy másik oldalamat is megmutathatom.

Volt benned félelem, hogy a komikusabb szerepek miatt beskatulyáznak?

Soha, inkább vágytam rá, mert a komikaszerep áldás, ha az ember alkalmas rá és eljátszhatja. A karakterből adódóan ugyanis általában a szubrett és a táncoskomikus aratja le a babérokat az előadásokban, mert oldják a feszültséget és rajtuk nevet a közönség. Persze, az idővel egyre inkább szeretném, ha megtalálnának a komolyabb szerepek is.

IMG_0658a-095452.jpg

Peller Anna a La Mancha lovagjában (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

Máshogy közelítesz egy drámai szerephez?

Mindig önmagamból építem fel a karaktert, ez részben ösztönös is. Emellett nyilvánvalóan van egy technikai része, tehát megtanulod a szöveget és tudod, hogy mikor hova mész a színpadon. Amikor ez már magabiztosan megy, akkor bele tudsz állni annyira a szerepbe, hogy az már szinte te magad vagy. Az a fajta színész vagyok, aki nagyon szeret belebújni annak a bőrébe, akit éppen játszik, ennélfogva

ugyanúgy viszonyulok mindegyik figurához: a saját magam fájdalmából, vagy éppen öniróniájából és kifigurázásából merítek. De persze sok minden függ a rendezői koncepciótól is.

IMG_0622a-095452.jpg

Peller Anna a La Mancha lovagjában (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

Személyiségjegyek és a külső alapján hajlamosak vagyunk valakit egy adott szerepkörhöz kapcsolni. Te érzed ezt a fajta kategorizálást?

Persze, de ez régebben is nagyon jellemző volt – például ha a Rómeó és Júliát nézzük, mindig is szempont volt, hogy Júlia kizárólag vékony, fiatal lány lehet. A korral még egyet is értek – bár a színház egy csodálatos világ, könnyedén lehet valakit fiatalítani –, az alkat viszont már más kérdés. Hiszen miért ne lehetne Júlia duci? Ez a rendezőtől is függ, hogy mennyire bátran akar vagy mer átlépni a sémákon és konvenciókon. Emellett maximálisan megértem, hogy a néző, aki elmegy a színházba, egy „tökéletes” Júliát akar látni, de az is elképzelhető, hogy mások pedig egy eltérő megoldást látnának szívesen. Az a varázslatos a színházban, hogy mindenki megtalálhatja azt a változatot, ami neki tetszik.

Aldonza viszont más karakter, és a kategorizálásnál maradva: nemrég ismét megtalált egy prostituált-szerep, Sarraghinát játszod a Nine-ban.

Valóban más, de Aldonza és Sarraghina is az alkatom miatt talált meg. Nagyon örültem, mert már akkor felfigyeltem erre a szerepre, amikor Békéscsabán játszottam a Nine-ban Carlát – abban a változatban az Operettszínház előadásához hasonlóan szintén Szomor György játszotta Guidót. Nagyon tetszett a dal, amit Sarraghina énekel, és hálás vagyok, hogy tizenöt évvel később megadatott, hogy eljátszhassam. Ráadásul Balázs Zoli (az előadás rendezője – a szerk.) koncepciója szerint ő nem egy közönséges prostituált, hanem mély, érző szíve van, a jeleneteim lényege pedig sokkal inkább az, hogy megmutassuk, hogyan ismerkednek meg a szexualitással és a nőiességgel a darabban szereplő fiúk. Sarraghina tánca, a tarantella is egy nagyon erotikus, sejtelmes mozdulatsor, amit úgy gondolom, jó ízléssel sikerült kitalálni és megmutatni.

_MG_8627-110434.jpg

Peller Anna a La Mancha lovagjában (Fotó/Forrás: Petró Adrienn / Budapesti Operettszínház)

Látsz párhuzamot Sarraghina és Aldonza között?

Mindenképpen. Aldonza egy romlott nő, akit már mindenki a magáévá tett, és a testéből él. Amikor Don Quijote meglátja benne a szépséget, a nő is elkezdi értékelni magát, illetve máshogy viselkedni. Róla is kiderül, hogy helyén van a szíve – hogy egy párhuzamnál maradjak: Aldonzában is ott lakik Júlia –, és ez hasonlóan jelenik meg, mint a Nine-ban.

Pedig a közvetlen környezete egyik nőről sem feltételezi, hogy van lelke.

Gyakran a körülmények tesznek minket olyanná, amilyenek vagyunk, és nem feltétlenül van választásunk.

Aldonza karakterén keresztül világosan látszik, mennyit számít, ki hova születik, mert a körülöttünk élők viselkedése és véleménye alapjaiban befolyásol minket. A nő életét is az változtatja meg, hogy találkozik Don Quijotéval.

IMG_0905a-101419.jpg

Peller Anna a La Mancha lovagjában (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

Többször említetted a korábbi nyilatkozataidban, hogy gyerekkorodban rengeteg bántás ért. Ezeket be tudod építeni Aldonza karakterébe?

Ezek a régi sérelmek ott vannak minden szerepemben és a hétköznapok során, tudat alatt is működnek bennem. A bántások soha nem tűnnek el az emberből. Valójában hálás is vagyok értük, mert mind kellettek ahhoz, hogy azzá váljak, aki vagyok, és úgy tudjam megformálni a karaktert, ahogyan a nézők most látják. Persze, amikor a tapasztalataimból merítek, sosem a konkrét esetekre gondolok, inkább csak érzések köszönnek vissza.

Aldonzából a darab során szép lassan Dulcinea lesz azáltal, hogy Don Quijote rávetíti az eszméit.

Ha egy ember elkezd téged valamilyennek látni, a külvilágtól érkező visszajelzések mindenképpen hatni fognak rád – ha többször megdicsérnek, hogy csinos vagy, még ha elsőre nem is gondolod így, egy idő után te is annak fogod látni magad. Aldonzával is ez történik: Don Quijote addig sulykolja belé, hogy ott van benne a jóság és a tisztaság, illetve a vágy, hogy ő is jó ember legyen, míg végül megmutatkozik, hogy valójában ez végig a személyisége része volt.

Don Quijote viszont alapvetően egy idealizált világot és nőt lát. Az általa képviselt eszmék működhetnek ma?

Ha csak egyetlen ilyen ember van egy társaságon belül, akkor ő mindig előrébb fogja vinni azokat, akik a környezetében vannak. Mindannyian hatunk egymásra, és úgy gondolom, hogy ez koroktól független, nem változik.

Lehet, hogy naiv vagyok, de hiszem, hogy legyen bármilyen rossz, előbb-utóbb a jóság győzedelmeskedik.

Részben ez is a darab üzenete.

Amit Don Quijote történetéből az egész életre vonatkozóan fontosnak tartok, az az, hogy mindig legyen egy célod, amit el akarsz érni, amiért érdemes küzdened. És ez nem csak egyéni törekvés, hiszen közös is lehet a cél. Ez különösen megmutatkozott ennél a darabnál, ahol mindannyian azon dolgoztunk, hogy megszülethessen ez az előadás. A próbák közelebb hoztak minket egymáshoz, eggyé vált az egész csapat. Csodálatos dolog egy nagy családként létrehozni valamit. A másik fő üzenet, hogy figyeljünk oda egymásra, mert mindenki rohan, és kellenek olyan pillanatok, amikor megállunk. Nekem például iszonyatosan fontos a családom, és nincs olyan nap, hogy ne hívnám fel valamelyik rokonomat.

Jó érzés jót tenni valakivel. Többek között ettől is csodálatos Aldonza és Don Quijote utolsó jelenete, és ezért megrendítő, amikor a nő szembesül azzal, hogy ami odáig történt, talán nem is volt igaz. Ne vegyük el mások álmait!

_MG_9067-110434.jpg

Peller Anna és Kocsis Dénes a La Mancha lovagjában (Fotó/Forrás: Petró Adrienn / Budapesti Operettszínház)

Miközben Don Quijote és Aldonza párosában a drámai vonal dominál, a Sanchóval zajló jelenetekben rengeteg a humorlehetőség. A lovag levelének átadása pedig mintha egy operett jelenete lenne.

Az egy tipikusan táncoskomikus-szubrett jelenet. Azért is szeretik a nézők ezeket a részeket, mert a sok dráma mellett mindig jólesik, ha egy kicsit ki lehet ereszteni és nevetni. Aldonza egy olyan drámai szerep, amiben megcsillan a humor is.

De a humoros részek akkor működnek csak igazán jól, ha Aldonza mellett van egy jó Sancho is.

Igen, és most új Sanchót avatunk: Kerényi Miklós Máté áll be, akinek hihetetlenül jól állnak a komikus szerepek!

A drámai és humoros oldal mellett, ha Aldonzáról beszélünk, általában arról esik szó, hogy hogyan változik meg a Don Quijotéval való találkozás hatására. De vajon a nő mit ad a lovagnak?

Szép dolog, hogy végül Don Quijoténak sikerül elnyernie Aldonza szívét. A darab legvégén a nő Dulcineaként visszatér, és könyörög a férfinak, hogy ne adja fel. Fantasztikus, hogy ezt el is éri! Ha úgy vesszük, a halálos ágyán megvalósul a lovag álma, mert egyszer csak igazából is megérkezik a vágyott nő.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Peller Anna a La Mancha lovagjában (fotó: Petró Adrienn / Budapesti Operettszínház)

Budapesti Operettszínház

Legolvasottabb

Könyv

„Tökéletlen csaknem az alapjaiig” – Könyvek, amelyeket megbántak íróik

Kit kellett megölnie Sir Arthur Conan Doyle-nak, hogy végre nyugodtan írhasson? Miért tagadta meg főműveit Lev Tolsztoj? Mitől borzong Krasznahorkai László?
Vizuál

Látványos magyar sci-fi érkezik a mozikba márciusban

A 129 című film történelmet ír azzal, hogy az első olyan magyar sci-fi , amelynek szinte minden jelenetében látványos CGI elemeket láthatunk, kizárólag magyar szakemberek munkája nyomán. A neves színészgárdával készült alkotás március elején debütál.
Tánc

Ifjú tehetségek nyertek felvételt a Magyar Táncművészeti Egyetemre

Több mint 90 gyermek és szüleik részvételével zajlott januárban a Magyar Táncművészeti Egyetem felvételije a felsőfokú táncművészképzés előkészítőjére klasszikus balettművész, valamint a moderntánc és színházi tánc szakirányra.
Színház

Tabudöngető előadások érkeznek Szabadkáról a Bethlen Téri Színházba

A Kosztolányi Dezső Színház két Urbán András-rendezést és egy friss Hegymegi Máté-előadást hoz magával a VII. kerületi teátrum 11. Vendégváró Fesztiváljára. A felkavarónak ígérkező produkciókat február 17-19. között láthatják az érdeklődők.
Színház

Szabálytalan utak szabadsága – beszélgetés Pelsőczy Rékával és Vajdai Vilmossal

Pelsőczy Réka és Vajdai Vilmos pályájuk kezdete óta, megszakítás nélkül a Katona József Színház tagjai, akiket rendezőként és színművészként is, egyaránt jegyez a szakma és a nagyközönség. A két művésszel a Katona első évtizede kapcsán beszélgettünk.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Stephanie Blythe Gianni Schicchi szerepét énekli San Diegóban

Az énekesnő már korábban is énekelt férfi hangtartományban, egy koncertszerű Carmen-előadásban Don Joséként lépett színpadra. Most baritonszerepben debütál majd.
Zenés színház interjú

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Zenés színház ajánló

Közeleg az Operaház Prokofjev-bemutatója, a Háború & béke

Január 28-án mutatja be a Magyar Állami Operaház Prokofjev monumentális operáját, a Háború & békét. A Genfi Nagyszínházzal koprodukcióban készült előadást a katalán rendező, Calixto Bieito állította színre.
Zenés színház magazin

Ahol a legnagyobbaknak is remegett a lába – Felfedezőúton a milánói Scalában

Új sorozatunkban a világ leghíresebb operaházaiba kalauzoljuk el olvasóinkat, megismerhetik a helyek történetét, építészeti sajátosságait, de azt is elmeséljük, nekünk milyen tapasztalataink voltak ott, és mire számítson, aki felkeresné az operajátszás ezen nevezetességeit.
Zenés színház interjú

Dinamikus, modern és mai – Beszélgetés Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel

Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettje a 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt is tiszteleg. A Budapesti Operettszínház készülő előadásáról Berzsenyi Krisztina jelmeztervezővel és Túri Erzsébet díszlettervezővel beszélgettünk.