Zenés színház

A siker rajtuk is múlik

2011.08.16. 12:07
Ajánlom
Képzeljenek el a szegedi Dóm térre egy monodrámát. Vagy egy kétszereplős darabot. Na jó, legyen szerelmi háromszög. Működne? Nehezen… A hatáshoz itt tömegre, statisztákra, énekkarra van szükség. Két gyakorlott Szabadtéri-közreműködővel, Kocsis Judittal és Tóth Andreával előadásokról, rendezőkről, munkamódszerekről beszélgettünk, és persze arról a megkerülhetetlen kérdésről, miért töltik évek óta munkával a nyarat.

"A víg özvegy próbafolyamata alatt beszélgettünk a rendezőasszisztenssel, Aczél Andrissal, hogy jövőre jubilálunk, 25 éve találkoztunk itt először. Én akkor A nyomorultak és A bestia előadásaiban statisztáltam" - kezdi Juci a történetet, aki évad közben a Szegedi Nemzeti Színház énekkarának tagja. Andinak ez a negyedik nyári évada: "A Turandottal csöppentem bele, a következő évben azzal újráztunk, tavaly volt a Carmen és a My Fair Lady, idén Carmen-ismétlés, A víg özvegy és a Valahol Európában következett" - sorolja az egyébként énektanárként működő  és gyerek musicalegyüttest szervező-betanító Andi.

Embert próbáló nyarak, legyenek azok tornateremben, színházban vagy épp kinn a Dóm téren, ahol épp az esti próba alatt, a takarásban ülünk. (Akik életszagra kíváncsiak, azoknak legyen elég annyi, hogy gyerekek, felnőtt énekkaros kollégák, híres és még híresebb színészek és a stáblista egyéb szereplői sétálnak, futnak, rohannak el mellettünk, a színpadról Szarvas József hallatszik, és persze Béres Attila instrukciói.) És hogy mégis vállalják, annak csak egyik oka a pénz. Inkább a színház iránti rajongást említik mint motivációs tényezőt. Jucinál az általános iskolában kezdődött a színházszeretet, aztán egy olyan apukával, aki a színházban dolgozik, csak nő a fertőződés veszélye. Jöttek a statisztálás évei, és szép lassan eljutott oda, hogy azt csinálja, amit szeret. "Ha nem szeretném, biztosan találnék mást" - jegyzi meg, és ha elkezdünk számolgatni, valószínűleg a bármi mással jobb órabér jönne ki. Volt már arra is precedens, hogy reggel fél ötkor kezdték egy előadás utolsó képének beállítását a színpadon, de szerencsére az utóbbi években rövidültek a próbák.

Andival - ugorjunk vissza az időben - májusban találkoztam először, a Valahol Európában gyerekszereplő-válogatásának első fordulóján. Gyerekeket hozott, több tucatot, olyanokat, akikkel több éve dolgozik és állít színpadra darabokat. Érdekes - mert véletlenek talán nincsenek -, hogy az első saját rendezésű bemutatója négy éve épp ez a darab volt. A musicalt az elejétől a végéig, oda meg vissza tudja, ráadásul ismeri a gyerekek nagy részét, így ő készítette elő Silló Istvánnak és Béres Attilának a terepet. Egyrészt úgy, hogy segítette őket a kasztingon azzal, hogy háttér-információkat adott a gyerekek személyiségéről, és ezzel egyértelműsített döntéseket, vagy a kórusból esetleg hiányzó hangokat azonnal tudta pótolni más tanítványaival, másrészt pedig ő volt az, aki betanította a dalokat a színpadon szereplő 58 és az árokban éneklő 16 ifjú közreműködőnek. (És még arra is maradt ideje, energiája, hogy korrepetitorként dolgozzon a felnőttekkel is.) Így aztán Andinál másféle szakmai szempontok is szerepet játszanak ebben a munkában: "Minden tanév végén előadunk egy musicalt itt Szegeden a Kisszínházban, tehát valamennyi tapasztalatom van. Négy évvel ezelőtt megcsináltuk a Valahol Európában-t, ezért is szerettem volna látni, hogyan működik nagyban a darab, a színházcsinálás. Abszolút tudom hasznosítani a munkámban év közben azt, amit egy-egy rendezőtől látok. Három előadást csináltam eddig, és úgy érzem, egyre jobbak lettek attól, hogy az instrukciókat belülről kellett követnem, hogy láttam a kiszolgáló személyzet, az ügyelő, a kellékesek, a díszletmunkások vagy az öltöztetők munkáját, vagy az olyan apróságok miatt is, hogy ennyi év után tudom, mit és hogyan kell kérni."

Feszítettebb a tempó, a több ember több gondot jelent időnként, de abban mindketten megerősítenek, hogy a hangulat nagyon jó. "Minden évben várom a Szabadtérit, mert jönnek is vissza régiek, rendezők, táncosok, asszisztensek, akikkel jó kapcsolatba kerülünk, és persze mindig vannak újak, akikkel szintén igyekszik jó viszont kialakítani az ember" - magyarázza Juci a sajátos Dóm téri csoportdinamikát.

Akitől egyébként a Facebookon elképesztő mennyiségű, több száz fotót látni. (Tulajdonképpen én is a gépével együtt szúrtam ki, mert az nem gyakori, hogy a színpadra felengedjenek egy fotóst, ahhoz sajátos bizalmi helyzet szükséges.) "Na, még ez is" - neveti el magát, amikor megemlítem az életképeit és portréit. Idén ugyanis végigfotózta Szegedi Nemzeti Színház és a Szabadtéri évadát, és ha minden igaz, kiállítása is lesz a tavasz környékén. A sötétben is látni, hogy felcsillan a szeme, amikor a gépekről és az objektívekről beszél...

Nyaranta több produkció, mindegyikhez új rendező jár. Vannak köztük a Dóm téren gyakorlottak és vannak abszolút kezdők, akik lehet, hogy a szakma krémjéhez tartoznak, az ekkora méretekhez tartozó, passzoló technikai fogásokat nem biztos, hogy ismerik. Az utóbbiak neveit kollegialitásból nem említik, az első csoportból azonban egyértelműen Kerényi Miklós Gábort emelik ki, mint azt az alkotót, aki ismeri az itteni színházcsinálás ábécéjét, azt, hogy átlátja a teret, tudja, milyen látványra van itt speciálisan szükség, vagy a nagy tömegeket hogyan kell mozgatni. És dicsérik persze Béres Attilát is, aki "az első próbán, már az asztal mellett is tudta, mit akar megvalósítani, és az is szimpatikus, ahogyan a gyerekekkel bánik, mert lehet, hogy kiabál, de a vége az mindig jó". A névsort Juronics Tamással, Alföldi Róberttel folytatják - akikkel a színházban is volt közös munkájuk -, és láthatóan nem udvariaskodnak.

A tervezőknél is a Kerényi-előadásokat említik, Horesnyi Balázst, aki a Valahol Európában díszletét készítette, a jelmezeknél pedig egyértelműen és egybehangzóan a My Fair Lady Zeke Edit tervezte igényes és kényelmes kosztümjeit és frizuráit említik - különösen a lóversenyjelenetből -, a Turandot fantáziadús ruháit - ezek Velich Rita nevéhez fűződnek -, bár az idei Víg özvegy hajkölteményeiről is jó emlékekkel nyilatkoznak.

"Ezt akarjuk csinálni, ezt szeretjük csinálni, erre van ráállva az agyunk" - mondják arról, hogyan lehet megtanulni meg akár három darabot, zenéz, szöveget - nem ritkán idegen nyelven -, mozgásformákat, koreográfiát, akár táncot néhány hét alatt, mindössze néhány egynyári produkció kedvéért. A szakmai kihívás miatt vállalják, meg persze azért is, ahogyan már említették, mert olyan színészekkel, rendezőkkel dolgozhatnak, akiktől tanulnak, és mert olyan élmény, amit még egy nyaralás is csak nehezen pótolhat.

Programkereső

Legolvasottabb

Tánc

Tejbe mártott testek

Új weboldallal jelentkezett a Győri Balett, a honlaphoz tartozó rendhagyó társulati fotókat a csapat egyik táncművésze, Jekli Zoltán készítette.
Klasszikus

Újabb három évig Szinetár Miklós az Opera Örökös Tagjainak elnöke

A neves rendezőt, a Tagság jelenlegi elnökét október 12-én, az Eiffel Műhelyházban tartott közgyűlésen választották újra
Vizuál

Vaszary, Aba-Novák és Munkácsy remekművei a Virág Judit Galéria őszi aukcióján

Vaszary János utolsó itáliai nyarát felidéző festménye, Aba-Novák Vilmos római trattoria ciklusának lenyűgöző darabja, Munkácsy Mihály anya-gyerek kompozíciója és Kádár Béla Amerika-élményének emléket állító műve is kalapács alá kerül a Virág Judit Galéria őszi aukcióján október 17-én a Budapest Kongresszusi Központban.
Színház

Ókori kérdések a mában – antik drámákból merít a Katona József Színház új előadása

Tarnóczi Jakab Varga Zsófia dramaturggal Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész műveit emelte át a mába – vagy ha pontosak szeretnénk lenni: a jelent húzta rá a most is aktuális ókori történetekre.
Klasszikus

Ismerje meg Bella Máté új művét! – VIDEÓ

Bella Máté Titan című művét Szentpáli Roland mutatta be az Óbudai Társaskörben, 2021. szeptember 30-án, a 34. Minifesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép koncertsorozatában. Videónkban a két művész mesélt a darabról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Kultúrák találkozása – A mosoly országa bemutatójára készül az Operettszínház

Október 22-én, 23-án és 24-én mutatják be a Budapesti Operettszínházban Lehár Ferenc egyik legkülönlegesebb színpadi művét, amely ezúttal a Magyarországon először dolgozó Stephen Medcalf rendezésében kerül színre.
Zenés színház interjú

„Szu-Csong országa olyan, mint Vietnám régen” – interjú Ninh Duc Hoang Longgal

A vietnámi származású Ninh Duc Hoang Long néhány évvel ezelőtt a Bánk bán Hazám, hazám című áriájával és a János vitéz legismertebb dalával, Kukorica Jancsi belépőjével vált a közönség kedvencévé, azóta pedig megkerülhetetlen alakja lett a hazai opera- és operettjátszásnak. Rosillon szerepével debütált a Budapesti Operettszínházban, most pedig A mosoly országában Szu-Csong herceget alakítja. A kulturális különbségekről, a nyelvi nehézségekről és a kínai hercegről beszélgettünk.
Zenés színház kritika

Elhasznált életek egy lépcsőfordulóban

Képzelet és valóság határán egyensúlyozó, szürreális világot álmodott a Budapesti Operettszínház színpadára Balázs Zoltán, aki első musicalrendezésében Fellini önéletrajzi ihletésű filmjéhez, a 8 és 1/2-hez, valamint annak zenés színházi változatához nyúlt.
Zenés színház hír

Utoljára állt színpadon Haumann Péter

Szeptember 24-én lépett utoljára színpadra Haumann Péter, aki a Madách Színház 1500. jubileumi Macskák előadásán búcsúzott a nézőktől.
Zenés színház hír

„Engedjék meg, hogy elmenjek szabadon” – Utoljára lépett színpadra Lehoczky Zsuzsa

Szeptember 27-én, egy tiszteletére tartott gálán láthatták a nézők utoljára színpadon Lehoczky Zsuzsát, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt.