Zenés színház

A sokárnyalatú fekete

2008.11.12. 00:00
Ajánlom
Alföldi Róbert New York-i operarendezése tiszta, pontos, ám didaxistól nem mentes, ugyanakkor elegánsan szép rendezés. De valahogy mégsem ragad magával. OPERAVERSENY ÉS FESZTIVÁL A MEZZO TELEVÍZIÓVAL

Robert Ward 1961-ben adaptálta operaszínpadra Arthur Miller darabját, ami körülbelül annyira túlírt és buján szétágazó, mint amennyire tombolnak a boszorkány (mások szemében szent) Abigail Williams ösztrogénjei. A librettista Bernard Stambler csak látszólag csillapította a szenvedélyeket azzal, hogy négy rövid, zárt jelenetre, már-már kamaradarabra redukálta az alapanyagot, a hangsúlyok – különösen Alföldi rendezésében – az egykori McCarthy-kritikus hangvételről a férfi-nő kapcsolatra és a határoktól, államformáktól függetlenül bárhol táptalajt találó szélsőségek ábrázolására kerültek át.

 

Michael Bracegirdle (Danforth bíró)
 

A szerkezet feszessége szinte követeli a minimalista, ám nem túlegyszerűsítő színpadi megvalósítást. John Farrell díszlete egy négyszög alakú fekete medence (mint Alföldi Szentivánéji álom rendezésében a Bárkán), a sarkain négy oszlop, amik idézik a keresztet, utalva az angol cím – The Crucible – szótövére és Proctor végzetére, és tesznek jó szolgálatot, hiszen remekül lehet rájuk szárítóköteleket kötni. A medencét ugyanis a második felvonásra lefedik, és lepedők vakító fehérje kerül kontrasztba a feketével. A harmadik és negyedik felvonásokban, a bírósági tárgyaláson, illetve a börtönben két, illetve négy „kismedencét” alakítanak ki, ahonnan van, hogy a szereplők a puritánok hajat-homlokot elfedő, csak a fület szabadon hagyó egyensapkájában, fehérre festett arccal kar nélküli hidraként bukkannak fel, de mondhatnánk őket halottak baljós árnyainak, vagy sorsszövő párkáknak – egyformán veszélyt keltőek. Az egyértelműen kijelölt (díszlet)határok,valamint Daróczi Sándor a kortalanságot apró, de látható jelzésekkel finoman mégis inkább a 17. század felé vivő jelmezei szó szerint és átvitt értelemben is erősen korlátozzák a szereplők mozgását és mozgásterét, csakúgy, mint Salem (vagy épp az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság) bíráinak szélsőségig értelmezett puritán elvei.

Ha nem is folyamatosan vibrál a feszültség, de végig, különösen a Proctor házaspár (Zeffin Quinn Hollis és Lisa Chavez) jeleneteiben a felfokozott és az elfojtott érzelmek hullámzása uralja a színpadot. Tituba kivételével csupán az ő arcuk festetlen – a hazugság álarca nélkül, akár megaláztatást vállalva állnak szemben egymással és Salemmel. A testi szerelem elmúlásában az asszony is hibásnak érzi magát, s ennyiben bűnösnek is abban, hogy a férj megcsalta őt. A második felvonás duettjében őszinte kitárulkozásuk egymás előtt a szerelem újra fellobbanásának ígéretét hordozza, s ezt a rendező meleg, puha fehér fényben hosszan kitartatott csókkal pecsételteti meg.

Alföldinek az ilyenféle, a hatásvadászatig exponáló, a hőskor némafilmjeinek egyértelműen magyarázó jeleivel operáló gesztusai azonban annyira széttörik a varázst, hogy hiába a pontos és komponált világítás magasiskolája, az egykori és mai hús-vér emberek története, a házasság tragédiája és a társadalmi példázat is szinte pszichologizáló Disney-rajzfilmként elevenedik meg. Visszabillenti azonban a hidegen érzéki világba a Szegeden jelen levő, 1917-ben született komponista, Robert Ward meglepetésekkel teli, eklektikus, inkább illusztratív és dallamos, mint elvont zenéje, valamint az operaénekesek színészi játéka.

 

Michael Bracegirdle (Danforth bíró), Lyne Abeles (Mary Warren)
 

Zeffin Quinn Hollis ideális John Proctor. Fizikumra egy tömbből faragott, a szó nemes értelmében földszagú, egyenes férfi, hangra nem átütő erejű, de korrekt bariton. Egyetlen kisiklott pillanatáért bűnhődik, hiszen valószínűleg nem tett egyetlen célzást sem Abigailnek, tehetetlennek bizonyult a nőiségére ráébredő lány vonzásában. Az Abbyt alakító mahagóniszín hajú, a zárt ruhát viselő közösségben (meglepő módon feltűnést nem okozva) meztelen karral és nyakkal megjelenő Mary-Adeline Henry azonban nem csábító, nem számító, nem manipulatív, nem sodródó és nem gonosz. Abban, bevallom, bizonytalan vagyok, hogy az előző mondat melléknevei elé nem kellene-e az „eléggé” mértékhatározó, a jelenlegi esetben ugyanis – szigorú puritán elvek ide, hiszékeny falusi nép oda – a drámai tét csak sötét színű hangjában van jelen a színpadon. Elizabeth Proctorként (az év eleji workshopon csak második helyen választott, ám a győztes visszalépése után beugró) Lisa Chavez fájdalmasan kitárulkozó férje előtt, és épp az ő védelmében, nem pedig saját szégyenét féltve, fájdalmasan titkot tartó a bíróságon. Hite, nyugalma rendíthetetlen, s ez mind sűrűsödik finom mezzójában. A negyedik versenyszereplő, a Danforth bíró szerepében Michael Bracegirdle betegsége miatt csak a gonosz eljátszására alkalmas színészi képességeit mutathatta meg miközben coverje, Stan Lacy énekelt. Az együttesből kiemelkedett Lynne Abeles (Mary Warren) és szívesen hallgattam volna még Nicole Farbes-Lyonst (Tituba) is. A társulat többi tagja a Dicapo Opera kétszáz fős terméhez arányos kis hang.

A Pulitzer-díj statútumában annyi áll a zenei kategóriáról, hogy egy olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtó amerikai komponista kapja (1943 óta), akinek a művét a díj kiadásának évében mutatták be vagy vették fel első alkalommal. Robert Ward A salemi boszorkányok című operáért 1962-ben nyerte el a kitüntetést. Hogy Alföldi Róbert ezért a rendezéséért mit kap vagy nem kap különb-különb fórumokon, a jóég tudja, fenntartásaim ellenére is azt gondolom, volt keresnivalója New Yorkban.

(2008. november 10. 19:00 – Szegedi Nemzeti Színház
Robert Ward: A salemi boszorkányok – a New York-i Dicapo Opera Theatre előadása
Km.: Zeffin Quinn Hollis – John Proctor, Lisa Chavez – Elisabeth Proctor, Marie-Adeline Henry – Abigail, Michael Bracegirdle – Danforth bíró, Cecilia Whitney – Betty, David Gagnon – Samuel Parris tiszteletes, Nicole Farbes-Lyons – Tituba, Jennifer Valle – Ann Putnam, Gary Giardina – Thomas Putnam, Katherine Keyes – Rebecca Nurse, Steven Fredericks – Francis Nurse, Giles Corey – Willy Falk, Matthew Lau – John Hale tiszteletes, Lynne Abeles – Mary Warren, Michael Boley – Ezekiel Cheever, Jessica Tivens – Sarah Good, Allison Leaheey – Ruth Putnam, Sara Petrocelli – Susanna Walcott, Shannon Capogreco – Mercy Lewis, Molly Mustonen – Martha Sheldon, Bethany Argiro – Bridget Booth; Pannon Filharmonikusok, vez,: Pacien Mazzagatti
r.: Alföldi Róbert; d.: John Farrell; j.: Daróczi Sándor; fény: Susan Roth; kor.: Francine Harman; mozgás: Robert Westley)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Elhunyt Magyar Gábor gordonkaművész

Életének 60. évében, 2021. február 23-án súlyos betegség után elhunyt Magyar Gábor, az Opera Zenekar gordonkaművésze.
Klasszikus

Ők részesülnek állami zenei ösztöndíjban

Idén 23 fiatal részesül állami zenei ösztöndíjba: Fischer Annie zenei előadóművészeti ösztöndíjban tizenhárman, Kodály Zoltán zenei alkotói ösztöndíjban heten, Lakatos Ablakos Dezső dzsessz-előadóművészeti ösztöndíjban hárman.
Könyv

Nem véleményezheti az új érettségi vizsgamodellt a Magyartanárok Egyesülete

Növekszik a magolandó anyag mennyisége az új érettségi vizsgamodellben, az olvasás öröme helyett a „műcímek bemagolása” lesz a cél a Magyartanárok Egyesülete szerint. Hiába mondanák el a véleményüket, nem kaptak erre lehetőséget.
Színház

Ingyenes stream-előadásként láthatók a Magyar Színház jelenetíró pályázatának döntősei

A Pesti Magyar Színház 2020 novemberében jelenetíró pályázatot hirdetett, melynek témája a karantén utáni élet volt. A beérkezett 193 pályamű közül a legjobb 7 bemutatkozási lehetőséget is kap, melyet az érdeklődők a színház Facebook-oldalán és honlapján ingyenesen megtekinthetnek.
Vizuál

Itt nézheti meg a Természetes fény első előzetesét!

Megérkezett a Závada Pál regényéből készült film első előzetese. Nagy Dénes filmje a Berlinale versenyprogramjában is szerepel. Egy II. világháborús alakulatról szól, amely a keleti fronton teljesít szolgálatot.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Zenés színház interjú

„Az egyetemes Bóni-életérzést kerestem” – interjú Erdős Attilával

Erdős Attila operaénekesi feladatai mellett a Budapesti Operettszínházban táncoskomikusként is bemutatkozhatott, a Kékszakáll Popolanija után többek között a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő Bónijaként láthatta őt a közönség. Az indulásról, zenei kalandozásokról és az operett műfajának sokszínűségéről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Először neveztek ki női zeneigazgatót Szentpétervár történelmi színházában

A szentpétervári Mihajlovszkij Színház zeneigazgatója lett Alevtina Ioffe, aki több rangos német színházban is bemutatkozott már. Ilyen magas pozíciót még nem kapott női dirigens Oroszországban.
Zenés színház hír

Whoopi Goldberg nélkül mutatják be az Apáca Show-t a West Enden

Nagy dobásra készült tavaly a West End: az 1992-es Apáca Show musical-változatának főszerepére a nagysikerű film Delorisát, Whoopi Goldberget kérték fel, aki örömmel vállalta, hogy ismét magára ölti az apácaruhát. Az előadásra a borsos jegyárak ellenére gyorsan fogytak a jegyek, a bemutató azonban a koronavírus miatt elmaradt, az új változatban pedig úgy tűnik, hogy hiába is keresnénk az Oscar-díjas színésznőt.
Zenés színház ajánló

Online vetítik Plácido Domingo évfordulós gálaelőadását

A klasszikus zene rajongói számára különleges programot kínál Plácido Domingo gálaelőadásának otthonról nézhető, online vetítése február 20-21-én, amelyet a festői szépségű Veronai Arénában rögzítettek.