Zenés színház

A sors lépcsőfokain járva – interjú Dolhai Attilával

2021.09.17. 16:50
Ajánlom
A Budapesti Operettszínház idei évadának első bemutatója a Federico Fellini 8 és ½ című önéletrajzi ihletésű filmje alapján készült Nine-Kilenc, amely egy alkotói válságban lévő rendező belső vívódásait, illetve nőkhöz való viszonyát mutatja be. A Guidót alakító Dolhai Attilával a főhősről, az előadásról és vallásról beszélgettünk.

Hármas szereposztásban játsszátok a darabot, és látszólag három nagyon eltérő Guido lép majd színpadra. Miben nyilvánul meg ez a különbözőség?

Az eltérések leginkább a személyiségekből fakadnak, Zsolt (Homonnay Zsolt), Gyuri (Szomor György) és én is bizonyos mondatokat máshonnan fogalmazunk meg, vagy máshogyan gondolunk, illetve a jelmezeink is nagyon személyre szabottak. De itt van például a tér: Balázs Zoli, a rendező nagyon aprólékosan dolgozik, és arra törekszik, hogy ezen a mutatós és reprezentatív díszleten biztonsággal mozogjunk, a jeleneteket pedig a legmélyebb fokig értelmezi. Minden részében nagyon látványos az előadás, amikor kevesen vannak a színpadon, akkor is az az érzése az embernek, hogy tömeget lát, ráadásul az egész díszlet tulajdonképpen egy hatalmas lépcső.

A musical filmváltozatának díszlete is egy óriási lépcsőrendszer. Visszanyúltatok ehhez a változathoz, vagy a történet alapját képező 8 és ½-hez?

Csakúgy, mint az eredeti alkotásokban, Zoli is szeretné több síkon vinni az előadást, a lépcsők erre is utalnak. A gyerek és a felnőtt Guidók közötti párhuzamról van itt szó, a visszagondolásról és visszacsatolásról.

Az előadásban a halálunk pillanatától indulunk, és ez is többrétegű: lehet ez a saját életünk filmjének visszanézése, de akár az újrakezdés pillanata is, amikor megpróbálunk helyrehozni dolgokat, illetve magyarázatot találni a téves vagy rossz döntéseinkre.

Vagy lehet ez egy kimosakodás. A lépcsőzetesség talán valami olyasmire is vonatkozik, hogy hogyan tévedünk el az élet útjain és hogyan kalandozunk egyik nőtől a másikig, mit is jelent Guido számára ez a kilenc nő. Vajon tényleg a köztük lévő különbségek vonzzák-e, vagy egyszerűen csak annyira hajszolja az alkotás vágyát, hogy mindenkitől megpróbál elszipkázni mindent, amit csak lehet? Hiszen lényegében amit nem kap meg az egyiktől, azt megszerzi a másiktól. Ő egy energiavámpír – persze a saját történetét tekintve nem –, aki azért használja a környezetét, hogy megvalósítsa önmagát.

Guido tud ezekhez a nőkhöz valójában kapcsolódni?

Talán az anyával és Luisával van szorosabb viszonya, ők a két fókusz, a többiekkel viszonylag felületes, és ebben nagyon hasonlít a történet az eredeti Nine-hoz. Ugyanakkor, amire a nők nem kapnak lehetőséget a musicalben – időt és szavakat –, azt a dalokban nagyon konkrétan el tudják mondani. Kiderül, hogy kik ők, illetve Guidótól mit akarnak, milyen kapcsolat fűzi őket hozzá. Ennek az előadásnak valójában a nők a főszereplői.

Balázs Zoltán azt nyilatkozta, hogy a karaktereket nem sémák mentén mozgatja, hanem a színészből kiindulva építi fel. A te értelmezésedben milyen Guido?

Ő egy nagyon magányos ember, aki tulajdonképpen a saját egójával küszködik. Ezt a magányát pedig magának köszönheti, és hiába van körülötte számtalan nő, aki segíteni próbál neki, mivel magát helyezi a központba, egyedül marad. Nemcsak alkotói, de morális válságban is szenved, ezért mindenbe belekap, amiről azt gondolja, hogy sikert tud kovácsolni belőle. A nőket is ezért használja, persze nem mindenkit tud. Például

az anya, Sarraghina – aki egy gyerekkori élményként van jelen, és ha úgy vesszük, minden problémának a gyökere – és a feleség más miatt fontos, az ő személyük alapjaiban határozza meg Guido személyiségét.

Talán nem véletlen, hogy az édesanya szólója a kedvenc dalod a darabból.

Gyönyörű az a dal, akár Bánsági Ildikó, akár Kalocsai Zsuzsa vagy Ullmann Zsuzsa énekli. Minden megtalálható benne, amire vágyik az ember, de legfőképpen az anyai szeretet. És van benne egy erős nosztalgia, megidézi az anya-gyerek viszonyt.

IMG_0639af-164946.jpg

Dolhai Attila és Füredi Nikolett a Nine sajtótájékoztatóján (Fotó/Forrás: Vass Antónia)

Guido nőkhöz való viszonya fontos része az előadásnak, viszont ez a darab nem egy romantikus szerelmi történet.

Egyáltalán nem, sőt inkább a szembesülés van benne, az, ahogy ezek a hölgyek rájönnek, hogy kihasználták őket. Női sorsokat látunk, és a nézők minden bizonnyal néhány dologgal tudnak majd azonosulni. Az már más kérdés, hogy akarnak-e. Közben pedig van valamiféle szépség ezekben a viszonyokban. A Nine egy olyan előadás, ami nem reményt ébreszt, hanem tükröt tart a valóság felé és megmutatja, hogy milyenek vagyunk. Mi pedig eldönthetjük, hogy akarjuk-e ezt látni, vagy sem. Éppen ezért sokan óvakodnak ettől az előadástól. Viszont úgy gondolom, hogy az Operettszínház produkciója egy nagyon látványos és jó előadás lesz, egy szakmai vállalás.

Említetted, hogy minden jelenet nagyon átgondolt és aprólékosan kidolgozott. Egy ilyen pontosan megalkotott helyzetbe hogyan tudod saját magadat beletenni?

Amikor az olvasópróbákon először szembesültem az anyaggal, egy kicsit úgy éreztem, mintha tükörbe néznék,

néhány helyen párhuzamot vontam a saját életemmel. Ezeket biztosan bele fogom tudni csempészni itt-ott, de hogy pontosan mit és hogyan, azt a pillanat dönti majd el.

Az életedet sok tekintetben meghatározza a vallás, és a Nine-Kilenc másik fontos vonatkozása pedig pont ez.

Igen, és az előadás körül is járja ezt a témát, a vallásos nevelés szigorát – előnyt jelent-e vagy sem –, illetve, hogy az emberek ezt hogyan értelmezik. De az előadás kérdése az is, hogy az egyház jelenléte béklyó-e vagy útmutatás, és mint filozofikus felvetés ez el is hangzik a darabban.

Egy zenés színházi előadásnak dolga feltenni ilyen teológiai vagy filozófiai kérdéseket?

Ennek a műnek úgy gondolom, hogy igen. Itt a saját belső konfliktusaival vívódó művész lényének részét képezi, hogy őrlődik az anyja döntésein, a Sarraghinával való találkozásán, illetve azon, hogy kísérti vagy inspirálóan hat-e a művészetére a nőkkel való kapcsolata. A több síkon való mozgás és a nem egyértelmű díszlet miatt a darab megértése nagy figyelmet igényel a nézőktől, tehát nem egy könnyed musicalről van szó. A változásokat is sokszor csak fényváltással tudjuk megmutatni.

Pluszban pedig ott vannak azok a helyzetek, amikor párhuzamosan van jelen több idősík.

Jelenettől függ, hogy hány síkon mozgunk. Elképzelhető, hogy abban a szituációban, amiben éppen vagyok, két réteget látunk, a következőben pedig már hármat. Mert az egy dolog, hogy van egy gyermek „én”, aki nem mindig van jelen, de közben a múlt és jelen folyamatosan váltakozik. Ezek pontosan és aprólékosan beállított részek, olyan, mintha az egész történet zárójelbe lenne téve. De nem lehet megúszni, hogy ne beszéljük arról az emberről, aki betévedt egy morális zsákutcába, és próbál belőle kijutni.

Ebből a morális zsákutcából kiút a vallás?

Az, hogy Guido az életéről csinál egy filmet, menekülőút. A bíboros, akihez elmegy, az igazságot testesíti meg, amit a férfi már nem képes elfogadni. A vallásnak két meghatározó jellemzőjét látjuk az előadásban: nevelési eszközként a szeretet helyett inkább a szigor dominál, valamint végső mentsvár a tehetetlenül vergődő művész életében. Ez egyesek szemében akár kritika is lehet. Ugyanakkor

fontosnak tartom, hogy az évtizedekkel korábban működő vallási és társadalmi morál fölött ne mondjunk ítéletet.

A morális zsákutcából bizonyára van más kiút, de a vallás biztosan segít.

Te is vallásos családban nőttél fel. Látsz párhuzamot a saját neveltetésed és a darabbéli fiú élete között?

Alapvetően nem, bár a vallásból fakadó szülői szigorúság nálunk is megvolt. De semmiféle frusztrációt nem okozott bennem, szemben a darabbéli fiúval. Örömmel emlékszem vissza azokra a búcsújáró helyekre, ahová a szüleim vittek engem. Szabadságként éltem és élem meg a hitemet.

A próbák a járványhelyzet miatt kétszer is félbeszakadtak. Milyen hatással voltak ezek a leállások a darabra?

Kilenc hónappal ezelőtt volt az első olvasópróbánk, de a rendelkező próbáknak már nem értünk a végére sem az első, sem a második leállás alatt. A szünetnek annyi haszna mindenképpen volt, hogy a szöveg és a zene valamelyest elmélyülhetett. Persze, három hónap után kicsit úgy éreztük, hogy semmire sem emlékszünk, ráadásul más egy díszletjelzésben lerendelkezett dologhoz visszatérni, mint a valódi díszletben lepróbált jelenethez, akármennyire precízek is voltak a jelzések. Amikor harmadszor is elkezdtünk dolgozni, szerencsére már a nagyszínpadon tudtunk próbálni, ami nagyon szerencsés helyzet.

Az előadásban reflektáltok erre a pandémiás helyzetre?

Nem utalunk rá, bár a szövegben vannak olyan lehetőségek, amik megnyitják ezt az értelmezési kaput, és biztosan lesznek olyan nézők, akik bele fogják hallani ezt is a mondatokba. Ha szándékosan reflektálnánk rá, az egészen más irányba vinné a történetet, és Balázs Zoli nagyon ragaszkodik ahhoz, ami Guido fejében játszódik. Ott pedig nincs pandémiás időszak – vagy éppen egyfolytában az van.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Dolhai Attila és Füredi Nikolett (fotó: Vass Antónia)

Budapesti Operettszínház

Legolvasottabb

Színház

Szabálytalan utak szabadsága – beszélgetés Pelsőczy Rékával és Vajdai Vilmossal

Pelsőczy Réka és Vajdai Vilmos pályájuk kezdete óta, megszakítás nélkül a Katona József Színház tagjai, akiket rendezőként és színművészként is, egyaránt jegyez a szakma és a nagyközönség. A két művésszel a Katona első évtizede kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus

Dekonstruált dalok

Két egymás utáni napon, január 20-án és 21-én is olyan koncertre került sor a BMC Könyvtárában, amely a dal műfajának modern-kortárs utóéletével, feldolgozásaival foglalkozott.
Tánc

Ifjú tehetségek nyertek felvételt a Magyar Táncművészeti Egyetemre

Több mint 90 gyermek és szüleik részvételével zajlott januárban a Magyar Táncművészeti Egyetem felvételije a felsőfokú táncművészképzés előkészítőjére klasszikus balettművész, valamint a moderntánc és színházi tánc szakirányra.
Színház

Menni kéne… – amire februárban beindulunk

Van, ahová a színészek, máshová a rendező, megint máshová az izgalmasnak ígérkező színházi nyelv csalogat be – legyen az dráma, thriller vagy olyan előadás, aminek a műfaja most még nem is tudható biztosan.
Klasszikus

Visszavon egy zeneelméleti könyvet az MMA Kiadó a fordítási hibák miatt

Roger Scruton A zenéről című kötetének fordításáról Tornyai Péter zeneszerző közölt kritikát, az észrevételek hatására a kiadó visszavonja és felülvizsgálja a kötetet.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Áthelyezik a földrengésben megrongálódott színházépületből a pesarói Rossini Operafesztivál idei évre tervezett előadásait

Az opera-előadásokat a fesztivál által már korábban is használt sportcsarnokban, a Vitrifrigo Arénában rendezik meg, míg a koncertekre a város egy másik színházépületében kerül majd sor.
Zenés színház hír

Stephanie Blythe Gianni Schicchi szerepét énekli San Diegóban

Az énekesnő már korábban is énekelt férfi hangtartományban, egy koncertszerű Carmen-előadásban Don Joséként lépett színpadra. Most baritonszerepben debütál majd.
Zenés színház interjú

„Minden színésznő álma egy igazi nadrágszerep” – interjú Lévai Enikővel a Mária főhadnagy bemutatója kapcsán

Lévai Enikő századik születésnapját ünneplő színháza centenáriumi gálaestjén lép színpadra február közepén, egy hónappal később pedig a Mária főhadnagy címszerepében mutatkozik be.
Zenés színház ajánló

Közeleg az Operaház Prokofjev-bemutatója, a Háború & béke

Január 28-án mutatja be a Magyar Állami Operaház Prokofjev monumentális operáját, a Háború & békét. A Genfi Nagyszínházzal koprodukcióban készült előadást a katalán rendező, Calixto Bieito állította színre.
Zenés színház magazin

Ahol a legnagyobbaknak is remegett a lába – Felfedezőúton a milánói Scalában

Új sorozatunkban a világ leghíresebb operaházaiba kalauzoljuk el olvasóinkat, megismerhetik a helyek történetét, építészeti sajátosságait, de azt is elmeséljük, nekünk milyen tapasztalataink voltak ott, és mire számítson, aki felkeresné az operajátszás ezen nevezetességeit.