Egyszerre leszel rendezel rendezője és címszereplője is az előadásnak. A kettő nem zárja ki egymást?
Eredetileg csak rendezője voltam a produkciónak. Aztán az élet véletlenül úgy hozta, hogy be kellett ugranom, méghozzá Ali basa szerepébe. A Benczúr Kerti Esték előadása lesz a harmadik olyan alkalom, hogy be kell ugranom az általam színpadra állított előadásba, ezúttal Gül babaként.
A produkció létrehozásakor tehát nem kellett egyszerre rendezőként és címszereplőként gondolkodnod?
Nem, és azt nem is csinálnám, mert szerintem lehetetlen, ráadásul értelme sincs. A rendezőnek kívülről kell látnia az előadást. Persze ha mondjuk egy férfi színész megbetegszik egy előadás előtt, és a rendező történetesen színész is, akkor kézenfekvő megoldás, hogy beugrik a szerepbe, hiszen ő ismeri legjobban a darabot. Voltam már ilyen helyzetben – méghozzá a Vidám kísértet című előadás színpadra állításának utolsó hetében –, de azt senkinek nem kívánom.
Nagyon nehéz kívülről látni valamit, miközben benne vagy.
Mitől lehet ma is aktuális Huszka Gül babája?
Amikor Mádi Piroska a SensumArts nevében felkért, hogy rendezzem meg az előadást, újra elolvastam a szövegkönyvet. Az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy az alapértékek, amelyeket ez a mű közvetít, ma is ugyanúgy működnek, hiszen a darab legfontosabb üzenete, hogy a szeretet és a szerelem falakat képes lebontani. A Gül babában egy magyar fiú és egy török lány szeret egymásba. Különböző kultúrák, különböző vallások találkoznak, miközben nagyon is emberi dolgokról beszélünk: szerelemről, családról, elfogadásról. Ez a mű egy török-magyar Rómeó és Júlia, a Hegedűs a háztetőn történetével ötvözve.
Szaszák Zsolt és Somogyi Eszter a Gül baba című előadásban (Fotó/Forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)
A szerelmi szál mellett ott van egy apa és a lánya története is. A Hegedűs a háztetőnben az apa a saját világával kerül szembe a lányai boldogsága miatt, itt pedig Gül Baba az, aki a vallását és a rózsáit is képes feláldozni azért, hogy a gyermeke boldog lehessen. Nagyon sokat dolgoztam a szövegkönyvvel, hogy ne legyen „poros”, miközben egy sok száz évvel ezelőtti történetet mesélünk el a közönségnek.
Próbáltuk mindig a lényegre törni, és egy feszes tempójú előadást létrehozni.
Az örökérvényű üzenet mellett talán ez az, amitől ma is működőképes az előadás.
Van olyan pillanat a darabban, amely különösen közel áll hozzád?
A második finálé. Amikor Gül Baba eldönti, hogy a lánya boldogságáért elpusztítja a féltve őrzött kincseit, a rózsáit. Ebben a jelenetben megmutatkozik, hogy milyen áldozatokra képes egy ember azért, akit szeret. Ez a gyönyörű lelki folyamat prózában és zenében is annyira szépen van megírva, hogy mindig torokszorító.
Hogyan látod Gül Baba figuráját?
Gül Baba egy nagyon nagyszívű ember. A karakter esszenciája az apai szeretet, a féltés és a gondoskodás. Nem feltétlenül nagy filozófus, mégis nagyon bölcs dolgokat mond, és pontosan érzi, mikor mit kell tennie. Mindenkit átölelő szeretet él benne, és mindenkiben meglátja a jót. Talán ezért sem volt nehéz belehelyezkednem ebbe a karakterbe: ez azt hiszem, közös bennünk. Általában idősebb színészek szokták játszani, ezért amikor először be kellett ugranom, volt bennem egy kis bizonytalanság. Aztán rájöttem, hogy ez tulajdonképpen nem kor kérdése. Negyvenöt éves voltam akkor, most negyvenhét vagyok, simán lehetne egy huszonéves lányom.
Szaszák Zsolt és Öller Roland a Gül baba című előadásban (Fotó/Forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)
A Gábor diákot alakító Szaszák Zsolt elmondta: mivel nem operettszínész, eleinte nem akarta elvállalni a szerepet. Hogy esett rá a választásod?
Nem szeretem ezeket a megkülönböztetéseket, és szerintem ma már nincsenek is ilyen kategóriák. Hiszem és hangoztatom, hogy a színpadon az önazonosság a legfontosabb. Zsoltban pont az a fantasztikus, hogy nem akar mást mutatni, mint aki valójában. Megvan benne az a fiatalos szemtelenség, ami Gábor diák alakjának megformálásához kell, miközben a személyiségének van egy érzékenyebb, kicsit bánatos oldala is.
Hogyan állt össze a szereplőgárda? Milyen szempontok alapján választottátok ki az alkotókat?
Mádi Piroskával közösen állítottuk össze a szereposztást.
Egy ilyen független produkciónál különösen fontos, hogy olyan emberekkel dolgozzon az ember, akiket ismer, akikről tudja, hogy szakmailag és emberileg is lehet velük együtt gondolkodni.
Leilát eredetileg Dezső Ágota játszotta, aki korábban Szendi Szilvivel közös növendékünk volt a Pesti Broadway Stúdióban. Ő most már a Kolozsvári Magyar Operánál dolgozik. A Benczúr Kerti Estéken Somogyi Eszter játssza majd Leilát, aki egy csodálatos énekesnő és színésznő. Rengeteg színe van ennek a figurának, amiket Eszter nagyon szépen meg tud mutatni. Mujkó, a cigány fiú szerepére Öller Rolandot kértük fel, akivel már többször dolgoztam együtt. Nem is tudnék nála jobb választást elképzelni erre a karakterre, és a Darumadár fenn az égen dal előtti nagy monológját olyan szívfacsaróan mondja el, hogy minden alkalommal megérinti az embert. Zulejkát, a háremhölgyek vezetőjét Szendi Szilvi játssza. Ő az én régi alkotótársam, örök partnerem és tettestársam. Nagyon sokat dolgoztunk együtt, és tökéletesen ismerjük egymás gondolkodását. Ráadásul ez a szerep neki szakmailag is nagyon jókor jött. Szilvi akkor éppen egy szerepkörváltásban volt: már nem szubrett, de még nem komika. Ez a karakter pedig pont egy olyan átmeneti figura, amelyben meg tudja mutatni a humorát, a nőiességét és a színészi erejét is. Persze az élet itt is hozott változásokat: volt olyan időszak, amikor Szilvi nem ért rá, helyette Kékkovács Mara vagy a produkció Jolly Jokere, Szkáli Edina állt be a szerepbe.
A Gül baba című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Benczúr Ház Rendezvényközpont)
Mit jelent az, hogy Jolly Joker?
Edina a koreográfusunk, de mellette nagyszerű énekesnő és színésznő is. Az összes női szerepet eljátszotta az előadásban. Ő a csúcstartó: én „csak” két szerepben ugrottam be. Talán az is mutatja, mennyire élő ez a produkció, hogy
sokszor a körülmények alakították a szereposztást.
Az előadás ugyanis bekerült a Déryné Programba, így több mint hetven alkalommal játszottuk vidéken is. Néha előfordult, hogy egy szereplő hiányzása miatt hirtelen valami megoldást kellett találni. De szerencsére olyan csapat alakult ki, amelyben mindenki számíthat a másikra.
A rendezői koncepciód alapján a történetnek van egy mai kerete. Miért volt fontos ez?
Az eredeti szövegkönyvben is van egy ilyen gondolat: a végén egyszer csak a jelenben találjuk magunkat, és két ifjú virágot helyez el Gül baba türbéjénél. Ebből építettük fel a keretet: az előadás elején két mai fiatal jelenik meg a türbénél, innen indul el a történet, és ide térünk vissza.
A modernség számomra nem azt jelenti, hogy átírjuk a múltat.
Inkább azt, hogy olyan formát keresünk, amelyhez a mai néző is tud kapcsolódni. Nem akartunk múzeumba illő alkotást létrehozni. Sem a történet, sem a zene szempontjából. A jelmezekben és a látványban sem egy konkrét korszakot akartunk rekonstruálni, hanem egy időtlen világot igyekeztünk hozni.
Milyen élményt vihet majd haza magával a közönség az előadás végén?
Az ember azért jár színházba, hogy katarzist éljen át. A Gül baba erre tökéletesen alkalmas. Vannak benne olyan pillanatok, amikor tényleg felszabadultan lehet nevetni, de vannak benne egészen szívfacsaró jelenetek is. Egy érzelmi hullámvasút az egész. Emellett komoly kérdéseket is felvet. Vizsgálja például, hogyan tudunk túllépni a különbségeken, és arra is rávilágít, hogy a vallások mélyén mennyire fontos közös érték a szeretet. A gátakat sokszor csak mi, emberek építjük. Isten vagy Allah – bárhogy nevezzük – ugyanarra tanít bennünket: szeretni és szeretve lenni talán a legfontosabb dolog az életben.
Fejléckép: Peller Károly (forrás: Várkert Bazár)
hírlevél
