Zenés színház

A Szezám utca a mi utcánk is

2009.03.09. 00:00
Ajánlom
A Centrál Színház új előadása a Muppet Showból és a Szezám utcából ismert bábokkal boncolgatja a felnőttlét nagy kérdéseit: Breki és Miss Röfi leszármazottjai munkanélküliségről, rasszizmusról, homoszexualitásról és párkeresésről dalolnak. A Tony-díjas Broadway-musical, az Avenue Q könnyed, szellemes, de szókimondásában semmiképpen sem „totál brutál”.

Janicsek Péter, Andrási Zsanett, Vári Kovács Péter, Balogh Anna (fotó: Centrál Színház)

Az Avenue Q (magyar alcíme: A mi utcánk”) alapkoncepciója az, hogy a felnőttet, gyereket egyaránt szórakoztató amerikai sikersorozat, a Muppet Show bábjaival adnak elő egy elsősorban felnőtteknek szóló, lazán összefüggő történetet. De van egy alapvető különbség: a bábokat életre keltő színészek az előadás szereplőivé válnak. A ha nem is a világ végén levő, de a felkapott környékek utcáitól ábécérendben is távol eső Avenue Q lakói átlagosan defektes lények és emberek, akik a musicalek világától elütő, hétköznapi életüket, problémáikat, kérdéseiket tárják a nézők elé. Ebben az ütött-kopott, isten háta mögötti utcában él a munkanélküli bölcsész Princeton, Kate Mumus, az álmodozó tanárnő, Rod, aki titokban „homoakármi”, az internetpornó-függő Kuki Mumus és még sokan mások. Bár az előadás követni látszik egy pár egymásra találásának közhelyes történetét, mégis érezhető, hogy nem ez a darab szervező elve. Szerencsére.

Az előadásban elhangzó dalok többsége nem a szerelmi történet egyes fázisaiból bontakozik ki, inkább apropószerűen egyes társadalmi jellegű problémákat vesznek sorra finom iróniával és szabadszájúsággal anélkül, hogy az előadás moralizáló, didaktikus tanmesébe vagy tabudöntögető provokációba csapna át. Az életem szar című, a hangulat és a humor szempontjából kiváló felütésnek bizonyuló közös nyitódal általános képlete, a másság elfogadásával foglalkozó Mindenki egy picikét náci vagy az aktuális Az internet csupa pornó nem taglalja olyan részletességgel az adott problémát, hogy az zavaró vagy megosztó lenne. Éppen ezért ül le kissé az előadás sodró lendülete a második felvonásban, amikor a történet, a korábban lefektetett szabályoktól eltérően, elkezdi magát mesélhető, de az előzőeknél kicsit komorabb elbeszélésként értelmezni, és többször butácska, sablonos megoldásokkal és prózai párbeszédekkel összefésülni a szereplők sorsát.

A fülbemászó nóták és a könnyed, humoros dalszövegek mellett az Avenue Q másik, talán még fontosabb erénye a bábok és színészek összjátéka, vagyis az a különleges felállás, hogy a bábokat mozgató színészek látható jelenlétükkel tulajdonképpen megkettőzik a színészi játék lehetőségeit. A néző nemcsak a bábok mozgását – sőt sokszor egyáltalán nem azt – nézi, hanem a színészt, akinek a színészi maszkja mintegy a kezére csúszik át, és érdekessé válik, hogy a báboknak kölcsönzött hangnak milyen erősen része a mögötte álló színész mimikája vagy mozgásának intenzitása.

Gyakran kapom magam azon, hogy a bábok és színészek kapcsolatát, az összhang mechanikáját figyelem. Az elkalandozás azonban nem véletlen: a főszereplők kiválóan oldják meg a különböző bábok közti váltásokat. Balogh Anna gyakran egy jelenetben brillírozik a naiv Kate Mumus és a sokat megélt, búgó hangú vamp, Lucy szerepében. A másik főszerepet játszó Vári Kovács Péter magával ragadó energiával veti magát hol Princeton, az önmagát kereső, pénztelen új lakó, hol pedig a komikusan affektáló, melegségét a fináléig titkoló Rod alakjaiba. Janicsek Péter rekedtes hangú, szexmániás, folyton riposztoló Kuki Mumusa mellett szinte eltörpül másik figurája, Nicky, a hivatásos lejmoló. Andrádi Zsanett sokszor csendes alázattal segíti a bábok összjátékát, de még neki is sikerül megcsillantania magát Mrs B.-ként, a kioktató, idegesítő vénkisasszonyként, kinek hitvallása: Az elaggott fapinák társadalmunk utolsó támaszai. Ők négyen semleges, sötét ruhát viselnek (bár Balogh Anna a két játszott figura nőiségének kihangsúlyozása érdekében finoman dekoltált, rövid ruhát és magassarkút kap a tervezőtől), míg a nem bábokkal játszó színészek saját groteszk karakterük kihangsúlyozására élénk jelmezeket hordanak. Serbán Attila fehérre mázolt, kimerevített arca szinte összeolvad a magát Michel Jacksonként azonosító gondnok szerepével: minden attribútuma, gesztusa, pontosan megformált mozgása és tánca a híres-hírhedt énekest idézi. Simon Kornélnak Brian alakjában kevés mozgástérre van lehetősége, a munkanélküli papucsférj általában unalmas és gyenge one man show-ival fárasztja barátait. A párját alakító Radnay Csilla, aki bár a prózai részekben gyengébb, mégis összességében egyéni a japán származású (sárga nadrággal, piros-sárga kvázi-kimonóval hangsúlyozva), rikácsoló terapeuta szerepében.

Habár Harangi Mária rendezése nem lép túl az eredeti Broadway-musical határain, vagyis nem próbál helyi aktualitást vagy plusz poénokat erőltetni az előadásra, az Avenue Q mégsem hat idegenként a magyar színpadon: felszabadult, pontos, dinamikus, groteszks, életszerű játék. Horesnyi Balázs díszletei szintén hozzájárulnak az előadás dinamizmusához, a gyorsan és praktikusan mozgatható régi bérházakkal pillanatok alatt sikerülnek a színváltások. Ügyesen használják ki a bábokhoz tartozó kellékek lehetőségeit is (kiváló ötlet például a nézőtér felé függőlegesre állított ágy, amelyben a meleg Rod egy éjszaka megpróbálja megkörnyékezni lakótársát, az alvó Nickyt). A lelkes és összehangolt színészi játékok segítségével pedig sikerül életre kelteni, megszólaltatni az Avenue Q-n lakó Muppet-bábokat, amelyben a bábok éppoly szórakoztatóvá, humorossá válnak, mint a színészek velük és mellettük. Figyelünk, nevetünk, megszeretjük őket – színészt, mumust egyformán. Beköltöznénk mi is, ha ők volnának a szomszédaink.

(2009. február 28. 19:00 - Centrál Színház
Robert Lopez-Jeff Marx-Jeff Whitty: Avenue Q
Km.: Vári Kovács Péter - Princeton/Rod, Balogh Anna - Kate Mumus/Lucy, a Vamp, Janicsek Péter - Nicky/Kuki Mumus /Mackófiú, Serbán Attila - Michael Jackson, Radnay Csilla - Sente Ste, Simon Kornél - Brian, Andrádi Zsanett - Mrs. B./Mackólány
Ford.: Baráthy György; díszlet: Horesnyi Balázs; jelmez: Howard Lloyd; bábrend.: Kovács Géza; zenei vez.: Lázár Zsigmond; kor.: Cortéz Sebastian; rend.: Harangi Mária)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Amikor Pavarottit kifütyülték a milánói Scalában

Mindenkinek lehet gyenge pillanata, még az isteni Lucianónak is, az olasz operaközönség azonban nem elnéző. 1992-ben, egy Don Carlos előadáson még őt is kifütyülték.
Vizuál

A Pilátus is versenybe szállhat a Golden Globe-ért

Dombrovszky Linda filmjét beválogatták a legjobb idegennyelvű filmnek járó Golden Globe-díjért versenybe szálló alkotások közé, a Foreign Language Film Series 2021 elnevezésű programba.
Vizuál

Raffaello nem szerette az orrát, ezért retusálta azt önarcképein

A reneszánsz olasz festő valószínűleg saját orrának "idealizált" változatát festette meg önarcképein, vélik olasz kutatók.
Színház

„Az én Kisvárdám” – Közkedvelt művészek mesélnek kisvárdai emlékeikről

Az összetartozás évében különösen fontos a magyarországi és a határon túli kulturális, színház szakmai találkozás. Ezzel a sorozattal a szervezők erre szeretnék felhívni a figyelmet.
Klasszikus

Madarász 70 – A Nemzeti Filharmonikusok hangversenye

Madarász Iván zeneszerző három műve kerül terítékre szeptember 4-én a Pesti Vigadó csodálatos termében.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Legyünk rá büszkék, és soha ne felejtsük el, honnan érkeztünk!”

Molnár Levente – a nemcsak itthon, de világszerte is ismert és népszerű bariton – nem először alakítja egyik legjelentősebb nemzeti operánk, a Bánk bán címszerepét. Ezúttal augusztus 19-én, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Co-Opera 2020-as bemutatójában, a Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila által rendezett produkcióban kelti majd életre a magyar történelem egyik legismertebb alakját. Az operaénekessel a közelgő premier kapcsán többek között arról is beszélgettünk, mennyire érzi közel magához a kősziklaként helytálló, hazájához és királyához hűséges nemes karakterét.
Zenés színház musical

Hallgass bele a Diana-musicalbe!

A Diana hercegnő életéről szóló musicalt a hivatalos Broadway-bemutató előtt levetíti a Netflix streamingszolgáltató.
Zenés színház interjú

Ősanya és végzetasszony – Interjú Gál Erika operaénekessel

Gál Erika mindkét karaktert elsőrendűen hozza, azonban az egyik sokkal közelebb áll hozzá. Beszélgetésünkben azt is elmondta, melyik. Az operaénekes azt is bevallotta, hogy keveset ácsingózik az újságírók figyelmére. Ezt azonban egyáltalán nem bánja.
Zenés színház interjú

„A művészet szépsége, hogy korlátok között szabadok lehetünk”

Az államalapítás ünnepének előestéjén, augusztus 19-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon felcsendülnek a Bánk bán című opera csodaszép, minden magyar számára ismerős dallamai. A Kossuth-díjas Vidnyánszky Attila rendezésében létrejövő produkció főbb szerepeiben Molnár Levente mellett Fischl Mónikát és Mester Viktóriát is láthatja majd a közönség. Az előadás karmesterével, a Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész Kesselyák Gergellyel a közelgő premier kapcsán beszélgettünk.
Zenés színház magazin

Amikor Pavarottit kifütyülték a milánói Scalában

Mindenkinek lehet gyenge pillanata, még az isteni Lucianónak is, az olasz operaközönség azonban nem elnéző. 1992-ben, egy Don Carlos előadáson még őt is kifütyülték.