Nemrég látta Ausztriában a Mörbisch-i Seefestspiele Marica grófnő előadását. Milyen élményekkel tért vissza Budapestre?

Mörbisch bámulatos hely, gyönyörű az elhelyezkedése, a Fertő-tó óriási vízi színpadán hat és fél ezer ember előtt játsszák a Marica grófnőt. A díszlet is monumentális, a világ legnagyobb hegedűjét építették a színpadra, ami uralja a teret és elképesztően teátrális, hát, még amikor kinyílik! Tökéletes volt a hangzás, természetesen mikroportokat kellett használni, de olyan érzésem volt, mintha egészen közel lennék az énekesekhez. Lenyűgözött a látvány, táncoló szökőkutakkal, zenére komponált tűzijátékkal, nagyon sok táncossal. A koreográfus Bodor Johanna, a Budapesti Operettszínházból, aki csodálatos táncokat alkotott, a legjobbat hozta ki a darabból, miközben az fantasztikusan szórakoztató és izgalmas volt. Látni, hogy mennyi erőfeszítés, odafigyelés, idő és pénz van az előadásban. Egyszerűen mesés volt, eddig még nem láttam ilyet, a közönség is imádta.

Kálmán Yvonne a Marica grófnő bemutatóján (Fotó/Forrás: Viktor Fertsak / Seefestspiele Mörbisch)

Az Yvonne mellett az ön nevében szerepel a Marica, sőt a Sylvia is, jelent ez valamilyen különleges kötődést ezekhez az operettekhez?

Apám minden darabjához különlegesen kötődöm, nagyon szeretem a Marica grófnőt, de épp tegnap láttam a Margitszigeten a Cirkuszhercegnőt, azt is imádtam, és boldogan megyek holnap este A chicagói hercegnőt megnézni Siófokra, amit ugyan már sokszor láttam, de Béres Attila rendezése egyszerűen remek!

Ahogy ő, úgy én is egyformán szeretem őket.

A Cirkuszhercegnő mostani előadását Szabó Máté rendezésében artistamutatványok színesítették. El tudja képzelni ezt az operettet igazi cirkuszban?

Apám imádta volna a tegnapi előadást, mindig arról álmodott, hogy a Cirkuszhercegnőt egy igazi cirkuszban adják elő. A mutatványok közül hozzám a kutyás szám állt legközelebb, mert gyerekkorom óta nagy kutyabarát vagyok, Mexikóban, ahol élek, kutyák mentésével is foglalkozom. Az első kutyámat anyámtól kaptam, édesapámnak tacskói voltak, az életében összesen három, úgy tartotta, hogy az való a zeneszerzőknek. Különleges élmény volt az előadás és akár több cirkuszi betétet is elnéztem volna, Moszkvában például Mr. X. legveszélyesebb számát is megmutatják. Egyébként Münchenben már játszották cirkuszban, hátha Budapesten is sor kerülhet rá.

Fekete Péter, Béres Attila, Kálmán Yvonne és Szabó Máté a Cirkuszhercegnő premierjén (Fotó/Forrás: Éder Vera / Budapesti Nyári Fesztivál)

Van olyan földrész, vagy ország, amit még szeretne meghódítani Kálmán Imre operettjeinek?

Apám öröksége a legfontosabb, évtizedek óta mindent megteszek azért, hogy a világ megismerje a zenéjét. Amikor Ausztráliában éltem, sikerült minden ausztrál operaházba elvinni a műveit, hatalmas sikerrel játszották főleg a Marica grófnőt és a Csárdáskirálynőt. De nem vagyok abban biztos, hogy még több országba kellene elutaznom, inkább olyan helyekre szeretek menni ahol már ismerik és szeretik a darabokat. Pár napja voltam Varaždin-ban (Varasd), amit apám tett híressé a Marica grófnő német verziójában, nagyon sokan akarják látni ezt a várost, a magyarok kevésbé, hiszen a magyar szövegben Kolozsvár szerepel helyette.

És mindig történik valami, amire nem lehet számítani, épp most egy briliáns Csárdáskirálynő előadás fut Chicagóban, a Folks Operetta társulat egészen kis színházában. A színpad minden apró zugát kihasználják, szegény zenekar valahol a háttérben, a színfalak mögött játszik, a közönség pedig imádja. A Vancouveri Operaház jövőre mutatja be a Marica grófnőt, a Moszkvai Bolsojban szeptemberben Kálmán Operettgálát tartanak, elsőrangú énekesekkel. Nagyon várom a Budapesti Operettszínház új Marica grófnőjét is a következő évad végén, annál is inkább mert a társulatot a családomnak tekintem, ismerem és szeretem őket. Akár operettről, akár musicalről van szó, lenyűgöz a munkájuk, az energiájuk, a közönségük, pláne az elmúlt négy évben, Lőrinczy Gyuri (a Budapesti Operettszínház igazgatója – a szerk.) vezetésében. Még a színház épületét is minden más színházénál jobban szeretem, sehol sem érzem azt, amit Budapesten, az Operettszínházban. Nagyon sokat jelentenek nekem.

Kálmán Yvonne és Fekete Péter a Cirkuszhercegnő premierjén (Fotó/Forrás: Éder Vera / Budapesti Nyári Fesztivál)

Meséljen az édesapjáról, milyen ember volt, mi érdekelte, milyen volt a humora?

Az apám bámulatos ember volt és egy zseni. Sokféle zenét komponált, mégis minden hangjegyében van valami sajátosan csak rá jellemző, felismerhető dallamvilág, ami magával ragad, és nem enged el. Egész életében, az utolsó percig rengeteget dolgozott. Remélem, hogy Budapesten is bemutatják a legutolsó művét, az Arizona Lady-t. Ez egy kicsit más, mint a korábbi operettjei, több amerikai motívum van benne, már egy kicsit musical-szerű, de persze elmaradhatatlan bécsi és magyar dalokkal. Nagy siker volt Arizonában és Berlinben is, most Csehországban játsszák, és remélem, hogy Magyarország lesz a következő.

Kálmán Yvonne szüleivel (Fotó/Forrás: BNYF)

Apám szerette a festményeket, rengeteget olvasott és nagyon szeretett enni. Sok időt töltött zenehallgatással, élvezte és értette a zenét, Wagnert is szerette, emlékszem, a bátyámmal sokat hallgatták a rádiót. Érdekesnek tartom, hogy olyan boldog zenét írt, miközben belül sokat szenvedett. Nagyon nehezen bízott meg az emberekben, a családja és a néhány közeli barátján kívül.

Ugyanakkor szórakoztatták a színdarabok, a komédiák, a filmek, különösen a westernfilmek, és kevesen gondolnák róla, de nagyon szerette a bokszot. Szívesen járt boksz mérkőzésekre, lenyűgözte a sportág koreográfiája. Már csak azért is furcsa ez, mert nem bírt vért látni, de boksz meccsekre mégis örömmel ment. És nagyon szeretett nevetni, velem sokat viccelt is, azt akarta, hogy boldognak lássam, még ha nem is volt az. Csodálatos apa volt.

Mit gondol, mi a titka Kálmán Imre operettjeinek? Egyszerre sírunk és nevetünk rajtuk.

Tudja, ez egy nagyon magyar tulajdonság, sírni és nevetni a boldogságtól. A szívemben én is magyar vagyok, ahogy Frida Kahlo is annak érezte magát, most láttam a budapesti kiállítását. Apám zenéje megérinti a szívet és segít élni. A gyorsabb dallamaira táncolni akarunk, a lassúbb zenéi szépségesen romantikusak, a melódiái megragadnak, és sokáig kísértenek. Azt gondolom, ez nagyszerű kombináció.

Marica grófnő (Fotó/Forrás: Jerzy Bin / Seefestspiele Mörbisch)

Fejléckép: Kálmán Yvonne (fotó: Éder Vera / Budapesti Nyári Fesztivál)