Számos illusztris vendég volt jelen az ősbemutatón, köztük Semmelweis Ignác egyik ükunokája, Dr. Hüttl Antónia is. Magyar orvosról biztosan magyar zeneszerző ír operát egy magyar fesztiválra – gondolná az ember, pedig a világhírű Semmelweis élettörténete két amerikai művészt ihletett meg: Raymond J. Lustig zeneszerzőt és Matthew Doherty szövegírót. Ők szintén jelen voltak az előadáson, amely az Operafesztivál és a Budapesti Operettszínház együttműködésével, illetve a csillagok igen szerencsés együttállásával jött létre. A két alkotó ugyanis maga kereste meg a Bartók Pluszot a produkció ötletével, valamint a Semmelweis Emlékbizottságot is, amely tőlük függetlenül szintén a miskolci fesztivált szemelte ki az ünnepi előadás méltó házigazdájául. A bizottság elnöke, Dr. Berkő Péter köszöntője és Semmelweis Ignác életét ismertető rövid előadása után kezdődött el az opera négy énekes szólista, Szabó P. Szilveszter, Frankó Tünde, Lévai Enikő és Nádasdi Veronika közreműködésével, a 30 éves, Junior Prima Díjas Boross Martin rendezésében, Dinyés Dániel zenei irányítása alatt.
Kapcsolódó
Opera készült az anyák megmentőjéről, Semmelweis Ignácról
Egészen elképesztő, hogy az orvostársadalom egykor tiltakozott a kézmosás ellen. Vajon ma vannak olyan igazságok, amelyeket hasonlóan nehezen fogadunk el? Ez érdekelte a Semmelweis című opera szerzőit. Két amerikai dolgozta fel az anyák megmentőjének életét, a művet most a Bartók Plusz Operafesztiválon mutatják be.
A Semmelweis című opera, középen Szabó P. Szilveszter (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)
No de a lényeg: mit is jelent pontosan, hogy oratorikus kórkép? Semmelweis Ignácot azért emlegetik az anyák megmentőjeként, mert felfedezte, hogyan lehet kiküszöbölni a gyermekágyi lázat, s ezzel számos édesanya halálát. Saját korában azonban nem ismerték el felfedezésének jelentőségét, sőt, mániákus és kellemetlen embernek tartották. A meg nem értettség és a sok ártatlan áldozat olyannyira kísértették őt, hogy végül elmegyógyintézetbe került, ahol saját ápolói okozták a halálát. Ebből a lelki folyamatból kiragadott epizódokat dolgoz fel Lustig és Doherty furcsa, valóság és képzelet határán lebegő darabjában.
Lévai Enikő a Semmelweis című operában (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál / Facebook)
Az opera zenéje már elhangzott egyszer egy New York-i koncertelőadás keretében, 2017 szeptemberében. Sajnos én biztos vagyok benne, hogy ezen a látványelemeket nélkülöző előadáson békésen elszunyókáltam volna, mert bár vannak a zenének izgalmas és hatásos részei, az ötlettár számomra igencsak szűkösnek bizonyult egy másfél órás darabhoz. Az operában a szinte végig színpadon levő nőikar szimbolizálja a Semmelweist kísértő elhunyt anyákat – zenei anyaguk ennek megfelelően disszonáns, kísérteties, időnként magyar népdalfoszlányokat és Bartók nőikarainak hangzását idézi. Végig szinte ugyanúgy. A Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus mindenesetre elismerést érdemel, hiszen, bár hangi minőségük néha ingadozott, profizmussal szólaltatták meg a nagy technikai kihívást jelentő kóruspartitúrát. A szólisták közül – akiket az Operettszínház héttagú kamarazenekara kísért – egyértelműen a címszereplőt alakító Szabó P. Szilveszter tetszett a legjobban mind énekesi, mind színészi teljesítményét tekintve. Kár, hogy csak egy igazán jó, drámai dal jutott neki, s az is a darab legvégén. A szólisták dalai – musicales stílusuknál fogva sokkal inkább nevezhetők dalnak, mint áriának – ugyanis többnyire egyetlen érzést vagy állapotot próbálnak zenével kifejezni. A lendület, az izgalom, a drámai történés az, ami hiányzik ebből a darabból. Szerencsére ezt ellensúlyozta a díszlet, a jelmezek és az orvosokat alakító táncosok látványa. A színpadot tagoló hatalmas ledfalakon többnyire szimbolikus animációkat vetítettek – a konkrét, valóságos képeket éppen ezért érdemes lett volna mellőzni, hiszen zavaróan kizökkentik a nézőt az opera szürrealitásából.
Lőrinczy György, az Operettszínház főigazgatója az előadás végén elmondta, hogy a produkciót Budapesten és hét vidéki városban is színpadra állítják a következő hónapokban, így sokaknak lesz alkalma megnézni a Semmelweis című operát. Egyáltalán nem mondom, hogy nem érdemes így tenni, sőt. De azért jólesett a színházból kilépve Náray Erika előadásába botlani, és néhány kellemes jazz-számmal kiszellőztetni a fejem.
Náray Erika koncertje (Fotó/Forrás: Bartók Plusz Operafesztivál)
hírlevél
