Az interjú eredetileg az Opera Magazin 2025. őszi számában jelent meg.
Harminchárom éve dolgozol az OPERÁ-nál, ami komoly elkötelezettséget tükröz.
Szeretem az állandóságot. Ez az első munkahelyem, tizenkilenc évesen kerültem az Erkel Színházba. Öltöztetőként a női karban kezdtem, ahol nagyjából nyolc évet töltöttem el, majd átkerültem a női szólóénekesek mellé, ahol kezdetben kicsit izgultam az előadások előtt, hogy minden jól sikerüljön, de az akkori kollégák nyugtattak, hogy meg tudom csinálni, és szerencsére így is lett!
Hogyan zajlott az ismerkedés az új világgal?
Egyből a mély vízbe dobtak.
Gyorsan kellett tanulnom, megmutatták az első lépéseket, én pedig idővel kialakítottam a saját metódusomat. Miután beérünk a dalszínházba, megnézzük az aznapi szereposztást, kikészítjük a ruhákat tisztán, kivasalva, mindenkinek név szerint, és úgy várjuk a művészeket. Ha kisebb javításra van szükség, akkor azt elvégezzük, például a leszakadt gombokat visszavarrjuk, de előfordul olyan is, hogy előadás közben kell megoldjunk egy váratlan helyzetet. Egyszer például egy alsószoknya kötőjét húztam meg éppen, amikor elszakadt a madzag. A művésznő ment volna már vissza a színpadra, nem volt idő másikat befűzni, úgyhogy rátűztem a ruhára az alsószoknyát, és megkértem az énekest, hogy óvatosan mozogjon. Szerencsére minden a helyén maradt, és a jelenet is jól sikerült.
Fontos bizalmi kapcsolatot kell tudnod kialakítani a művészekkel.
Sok művésznővel dolgozom együtt, jó a viszonyunk, sokat tanulhatok tőlük. Van, akit már sok éve én öltöztetek. Mindig jó a hangulat az öltözőben, sokat beszélgetünk és nagyokat nevetünk. Fontos, hogy oldott legyen a légkör. Amikor kezdődik az előadás, bekészítek a takarásba vizet, cukorkát, zsebkendőt vagy a kottát, ezzel is igyekszem segíteni őket. Olyan is előfordul, hogy több művésznőt kell öltöztetnem egy előadás alatt, annak is megvan a maga izgalma, és én nagyon élvezem!
Barabás Izabella (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)
Miklósa Erikával rendszeresen dolgozol együtt. Mindketten nagy természetjárók vagytok, biztos az ilyen közös pontok is segítik a jó kapcsolat kialakítását.
Hogyne! Mindig beszélgetünk arról, hogy ő éppen merre futott, én pedig mesélek a túráimról. Nagyon jó vele együttműködni, mindenkivel közvetlen, és mindig megköszöni a munkánkat.
Hogy tudod enyhíteni az előadásokra jellemző felfokozott, izgalommal teli hangulatot?
Én általában nyugodt vagyok és jókedvű, ami jó hatással tud lenni a művészekre is. Ez elengedhetetlen ahhoz, amit csinálunk. Fontos, hogy szeressenek velünk dolgozni.
Gyakran én vagyok az utolsó személy, akitől hall még egy biztató szót, mielőtt kilép a színpadra.
Mi a helyzet a gyorsöltözéssel?
Annak is megvan a maga izgalma! Előfordul, hogy fél-egy perc alatt kell elkészülni a művésznővel, ezért gyakran a színpad környékén kell megoldanunk a ruhacserét. Ilyenkor megkérjük a varrodát, hogy tegyenek a jelmezbe zipzárt vagy patentot, hogy könnyű legyen levenni vagy feladni. Közben a fodrász már készíti a hajat, úgyhogy nagy a sürgés-forgás.
Neked milyen a kapcsolatod a színpaddal?
Be szoktunk kukucskálni, nagyon szeretem a takarásból hallgatni az előadásokat. A színpadon csak olyankor tartózkodom, amikor dolgom van ott, vagy át kell haladjak rajta. Egyik alkalommal pórul is jártam: még az Erkelben történt, hogy a sötétben botorkálva beestem a súgólyukba. Szerencsére nem történt bajom, inkább igyekeztem minél gyorsabban kimászni onnan, mielőtt felgördült volna a függöny. Mindenesetre újfajta perspektívából ismerhettem meg a világot jelentő deszkákat! (nevet)
Barabás Izabella (Fotó/Forrás: Barabás Izabella magánarchívuma)
Tudható rólad, hogy vérbeli túrázó vagy. A nyári időszakban hódolsz jobban a szenvedélyednek, vagy ez nem időjárásfüggő?
Télen is ugyanolyan szívesen megyek, nyáron viszont több szabadidőm van. Nagyon fontos számomra az aktív kikapcsolódás, szeretek jönni-menni, új helyeket felfedezni itthon és külföldön is.
A kollégák is tudják rólam, hogy ha van egy szabadnapom, akkor szívesen nekivágok a természetnek!
Ilyenkor jókat beszélgetünk vagy akár énekelgetünk is, erre kiválóan alkalmasak a visszhangos hegyoldalak.
Honnan ered nálad a természet szeretete?
Kiskorom óta lenyűgöz a körülöttünk lévő világ, a növények és az állatok is. Hajt a tenni akarás, ezért rendszeresen segítem az állatmenhelyeket különféle adományokkal, és gyűjtőpontokra is szoktam élelmet vinni. A legkisebb állat is fontos nekem, nemrégiben például a gombaszögi cseppkőbarlang közelében sétáltunk, amikor figyelmeztetnem kellett valakit, nehogy rálépjen egy kis bogárra, ami épp az ösvényen ment keresztül. Később kiderült, hogy védett fajról van szó, ami még egy helyi emblémán is szerepelt.
Milyen meghódítandó célokat tűztél ki magad elé?
Legközelebb a Dolomitokba szeretnék eljutni. Általában bérelünk egy kis vendégházat, és onnan indulunk el reggelente, csillagtúra-szerűen. Megnézzük a környező hegyeket, tavakat. Egy kisebb drótköteles via ferrata túrán már részt vettem korábban, de jobb szeretem, ha nincs semmilyen segítségünk, csak mi magunk. Ugyancsak kihívás, hogy nagyon változékony az időjárás, egyszer még nagyon meleg van, aztán hirtelen jön az eső. Mindenre fel kell készülni, pont mint a színházban!
Fejléckép: Barabás Izabella Ausztriában, 2023-ban (fotó/forrás: Barabás Izabella magánarchívuma)
hírlevél
