- Honnan a vonzalom az éneklés, de különösen az opera iránt?

- Számomra az opera a zene és a színház különös, élő organizmusát jelenti. Azt, hogy úgy érezheti magát az ember, miközben valaki más bőrébe bújik és nagyzenekari kísérettel énekel, mintha egy filmben játszana. Az éneklés, a zene és a mozi „házassága” fizikailag és érzelmileg is erőteljes összművészetté válik az előadó számára is.

-  Az opera, egyáltalán bármilyen színpadi műfaj meglehetősen rizikós pálya, mondhatnánk úgy is, kockázatos üzlet. Nemzetközi gazdálkodási szakon végeztél, mi vitt mégis a színpad felé?

- 18 évesen, amikor komolyabban kezdtem foglalkozni a hangképzéssel, egyértelmű volt, hogy civil szakmát is választok. Miután befejeztem a mesterképzést az egyetemen, úgy döntöttem, hogy a következő négy évet a Conservatoire National Supérieur de Musique et de Danse de Paris falai közt töltöm.

Sébastien Guèze

Azt tűztem ki célként magam elé, hogy 28 éves koromra meg kell tudnom élni az éneklésből, ha nem, visszatérek az eredeti szakmámhoz. De 26 évesen elnyertem Placido Domingo énekversenyén, az Operalián két díjat, és elkezdődött a professzionális karrierem. Ma inkább az egyes szerepek érdekelnek, azok, amelyeket már énekeltem, és amelyekben folyamatosan változom, fejlődöm, illetve azok, amelyek még előttem állnak, mint az, hogy hol, melyik operaházban vagy koncertteremben lépek fel. Persze fontos az akusztika, de számomra fontosabb, hogy kikkel léphetek színpadra, mi történik egy-egy este. Szerencsém volt a partnereimmel, az énekesekkel, különösen a szopránokkal, a karmesterekkel, mind a sztárokkal, mind azokkal, akik még a pályájuk elején állnak.

- Az elmúlt évadban elég sokat utaztál: Marseille-ben, Guadalajarában, Toulonban, Bonnban, Saint Etienne-ben, Hong Kongban léptél fel. Mit szeretsz az utazásban, és mikor mondod azt, hogy elég, most már szeretnél otthon lenni, becsukni az ajtót magad mögött, ki sem lépni a lakásból?

- Egy évadban általában öt operaprodukciót vállalok és néhány koncertet. Az operáknál ez könnyű: két hónap alatt megtörténik az előkészítés, lezajlanak a próbák és az előadások. Ebben az évadban hatot vállaltam, ehhez jön még öt-tíz koncert, szóval kezdődik az az időszak, amit az elfoglalt jelzővel illetnek.

Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt.

Télen volt egy bemutatóm, és ott a próbák alatt már éreztem a fáradtságot.

Nem csupán hangilag és fizikailag, hanem szellemileg. Ha túl sokat vállal az ember, egyszerűen nem lesz mondanivalója a színpadon. Ezeket az üres periódusokat komolyan kell venni, picit visszább kell venni, pihenni kell, fel kell frissülni. Utazni azért jó, mert új kultúrákat fedezhetünk fel, fantasztikus emberekkel találkozhatunk, akik egész másképp látják a világot, és ez művészileg rendkívül inspiratív. Nagyon szerencsés vagyok, hogy így élhetek, és mindazt, amit megélek, szeretném megmutatni, visszaadni a közönségnek.

Minden este más, és minden színházban, koncertteremben van valaki, akinek az az első estéje, és van, akinek az utolsó.

Ennek a két embernek a lehető legtöbbet és legjobban kell nyújtanunk.

Sébastien Guèze

- Széles a repertoárod, a klasszikus tenorhősök közül minden fiatal férfi megtalálható rajta. Ki az, akivel a leginkább hasonlónak érzed a habitusotokat?

- Ez kicsit olyan, mint amikor a szülőtől megkérdezik, melyik gyerekét szereti a legjobban. Rómeó, Des Grieux, Rodolfo romantikussága, Nemorino viccessége rám is jellemző. Remélem, hamarosan bekövetkezik Werther és Don José korszaka is.

A tökéletes szerep, azt hiszem, Hoffmannál érhető tetten:

egy felvonás humor és őrület, egy felvonás romantika, egy felvonás szenvedély. Egy ilyen karakter esetében minden színészi képességet elő kell hívnia az embernek magából, ez pedig Oscar-díjat érő alakítás!

- James Valentivel és Martin Mühlével lépsz a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra. Énekeltetek már együtt?

Kapcsolódó

"A nagybácsim rendszeresen Pavarottit hallgatott a kocsijában"

Legszívesebben Cavaradossival azonosul, a New York-i Divathéten Anna Nyetrebko mellett ül, miközben a jótékonysági felkéréseket sem utasítja vissza. Ki ő? A július 22-i Három tenor a Szigeten koncert amerikai fellépője, James Valenti. Ismerkedjenek meg vele!

- Még soha. Mindig nagyon nehéz, ha csak a színpadon találkozunk, nem egy teljes próbafolyamatot csinálunk végig együtt. De abban biztos vagyok, hogy az első találkozásnál létrejön az a bizonyos kémia. Egy ilyen vidámsággal teli nyári koncert három tenorral, egy csodálatos parkban, egy számomra új kulturális közegben – előre örülök, hogy részese lehetek! A napsütés, vagy a holdfény és a mosolyok elvégzik a legnagyobb munkát. Nekünk már csak énekelni kell. Remélem, sokakkal találkozom! (Nevet.)