A kritikus első kérdése azt feszegeti, hogyan lehet ketten rendezni egy előadást, amire Moshe Leiser kifejti, hogy mindig közösen gondolják ki a show-t, ám ő egy kicsit hiperaktív, ezért rendszerint Patrice Cauriernek kell eltakarítania a „szemetet”. „Kijavítja, amit elrontottam, és mint egy külső szem és fül, újragondolja a dolgokat” – jellemzi a közös munkát. „Az opera csapatjáték – teszi hozzá. – Amennyiben gyermeki naivitással közelítünk hozzá, akkor lehetnek problémák a karmesterekkel, az énekesekkel, a jelmeztervezővel, a díszlettervezővel. De ha komolyan vesszük a feladatot, már eleve alkalmazkodnunk kell a zeneszerzőhöz, aki az első számú rendező és az első számú karmester” – érvel Leiser.

Patrice Caurier és Moshe Leiser (Fotó/Forrás: Royal Opera House)

„Egyformán dolgozunk” – meséli Patrice Caurier, aki szerint az eredmény mindig hosszú beszélgetések után születik meg. „Néha elég kemény viták végén” – jegyzi meg. Úgy véli, nehéz pontosan megfogalmazni, hogyan születik egy előadás. „Néha megálmodjuk, máskor heteken át kínlódunk vele, de körülbelül ugyanazt a munkát végezzük” – mondja Caurier.

Leiser ezt azzal egészíti ki, hogy hiába a tervezés, általában nem szokták előre tudni, mi fog történni a színpadon. „Tudjuk, hová akarunk elérni, tudjuk, mi a darab íve, de a hangsúlyokat meg kell találni.

És a hangsúlyok a munkánk lényege."

Caurier szerint az a lényeg, hogyan tudják megnyerni a zenészeket a produkció számára. „Tehetjük úgy is, mint a diktátorok, de mi meg akarjuk inkább győzni őket. Hiszünk a saját elképzelésünkben, csatlakozzatok, gyertek velünk. Érezniük kell, hogy mindannyian ugyanabban a hajóban vagyunk. Ez a legfontosabb” – vallja a rendező.

Néha persze előfordul, hogy nincs meg az összhang. Az interjú kitér arra az esetre, amikor Moshe Leiser seggfejnek nevezte Riccardo Chailly karmestert a tévé nyilvánossága előtt a Scalában, a Giovanna d'Arco bemutatója után. Leiser ennek kapcsán kifejti, hogy nem a karmester vezénylésével vagy a darab megközelítésével volt gondja, hanem „nehéz együttműködni valakivel, akinek a felesége beleszól mindenbe, aki nem mutat tiszteletet a többiek iránt, nem köszön, nem búcsúzik el, nem köszön meg semmit, nem kér elnézést.”

A beszélgetés érinti még azt is, hogy inkább partitúrából dolgoznak-e, vagy sokat hallgatják a zenét, szó esik a darabok értelmezéséről és a két rendező Cecilia Bartolihoz fűződő kapcsolatáról is.

A teljes interjú itt olvasható.