– Hogy került Svájcba?
– Budapesten elvégeztem a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolát zongora szakon. És a zongoratanárnőm mondta, hogy Bázelban meg kellene próbálni a zeneakadémiát, mert híresen jó ott az oktatás.
– Mi a különbség az itthoni és az ottani oktatás között?
– Az itthoni zeneakadémián inkább a technikára teszik a hangsúlyt, kint pedig a zeneiségre. Én amúgy sem voltam túlzottan technikás zongorista, a vizsgákon sikereimet inkább a muzikalitásomnak köszönhettem.
– Vagyis lelke van, de nem különösebben szeretett tanulni?
– Nem gyakoroltam magam agyon, ezért nem lettem zongorista. Nem volt olyan elhivatottságom a zongora iránt, hogy nyolc órát gyakoroljak naponta.
– De végül is elvégezte Bázelban a zeneakadémiát.
– Tanári szakon lediplomáztam, de a művészdiplomát már nem szereztem meg.
– Hogy kapott musicalszerepet?
– Amikor kimentem, azonnal bemutatták Bázelban Az operaház fantomját. Néhány hónap múlva már bent ültem a zenekari árokban, mint zongorista. Ettől nagyon elfogott a "színházi láz", és két év múlva elmentem az első meghallgatásra, hiszen a bázeli akadémián felvettem az énekszakot is. Egy meghallgatás után kaptam meg a Band In Palace főszerepét, körbeturnéztuk Svájcot, az összes nagyvárosban előadtuk. Igen jó kritikákat kaptam. Egy herceget alakítottam, aki mindenféle zenei stílusban otthon van. Ennek megfelelően az előadásban ugyanúgy volt rock, mint hip-hop vagy éppen német népzene. Az egészségügyi minisztérium szponzorálta a produkciót, hogy segítsük vele leszoktatni a fiatalokat a drogról, a cigarettáról. CD is készült az előadásból.
– A herceg drogos volt, aztán jó útra tért?
– Igen, egy lepukkant emberből, normális életet élő emberré vált.
– Nem volt ez rémesen sematikus?
– De igen.
– Ez a produkció hozta a következő főszerepet?
– Miután vége volt a turnénak, elmentem a Space Dream című musical meghallgatására. Külön fölépítettek számára egy színházat Badenban. Tomboló sikerrel játszották már 1995 óta. Három év múlva cseréltek szereposztást, én ekkor kaptam meg a főszerepet. Ez egy űrben játszódó musical, én voltam az űrből megérkező herceg.
– Miért jött haza, és végezte el itthon a Színház- és Filmművészeti Egyetemet? Ez akár ketté is vághatta a karrierjét.
– Én is sokszor elgondolkoztam azon, jól tettem-e, hogy ezt bevállaltam. Gyerekkori álmom volt, hogy a színművészetire járjak, hiszen annak idején gyerekszereplőként felléptem például a Légy jó mindhaláligban, a debreceni színházban. Kérdés volt számomra, maradjak-e Svájcban, kacsingassak Németország felé, netán váltsak vissza a zongorára, vagy jöjjek haza. Vágytam arra, hogy megalapozottabb színészképzésben legyen részem.
– Jól kereső emberből csóró egyetemista lett?
– Így van. És cikiztek a német akcentusom miatt.
– Láttam vizsgaprodukciókat, de olyan nagyon nem tűnt föl.
– Abszolút nem voltam elkényeztetve. Elég depressziós lettem a színművészetitől. Azért jöttem, hogy tanuljak, de rá kellett jönnöm, hogy ez az iskola nem erre való, hanem hogy karriert csináljanak azok, akik odajárnak. Nem folyik alapos oktatás. Szirtes Tamás volt az egyetlen, akitől mesterséget tudtam tanulni.
– Mondják, hogy gyakran az kap szerepet, állást, akinek a tanára színházigazgató.
– Ez is igaz, de remélem, hogy én nem azért kaptam meg Az operaház fantomjának a címszerepét, mert a volt tanárom, Szirtes Tamás igazgató. Bár igaz, hogy még hallgató voltam, amikor Szirtes tanár úr odaadta a kottát, az előadás videofelvételét azzal, hogy készüljek, lehet, hogy be kell álljak a produkcióba. Mivel több mint kétszázszor zongoráztam Bázelban Az operaház fantomjában, ezért a zenéjét szinte kívülről tudtam. Emiatt a szerep miatt érdemes volt úgy döntenem, hogy Magyarországon maradok.
– Abban, ahogy játszik, együtt van a férfias erő és a totális megalázottság.
– Ezt nagyon fontosnak tartom, hiszen a fantom tulajdonképpen egy rejtőzködő herceg, akit megkeserített az élet, és hirtelen megjelenik számára az a nő, aki kihoz belőle mindent, akit túlfűtötten szeret, gyilkos energiák szabadulnak föl benne, míg az előadás végére teljesen összeomlik.
– Tulajdonképpen a beugrásban is megvan ez a kettősség, demonstrálnia kell az erejét, miközben nem az ön személyére találták ki a produkciót, sőt a nézők is csalódottságot érezhetnek, hogy nem az általuk jól ismert színésszel látják az előadást.
– Ez abszolút így van. Ilyen értelemben hátránnyal indulok, és ezért fokozottan dúl bennem a bizonyítási kényszer. Az eredeti rendezésben a fantom egy negyven év körüli ember. A magam huszonnyolc évével én valószínűleg a világ legfiatalabb fantomja vagyok.

Pályakép

Posta Viktor 1999-ben végzett a bázeli zeneakadémián zongora szakon, de 2001-ig a luzerni zeneakadémián énekelni is tanult. 1998-ban svájci nagyvárosokban játszotta a Brand In Palace című musical főszerepét. 1998–2000-ig pedig Badenban a Space Dream főszerepét. Majd 2005-ben elvégezte Budapesten a Színház- és Filmművészeti Egyetemet.